Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-14 / 217. szám

ft £ P t * ►* 1954 szeptember 14, kedd A tanácsokról szóló tör­vény tervezetéhez a követ­kező módosításokat javas­lom : Az 1. §. 1. fejezetének 2. bekezdésében arról van szó, hagy a tanácsok államha­talmi szervek és egyben a dolgozók legszélesebb tö­megszervezetei, amelyek a Hazafias Népfrontra tá­maszkodva, a dolgozók tö­megszervezeteivel szorosan együttműködve szervezik a lakosságot a gazdasági, társadalmi és kulturális te­vékenységben való közvet­len és állandó részvételre. . A tanácsok tehát állam­hatalmi szervek, fontos fel­adatuk a szocialista törvé­nyesség betartása. Ehhez szerintem az szükséges, hogy a tanácstagok egytől­Vita a tanácsokról szóló törvény tervezted* lelett <5 Módosító iavaslatoh egyig képzett, becsületes emberek legyenek. A tanácsok egyben a dolgozók legszélesebb tö­megszervezetei. Ahhoz, hogy a tanácsok valóban a leg­nagyobb tömegszervezetet képezzék és a dolgozó nép szeretetének örvendjenek, ehhez a választókkal való szoros kapcsolat szükséges. Fontos, hogy a tanácsta­gok példát mutassanak a munkában, az állami köte­lességek teljesítésében. Ná­lunk sajnos, nem egy ta­nácstag feledkezett meg fo­kozott felelősségéről, úgy­hogy tanácsüléseken kellett őket figyelmeztetni az ál­lampolgári kötelesség telje­sítésére. Ezen a téren kell, hogy hathatósabb javulás következzen be az új vá­lasztás során. Ha tanácstag­ságunk valóban példamuta­tó dolgozókból áll majd, akkor bízhatunk abban, hogy tánácsaink betöltik a reájuk^’háruló feladatokat. A többi tömegszerveze­tekkel á tanácsok szervezik a lakéSság gazdasági, tár­sadalmi és kulturális tevé­kenységét. Ezen feladatok megoldásához javasolni kí­vánom, hogy először is a községekben működő tö­megszerveket kell megerő­síteni. Ha mindezek meg­történtek, akkor a tanácsok is könnyebben valósíthat­ják meg a reájuk háruló feladatokat. Még néhány szót a ta­nácsapparátus létszámáról. Szerintem a községekben kevés, viszont az irányító szerveknél, különösen a megyei tanácsnál sok ta­nácsdolgozó van. Ezen vál­toztatni kellene, a községi tanácsok javára. Kálmánchelyi Elek vb. titkár, Oros. Új téglaégető kemence épül Tiszavasváriban A tiszavasvári téglagyár megyénk leghíresebb tégla­gyára. Itt alkalmazták elő­ször a Duvanov-féle gyors­égetési módszert. A mód­szer bevezetése óta napi 8.000 darabbal több és iobb­ftovács Balázs kőműves, brigádvezető. minőségű téglát adnak épí­tőiparunknak. A kemence mellett lévő szárítószinek tele vannak nyerstéglával, sőt már a szárítószinek is kevésnek bizonyulnak, mert a színek körül kazalba ra­kott téglák láthatók. Több­millió nyerstégla van már felhalmozva. A kemence ka­pacitása kicsi. Ezért is vált szükségessé egy új, nagyobb kapacitású kemence meg­építése. A kemencét a 23-as építőipari vállalat dolgozói építik. Az éoítkezés munká­latai jól hf -dnak. Már ké­szen van az égetőtér. Jelen­leg a felvert oldalfalat épí­tik. A falazást Kovács Ba­lázs kőművesbrigádja végzi. A ' gépállomás építkezéséről jöttek erre a munkahelyre. Ott. is kitűnően dolgoztak, teljesítményük állandóan 160 százalék körül volt, most sem kevesebb. — Hogyan érik el ezt a magas százalékot? — kér­dezem. A bvigádvezető nem siet válasszal. Elhelyezi a ke­zében lévő téglát, megtörli a kezét a nadrágjában, a fe­lebúbjára tolja a sapkáját, és csak azután szólal meg. — Munkánkhoz megkap­juk a segítséget a műsza­kiaktól. Minden új munkát előre megbeszélünk, úgy, hogy amikor a brigád dol­gozni kezd, már mindenki pontosan tudja a feladatát, — mondja és tovább teríti a habarcsot. Jól dolgoznak. Az elvég­zett munkán nehéz volna hi­bát találni. Kiváló minősé­gű munkának mondható a kemence külső sarokré­szének falazása, a 60 fok­ban dűlő falsarok kompli­kált kötésű építése. — Kényes munka volt, de sikerült, — mondja a bri­gádvezető. Látszik rajta, hogy büszke a munkájára. Alig pár méterre dolgozik a brigád két legöregebb tag­ja: Báncs Sándor és Pálóczi Lajos. Egy nagyméretű pil­lért falaznak. Munkájukat gondosan végzik. Pálóczi Lajos éppen a pillért ellen­őrzi, hogy függőben van-e. (No hiszen, rossz szemmel kár is ránézni, mert a leg- bogarasabb ellenőr sem ta­lálhat benne hibát.) Űj téglasor következik. A habarcsot és a téglát köz­vetlenül a pillér mellé rak­ták. Báncs Sándor az egyik oldalon, Pálóczi Lajos a má­sik oldalon gyors mozdulat­tal teríti a habarcsot. Egy kis egyengetés és máris rak­ják a téglát. Na, itt már hiba lesz, — gondolom magamban, — mert észrevettem, hogy az új sor kijebb esik az alsó soroknál. De Báncs Sándor­nak jó szeme van, hamar észreveszi. Egy-két koppin­tás, gyors ellenőrzés a füg­gővel, és máris jó. — Tudja, elvtárs, menne ez jobban is, de a segéd­munkások nem hozzák fo­lyamatosan az anyagot. — Hoznánk mi, csak ne volna olyan messze, — mondja az egyik közelben álló segédmunkás. Bizony, a vezetőség job­ban is megszervezhette vol­na az anyagszállítást, hogy ne 150 méterről kelljen szál­lítani a habarcsot. A lelkesen dolgozó kőmű­vesbrigád munkája nyomán egyre közeledik az égető- kemence befejezése. Decem­ber 31 helyett november 7-re re vállalták a befejezést. A gyár falán elhelyezendő márvány táblán majd bizo­nyára Kovács Balázs bri­gádjának neve is az elsők között lesz. DERECSKE! ISTVÁN. A tiszavasvári téglagyár épülő égetőkemencéje. \ papír- és rong-yg'yüjjtő hónap sikeréért A megye területén igen vontatottan halad a hulladékanyagok gyűjtést-. Papírból eddig csak 20.6 százalékra, rongyból Dedig 5.3 százalékra teljesitírréft a földművesszövetkezetek gyűjtési tervüket. Vannak ugyan kiemelkedő földmű­ves,szövetkezesek, mint ne!- day! a nyírkarászi, thrii papírból 125 százalékra. rongyból 50 százalékra tel­jesítették gyűjtési 'elvü­ket, azonban a legtöbb he­lyen nem sokat törődnek a gyűjtéssel. Megyénk földművesszó- vetkezetei teljesíthetik gyűjtési tervüket. Nagy se­gítséget és támogatást tud­nak ehhez adni az úttörők és a DISZ-fiatalck. Most is kapcsolódjanak be a gyűjtésbe. A föld- | művesszövetkezetek igé­nyeljék ezt a segítséget. Tu­dassák mindenütt az ifjú­sággal: a gyűjtésben jó eredményt-elérő úttörők és DISZ-tagdrk jutalmat kap­nak. Dorogi Mihály - • v, MÉSZÖV. Öröm Tyúkodon örömmel olvasták va­sárnap a Szabad Nép-böt a tyukodi Előre termelő­szövetkezet tagjai, hogy „Baba“ nevű magyarfajta tsnyészkancájuk az Orszá­gos Mezőgazdasági Kiállí­táson a III. dijat nyerte. Nagy megtiszteltetés ez a szövetkezet valamennyi tagjának. Büszkeség tölti el szívüket, hogy országos- hírű lovakat nevelnek. — Igaz, rosszul esett nekik, hogy a „Berta“ nem nyert díjat, pedig az is ott van a kiállításon. De nem csüg­gedtek el. Kiss Pál elv­társ, a szövetkezet elnök­helyettese azt mondotta hétfőn: — Ezután is nagy szor­galommal gondozzuk lo­vainkat, hogy minél több ilyen híres jószágot nevel­jünk. Nagy szükség van rájuk is a különböző mun­kahelyeken. Úgy igyek­szünk, hogy jövőre ne csak egy lovunk, hanem egy négyesfogatunk nyerjen nem is III., hanem, első, vagy második dijat. Belényesi Miklós, a III. dijat nyert „Baba“ gondo­zója ugyancsak büszkén etette vasárnap a gondjai­ra bízott lovakat Nemes Józseffel együtt. Erősen fogadkozik ő is, hogy lesz még Tyúkodon első dijat nyert négyesfogai'. Ebben a gazdasági évben sokat gyarapodtak a nagy- kállói Rákosi termelőszövet­kezet tagjai. A közös va­gyon mellett személyes ré­szesedésük is jóval maga­sabb, mint az elmúlt évben volt. Csupán szemester­ményből 6.16 kiló jut egy munkaegységre. Zárszám­adáskor még várnak kb. egy kiló búzát és egy kiló rozsot munkaegységenként. Bur­gonyából 3 kilót, kukoricá­ból 1.5 kilót osztanak majd ősszel minden munkaegy­ségre. Páll György egyedül dol­gozik a szövetkezetben. Zár­számadásig 750 munkaegy­sége lesz. De már az eddig dolgozott munkaegységeire is szépen kapott termény­ből. Kapott 45 mázsa sze­mesterményt, amelynek sza­badpiaci értéke 11.250 fo­rint. Zárszámadáskor még 10 mázsa terményre számít, amelynek értéke 2500 forint. Burgonyából 22.5 mázsára számít, amit, ha szabadpia­con értékesítene, 1800 forin­tot kapna érte. Kukoricából sem lesz sokkal kevesebb jövedelme. 11.25 mázsára számít, amelynek értéke 1687 forint. Csupán ciga­rettarészesedésből 1000 fo­rintot fog kapni. Aztán min­den munka-gységre 13 fo­rintot osztanak majd ősszel, ami Páll Györgynek 9750 forintot jelent, összesen kö­zel 30.000 forint jövedelme lesz tehát ebben a gazdasá­gi évben a közösből. Ehhez jön még a háztáji gazdaság jövedelme. Háztáji icszágai részére nem kell takar­mányról gondoskodnia. Há­rom kilót adnak munkaegy­ségenként a zárszámadás­kor. És mindebből mi van kiadása? -Tiformán semmi. Lakása után fizet néhány forint adót. * Koós István nagykállói 11 holdas, kitüntetett minta­gazda. nem véletlenül kap­ta meg a mintagazda-jel- vényt. Mestere a földnek, csak a4 állatállományát nem fejlesztette eléggé. Koós Istvánnak 26 mázsa szemesterménye termett. A beadási kötelezettség teljesí­tése után 4270 forint értékű terménye maradt. Burgo­nyából 110 mázsa termésre számít. A beadási kötele­zettség teljesítése és a szük­séges vetőmag biztosítása után maradó mennyiségért a szabadpiacon 5840 forintot kapna. Kukoricából 40 má­zsára számít. Ebből is telje­síti az állam iránti kötele­zettségét, félreteszi a vető­magnak valót és marad 4350 forint értékű termény. Takarmányrépából 300 fo­rint értékű termése lesz. — Dinnye és tök értékesítésé­ből 3700 forint jövedelemre tesz szert. így tehát öszr szes jövedelme 19.000 forint. Állatállományának a ta­karmány biztosítva van. Vi­szont nincs fejőstehene. A beadási tej tehát pénzbe ke­rül. Aztán rendezi évi adó­ját, tartozásait, s végül 12 ezer forint jövedelme marad évi munkája után. Feleany- nyi, mint Páll Györgynek. Pedig Páll György egyma­ga dolgozik a termelőszö­vetkezetben, amíg Koós Ist­ván harmadmagával dolgoz­za 11 hold földjét. A nagy csalód testvéri segítsége A legöregebb emberek sem emlékeznek rá, hogy mikor volt olyan árvíz, mint ebben az évben. Fékevesz­tett vad zajjal támadt a Duna, rávetette magát a gátakra, feltépte, forgatta fenekestül és ott, ahol tud­ta, keresztülmarta. Hogy mennyi kárt okozott, ázt ne­héz számba venni. Házakat döntött le és megannyi éle­tet semmisített meg a me­zőn, a földeken. Egy év fá­radságos, nehéz munkájá­nak az eredményét. Az egész ország megmoz­dult, szinte minden ember arcán látni lehetett az ag­gódást: Mi van az árvízsúj­totta területeken? Mivel se­gítsünk? És az ország, a nagy csa­lád megkezdte a gyűjtést. Nincs megyénkben olyan község, ahol az emberek kö­zömbösen fordultak volna el, és azt mondották volna: más gondjá, nem a miénk. A dunántúli árvízkár nemcsak a dunántúliak gondja, hanem az egész or­szág, minden dolgozó gond­ja. Számos megrakott sze­relvény mutatta, hogy Sza­bolcs megye dolgozói is együttéreznek az árvízsyj- totta területek lakosságával és megértették azt, hogy kétszer ad az, aki gyorsan ad. Most újabb tanújelét lát­hatjuk annak, hogy a me­gye dolgozó parasztsága, a termelőszövetkezetek, se­gíteni akarnak az árvízsuj- totta területek dolgozóinak. A megye termelőszövetkeze­tei áz eddigi segítségen fe­lül vállalták, hogy még két termelőszövetkezetet pat­ronálnak, az ásványrárói Szabadság termelőszövetke­zetet és a győrzámolyi tölös- ousztai Iljics termelőszövet­kezetet. Néhány napja szü­letett meg ez a felajánlás és máris 147 mázsa búzát, 73 mázsa rozsot, 83 mázsa bur­gonyát, 25 mázsa árpát, 115 mázsa takarmányt, 20 má­zsa vegyesterményt, 6 darab sertést, 10 darab juhot és 14.000 forintot gyűjtött ösz- sze 27 termelőszövetkezet a két tsz. számára. A gyűjtés még folyik. Itt nemcsupán arról van szó, hogy a megye termelő- szövetkezetei által patronált két árvízsujtotta termelőszö­vetkezetet ideig-óráig patro­nálják. Nem! Sokkal többről van szó. A megye termelő­szövetkezetéi azt vállalták, hogy ezt a két termelőszö­vetkezetet addig segítik, míg gazdaságilag teljesen meg nem erősödnek, rendbe nem jönnek. Nagy a termelőszövetke­zetek családja, az egész orr szagot figyelembe véve, sok ezerre rúg e család tagjai­nak a száma. És ha e csalá­don belül valahol baj van, a család minden egyes tag­ja azon igyekszik, hogyan tudjanak segítséget nyújta­ni a bajbajutottaknak. Ezért ajánlott fel a 27 termelőszö­vetkezet közül például a besztereci Új Barázda tsz. 25 mázsa búzát és 30 mázsa burgonyát, a riemecseri Út­törő tsz. 25 mázsa búzát, 15 mázsa árpát és 5 darab ser­tést, a kispaládi Szabad Föld tsz. 15 mázsa rozsot és 3000 forint készpénzt, a kis­paládi Rákóczi tsz. 8000 fo­rintot és így sorolhatnánk tovább a termelőszövetkeze­tek felajánlásait. Mind­mind segíteni akarnak. Se­gíteni tiszta szívvel, a nagy családhoz tartozó testvére­ken. Itt fekszik előttem a tö- löspusztai Iljics tsz. levele, amelyet a megyei tanács el­nökéhez intéztek. A levél beszámol arról, hogy milyen súlyos károkat szenvedett a termelőszövetkezet, de be­számol arról is, hogy öröm és bizakodás tölti el őket, mivel tudják, hogy azok a termelőszövetkezetek, ame­lyek ebben a gazdasági év­ben is be tudják takarítani egy év fáradságos munká­jának gyümölcsét, segítsé­gükre sietnek, és lesz mit osztani a termelőszövetke­zet tagságának, nem marad­nak kenyér nélkül, gondos­kodik róluk a nagy család. Mindannyian emlékszünk még a múltra. Ha a dolgo­zó paraszt családjából vala­ki megbetegedett, a beteg­ség sok esetben nemcsak az állatállományt, de még a kis családi házat és a föl­det is elvitte. Ha vész pusz­tított az állatok között, ne­hezen tudta a gazda pótol­ni, mert ha kölcsönt vett fel, a kamatok elvitték a feje alól még a párnát is. — Egy-egy rossz gazdasági év éhínséget, nyomort jelentett a paraszt számára. De ez ma már a múlté. Az állam minden eszközzel segíti a dolgozó parasztságot, s ezen belül különösképpen nagy a segíteni akarás a termelő- szövetkezetek között. Meg­van ennek a magyarázata. Egy célért dolgoznak, egy közös eszme vezérli az or­szág minden termelőszövet­kezetének tagságát, a pa­rasztság boldogulását előse­gítő nagyüzemi gazdálkodás megteremtése. A közösség­ben dolgozók között jobban kialakul a közösségi szel­lem, mint az egyéniek kö­zött, jobban megértik egy­más búját, baját és ez meg­nyilvánul tetteikben, segí- teniakarásukban. Biztos, hogy a megye minden ter­melőszövetkezete csatlako­zik a 27 tsz. nemes kezde­ményezéséhez. (Zs. M.) Szövetkezeti gazdálkodás — kétszeres jövedelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom