Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-03 / 182. szám

2 NtPLAP 1954 AUGUSZTUS 3, KEDD Jó szervezés — jó erediiiéuy Makhándi Ferenc ifjúsági munkacsapata első akar lenni Hosszan kígyózó, két ol­dalán sűrűn nőtt akácfák­kal szegélyezett dülőuta- kon indultunk Makhándi Ferenc keresésére. A falutól távol eső tanyavilágban dolgozik cséplőgépével. Lenyűgöző látvány tárul a járó-kelő emberek elé a gazdag termést ígérő kuko- rica, a magas, vastagszárú forgó és a burgonya össze­fonódott kövér indái lát­tán. Gyönyörű a határ. Három, négy kilométer­nyi gyaloglás után ritkán találunk lakásokat. Az ud­varokon frissen rakott szal­makazlak biztosan mutat­ják az utat a cséplőgép felé. A bokorhegyi iskola közelében a gép hangos püfögése jelzi utunk célját, különben nehéz lenne rá­találni a sűrű bokrok kö­zött elrejtőzött gépre. Egé­szen fiatal, tizennyolc év körüli legény fogad első­nek. — Makhándi felelősve­zető — nyújtja kézszorí­tásra izmos kezét. Ebben a pillanatban han­gosan kiált felé az egyik cséplőmunkás. — Meglazult a kanál álja. Mit sem törődve vendé­geivel, megfordul, felül a nyeregbe, néhány mozdu­lata után lassul a gép zú­gása, megállnak a kerekek, leszáll a gépről és a cséplő mellé siet. Lefekszik a föld­re, nézi, vizsgálja a szem- gyűjtőt, aztán feláll, odább megy, szerszámmal a kezé­ben tér vissza. Munkához lát. Minden mozdulata, cselekedete megfontolt ter­mészetre vall. Néhány percnyi munkál­kodás után ismét otthagy­ja a cséplőt, s látni sze­meiről, keres valamit. — Be kell f oldani — szól oda az ottermett munkatár­sainak, akik feszült figye­lemmel kísérték végig ez idő alatt, — aztán mehe­tünk tovább . Cigarettaszünetnyi idő' után újra előjön a gép alól, feláll, körülviszi te­kintetét a kanál útján, meg­kopogtatja, majd elég ha­tározottsággal szól oda Bla- zsán Mihálynak: — Húzza vissza a félig lenyelt kévét! — s máris otterem az erőgépen, újból erősödik a püfögése, egyre gyorsabban forog a lend­kerék, zakatolni kezd a cséplő is, amelynek szalma- rázóján szélesen ömlik ki­felé a szalma, sűrű porfel­hőt hozva magával. Ismét előrejön a cséplőhöz. Nézi a kijavított szemgyüjtőt, az­tán az etetőnek szól. — Mehet bele gyorsab­ban — mutatja kezével is az ütem fokozását, aztán önfeledten nézi, milyen szaporán adogatja Csonka Ilona a kévéket Blazsán Mihálynak, aki pillanatok alatt szétszedve ereszti őket a cséplőbe. Pataki Sándor bácsi, a munkacsapat vezetője za­varja meg gyönyörködésé­ben. — Itt is meglesz 30 má­zsa és ha így haladunk, ma elérjük az 1300 mázsát. — Majd közelebb lép a DISZ-ista vezetőhöz és ar­cán a büszkeség mosolyával kérdezi Makhándit: — Neked is mondta Sántha elvtársnő az újsá­got? Tudta, hogy mit kérdez Sándor bácsi. — Mondta. Pataki bácsi pedig el­kezdte mondani az újságot nekünk is. — Tegnap volt itt Sántha Gizella, a gépállomás agro- nómusa. Azt mondta, hogy elsők lettünk a cséplésben — és szemei hirtelen meg­csillantak, arcán szélesen vonult végig egy mosoly. — Ugye, megmondtam neked, hogy elhagyjuk Varga Jan­csit! — nézett az örömtől pirosodó arcú felelős veze­tőre. Az utolsó kévéket is a cséplőbe eresztették Csuk- rán Mihály 7 holdas gazda udvarán. Makhándi Ferenc leállította a gépet. Blazsán Mihály összehajtotta a fő- szijat, Bodnár János pedig segített neki kiszedni az ékeket. Oláh Miklós és Papp János zsákosok a mérleg körül foglalatoskod­tak. A dobos lányok le sem szállva a gépről felszedték a szíjakat és egyéb felsze­reléseket. Néhány perc és máris huzattak tovább, Ko­vács Ferenc udvarára. So­kat kell húzatniuk. Gyak­ran kilométerekre találnak legközelebb csépelnivalót. És mégis szép eredményt értek el. Soha nem volt még üzemzavaruk a szemgyüjtő lazulásán kívül. Minden délben ápolják a gépet, ahol szükséges zsírozzák, tisztítják. És minden nap emelkedik teljesítményük. Az első napokban alig csé­peltek 100 mázsát. Most már a 150 mázsa sem újság 1070-es gépüknek. Negy­venkét vagonnal szándé­koznak csépelni. Ök is csat­lakoztak az ifjúsági cséplő­brigádok országos versenyé­hez. A pénteken megkapott versenyzászló pedig még jobb munkára serkentette őket. Nagy Tibor. Orvoslást várunk! Padokat a% állomástérre A nyíregyházi nagyállo­más közelében, a villamos- megállónál és a kisvasúti megállónál az utazók örö­mére a rendbeszedett vil­lanykörték kigyultak — írja levelében Kéri József gépkocsivezető. Ezért a gondokosdásért elismeré­sünket fejezzük ki. Ezen túlmenően a MÁV. vezető­sége felállíttathatna egy­néhány lócát a kisvasúti megállónál — mint aho­gyan azt a Vöröshadsereg útján és városunk számos helyén láthatjuk, — hogy a villamosra és a távolságira váróknak ne kelljen áll­dogálni.” Több poharat! Az italboltokban gyakran hallani panaszt: „Miért nem gondoskodnak több pohár­ról?” Szidják az üzletveze­tőket, bosszankodnak a dolgozók. Lapunkban is többször írtunk már arról, hogy az italboltokban hiá­nyos a felszerelés. Erről ír Kozek Jánosné szövetkezeti ügyvezető Öfehértóról. „Már többször olvastam a Néplapból, hogy az iltalbol- tokban és főleg a földmű­vesszövetkezet italboltjai­ban kevés a pohár és nem tudják kiszolgálni a dolgo­zókat. Ez igaz és így is van. De vájjon mi az oka annak, hogy nem lehet hi­telesített poharakat kapni? Ha kapunk is néhány da­rabot, vékony, törékenyeket" küldenek, melyek pár na­pig tartanak csak. Miért nem lehet kapni vastag pré­selt poharat. Mert az Oveg- nagykereskedelmi Vállalat nem gondoskodik arról, hogy megfelelő minőségben és mennyiségben küldjön a gyár poharakat.” Máté András Baktaló- rántházáról arról ír levelé­ben, hogy a járási tanács ülésén megjelent vendégek, tanácstagok lelkesen csat­lakoztak a gyors behordás, cséplés mozgalmához és a gép alól adják be a gabo­nát. Nyiribrony dolgozó pa­rasztsága a behordás után azonnal hozzáfogott a tar­lóhántás és a másodvetés elvégzéséhez. Másodvetési tervüket 135 százalékra tel­jesítették. — Ifjú Bartha Lajos őri dolgozó paraszt mikor őszi árpáját elcsé­pelte, örömmel látta, hogy egy holdon 19.97 mázsa termett, tavaszárpóból pe­dig 11.96 mázsa, — írja Szabó József Baktalóránt- házáról. A demecsei Úttörő tsz. a másodvetést 28-ra befe­jezte, a hordást és a csép- lést pedig augusztus 5-ig elvégzik. Ugyancsak augusz­tus 20-ra 100 köbméter si­lózást is elvégeznek. Mind­amellett, hogy még nem csépeltek el teljes egészé­ben, már búzából, rozsból és árpából 100 százalékig teljesítették beadási tervü­ket, — írja Lesnyánszki György. Nyirbáltok dolgozó pa­rasztjai — írja Kujbus Miklós — az őszi szántás­vetés idején megérdemel­ten kerültek az első helyre. Jó munkájuk eredménye most a cséplésnél mutatko­zott meg. Eddig 120 dol­gozó paraszt csépelt el, akik a cséplőgéptől vitték a begyűjtő helyre gaboná­jukat. Az árvízkárosultak­nak 10—20 kg. gabonát ajánlottak fel a község dol­gozó parasztjai. Matistyák Lajos paposi dolgozó paraszt az előcsép- lésből teljesítette egészévi gabonabeadását. Petrovics Mihály, Szombathi József, Csizmadia Ferenc, J. és M. Kovács István pedig még a tavalyi gabonából teljesí­tette a beadást. Szorgoskod­nak a cséplőmunkások. — Suba Sándor traktoros bo­szorkányos ügyességgel ke­zeli gépét a cséplés gyors befejezéséért — írja Nagy László. Az élelmiszeripari minisz­térium illetékes osztálya K. Szabó József nagykállói 7 holdas dolgozó paraszt­nak bekeretezett dísz­oklevelet küldött azért, mert multévi dohánytermé­sének minőségi és mennyi­ségi hozama a legjobb volt a járásban. A dohányipari központi igazgatóság 1000 darab „ötéves terv” ciga­rettával jutalmazta, a ti­szántúli Dohánybeváltó Vál­lalat pedig egy értékes szakkönyvet küldött meg- jutalmazására. — írja Vas Jenő Nagykállóból. A járási tanácsok mellett működő panaszcsoportok segítik a dolgozók ügyei­nek intézését, a panaszok orvoslását. Lapunk máté­szalkai tudósítója, 'Pálinkás Gyula elvtárs számolt be a panaszcsoport munkájáról. A csoporthoz érkező leve­leket a csoportvezető elv­társ átnézi és a szakosztá­lyoknak adja át kivizsgá­lásra. A kivizsgálás ered­ményéről minden esetben értesítik a panaszost. A dolgozók bejelentései gyors és helyes elintézésével még közelebb kerültek a tanács­hoz, s megnőtt bizalmuk is a tanáccsal szemben. A pa­naszügyi előadó a dolgo­zóktól igen sok köszönőle­velet kap. Például idős Nagy Zsigmondné győrteleki egyénileg dolgozó paraszt­asszony panaszt tett, hogy 1954 januárban az Útfenn­tartó Vállalat egy dolgo­zója kosztolt és szállásolt nála, de a pénzt a vállalat elfelejtette átutalni. A já­rási tanács panaszügyi cso­portjához tett bejelentése után július 8-án megkapta 400 forintját, melyből 200 forintot azonnal az adóba fizetett. Sok ehhez hasonló ügyet intéztek el, amivel megszüntették a tanács dolgozói azt a bizalmatlan­ságot, ami eddig megvolt a bejelentésekkel kapcsolat­ban. Játék as idegekkel Ismeretes, hogy Nyíregy­házán még lakásprobléma van. Egyszerre, máról-hol­napra nem lehet kielégíte­ni a dolgozók igényeit, nem lehet pótolni egy-két év alatt a félévszázados mu­lasztást a lakásépítésben. Azt is tudjuk, hogy ezek a nehézségek megoldódnak. Elősegíti ezt az új kor- mányprogramm megvalósí- íása. De míg fel nem épül­nek az új lakóházak, addig is elvárják a dolgozók a lakáshivataltól, hogy lelki- ismeretesen foglalkozzanak ügyükkel. Mint fiatal nős ember lakás kiutalását kér­tem a városi tanácstól. A lakáshivatal hosszú huza­vona után ki is utalt egy lakást számunkra, körül­belül ezelőtt 2 hónappal. — örömünkben bútort is vá­sároltunk, viszont kiderült, hogy nem foglalhatjuk el a lakást, mert a kiutalás „nem volt szabályos”. Hogy mindezt kiderítsék, két hó­napra volt szükségük. Ad­dig persze naponként biz- tatgattak, hogy a lakás senkié nem lehet, csak a miénk. Úgy gondolom, ha az il­letékesek lelkiismereteseb­ben dolgoznának, és törőd­nének a dolgozók problé­máival, eredményesebben lehetne elintézni a lakás­ügyeket addig is, míg új lakóházak épülnek. Viner Károly Nyíregyháza. A szerkesztőségi szobában Bemutatjuk a „Szabad Európa” rádióadó főmunka­társát. Kritika és önkritika (Képek a Gulenspiegel c. német szatirikus lapból.) A Néplap elintézte Némethy Lajos dolgozó paraszt azt írta szerkesz­tőségünknek, hogy árdrágí­tást követtek el a Szabolcs- Szatmármegyei Népbolt Vállalat 27. számú kisvár- dai cipőboltjában. A Bel­es Külkereskedelmi Mi­nisztérium Szabolcs-Szat- mármegyei Állami Keres­kedelmi Felügyelősége a panaszra többek között a következőket válaszolta: „A vizsgálat eredménye­ként megállapítást nyert, hogy a bolt vezetője nem követett cl árdrágítást, sőt 1 forinttal olcsóbban is ad­ta a szandált, mint az ára... A vizsgálat soráu azt is megállapítottuk, hogy a Nagykereskedelmi Vállalat­tól III. osztályú szandált nem vett át a 27. számú cipőbolt. A panaszos által vásárolt szandált Vásáros- naményban megvizsgáltuk s megállapítottuk, hogy a MEO. vizsgálat I. osztályú árunak minősítette, ezzel szemben a III. osztályú szandál hivatalos árát tün­tették fel rajta, mely 247 forint, holott az I. osztályú szandál hivatalos ára 295.50 forint. A mulasztást elsőfo­kon a Duna cipőgyár kö­vette el a helytelen fo­gyasztói ár feltüntetésével. A vizsgálatnál figyel­meztettük a boltvezetőt, hogy a jövőben figyelme­sebben végezze munkáját. Ha a jövőben hasonló sza­bálytalanságokat követ el, szigorúan felelősségre fog­juk vonni.” (Koncz Sán­dor AKF. vez.) * A Szabolcs-Szatmárme- gyei Sütőipari Tröszt vála­sza a kemecsei állami gaz­daság dolgozóinak a ke­nyér minőségét kifogásoló panaszukra: „A kemecsei állami gaz­daság dolgozóinak panaszát jogosnak találjuk. A keme­csei üzemrészben szakmun­kás-hiány van, csak beta­nított munkások sütik a kenyeret. — Intézkedtünk, hogy tapasztalatcsere útján a minőség minél előbb megjavuljon, jó pékáruval lássuk el a dolgozókat Ke- mecse községben is. Levelezőink írják Levelezőink a nagy munkák idején is állandóan tudósítják szerkesztőségünket az elért eredményekről. Termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink dolgozói és az egyénileg dolgozó parasztok tudatában vannak annak, hogy mit jelent az időben elvégzett munka. Mint jó „gazdák”, vigyáznak a gabonaszemekre, hogy megakadályozzák, vagy legalábbis a legminimálisabbra csökkentsék a szemveszteséget. Most különösen vigyáz­nak erre, hogy minél többet tudjanak adni az állam­nak, az árvízsujtotta vidék lakóinak, s maguknak is több jusson az asztalra és még a szabad piacra is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom