Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-05 / 210. szám

NÉPLAP 1954 szeptember 5, vasárnap A fiatal iskolások fejlődésének sajátosságai Receptek Még K. D.. Usinszkij,, a nagy orosz pedagógus írta, hogy „ha a pedagógia min­den vonatkozásban nevelni akarja az embert, akkor mindenekelőtt minden vo­natkozásban meg is kell is­mernie őt“. Ahhoz, hogy a gyermeke­ket helyesen nevelhessük, meg kell ismernünk testi és szellemi fejlődésük sajátos­ságait. Vegyük hát szemügyre a fiatal, iskolaköteles korú gyermekek fejlődésének sa­játosságait. A gyermekek hétéves ko­ruktól tizenkétéves korukig jóval lassabban fejlődnek, mint életük első éveiben. Míg iskolaköteles koruk előtt évente 7—8 cm-t nö­vekszenek, addig hatéves koruk után — csupán 4—5 cm-t. Ezzel szemben ugyan­ekkor (hatéves koruk után) fokozottabban fejlődnek belső szerveik. Nagyon fon­tos, hogy ezekben az évek­ben normálisán fejlődjék a mellkas, melyben a tüdő és a szív foglal helyet. Ezért a gyermekek legyenek minél többet friss levegőn, tor­názzanak s végezzenek könnyebb munkákat a kert­ben (ágak nyesése, talajla­zítás kis kapával stb.). Az ilyenkorú gyermekek­nél változások következnek be a csontok struktúrájá­ban is. Csontjaik tömöreb­bek, vastagabbak és erőseb­bek lesznek: mindazonáltal nagymértékben különböz­nek a felnőtt ember csont­jaitól, mert még csak közép­tájon csontosodnak, amint ezt a karokon és lábakon megfigyelhetjük, s végeiken porcogósak. Ezidőtájt még nem eléggé csontosodtak rneg a germccsigolyák és a csontváz más részei sem. Ez az oka annak, hogy a gyer­mekek ebben a korban na­gyon hajlékonyak. A hajlé­konyság azonban veszélye­ket is rejt magában: a gyer­mekek gyenge csontrendsze­re könnyen deformálódhat. Ha a gyermek az iskolá­ban vagy otthon nem a ter­metének megfelelő padban vagy asztalnál ül s teste helytelen helyzetet foglal el, hátgerince és mellkasa elgörbülhet. Ugyanez lehet a következménye annak, ha a gyermekek a szülők gon­datlansága folytán korukhoz képest nehéz terheket cipel­nek. A szülőknek, ha burgo­nyát. vagy más élelmiszert hozatnak gyermekeikkel, ügyelniük kell arra, hogy az ne legyen túl nehéz szá­mukra (7—8 éves gyerme­keknél legfeljebb 1 kiló, 12 éveseknél legfeljebb 5 kiló)! Azonkívül mindig cserél­getni is kell a terhet: hol az egyik, hol a másik vál­lon, hol az egyik, hol a má­sik kézben vinni. Váltoga­tott kézben kell vinni az iskolatáskát is. Hétéves korában a gyer­mek beül az iskolapadba. Míg azelőtt egész energiája játékokban merült ki, most már a gyermek csupán a tanulásmentes idejét fordít­ja játékokra. Nagy nevelő­hatásuk van a tanítóknak, az új pajtásoknak, az egész iskolai környezetnek. A gyermek kezdi pontosabban érzékelni a külső benyomá­sokat. Az oktatás folyamán kifejlődik benne a tananyag tudatos felfogásának és em- lékezetbentartásának ké­pessége. Eleinte a gyermek inkább a szószerinti, azaz gépies betanulási képessé­gére támaszkodik szellemi fejlődésében. Az ilyenkorú gyermekek mind az egy­szeregyet, mind a költemé­nyeket, sőt még az elbeszé­léseket és a meséket is szó- ról-szóra tartják meg emlé­kezetükben s sokáig, néha egész életükben pontosan emlékeznek rájuk. Az isko­lásgyerek ilyen gépies tanú-; lás mellett gyakran nem ha­tol be a tanultak értelmé­be s nem képes azoknak tartalmát ■ saját szavaival visszaadni. Pontosan bema­golta, például az egyszer­egyet, de ha összevissza kér­dezgetik belőle, nem tud; nyomban válaszolni. Vagy vegyünk egy másik példát. Jól tudja, hogy 5x7 az 35, de belezavarodik, ha azt kérdezzük tőle: mennyi hét­szer öt. Az elsőosztályos a kívülről megtanult verset szívesen mondja fel kántál- va, soronkint, gyakran fi­gyelembe sem véve a ponto­kat. Ez azt jelenti, hogy még kevéssé érdekli őt a tanul­tak tartalma, inkább a sza­vak muzsikája, a ritmus köti le figyelmét. A szülőknek és a tanítók­nak segíteniök kell a gyer­meket az űj benyomások és ismeretek helyes felfogásá­ban. Meg kell magyarázni neki a látottak és hallottak értelmét és jelentőségét. Nagyon fontos tisztázni, hogyan érti az iskolás azt, amit olvas és tanul, amit a moziban lát vagy a rádió­ban hall. Hozzá kell szok­tatni őt ahhoz, hogy a tar­talmat saját szavaival adja vissza. Ebben a dologban ügyesnek kell lenni. Ha a felnőttek türelmesen és ér­deklődéssel fogják hallgatni a gyermeket, az szívesen el fog mondani mindent. Az­után meg lehet magyarázni neki azt, amit helytelenül fogott fel. Ha azonban foly­tonosan félbeszakítjuk őt „ugyan már“, „hová gon­dolsz“ stb. felkiáltásokkal, elhallgat s kényszeredetten fog válaszolni kérdezőskö- désünkre. Nagyban hozzájárul az iskola a gyermekek akara­tának neveléséhez. A tanu­lásba házifeladatok elkészí­tése többé-kevésbé huzamos akaratmegfeszítést követel. Az iskolásokban kialakul a kötelességérzet — annak tu­data, hogy el kell végezni a kiszabott munkát, függet­lenül attól, érdekes-e vagy sem. A fegyelem és a rend tudatos betartása, a közös érdekek figyelembevételé­nek szükségessége kiformál­ja a gyermek jellemét, tü­relemre és állhatatosságra neveli őt, megacélozza aka­ratát. Ha a gyermek látja, hogy szülei tiszteletbentart- ják az iskolai rendet, maga is hozzászokik a rend és fegyelem feltétlen betartá­sához. (Szovjet cikk nyomán.) SÜTEMÉNYEK ^ KÁVÉ MELLÉ / Kakaós kuglóf: CukrífS­tejben 1 deka élesztőt meg­kelesztünk. Mély tálban 10 dkg margarint vagy vajat 2 kanál porcukorral, 1 egész tojással és 1 tojássárgájával habosra keverünk. Hőzzá- adunk 40 dkg lisztet, az élesztőt és annyi ÍJtüljííl, amennyit a tészta felvesz, de úgy, hogy a tészta kissé lágy legyen. Kanállal jól ki­dolgozzuk, addig, amíg hó­lyagos lesz. Ekkor a tészta­mennyiséget elfelezzük, az egyik felébe két kávéskanál kakaót keverünk. A formát kikenjük vajjal, meghintjük zsemlyemorzsával és a két tálból egyszerre, öntjük be a tésztát. Egy órán keresz­tül kelesztjük még, azután lassú tűznél megsütjük. Me­legen meghintjük vaníliás cukorral. Kuglóf: Fél kg lisztet 3 tojássárgájával, 5 dkg vaj­jal, kis porcukorral és cuk­ros tejben megkelesztett 2 dkg élesztővel jól kikeve­rünk úgy, hogy a kanálról leváljon. Vajjal kikent for­mában kelni hagyjuk, amíg a forma megtelik, azután megsütjük. Gyors kalács: Langyos tejben megkelesztünk 5 dkg élesztőt, 30 dkg. lisztet 1 tojással, 3 evőkanál cukor­ral, 5 dkg vajjal, a megkelt' élesztővel és pici sóval- jól eldolgozunk. Simára felke­verjük úgy, mint a rétes­tésztát szokás. Kivajazott kuglóf-formában néhány percig pihentetjük és előre melegített sütőben megsüt­jük. PARADICSOMOS SÜLT Egy fej reszelt vöröshagy­mát zsírban világossárgára párolunk, majd beleteszünk szeletekben félkiló, ízléssze- rint sózott, jólkivert felsált. Azután negyedliter paradi­csomot öntünk rá, s addig főzzük, míg a hús meg nem puhul. Amikor a hús puha, világos híg rántással beránt­juk. Aki szereti, kevés cuk­rot tehet bele. Párolt rizs- zsel, vagy tört burgonyával tálaljuk. Gyermekeknek, úttörőknek Utazás a MARSBA Fantasztikus elbeszélés l. írta: J. SMITH — Hat hónap nem ele­gendő az utazás előkészíté­sére. Nem tudjuk befejezni a védőöltözet anyagával kapcsolatos kísérleteket — mondta Bob Collins, a je­lenlevő fiatal tudósok leg­nagyobb clkedvctlenedésére. Szavai nyomán halk moraj futott végig a kis szobán, hiszen mindenki tudta: ha a dolgok így állnak, akkor a legkedvezőbb alkalmat szalajtják el. Éppen hat hónap múlva kerül a Mars legközelebb a Földhöz, a két égitest közti távolság „mindössze“ 55 millió kilo­méter lesz. Ilyen közel pe­dig csak minden 15 évben jön a Mars. A kedvező al­kalom elmulasztása lénye­gesen költségesebbé és ne­hezebbé tenné a tervezett utazás megvalósítását. — Hat hónap nem hosz- szú idő — mondta egyszerre izgatott hangon Fablo. — Én mégis azt állítom, hogy hat hónap alatt be tudjuk fejezni az előkészületeket. Közös erővel! Pierrékkel együtt! „Közös erővel“ — milyen egyszerű szavak, mégis ez a terv megvalósításának eretlen kulcsa. A fiatal tu­dósok kipirult arccal latol­gatták a lehetőségeket. — Igaza van Pablonak! — kezdte Bob, amikor már valamelyest elcsitult a zaj. Az előkészületek lázában megfeledkeztünk barátaink­ról. Alig párszáz kilométer­re tőlünk Pierrék hasonló dolgokon törik a fejüket. Egész biztos, hogy segíteni tudjuk egymást. Még ma hozzájuk repülünk Pablo- val. Beleegyeztek? — Amint befejeztük meg­beszélésünket, azonnal in­duljatok! — javasolták in­nen is, onnan is. Ügy zson­gott a kis szoba, mint egy méhkas. A javaslatokat min­denki pillanatok alatt elfo­gadta. A gyűlést berekesz­tették, Bob és Pablo kezet- szorítottak társaikkal, aztán kiléptek az erkélyre és be­szálltak Bob helikopterébe. Egy gombnyomásra forgás­ba jöttek a légcsavarok, pár pillanat múlva pedig már el is tűntek déli irányban a láthatár mögött. * Rövid utazás után megér­keztek barátaikhoz. A köl­csönös üdvözlések után az ifjúsági tudományos társa­ság titkárának, Pierre Cour-1 tonnák dolgozószobájában pihenték ki a „hosszú út fá­radalmait“. Pierre két szí­nes gombot nyomott meg az íróasztal jobboldalán elhe­lyezett kis kapcsolótáblán,1 aztán az egyik ízléses kiál­lítású f— képállványba be­épített mikrofonhoz köze­lebb hajolva, beszélni kez­dett: — Itt Pierre! Hans, Kol- ja, jöjjetek át hozzám, ven­dégeink vannak!... Igen. Igen! Bob és Pablo vannak itt! Nem telt bele még három perc sem, Hans és Kolja helikopterrel megérkezett. Szívélyesen köszöntötték a régi ismerősöket, aztán — az idő elég későre járt már — mindjárt közös problé­májukról kezdtek beszél­getni. Pierre elmondta, hogy a tudománvos akadémia se­gítségével sikerült kikísérle- tezniök a védőöltözetek anyagának összetételét, a ki­vitelezéshez jelentős állami támogatást kaptak. A falba- épített szekrényhez lépett és elővette a ruha kísérleti példányát, amit mindjárt magára is öltött. (Folytatjuk.) Levét egy ifjú barátomhoz Kedves Barátom! A minap Szatmárcsekén jártam, ahol Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője nyugszik örök pihenőn. A temetőben, az emlékét hirdető márványoszlopnál fel­idéztem szellemét, csengő verssorait, bölcs intelmeit ismételgetve. Különös erővel éreztem ezeket a vers­sorokat: Négy szócskát üzenek, vésd jól kebledbe, s fiadnak Hagyd örökül, ha kihúnysz: A haza minden előtt. őszintén megmondom, ennél a versecskánél Rád gondoltam. Ne érts félre, nem akarok tintalelkű taná- rosdit játszani, vagy nagyképűen frázisokat, ismétel­getni, de mégis szólni kell néhány szót Hozzád. Szeret­ném megkérdezni Tőled: hányszor gondolsz Te így, ahogy a költő tette, a Hazára? A Magyar Népköztár­saságra. Többször hallottalak már türelmetlenül pa­naszkodni, kifakadni, sőt szitkozódni is, hogy ezt vagy azt nem siWerült megszerezni, megkapni és bizony, az utóbbi időben minden szavadból, minden mondatodból valósággal kiágaskodik ez a szó: ÉN. Pedig van egy másik szó, amelyik nemesebben, szebben hangzik: a HAZA. Van egy szó, amelyiket sokkal, de sokkal töb­bet kell kiejteni szánkon, de legfőképpen, amelyikre sokkal többször kell gondolni. Ez a szó: a HAZA. A megyei levéltárban őrizték hosszú ideig egy szabolcsi 1848-as honvédnek, a gyulaházi Borcsik Sala­monnak sajátkezűleg írt harctéri naplóját. Ezt a nap­lót lemásoltam és most szeretnék belőle néhány sort szószerint idézni. A napló elején arról ír. hogy a sza­badságharc dicsőséges tavaszán minden vágya és álma, hogy beálljon a honvédseregbe, de apja súlyos beteg­sége ezt megakadályozta. Majd így folytatja: „Július 14, reggeli 5 óra. Midőn a nap életfénnyel üdvözlé a földet, apámnak a sír alkonyát szövé meg. Anyám, én és két testvérem az árvaság reménynélküli napjaira jutánk. Én anyámnak szándékomat ismét határozottan nyilvánítám. Anyám könnyezett — könnyeit kettőnkért sirá. Nekem Anyám könnye s jövője — Hazám köny- nye s jövője közt kellett választanom. De hasztalan! Hazámat jobban szeretém s az éppen alakulandó sza­bolcsi önkéntes csapat zászlója alá letevém eskümet szeptember 10-én Nagykállóban ...“ Borcsik Salamon nem volt neves lángoszlopa a szabadságharcnak — egyszerű közkatonája volt. De öntudata, hazaszeretete a hősök sorába emelte. Ismerlek, ismerem vágyaidat, álmaidat: valami rendkívüli nagy dolget szeretnél tenni, olyat cseleked­ni, hogy tisztelve nézzenek Rád a felnőttek, és a lányok is. Ez így helyes. Őszintén kívánom Neked, hogy ifjú láng, buzgalom, lobogjon még akkor is a szíy^dr- ben, ha már évtizedeket hordozol a válladon. isI)p egyet sohase felejts el: igazán nagyot és szépet csak úgy alkothat egy ember, legyen az munkás, paraszt,’ mérnök, feltaláló, költő, vagy zenész, ha ezt választja élete jelszavának: a HAZA minden előtt! Most külö­nösen nagy szükség ver arra, hogy Veled együtt min­den fiatal ezt válassza jelmondatának, vezérlő csilla­gának. Szép, szabad hazában élünk, ahol a tehetség kivirágozhat, ahol szabad a pálya a fiatalok ereje, al- kotnivágyása előtt. És most különösen nagy szükség; van a hazaszeretetre, mert a szabad haza, a Magyar' Népköztársaság nagy dolgokat művel: Mi szocializ­must építünk! Nem tudom, gondoltál-e már ennek a mondatnak a jelentőségére. Ne frázisként gondolj most erre a mondatra, hanem nézz egy kicsit mögé, nézz egy kicsit a jövőbe. Ha kitárul gondolkodó értelmed előtt a ragyogó jövő, azt mondod: érdemes érte dol-i gozni, küzdeni. Érdemes azt mondani: a HAZA min­den előtt! Ez a mondat, ez a jelszó nagy erőt ad. A nyír­egyházi , 6, számú Mélyépítő Vállalat néhány lelkes fiatalja elhatározta, hogy portyázó DISz-brigádöt ala-; kit a pazarlás elleni küzdelemre. A vezetők közül néhányan nem’ értették meg, vagy nem akarták meg­érteni a kezdeményezés nagy jelentőségét és rátámad- tak a hibákat bátran feltáró fiatalokra. A fiatalok közül egy meghátrált. Kijelentette az első nap utánrj nem vesz részt a brigádban. A többiek azonban azt fogadták meg: nem tántorodnak a céltól, ifjú szívvel küzdenek a pazarlás, felelőtlenség, tunyaság ellen. —* Ezek a fiatalok jól megértették ezt a mondatot: a HAZA minden előtt. A laskodi Vorosilov termelőszövetkezet fiataljai] burgonyabetakarítási versenyre hívták a megye min­den DISz-szervezetét. Védnökséget vállaltak a burgo­nyatermelés felett, mert tudták, hogy a bőséges, jó ter­mésre szüksége van az országnak. S nemcsak hangos szavakat mondtak, hanem becsülettel dolgoznak. Pedig biztosan voltak olyanok is, akik kinevették őket. A laskodi szövetkezeti fiúk és leányok is jól megértették: a HAZA minden előtt! És én azért írtam ezt a levelet, hogy Te is jól' megértsd: a HAZA minden előtt! A viszontírásig üdvözöl S. I. ÁttZONYOKNAL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom