Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-05 / 210. szám
4 NÉPLAP 1954 szeptember 5, vasárnap „Máhox egy évre ilyenkorra másképpen lessünk“ Szép nyári vasárnap volt. 'A labda pattogott, gurult s a játékosok futottak utána: rúgták, fejelték, űzték maguk előtt — harcoltak a győzelemért. A kocsordi fiúk itthon voltak, biztatta őket az egész község, de a szálkái Lokomotív Is meg akarta mutatni tudását. Ök a megyei bajnokságban játszanak, de most „üres“ vasárnapjuk volt és hadd lássanak egy jó barátságos mérkőzést a kocsordiak. Imre Albert is ott állt a sok néző között. Nézte a játékot, de valahogy úgy érezte: nagyobb az ennél, ami most őbenne van. Azt csak 6 tudja. Egyébként, ha „Hajrá, Kocsord!“ kiáltást zúgatott meg az embergyűrű, ő is belevágta a maga hangját, ha nevetés csattant fel a melegítő kék égbe, az övé is ott ú«zott a sokadalo- méban Csakhát, valahogy mindég elkésett ezzel is, azzal is. A tekintete kisérte a labdát, de a szíve tapodtat se ment be a pályára, hanem szüntelenül ott áesorgott mellette. Mert Bakos Gy. Jenő tagja a Táncsicsnak, jó ismerőse, — beszélni kellene vele. Persze, annak se bú, se kár, nyugodt a szíve és hogy tud örülni! Hanem most már igazán nem lehet tovább várni, vége lesz a játéknak, el kell, hogy lépjenek majd egymás mellől. Otthon pedig mit mond majd a feleségének. ha i"'’*'srzi: beszéltél valakivel? Még közelebb húzódott hát Bakoshoz és amolyan „könnyű“ módra, az izgalomtól úgy-ahogy megszitálgatva a szavakat, azt kérdezte: — Mondja mér meg őszintén, Jenő bátyám, hogy jobb: mikor egyénileg gazdálkodott, vagy amióta tsz-tag? A harminchat éves Imre Alberttől jó tizenöt évvel idősebb Bakos Gy. Jenő figyelése megállt egy pillanatra. Elmosolyodott. S hirtelen arra gondolt: hogy mennyire előre tud gondolni az ember valami bekövetkező dologra. Aztán a . karját széttárta, mintha meg akarná ölelni Imre Albertet és azt felelte: — Láthatod! Amíg egyéni voltam azzal a pár holddal, nem mondom, ,élni éltünk akkor is, de nem úgy, ahogy szerettem volna. Most meg... hiszen láthatod, hogy va' gyünk. Az őszinte beszéd olyan, mint egy nagyon tiszta tükör, olyan, mint éjszakában a csillagragyogás és olyan mély. mint egy igaz vágytól felszakadt sóhai: kimondhatatlanul is minden benne van. És az ért belőle, aki . kéri, kívánja. Mint Imre Albert is. Merthogy azóta. — éppen valamivel múlt esztendeje, — hogy ő is bekötötte r • „,ját szemét és valósággal ellökte magától a világot. ♦ Imre Albert is kilépett akkor a Vörös Csillagból. Arra hivatkozott: messzire van hozzájuk a tanya, a gazdaság. „A Táncsics portája ott van a kertünk alatt... Megbeszéljük majd az asszonnyal, és lehet, hogy csak oda megyünk át.“ Ö ezt mondta, más kilépők meg mást, de az élet nem állt meg: tovább élt, haladt a Vörös Csillag is, a Táncsics is. ; A visszakapott négy hold földből ezer ölnyi jó mély szántás volt, becsületes traktor-munka. Ebbe búzát szörf ősszel, tavasszal meg fél holdba krumplit, ezer ölbe napraforgót, egy vckás- .frvyiba lóheréi, n többibe pe- . elfV »ennerft vetett. És várt. Várt reménykedve, bizakodón. Megkapálták, amit kellett egyszer, azután mégegy- szer. Tovább reménykedett, míg rendre kibomlottak a reggelek, fellegek úsztak át az égen, a nap is sütött, majd lebukott, hogy este legyen és másnap újra reggel. Az udvar, a kamara, a padlás pedig egyre tisztult, üresedett: minden az új termést, az új haszon sokaságát várta. De mikor lesz az? Hogy lesz az? Mennyi lesz? Ilonka tizenhat éves. Eladó leány már az ilyen. A tavasz óta be sokszor mondta már az anyjának: úgy szeretne egy szép krepdesin ruhát. Űj cipő is kellene. De honnan legyen annyi pénz nyáron? A négy kisebb gyermekük még nem is mondja, mi kellene nekik, de ők, apa, anya nagyon tudják bizony. Azoknak is sok minden kellene. Hogy sok minden? De hiszen már megjött az aratás és a disznóól is üres? Termény ősz- szel lesz, akkor kapnak valamit. Vájjon mire lesz elég? Egész nyáron keresztül nincs mit eladni. „Azoknak“ persze könnyű, akik a tsz-ben vannak: a multko- rában kaptak előleget, az előtt meg malacokat... Vége lett az aratásnak, a cséplésnek és Imre Albert alig, hogy be tudta tenni kamrájukba az évi kettyérnekvalót. De ezt is úgy kaparta össze, hogy részesaratást vállalt, cséplőgéphez ment, mert az a huszonhárom kereszt alig adta meg a három mázsát is. Ebből se kap hát még pénzt. Mert ami azt illeti, „azok" a búzával is másképpen tudtak bánni, mint ő. Az ősszel műtrágyát szántottak alá, vetőgéppel vetettek, tavasszal megboronólták, fejtrágyáz- ték és milyen lett az? De meg mennyit adott! Szabó Zsigmondék negyven mázsát vittek haza. Mindenki „közöttük“, aki ember, egymaga megkapta a tizenkét- tizenhárom mázsát. Előlegül! Látta, figyelt ő mindent. Tudta, hogy Belényesi Jó- zsiék, akik pér éves házasok, telket vettek, új házat építettek. Tudta, hogy Takács János sógorék hétezer forintnál több előleget kaptak már, meg negyvenhárom mázsa jó takarmányt, ami majdnem ötezer forint, Szabó Zsigmondék is közel nyolcezer forintot részeltek. Mindnek van mindene. Hét majd ősszel!? Mert úgy tudja, hogy egy munkaegységre még kettő, kettő és fél kiló búza jut, hat kiló tengeri, kettő, esetleg három kiló krumpli, aztán cukor, szappan, takarmány, szalma, törek, hagyma, paprika, tengeri-, napraforgókóró, meg megint készpénz, úgy tizenhárom—tizenöt forint körül egy munkaegységre. Rengeteg ez; nagyon sokminden ez! ő meg a napokban is azt tudta mondani a feleségének: „Csak egy hold olyan tengerink lehetne, mint a Táncsicsnak van.“ (így becsüli a tengerijükét, amikor a krumplijuk még úgy se sikerült.) Tudja, hogy „közülük“ akármelyik úgy kimondja azt, mint'Jakab Miklós, az elnöki „A szeme közé mosolygok én annak a tizenöt—húsz holdas parasztnak is, amelyik azt mondaná, hogy jobban van neki, mint nekemVfcxr így kell hát érteni uaat, ahogy Bakos Gy. JenőisAs mondta ott a futbállttiBefe- csen. >'?!.' * Éppen kerek egy hét múlt el az alkotmány ünnepe óta. Az idő fiatal délutánra járt s a nap árnyékot szabott a töltésnek. A kicsi motor egyenletesen berregett a Kraszna szélében s a víz zubogva jött át folyton-foly- vást és kerek habkarikákat loccsantott, ahogy szétbom- lott itt a Táncsics tsz. kertészetének árkaiban. Imre Albert ezt nézte egy kis ideig, a csőből ömlő vizet, a zubogás habjait. A két sógor, — mert a felesége után Kiss Árpád is az, Takács János is az, — hagyták, hadd nézelődjön. Ismerik a természetét: szereti az ilyen munkát, a kertészkedést. Nézegesse csak nyugodtan azt, amit akar, ami megvan itt, meg ami nagyobb dolgot tenni lehet még, aminek esetleg ... Imre Albert is alkotója lenne. — Aztán hogy jobb? — itt is így kezdte, mint alig két héttel a futballmeccsen. — Egyéninek lenni, vagy tsz-ben? Amazok egymásra néztek, összenevettek, de úgy, hogy Imre sógor is kapott belőle. — Nézd, Albert, — kezdte Kiss Árpád, — tudom, azért jöttél hozzánk, hogy tőlünk halljad az igazat. Hogy a mi szavainkban jobban megbízol, mint a többi tagokéban. Pedig hidd el: nálunk nincs ilyesmi. Én is, Takács sógor is azt tudja mondani, mint akármelyik tag. Ami pedig engem illet: én is öt holdon gazdálkodtam egyénileg. Visszacserélném a családom mostani életét az akkorival? Nem cserélném. Egyébként tudod, mi van énnálam, meg mi lesz még ősszel. Ez a beszéd. Ez itt a mérleg, Albert. — Az a beszéd, ■— vette át azonnal a szót Takács János, — hogy én a Jani fiammal együtt — erre a két munkaerőre — huszonhét mázsa búzát vittem haza, hétezer forint körül kaptunk már előleget, kilenc Az élettől sokat kaptam már, kaptam pofont és csókot is. Néha a rózsa szirma hullt elém, — de legtöbbször csak a rút tövis. Én csak haladtam tovább akár rózsát, vagy tövist tapodtat A vírágeső nem állított meg, a töviseken meg túljutottam! ’ j-sz r Mindig csak a -défőm felé törtem, másztam érte hegyet, kőfalat. Nem néztem félre, jobbra, balra, és utam halad, halad. Mi lesz, hogyha célom elérem? — Akkor új cél felé török! Mert célért törni a legszebb dolog, a legszebb és örök! Sáliéi, emlékek Halkan hajlik felém a lomb, suttogása fülembe zsong. Szerelemről zsong ó-meséi, csodásszavú régi regét. Halkan sziszeg felém a szél, szerétéiről suttog, regél. Könnyezem ha hallom szavát, andalító, csodás dalát. Halkan csobban a tó vize, csobbanása tündérrege. Szivem vágyóv lesi szavát, álomszerű csodás dalát. Szép haja selyme, tiszta szerelme lükteti vágyón, forrón a vért. Daloló hangja vág az agyamba, agyvelőm zsongja Bűvös nevét. Táruló karja űzi a lomha szívszomorító bús gondokat. Csengőn nevetve hinti fejemre az örömvágyó tüzcsókokat. Bársonyos teste ölem kereste, hízelgőn nyújtva felém fejét. Nyakamba karja esókom akarta, s csókoltam némán csodás szemét. Kedaei cm kéz Termeted hajlik, mint a fűz ága, hajlása kecses, csodás a bája. Két szemed égi! — Csodásán mélyek Tűzözönükben szinte elégek. Arcod csodás kép hajad a ráma. Megköt, lenyűgöz bűvös varázsa, ha piros szádon mosolyod villan, bús kedvem retten, s osonva illan. Bársony a bőröd, lágy a hajlása. Karod ölelni — vágyón kitárva. Tündért vagy Te, csodás a lényed, egész elbűvölt varázsos éned. Hogy miért éppen Adolf Haschke hajógyári lakatost választották a rostocki „Neptun“-hajógyár dolgozói a képviselőtestületbe? Valószínűleg azért, mert jól ismerték, tudták, hogy nem igen hátrál meg a nehézségek elől. Nem is csalódtak benne. Lám, még a vasútállomást is kiharcolta, pedig már félig-meddig le is mondtak róla. De vegyük csak sorjában. A hajógyár többezer dolgozója hosszú évek óta több kilométert gyalogolt a vasútállomásig. Pedig p vasútvonal ott futott e’ Meglesz a vasútállomás... közvetlenül a gyártelep mellett. Mégsem tudták kiharcolni, hogy ide építsenek egy megállóhelyet, pedig mennyi időt, mennyi fáradtságot lehetett volna megtakarítani. 1953/54. telén, a nagy hidegben szinte végtelennek tűnt az út az állomásig. — Újra felvetődött: itt kellene építeni végre egy állomást, hiszen többezer emberről van szó! — És ha Haschket bíznánk meg? — hangzott egyre gyakrabban. Tudták: ha csak egy leh"tőség is van, ő Haschke vállalta a megbízatást. Rögtön Heinz Koch főmérnökhöz, a közlekedésügyi állandó bizottság vezetőjéhez sietett, aki már korábban biztosítottay'^gít- ségéről. Állta is szavat,', pedig nem volt könnyű 4plga. Az állandó bizottság bevezette félévi tervébe az állomás és az állomáshoz vezető út felépítését, de az illetékes hatóságok hallani sem akartak erről. Arra hivatkoztak: legalább 3—4 millió D-márkát emésztene fél ez a munka, erre pedig r' csen fedez-' Hiába me rázta a főmérnök, hogy sokkal kevesebből is elkészül az állomás. Haschke, az öntudatos párttag meg a főmérnök nem tágított. Koch Berlinbe utazott és nem jött vissza, míg meg nem kapta az engedélyt a közlekedésügyi miniszterhelyettestől. A többi már úgy ment, mint a karikacsapás. Augusztus 16-án délelőtt 11 órakor befutott az első vonat a „Neptun“-hajógyár mellett épült vasúti állomásra. Haschke lakatos teljesítette választóitól kapott megbízatását darab malacot, meg úgy húsz mázsa takarmányt részeltünk eddig, hogy csak a nagyobbakat mondjam. Igaz-e, Kiss sógor? — Erre megint Összekacsintottak, egymásra nevettek. — Jó fejőstehenem van, mellette szép növendék tinóm. A hízók is szépek. De ti, Albert, mit kaptatok az idén? Semmit. Pedig, ha köztünk vagytok, a te, meg az Ilonka munkája után tízszerte, húszszorta jobban állnátok. A feleséged azért nem számítom, mert az Albi kicsi volt még a tavaszon . . . De várjál csak, — hajolt le hirtelen a kicsi csatornához Takács János és mutatóujjával lökte ki abból a víz szabad folyását elzáró száraz moszatot. — Beszéltél már az elnökkel? Nem. De még máma fogok ... — húzta ki magát Imre Albert s arra a part felé nézett, hogy hol jár a nap. Időnek kell lenni erre még máma. — Mert ha úgy akarod, lucernát kaszálnak a Jegenyealjban. Ha az emberben nagy elhatározás születik, felszabadul általa és mily bátran tud lépni, haladni! Kifelé olyan hosszúnak találta az utat, lassúnak a menését, most meg lám, észre sem vette, hogy áthaladt a hosz- szú községen. Még a napok is úgy nyúltak, csorogtak azelőtt, vége nem akart lenni egynek-egynek. Nem lelte a helyét sem a házban, sem az udvaron, sem az utcán. Akármihez kezdett: itt sincs semmi, amott is csak kevés ... Pedig úgy ott volt a szíve, a reménysége, minden várakozása a négy holdban. Hiába tett meg akármit, más az, ahogy „ott“ van, ahogy „azoknak“ van. Hol van az ő családja azokhoz“ képest? De ott lesz. Ott kell nekik lenni! Épp, hogy megállt a tornác előtt, amit a felesége friss sárral tapasztott, már mondta is: — Csak meglesz a kedved, feleségem. Mához egy évre ilyenkorra másképpen leszünk. Imre Albertné félkézre támaszkodott, úgy nézett vissza az urára. — Mi lesz meg? — Te már jó két nappal ezelőtt is mondtad, anyjuk, hogy be kellene lépni a Táncsicsba. Hogy azoknak jobb úgy együtt, mint külön-kü- lön ... — Persze, hogy mondtam. De te csak vársz, nézelődöl. Itthon suttogsz: ezt így láttad, ezt úgy hallottad. Pedig te vagy az ember... — Éppen most jövök a kertészetből. Kiss sógorék- kal beszéltem. — Beszéltél, Megint csak beszéltél, — fordult el tőle a felesége és kezdte tovább simogatni a hűvös sarat. — Most meg az elnökhöz akarok menni. Tudod, nála mindig van mostanában belépési nyilatkozat, hogy. . a napokban is hat család lépett be. Imréné megint megtámasztotta magát ar, egyik kezével, s amikor felnézett emberére: mosolygott. Az arcán pirosság ömlött szét, amibe belecsillogott a tekintete: — Itt ne hagyjál már így megint. Hordd be elébb a sárt. Ott a villa ni, a rekesznél. Hogyne tette volna meg. Csak még ennyit. Gyorsan, szorosan markolta meg a villa nyelét, mert érezte, tudta, hogy mához egy évre ilyenkorra sokkalta más^ képpen lesznek. (ASZTALOS BÁLINT) RÓZSA ANDRÁS VERSEI cA Kedvei túl kl&nd&lat
