Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-05 / 210. szám

1954 szeptember 5, vasárnap NÉPLAP 3 'Változások a francia kormányban 4000 SS-bandita főnöke <7£önid kiil(öldi hink Sajío.ielentések szerint a brazíliai Sao Paulo állam dolgozói szeptember 2-án 24 órás általános sztrájkot tartottak. A saopaulói dol­gozók — mint ismeretes — a minimális munkabérekről szóló rend-let alkalmazását, általános béremelést és az árak stabilizálását követe­lik. A kormánynak a sztrájk megakadályozására irányuló kísérletei nem jártak siker­rel. • A fucsieni arcvonal part­védelmi tüzérsége pénteken délután két óra hosszat he­vesen ágyúzta a csangkajse- kista csapatok Kvemoj és Kis-Kvemoj szigetén lévő l, aliasait, valamint a kve- moji kikötőben horgonyzó hadihajóit. • Párizsban pénteken isme­retessé vált, hogy az Egye­sült Nemzetek szeptember ;?i-én New Yorkban kezdő­dő közgyűlésén Mendes- France francia miniszter- elnök és külügyminiszter vezeti a francia küldöttsé­get. Hí A „Vietnami Tájékoztató Iroda“ jelenti, hogy augusz­tus 26-án, illetve 31-én be­fejeződött Délközép- és Dél- Vietnamban a néphadsereg átcsoportosítása. A vietnami néphadsereg tehát a felmerült nehézsé­gek ellenére is híven végre­hajtotta a fegyverszüneti egyezményt, továbbította a főparancsnokság parancsát a csaknem ezer kilométer kiterjedésű arcvonalon el­helyezkedő különféle harci alakulatokhoz. Pénteken délután a mi­nisztertanács befejezésekor Mendes-France miniszterel­nök ismertette a kormány összetételében az EVK-t tá­mogató három miniszter le­mondása következtében tör­tént változásokat. Cnaban-Delmas (köztársa­sági szociális), az EVK el­lenzője, visszatért a kor­mányba és átvette a köz­munkaügyi tárcát. Hadügy­miniszter Emmanuel Temp­le (független) lett. Az ugyan­csak független Güerin de Beaumont, volt külügyi ál­A Le Monde péntek esti számában közölte azt a nyilatkozatot, amelyben a francia reakció és népelle­nes politika hat volt minisz­terelnöke az úgynevezett „európai egységmozgalom“ igazolására újból hitet tett politikája mellett. A nyilat­kozat aláírói eltökéltségüket hangoztatják, hogy a jövő­ben is „mindent el fognak követni annak érdekében, hogy az a politika, amely miniszterelnökségük idején az ő politikájuk volt, ismét hivatalos francia kormány- politika legyen“. A külügyminisztérium tá­jékoztatási főosztálya közli: A Magyar Népköztársa­ság kormánya és a Jugo­szláv Szövetségi Népköztár­saság kormánya között a határincidensek kivizsgá­lásának és megelőzésének tárgyában 1953 augusztus 28-án Baján megkötött egyezmény értelmében a magyar—jugoszláv határ­ügyi fővegyesbizottság 1954 niszterré nevezték ki. Kül­ügyi államtitkárrá Roland de Moustiert (független köz- társasági) nevezték ki. Ro­land de Moustier a nemzet- gyűlés EVK-vitájában „Európa-barát“ magatartást tanúsított. Az új pénzügyi és gazdaságügyi államtitkár, Gilbert Jules (radikális) Ugyancsak az EVK-szerző- dós mellett szavazott. Ezenkívül több miniszter tárcát cserélt a kormány­ban. Guy la Chambre a társállamok ügyeivel meg­bízott államminiszter lett. ják a nemzetgyűlési többsé­get, hogy „megfojtotta az EVK-vitát“ és felháborodá­suknak adnak kifejezést, amiért az EVK-szerződést olyan nemzetgyűlési többség utasította el, amely magá­ban foglalta a kommunisták szavazatait is, a volt mi­niszterelnökök nép- és nem­zetellenes klikkje hangoz­tatja: „minden erőfeszítést meg kell tenni az európai egység propagandájának fo­kozására“. augusztus 31-től szeptember 3-ig tartotta meg Szegeden harmadik ülésszakát. Az ülésszak folyamán a íővegyesbizettság beszámolt a két ülésszak között vég­zett munkáról és megálla­pította, hogy a magyar-ju- gószláv határon a helyzet to, lob javult és határozato­kat hozott a még meglévő hiányosságok megszünteté­séről. Ez a két kép szorosan együvé tartozik. A felső: Gehlen tábornok hitleri egyenruhában s az alsó: az egyik atomlöveg a harminc közül, amelyeket az ar'—:­kai megszállók a nyugat­németországi rheinpfalzi háborús támaszponton fel­állítottak. Gehlen porosz katonai családból származik, Hitler nyolc év alatt tábornokot csinált a századosból s ki­nevezte a „keleti idegen hadseregek“ titkos osztályá­nak vezetőjévé. Az amerikaiak szemé­ben ez igen nagy ér­dem volt s a második világ­háború után a náci tábor­nokot egy nagy kémszerve­zet élére állították. A Geh- len-féle ügynökség mintegy 4000 SS-banditából, volt ge- stapóból, hétpróbás fasisztá­ból áll s a feladata: kémke­dés, gyilkolás, szabotázsok szervezése a Német Demo­kratikus Köztársaságban s a népi demokráciákban. A fák azonban nem nő­nek az égig. Azóta, hogy dr. John, a nyugatné­met kémszolgáíat vezetője a Német Demokratikus Köz­társaságba menekült, szerfö­lött nagy a riadalom a fa­siszta bitangok körében. Az egyik letartóztatott ügynök, Tiedt maga is így vallott többek között: „Sok nyugat­német kémszervezet minden eresztékében recseg-ropog.“ Maga Gehlen is Bonnba sietett és sürgős megbeszé­léseket folytatott Schröder belügyminiszterrel a nyu­gatnémet titkosszolgálat sürgős átszervezéséről. lamtitkart, igazságügymi­Hat bukott mjíM^zterelnök acsarkodó nyitátkozata Miután nyilatkozatuk to­vábbi részében azzal vádol­Beíeieződöit a magyar—jugoszláv haíáriigyi fővegyesbizoüság harmadik ülésszaka A jó munka végzésének megelégedett örömével jöttek össze a máriapócsi dolgozó parasztok augusz­tus 29-én a kultúrházba. Sok szó esett közöttük ezen a gyűlésen az elvég-; zett nyári és az előttük álló őszi munkákról. Erről a megbeszélésről' írt szer­kesztőségünknek tudósí­tást Hajas György, a nyír­bátori járási tanács dolgo­zója. „A jóleső öröm hangján, állapították meg a gazda­gyűlés résztvevői, hogy a nyári munkáknál eleget tettek hazafias kötelessé­güknek. A hordást, csép­iéit határidő előtt, a ter­ménybeadást pedig köz­vetlenül a cséplőgéptől tel­jesítette a község minden dolgozója. Ezekre az ered­ményekre a falu apraja- nagyja egyaránt büszke,, Az őszi munkák elvégzé­sében pedig nem is a jók,, de a legjobbak közé akar­nak kerülni. Elhatározták,: hogy a kapásnövények be­adását is a kenyérgaboná­hoz hasonlóan, közvetle­nül a betakarítás után tel-; jesítik. Számosán ígéretet tettek, hogy még a héten eleget tesznek burgonya-; beadási kötelezettségük­nek. A jövőévi bő termésj mindnyájunk érdeke, --i állapították meg a dolgozó1 parasztok. — Ezt csak úgy1 lehet biztosítani, ha minél! hamarabb elvégzik az őszi1 szántást-vetést. Gábor Já­nos, Hardinkó Gyula és Ruszinkó János, a Vörös' Csillag tsz. dolgozóival! együtt vállalták, hogy 80! hold rozsot még a héten! elvetnek. A vetőmag jó minőségét pedig csávázás-i sál biztosítják. A tavalyi-í nál máris többen jelentet-1 ték be igényüket szuper-! foszfátra és pétisóra.“ (Folytatás a 2. oldalról.) Jí népjólét emelkedé­,r*' sének törvénye népi demokráciánknak is alap­törvénye. Ez a törvény is csak objektív lehetőséget, de ugyanakkor szükségessé­get jelent. Lehetőséget azért, mert a munkásosztály a hatalom birtokosa, a gyá­rak, a bányák, a közlekedés, a bankok, a kereskedelem nagyrésze a nép tulajdoná­ban van. Állami gazdasá­gaink, gépállomásaink a nép ügyét szolgálják. Nap­ról napra erősödik a falu jólétének bázisa: a termelő- szövetkezet. Ugyanezek a tényezők teszik egyben szükségessé is az alaptör­vény fokozottabb érvénye­sülését, mert a nép lett az „úr“; saját magának termel, a maga életszínvonalának az emelésén munkálkodik. Te­hát a szocializmus gazdasá­gi alaptörvénye annak elle­nére, hogy objektív törvény, az emberek cselekedetein keresztül valósul meg. Ezt kell nekünk figyelembe vennünk. Ezt viszont me­gyénk egyes gazdasági veze­tői, de maguk a dolgozók egy része is figyelmen kívül hagyják. Márpedig, ha nem használjuk ki a termelési lehetőségeket, a gépek ka­pacitását, az államunk által nyújtott lehetőségeket, ha nem emelkedik, hanem csökken a termelékenység, ha emelkedik és nem csök­ken az önköltség, ha elné­zünk a fegyelmezetlenség, a bércsalás, a jogtalan kö­vetelések felett, lényegében az alaptörvényt sértjük meg. Tehát a lehetőség még nem valóság. Hogy megva­lósuljon, hogy jobban él­jünk, azért harcolni kell. E népszerű törvény követel­ményeinek megvalósításá­hoz nem elegendő — bár döntő — az állam, a párt gazdaságpolitikájának he­lyessége és szervező tevé­kenysége. Szükséges hozzá egész népünk tudatos mun­kája, hisz saját sorsának a kovácsa. De elsősorban a szocialista szektor dolgozói­ra, vezetőire vár ezen a té­ren nagy feladat. pártunk III. kongresz- szusa feltárta azo­kat a lehetőségeket, melyek figyelembevételével követ­kezetesebben érvényre tud­juk juttatni a szocializmus gazdasági alaptörvényét. — Népi demokráciánk fejlődé­se új szakaszának lényegét csak akkor értjük meg jól ha helyesen értelmezzük az alaptörvény célját: a nép életszínvonalának állandó emelését, és tudjuk, hogy ez a cél más eszközökkel nem érhető el, csak azzal, amelyet az alaptörvény megjelöl: ha termelésünket a legfejlettebb technika alapján fejlesztjük, tökéle­tesítjük, ha az adott gazda­sági lehetőségeket megfele­lően használjuk ki. Szocialista üzemeink ki­használnak-e minden ter­melési lehetőséget? Koránt­sem. A pártkongresszuson szó volt arról, hogy állami gazdaságaink, gépállomá­saink nem használják ki megfelelően a gépi technika előnyét. Sajnos, ezt kell mondani megyénk állami gazdaságai és gépállomásai többségere is. A nyírmadai állami gazdaságnak 5 kom­bájnja van. Hogyan hasz­nálta ezt ki az aratásnál? Jóformán sehogy. A gazda­ság 1640 hold kalászosából Wfinrmnur '~ - ■ ü*» 5K??' csupán 330 holdat arattak géppel. A gazdaságvezetők hivatkoznak arra, hogy sok volt az eső, süppedékes volt a talaj és ezért nem tudtak kombájnnal dolgozni. Ennek következtében a többi gabo­nát kézierővel kellett le­aratni. Ez azt jelenti, hogy emelkedett az 1 mázsa kalá­szos learatására eső költség, így 1 mázsa kalászos ter­melése az aratás utáni álla­potnak megfelelően, mini­málisan számítva, 140 fo­rintba került. De hibát kö­vetett el a földművelésügyi minisztérium illetékes igaz­gatósága is. Nem gondos­kodtak arról, hogy a gépe­ket más állami gazdaságba utalják át, ahol azt kihasz­nálhatták volna. TJasonló a helyzet a termelékenység és az önköltség alakulásával is. Különösen áll ez az állatte­nyésztésre. A termelékeny­ség emelkedése nem áll arányban az önköltség csök­kenésével. A tehenészetre például 481.000 forint he­lyett ebben a félévben 591 ezer forintot költöttek. Az igaz, hogy a tervezett 161 ezer liter tej helyett 200.000 liter tejet fejtek ki, de mi- veí.gtflfebet költöttek a tehe­nészetre az előirányzatnál, íg^az.,önköltségi ár nem alacsonyabb, hanem maga­sabb lett. Egy liter tej ezek- után 3.09 forintba kerül. — Arról nem is szólva, hogy a sertés- és a növendékmar­hahúsnak az önköltségi ára igen magas. Hasonló a hely- zej a magyi állami gazda­ságban is. ■ De vannak olyan hibák is, amelyek hanyagságra, nemtörődömségre vallanak. Nem helyesen gazdálkod­nak a meglévő munkaerő­vel. Ahol 5 ember el tudná végezni a munkát, oda sok­szor tízet küldenek. A dol­gozók sem elég körültekin­tőek. Sok a gépek üresjá­rata, s így az üzemanyag- fogyasztás nem csökken, hanem emelkedik. Előfor­dulnak azonban még súlyo­sabb esetek is. Történik bércsalás és jogtalan köve- telődzés. A magyi állami gazdaságban Bakti András és Darai Mihály az elszá­moló lapra több trágya­mennyiséget írtak be, mint amennyit valóban elszállí­tottak. így jogtalanul vet­tek fel több mint 700 forin­tot. És ezt a gazdaság ki is fizette részükre. Páll Sán­dor dolgozó pedig olyan prémiumot követel, ame­lyért nem dolgozott meg. De számtalan eset fordul elő a munkaruhák jogtalan követelésével kapcsolatban is. P tények bizonyítják ^ azt, hogy gazdaság­vezetőink és a dolgozók egy része helytelenül értelmezi -a szocializmus gazdasági alaptörvényét. Arról feled­keznek meg leginkább, amellyel biztosítani tudjuk az életszínvonal állandó emelését. Ezért kell most olyan nagy figyelmet szen­telnünk a cél szemelőtt-tar- tása mellett azokra az esz­közökre, melyek az élet- színvonal emelését szolgál­ják. Tehát a növekvő szük­ségletek kielégítése a gé­pek helyes kihasználásától, a helyes munkaszervezéstől, a kiváló termelési eljárások meghonosításától, a munka- fegyelem, és a technológiai fegyelem betartásától, a ter­melésben elért eredmények­től függ. A termelés nem öncél. Azért termelnek vállala­taink, hogy mennél több jusson a dolgozóknak. De azt is kell látni, hogy csak annyit tudnak fogyasztani, amennyit termelünk. Csak addig nyújtózkodhatunk, ameddig a takaró ér. A dol­gozóknak nem mindegy, hogy mennyiért vásárolják meg a piacon a tejet, az üz­letben a húst, vagy a ru­hát. Gazdaságainknak gaz­daságosan kell termelniök. És ezen a téren van bőven tennivalójuk. Államunk csak akkor hozhat újabb intézkedést az árak csök­kentésére, ha üzemeink, gazdaságaink többet termel­nek, olcsóbban állítják elő termelvényeiket, ha állami gazdaságaink, termelőszö­vetkezeteink és az egyéni­leg dolgozó parasztok pon­tosan eleget tesznek az állam iránti kötelezettségük­nek. Állami gazdaságaink egy részénél itt is hiba van. A nyírmadai állami gazda­ság nem tudta teljesíteni átadási tervét hízómarhából, hízottsertésből, tojásból és tejből. A szocialista gazda­ságoknak jobban ki kell használniok a termelési le­hetőségeket, hogy minden­ben példát mutassanak és maradéktalanul teljesítsék a kötelezettségüket. Jogosan várja el ezt tőlük egész dolgozó népünk. Ahhoz, hogy ne essen csorba a munkás-paraszt szövetségen, hogy helyesen hajtsuk végre pártunk poli­tikáját, elsősorban az szük­séges, hogy megyénk vala­mennyi dolgozója, gazdasági vezetőink egyöntetűen, egy­formán, helyesen értelmez­zék népi demokráciánk fej­lődésének új szakaszát és annak lényegét, az alaptör-: vényt. A jelenlegi nagy! feladatok közepette különö­sen fontos ez. Az utóbbi időben megyénkben is van-! nak olyanok, akik az új szakasz politikáját, a szo­cializmus gazdasági alaptör­vényét, jobboldali opportu­nista irányban igyekeznek eltorzítani. V annak, akik azt hi-j T szik, hogy az új szakasz politikája lazább ál­lami és munkafegyelmet je-j lent. A dolgozókról való! gondoskodást egyesek úgy| értelmezik, hogy a béralap-1 túllépés ellen, a bércsalá­sok és a pazarlás ellen már nem szabad olyan határo­zottan fellépni, mint eddigJ Ez a nézet igen helytelen és káros. Az éberség most szükségesebb, mint valaha. Minden egyes hiba, helyte­len intézkedés, jogtalan kö­vetelés, a pazarlás, a mun­kás-paraszt szövetség ellen van. Ezért keményen fel kell lépni mindenféle laza­ság ellen, és napról-napra erősítenünk kell államha­talmunk alapját, a munká­sok és a dolgozó parasztok szövetségét. Ha helyesen, az alaptörvény követelményei­nek megfelelően járunk el, ez vezérli munkánkat, ezzel erősítjük 'e szövetséget. Az új szakasz politikájá­nak végrehajtásában igen nagy szerepük van a nép­tömegeknek. Végeredmény­ben rajtuk áll az, hogyan emelkedik napról-napra a dolgozók életszínvonala, hogy képességei szerint, a végzett munka arányában, a bőség kosarából mindegyi­kük egyaránt vehessen. Farkas Kálmárii

Next

/
Oldalképek
Tartalom