Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-05 / 210. szám
1354 szeptember 0, vuoáruap NÉPLAP ? * tenyészállatvásár és mezőgazdasági kiállítás előtt KÉPES HÍRADÓ a nyírbátori földműves- szövetkezeti vendéglőkből Ez egészen más • • . Egyik férfi: Mondd, miért szaladnak ezek az állomás felé? Talán utazni akarnak? Másik férfi: Igen. A sörre utaznak. Merthogy csak az állomási vendéglőben kapni, Annakidején hírt adtunk arról, hogy a nyíregyházi Városgazdálkodási Vállalat nem öntözi az utcákat. — Bocsánatot kérünk, — egyszer öntözte. Amikor esett az eső... •— Maga már a vendéglőbe megy? Hiszen még most pitymállik. — Rendes időben szeretnék ebédelni, s ha most beülök, talán meg is kapom idejében ... A nyíregyházi közétkezdéről van szó,,, A nyíregyházi dolgozók közül sokan panaszkodnak. hogy a Beloiannisz-téri közétkezdében már hosszú ideje rossz a koszt. Fő-főzőedény: Idehallgasson, vállalatvezető! Ez már mégiscsak sok! Vállalatvezető ijedten: ? ? ? Fő-főzőedény: A maga rossz kosztját már az én! gyomrom se veszi be! Egy forint, vagy csak a fele.. ?! A nyíregyházi rádió a minap foglalkozott a városi kerékpármegőrzők ügyével. A nyíregyházi biciklisták örömére kifigurázta azokat a kerékpárőröket, akik a megszabott ötven fillér helyett egy forintot követelnek a megőrzött kerékpárok tulajdonosaitól. Udvarias kerékpárőr: Adja, vagy nem adja?! «P *P * • • • •— Na, hogy telt a szabadság a Mátrában? Ugy-e, csodálatos ott a táj? — Én nem tudom, én nem láttam, a hegyek teljen sen elvették tőlem a kilátsstj A jószívű adós — Mikor fizeti meg végre a tartozását, hiszen utóvégre is nincs arra időm, hogy minden nap magához szaladgáljak a pénzemért könyörögni. ■» Melyik nap a legalkalmasabb az ön számára? mm Szombat. — Rendben van, jöjjön ön ezután minden szombaton. LEGYEK NYARALÓJA A nyíregyházi kórház udvarán legtöbbször sok a szemét, s a nyitott szemétgyűjtőkben szennyes vattadanbok stb. vannak. A zene elhallgatott, én ülök az asztalnál és szemlélődöm. A bejárat felől négy ember jön befelé, helyet keresnek. Mellettem van egy üres asztal, ide telepednek Sovány légy: Mondd, Röpikém, hol üdültél az idén, hogy ennyite meghíztál? Kövér légy: Hol? Hát a kórházban. Ne csak olvasd a Nyíri Pajkost! Vegyél részt szerkesztésében, küldd be ötleteidet is! le. Nincs más dolgom, hát figyelem őket. Két nö, két férfi. Három fiatal, egy öreg. A nők — harminc éven aluli mindkettő — a legújabb divat szerint vannak öltözve és egyformán (talán testvérek): sárga, kötött kuliban, szürke szoknyában, amely olyan, mintha a szövetet csak maguk köré csavarták volna. Az egyik férfi egész fiatal lehet: női pulóverben, ujján hatalmas pecsétgyűrű. A negyedik férfi bizonyára megérte már a hatvan évet. SÍ ahogy nézem kopaszodó, őszes fejét, egyszercsak felvillan a szemem: hisz ez Béla bácsi. De régen nem láttam már. Bizony, alaposan megöregedett. Arcát ezernyi barázda szántja, ibajsza mintha ezústpapírból volna. De annál fiatalosabban öltözködik. Fehér vá- szonruha van rajta. A kabát hanyagul vállára dobva, a nadrág pedig , , ez biHaláltánc SZATÍRA zony rövid nadrág. Szőrös lába, hegyes térde nem éppen épületes látvány, amint az asztal alól kikandikál. A zene megszólal. A dobos hosszú, bevezető tamtamja után fülsértőén és hamisan felsikolt a szaxofon, belevág a zongorista: vad, gyors zenebona. Béla bácsi megfogja a mellette ülő nőt és viszi a táncnak üresen hagyott hely felé. Ahogy mennek előttem, elmosolyodom, ismét Béla bácsi nadrágján, amely rövidnek ugyan rövid, de úgylátszik, a szabó ráhagyott valamit a szárára, így az a térdét verdesi. Vájjon, hogy mehet sora? — tűnődöm, miközben Béla bácsi átkarolja a nő derekát és táncolni kezd. Régen nem láttam már. Két évvel ezelőtt találkoztam vele az utcán. Néhány percig beszélgettünk. Ekkor tudtam meg, hogy elvált a feleségétől és könyvelőként dolgozik. — Ejnye, Béla bácsi, nem lesz ez túl heves!? — kiáltok fel magamban. Béla bácsi ugyanis, amikor elkezdtek táncolni, talán bemelegítésül, szolidan tipeg néhányat, aztán fergeteges hajrába kezd. Meztelen, visz- eres lábaival őrült gyorsasággal kalimpál, kaszál jobbra, balra, teste vonaglik, eszeveszetten rángatód- zik. Egyszer úgy magához szorítja partnernőjét, hogy szinte viszi tekintélyes pocakján, máskor ellöki magától és előtte állva, dobálja ki maga alól lábait, majd kezénél fogva visszarángatja, de úgy, hogy néhány métert szaladni kell a lendülettől. Béla bácsi már izzad, a verejték patakokban csörgedezik le kivörösödött ábrázatán. Ügy liheg, hogy a kibocsátott levegő csák úgy cibálja táncosnőjének haját. De oda se neki, új figura következik. Magasba tartja a nőnek a kezét és úgy illegeti magát előtte, aztán vad forgásba kezd. Ezután fordítva, a táncosnő illegeti magát és ő forog. Nagy ugrások, s egy-egy terpeszállásnál a nőnek vé-i gig kivillan a combja a ma-< gára tekert ruhadarabból. Az eszeveszett tánc folyj tatódik. Béla bácsi melle emelkedik, mint egy koj vácsfujtató. Hiába, a tüdő-í tágulás és a hatvanegynél hány év megköveteli a maj gáét. De csak járja, pedig a lába már megbicsaklik, tér- dei remegnek, már attól fé-< lek, hogy ott esik össze. A zene hirtelen elhallgat. A párok visszaszállingóz-1 nak helyükre. Béla bácsi támolyogva jön, a nő karjába kapaszkodva. Megpróbál a nőre mosolyogni, de nem megy, mert mellesleg szívasztmája is van és erőlködő nie kell, hogy visszatartsa a fuldokló köhögést. Ez csak addig sikerül, míg az asz? tálhoz érnek. Amikor a ro-i ham nagynehezen alább-i hagy, elnyúlik a széken, mint egy kifacsart rongy. Arca sápadt és jól látom keze remegését, amint ci-t garettára gyújt. Néhány perc múlva azon-» ban ismét megszólal a zene* és Béla bácsi felpattan* megragadja a nőt és siet a tánchely felé ,. — ráf —<
