Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-15 / 218. szám

AZ M D P SZABOLCS - SZATMARMECYEI BIZQTTSACANAK LAPJ A A mai számban : Támaszkodjon bátrabban a község dolgozóira a rakamazi pártszervezet (2. oldal) Híradás a mezőgazdasági kiállításról (2. oldal) Kína jogos követelése (3. oldal) Lakatos József választott (3. oldal) Tiszarád (3. oldal) XI. évfolyam, 218, szám ARA 50 PlLLtiK 1954 szeptember 15, szerda FA 1. USI HÍRADÓ A kislctai Rákóczi tsz-ben már zöldéi a rozs A kislétai Rákóczi ter­melőszövetkezetben befe­jezték a dohánytörést. Mind a 20 hold termése a pajtá­ban felfűzve színesedik. Most a betakarításban leg­sürgősebb munkájuk a bur- üonyaásás. Iparkodnak min­den betakarítással, hogy a vetés előtt minél hama- abb felszabadítsák a föl­det. Eddig már 50 holdba ve- ' ettek rozsot, ami már zöl­déi is. Szántáskor holdan­ként 120 kiló szuperfoszfá­tot, 60 kiló kálisót és 20 kiló pétisót szórtak ki. Szántás után a barázdá­kat boronával behúzatták, bogy jövőre is könnyen arathassanak. Az őszi munkákban szak­tanácsaikkal nagy segítsé­get nyújtanak a gépállomás szakemberei és a kihelye­zett agronómusok. Orosz István Nyírbátor, járási tanács. 3 tiszavasvári Dózsa isz-ben már az új tagolt is szedik a cukorrépái Nálunk, a tiszavasvári Dózsa termelőszövetkezet­ben nem volt könnyű meg­birkózni a növényápolásí munkával. A 75 hold ka- pásnövényekre 16 női és egy férfi munkaerőt tud­junk beállítani. Minden ka­pásunk megkapta a kétszeri kézi kapát, de nem egy te­rület volt, ahol háromszor, őt négyszer is kapáltunk. A betakarítási munkála- 1 okból egy tagra ft«00 négy­szögöl esik. A kőkeményre száradt cukorrcpaföldböl aDonta cgy-cgy tag 166 ölről szedi ki a répát. Meg kell említenem az asszo­nyok közül néhányat, akik a jók között is a legjobbak, mint Csóka Józscfné, Czif- rák Istvánná, Béres Fc- rencné és ifjú Pere Ká- rolyné. Szeptember eleje óta azonban valamivel kisebb terület jut a betakarításból egy-egy tagra, mert Cseli János új tag harmadmagá­val ott dolgozik már közöt­tünk. Jó dolgos embernek ismertük mindig Cseh Já­nost és amikor jelentkezett, azonnal felvettük tagnak közénk. Itt üzenjük a Cseh Jánoshoz hasonló jól dol­gozó parasztoknak, hogy bátran jöjjenek közénk, ná- Iknk megtalálják számítá­sukat. NAGY MIKLÓS Tiszavasvári, Dózsa tsz. Jó munkával 7 mázsás átiagoi ériünk el dohányból A múlt esztendőben, amikor bandában dolgoz­tunk és mondhatom, hogy nagyon rossz volt a munka- fegyelem, 34 holdról 54 mázsa dohányt törtünk. Az idén hat hold sem volt egé­szen a dohányunk és 41 mázsa lett a termésünk. Ezt a jó termést annak köszönhetjük, hogy egyé­nekre osztottuk a területet, ahol az asszonyok is kivet­ték részüket a munkából. Az elsők között mentek dolgozni a vezetők^ felesé­gei, mint a községi tanácselnök s a brigád­vezető felesége. így ér­tük el, hogy szeptember 6-ra már befejeztük a do­hánytörést és a helyén már ősziárpa van. Az őszi takarmánykeve­rékünk már messzire zöl­déi, augusztus 23-án vetet­tük. Tudjuk, hogy korán csak úgy kaszálhatunk jö­vő tavaszon sok zöldtakar­mányt, ha korán is vetünk. Megkezdtük a burgonya­szedést is. A beadási köte­lezettségünket a szedéssel párhuzamosan teljesítjük. A tejet minden hónapban pontosan beadjuk, az állat­beadásunkat még az első félévben teljesítettük. D. Tóth György. Nyírgelse, Béke Őre tsz. Miskolci Lajos szedi a tarlóba vele!) zöldbabot A napokban a határban jártam és összetalálkoztam Miskolczi Lajos 3 holdas dolgozó paraszttal, aki azt mondta nekem, hogy a földbabot akarja szedni. — Nehezen akartam neki hin­ni, odavezetett a föld­jére cs megmutogatta ne­kem, hogy mit lehet ter­melni a tarlóban, ha jó erő­ben van a föld. Egy darab zöldbab, mellette spenót és késői saláta van, 200 ölbe borsót is vetett, amiért, mint késői áruért, ugyan­csak szép pénzt kap. Búzából is jó termése volt Miskolczi Lajosnak, 1200 ölön II mázsa és most a tarlójából még legalább olyan értéket levesz. A to­jás, baromfi és gabonabc- adását már teljesítette, ok­tóberben tudja teljesíteni a hízotísertésbcadását is, az adófizetéssel is előre van. Miskolczi Lajos példát mu­tat úgy a termelésben, mint a kötelezettségek tel­jesítésében a falu dolgo­zóinak. Tóth Zsigmond vb. titkár, Gyűrtelek. Megyénk legjobb építőipari dolgoséi Az Építőipari Dolgozók Szakszervezete szeptember 10-én értékelte a megye építőipari dolgozóinak ver­senyét, mely szerint a kőművesek versenyében első: Palló János brigádja 234 százalék (Tiszalöki Erőmű­építkezés), második: Novak János brigádja 205 száza­lék (Tiszalöki Erőmű-építkezés), harmadik: Vitái Mi­hály brigádja 201 százalék (Tatarozó Vállalat). — A kubikosok versenyében első: Tánrzos Ferenc brigádja Killer Sándor sztahanovista esztergályos 689 százalékét teljesít /v tiszavasvári határban épülő beeresztő zsilipnél dolgozik Ritter Sándor szta­hanovista esztergályos. — Nemrég még csak 140—160 | százalék között teljesített. Most különböző méretű porvédők esztergályozásá- val bízták meg. Máskor is csinált már ilyen munkát Ritter Sándor. Gondolko­zott rajta, hogyan lehetne kevesebb munkával többet, hamarabb elkészíteni a munkalapon szereplő meg­rendelést. Addig okosko­dott, kísérletezett, míg rá­jött, hogy a munkát fém­nyomással is el lehet ké­szíteni. Elkészítette az újí­tást, aztán a 129 órát kitevő 168 db. porvédőt 20 óra alatt készítette el. Átlag 680 százalékot teljesített. Húsz óra alatt 504 forintot kere­sett. Félmillió forint megtakarítás keletnémet munkamódszerrel A 6-os számú Mélyépítő Vállalatnak többek kö­zött Debrecenben is van munkahelye. A vasút mellett építik a hűtőtornyot. Kclct-Németországból átvett ta­pasztalatcsere alapján, állványok nélkül, csúszózsalu­zással építik a vasbetontornyot. 120 köbméter zsalu- anyugot és 250 köbméter állványanyagot takarítottak meg a tapasztalatcsereként átvett módszerrel. Hónapok helyett hetek alatt készítik el a 31 méter magas és 20 méter átmérőjű vasbeton hűtőtornyot. Az építke­zési költséget félmillió forinttal csökkentik. A megtakarításokban és a jó munkában kitűnnek: Harsányi László és Kuszkó Sándor mérnökök, Ármós és Balogh munkavezetők, Hajós, Tarján és Bcrhardt ácsbrigádok, valamint Pataki, Kutasi és Enyedi se­gédmunkások brigádjai. 191 százalék (Tiszalöki Erömü-építkezés), második: Pásti Sándor brigádja 169 százalék (Betonútépítő V.), harmadik: Farkas Pál brigádja 168 százalék (Betonút­építő V.). A segédmunkások versenyében első: Sipos János brigádja 203 százalék (Tiszalöki Erőmű), máso­dik: Széles János brigádja 168 százalék (61/2. Építő­ipari V.), harmadik: Gulyán György brigádja 189 szá­zalék (61/2. Építőipari V.). Egy szabad szombat a 61/2. Építőipari Vállalatnál Az egész ország népe megmozdult, hogy enyhítse az árvízkárosultak bajait, bánatait. Pénzzel, élelem­mel, munkafelajánlással já­rulnak hozzá a bajok csök­kentéséhez. A 61/2. Építő­ipari Vállalat műszaki és adminisztratív dolgozói fel­ajánlották, hogy szeptember 11-én — a szabad szomba­ton — egész nap dolgoznak az Irodaház homlokzati munkálatain és az ezért járó bárt az árvízkárosul­taknak adják. A reggeli órákban moz­galmas kép tárult az Iroda­ház előtt haladó járó-kelők szeme elé. — Szalontai György, Kovács Zoltán és Meggyesi Sándor friss len­dülettel dobálták az Iroda­ház előtt lévő kőport a stráfkocsira. Arcukon csur­góit az izzadtság. Bíztatták egymást, hogy: „gyerünk, fiúk!“ — Faragq Béla sztahanovista kőműves és Tóth István művezető —i aki Kisvárdáról jött — csi­nálták a párkányt. Kürnef László építéstechnikus ál­lította üzembe a habarcs­szivattyút. Kezdődhetett á gépi vakolás. Máyer Mihály művezető kezében volt a szórópisztoly, mely széles sugarakban lövelte a falra á finom habarcsot. Volt dol­guk a malterhordó lányok­nak is, mert a gép hamar eltüntette a beadagolt ha­barcsot. Katona Károly és társai a műkőtáblák elhe­lyezésére elővésték a fa­lat. Csattogott a kalapács, porzott a vakolat a kemény ütések nyomán. A napi munka után jóleső érzéssel, jókedvvel mentek haza. Képünkön a nyíregyházi Irodaház látható, melynek ut­cai főhomlokzatát már vakolják. VIRÁNYOSI ÜNNEP Nem. viindennapi jelenet­nek lehettünk tanúi vasár­nap délután megyénk egyik kis tanyáján, Virányoson. Felavatták a tanya kultúr- há^at. Néhány esztendővel ez­előtt álomként is lehetetlen­nek tűnt a gondolat, hogy ezek az ezer gúzzsal meg­kötözött emberek végre ma­gukénak mondhatnak vala­mit. Magukénak mondhat­ják a földet 1945 óta, ma­gukénak mondhatják az or­szágot, minden szépségével és gondjával, és maguké­nak mondhatják ennek az országnak kultúráját, amelynek eddig is forrásai voltak, amelyből azonban olyan gyakran kifelejtették a „hozzáértő leült úrpolitiku­sok.“ Nem hitte, nem akarta hinni a tanya lakossága ma sem, hogy a kiküldőit 240 szék valóban az övé, az ő kultúrházát teszi ké­nyelmesebbé. Szívet melegítő gondolat volt az már magában is, hogy egy grófi kastély rommá lett falaiból 10 esz­tendő múlva az új élet, az új kultúra otthona lett; 750 virányost magyar paraszt- ember, asszony és gyerek második otthona. Mert moz­dulataikban az van benne már most is: otthonná fo­gadják a falakat, otthonná simogatják a berendezést. Csak egy pillanatképet en­nek igazolásául. A délutáni rövid avatóműsor után a zsúfolásig megtöltött terem­ből tökéletes rendben, pél­dás fegyelemmel távoztak el a hallgatók, és ami kü­lönösen nagyszerű volt: a székek katonás rendben so­rakoztak továbbra is a te­remben. Nem kellett itt rendezőségről gondoskodni, a legnagyobb fegyelmező erő rendezte össze a felsze­relést: a belső fegyelmezett­ség. Úgy érezzük, hogy na­gyon sokat lehetne cs kel­lene tanulnia minden sza­bolcsi kultúrotthon látoga­tóinak ebből a mostani vi­rányost példából. Az is jó érzéssel töltött el bennünket, hogy az épü­let tető alá hozatala csak­nem állami támogatás nél­kül, a tanya parasztságá­nak összefogásából szüle­tett meg. Egy kicsit Vörös­marty színházépítő iparosá­ra gondoltunk, s arra, hogy mennyi naagyszerű erő fe­szült ebben a népben év­századokon át, csak rajta kell lennünk, hogy a mé­lyen buzgó erőket a legne­mesebb célok érdekében aknázzuk ki. A műsor? Maguk adták. A tanya. Először adtak mű­sort itt a fiatalok, ragyo­gott az arcokon a lelkese­dés. Valami nagy dolog történt itt. A virányosi le­gények és leányok nem is lekicsinylcndő eredménnyel színpadra állottak és előad­ták Molierc „Fösvény“-ét. Csak tovább fiatalok és öregek! Csiszoljátok a szép magyar szót a színpadon és beszélgetés közben, oldód­janak meg a munkában megcsontosodott derekak a szép mozdulatokban, a szín­pad gyönyörű világában és a valóságban egyaránt. Le­het-e szebb pedagógus-fel­adat, mint ezeket az erőket összefogni és kibontani — még akkor is, ha csak pet­róleumlámpa ragyog a fe­jek fölött? Majd ragyog még itt vil­lanyfény, mint ahogyan ide­vándorolt 150 kötettel a Megyei Könyvtár is, hogy a villanyfénynél is hama­rabb a tudás és a szépség ragyogását villantsa fel elő­ször a lelkekben. Rajta te­hát virányosi magyarok: mutassátok meg, hogy nem méltatlanul kaptátok ezt a kultúrotthont, hogy való­ban otthonotok lesz és meg tudjátok tölteni kultúrával, szívvel és szeretettel. S, B. VfJAq, nrő-letánaJ. tqyei ülj elek !

Next

/
Oldalképek
Tartalom