Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-03 / 182. szám
2 NtPLAP 1954 AUGUSZTUS 3, KEDD Jó szervezés — jó erediiiéuy Makhándi Ferenc ifjúsági munkacsapata első akar lenni Hosszan kígyózó, két oldalán sűrűn nőtt akácfákkal szegélyezett dülőuta- kon indultunk Makhándi Ferenc keresésére. A falutól távol eső tanyavilágban dolgozik cséplőgépével. Lenyűgöző látvány tárul a járó-kelő emberek elé a gazdag termést ígérő kuko- rica, a magas, vastagszárú forgó és a burgonya összefonódott kövér indái láttán. Gyönyörű a határ. Három, négy kilométernyi gyaloglás után ritkán találunk lakásokat. Az udvarokon frissen rakott szalmakazlak biztosan mutatják az utat a cséplőgép felé. A bokorhegyi iskola közelében a gép hangos püfögése jelzi utunk célját, különben nehéz lenne rátalálni a sűrű bokrok között elrejtőzött gépre. Egészen fiatal, tizennyolc év körüli legény fogad elsőnek. — Makhándi felelősvezető — nyújtja kézszorításra izmos kezét. Ebben a pillanatban hangosan kiált felé az egyik cséplőmunkás. — Meglazult a kanál álja. Mit sem törődve vendégeivel, megfordul, felül a nyeregbe, néhány mozdulata után lassul a gép zúgása, megállnak a kerekek, leszáll a gépről és a cséplő mellé siet. Lefekszik a földre, nézi, vizsgálja a szem- gyűjtőt, aztán feláll, odább megy, szerszámmal a kezében tér vissza. Munkához lát. Minden mozdulata, cselekedete megfontolt természetre vall. Néhány percnyi munkálkodás után ismét otthagyja a cséplőt, s látni szemeiről, keres valamit. — Be kell f oldani — szól oda az ottermett munkatársainak, akik feszült figyelemmel kísérték végig ez idő alatt, — aztán mehetünk tovább . Cigarettaszünetnyi idő' után újra előjön a gép alól, feláll, körülviszi tekintetét a kanál útján, megkopogtatja, majd elég határozottsággal szól oda Bla- zsán Mihálynak: — Húzza vissza a félig lenyelt kévét! — s máris otterem az erőgépen, újból erősödik a püfögése, egyre gyorsabban forog a lendkerék, zakatolni kezd a cséplő is, amelynek szalma- rázóján szélesen ömlik kifelé a szalma, sűrű porfelhőt hozva magával. Ismét előrejön a cséplőhöz. Nézi a kijavított szemgyüjtőt, aztán az etetőnek szól. — Mehet bele gyorsabban — mutatja kezével is az ütem fokozását, aztán önfeledten nézi, milyen szaporán adogatja Csonka Ilona a kévéket Blazsán Mihálynak, aki pillanatok alatt szétszedve ereszti őket a cséplőbe. Pataki Sándor bácsi, a munkacsapat vezetője zavarja meg gyönyörködésében. — Itt is meglesz 30 mázsa és ha így haladunk, ma elérjük az 1300 mázsát. — Majd közelebb lép a DISZ-ista vezetőhöz és arcán a büszkeség mosolyával kérdezi Makhándit: — Neked is mondta Sántha elvtársnő az újságot? Tudta, hogy mit kérdez Sándor bácsi. — Mondta. Pataki bácsi pedig elkezdte mondani az újságot nekünk is. — Tegnap volt itt Sántha Gizella, a gépállomás agro- nómusa. Azt mondta, hogy elsők lettünk a cséplésben — és szemei hirtelen megcsillantak, arcán szélesen vonult végig egy mosoly. — Ugye, megmondtam neked, hogy elhagyjuk Varga Jancsit! — nézett az örömtől pirosodó arcú felelős vezetőre. Az utolsó kévéket is a cséplőbe eresztették Csuk- rán Mihály 7 holdas gazda udvarán. Makhándi Ferenc leállította a gépet. Blazsán Mihály összehajtotta a fő- szijat, Bodnár János pedig segített neki kiszedni az ékeket. Oláh Miklós és Papp János zsákosok a mérleg körül foglalatoskodtak. A dobos lányok le sem szállva a gépről felszedték a szíjakat és egyéb felszereléseket. Néhány perc és máris huzattak tovább, Kovács Ferenc udvarára. Sokat kell húzatniuk. Gyakran kilométerekre találnak legközelebb csépelnivalót. És mégis szép eredményt értek el. Soha nem volt még üzemzavaruk a szemgyüjtő lazulásán kívül. Minden délben ápolják a gépet, ahol szükséges zsírozzák, tisztítják. És minden nap emelkedik teljesítményük. Az első napokban alig csépeltek 100 mázsát. Most már a 150 mázsa sem újság 1070-es gépüknek. Negyvenkét vagonnal szándékoznak csépelni. Ök is csatlakoztak az ifjúsági cséplőbrigádok országos versenyéhez. A pénteken megkapott versenyzászló pedig még jobb munkára serkentette őket. Nagy Tibor. Orvoslást várunk! Padokat a% állomástérre A nyíregyházi nagyállomás közelében, a villamos- megállónál és a kisvasúti megállónál az utazók örömére a rendbeszedett villanykörték kigyultak — írja levelében Kéri József gépkocsivezető. Ezért a gondokosdásért elismerésünket fejezzük ki. Ezen túlmenően a MÁV. vezetősége felállíttathatna egynéhány lócát a kisvasúti megállónál — mint ahogyan azt a Vöröshadsereg útján és városunk számos helyén láthatjuk, — hogy a villamosra és a távolságira váróknak ne kelljen álldogálni.” Több poharat! Az italboltokban gyakran hallani panaszt: „Miért nem gondoskodnak több pohárról?” Szidják az üzletvezetőket, bosszankodnak a dolgozók. Lapunkban is többször írtunk már arról, hogy az italboltokban hiányos a felszerelés. Erről ír Kozek Jánosné szövetkezeti ügyvezető Öfehértóról. „Már többször olvastam a Néplapból, hogy az iltalbol- tokban és főleg a földművesszövetkezet italboltjaiban kevés a pohár és nem tudják kiszolgálni a dolgozókat. Ez igaz és így is van. De vájjon mi az oka annak, hogy nem lehet hitelesített poharakat kapni? Ha kapunk is néhány darabot, vékony, törékenyeket" küldenek, melyek pár napig tartanak csak. Miért nem lehet kapni vastag préselt poharat. Mert az Oveg- nagykereskedelmi Vállalat nem gondoskodik arról, hogy megfelelő minőségben és mennyiségben küldjön a gyár poharakat.” Máté András Baktaló- rántházáról arról ír levelében, hogy a járási tanács ülésén megjelent vendégek, tanácstagok lelkesen csatlakoztak a gyors behordás, cséplés mozgalmához és a gép alól adják be a gabonát. Nyiribrony dolgozó parasztsága a behordás után azonnal hozzáfogott a tarlóhántás és a másodvetés elvégzéséhez. Másodvetési tervüket 135 százalékra teljesítették. — Ifjú Bartha Lajos őri dolgozó paraszt mikor őszi árpáját elcsépelte, örömmel látta, hogy egy holdon 19.97 mázsa termett, tavaszárpóból pedig 11.96 mázsa, — írja Szabó József Baktalóránt- házáról. A demecsei Úttörő tsz. a másodvetést 28-ra befejezte, a hordást és a csép- lést pedig augusztus 5-ig elvégzik. Ugyancsak augusztus 20-ra 100 köbméter silózást is elvégeznek. Mindamellett, hogy még nem csépeltek el teljes egészében, már búzából, rozsból és árpából 100 százalékig teljesítették beadási tervüket, — írja Lesnyánszki György. Nyirbáltok dolgozó parasztjai — írja Kujbus Miklós — az őszi szántásvetés idején megérdemelten kerültek az első helyre. Jó munkájuk eredménye most a cséplésnél mutatkozott meg. Eddig 120 dolgozó paraszt csépelt el, akik a cséplőgéptől vitték a begyűjtő helyre gabonájukat. Az árvízkárosultaknak 10—20 kg. gabonát ajánlottak fel a község dolgozó parasztjai. Matistyák Lajos paposi dolgozó paraszt az előcsép- lésből teljesítette egészévi gabonabeadását. Petrovics Mihály, Szombathi József, Csizmadia Ferenc, J. és M. Kovács István pedig még a tavalyi gabonából teljesítette a beadást. Szorgoskodnak a cséplőmunkások. — Suba Sándor traktoros boszorkányos ügyességgel kezeli gépét a cséplés gyors befejezéséért — írja Nagy László. Az élelmiszeripari minisztérium illetékes osztálya K. Szabó József nagykállói 7 holdas dolgozó parasztnak bekeretezett díszoklevelet küldött azért, mert multévi dohánytermésének minőségi és mennyiségi hozama a legjobb volt a járásban. A dohányipari központi igazgatóság 1000 darab „ötéves terv” cigarettával jutalmazta, a tiszántúli Dohánybeváltó Vállalat pedig egy értékes szakkönyvet küldött meg- jutalmazására. — írja Vas Jenő Nagykállóból. A járási tanácsok mellett működő panaszcsoportok segítik a dolgozók ügyeinek intézését, a panaszok orvoslását. Lapunk mátészalkai tudósítója, 'Pálinkás Gyula elvtárs számolt be a panaszcsoport munkájáról. A csoporthoz érkező leveleket a csoportvezető elvtárs átnézi és a szakosztályoknak adja át kivizsgálásra. A kivizsgálás eredményéről minden esetben értesítik a panaszost. A dolgozók bejelentései gyors és helyes elintézésével még közelebb kerültek a tanácshoz, s megnőtt bizalmuk is a tanáccsal szemben. A panaszügyi előadó a dolgozóktól igen sok köszönőlevelet kap. Például idős Nagy Zsigmondné győrteleki egyénileg dolgozó parasztasszony panaszt tett, hogy 1954 januárban az Útfenntartó Vállalat egy dolgozója kosztolt és szállásolt nála, de a pénzt a vállalat elfelejtette átutalni. A járási tanács panaszügyi csoportjához tett bejelentése után július 8-án megkapta 400 forintját, melyből 200 forintot azonnal az adóba fizetett. Sok ehhez hasonló ügyet intéztek el, amivel megszüntették a tanács dolgozói azt a bizalmatlanságot, ami eddig megvolt a bejelentésekkel kapcsolatban. Játék as idegekkel Ismeretes, hogy Nyíregyházán még lakásprobléma van. Egyszerre, máról-holnapra nem lehet kielégíteni a dolgozók igényeit, nem lehet pótolni egy-két év alatt a félévszázados mulasztást a lakásépítésben. Azt is tudjuk, hogy ezek a nehézségek megoldódnak. Elősegíti ezt az új kor- mányprogramm megvalósí- íása. De míg fel nem épülnek az új lakóházak, addig is elvárják a dolgozók a lakáshivataltól, hogy lelki- ismeretesen foglalkozzanak ügyükkel. Mint fiatal nős ember lakás kiutalását kértem a városi tanácstól. A lakáshivatal hosszú huzavona után ki is utalt egy lakást számunkra, körülbelül ezelőtt 2 hónappal. — örömünkben bútort is vásároltunk, viszont kiderült, hogy nem foglalhatjuk el a lakást, mert a kiutalás „nem volt szabályos”. Hogy mindezt kiderítsék, két hónapra volt szükségük. Addig persze naponként biz- tatgattak, hogy a lakás senkié nem lehet, csak a miénk. Úgy gondolom, ha az illetékesek lelkiismeretesebben dolgoznának, és törődnének a dolgozók problémáival, eredményesebben lehetne elintézni a lakásügyeket addig is, míg új lakóházak épülnek. Viner Károly Nyíregyháza. A szerkesztőségi szobában Bemutatjuk a „Szabad Európa” rádióadó főmunkatársát. Kritika és önkritika (Képek a Gulenspiegel c. német szatirikus lapból.) A Néplap elintézte Némethy Lajos dolgozó paraszt azt írta szerkesztőségünknek, hogy árdrágítást követtek el a Szabolcs- Szatmármegyei Népbolt Vállalat 27. számú kisvár- dai cipőboltjában. A Beles Külkereskedelmi Minisztérium Szabolcs-Szat- mármegyei Állami Kereskedelmi Felügyelősége a panaszra többek között a következőket válaszolta: „A vizsgálat eredményeként megállapítást nyert, hogy a bolt vezetője nem követett cl árdrágítást, sőt 1 forinttal olcsóbban is adta a szandált, mint az ára... A vizsgálat soráu azt is megállapítottuk, hogy a Nagykereskedelmi Vállalattól III. osztályú szandált nem vett át a 27. számú cipőbolt. A panaszos által vásárolt szandált Vásáros- naményban megvizsgáltuk s megállapítottuk, hogy a MEO. vizsgálat I. osztályú árunak minősítette, ezzel szemben a III. osztályú szandál hivatalos árát tüntették fel rajta, mely 247 forint, holott az I. osztályú szandál hivatalos ára 295.50 forint. A mulasztást elsőfokon a Duna cipőgyár követte el a helytelen fogyasztói ár feltüntetésével. A vizsgálatnál figyelmeztettük a boltvezetőt, hogy a jövőben figyelmesebben végezze munkáját. Ha a jövőben hasonló szabálytalanságokat követ el, szigorúan felelősségre fogjuk vonni.” (Koncz Sándor AKF. vez.) * A Szabolcs-Szatmárme- gyei Sütőipari Tröszt válasza a kemecsei állami gazdaság dolgozóinak a kenyér minőségét kifogásoló panaszukra: „A kemecsei állami gazdaság dolgozóinak panaszát jogosnak találjuk. A kemecsei üzemrészben szakmunkás-hiány van, csak betanított munkások sütik a kenyeret. — Intézkedtünk, hogy tapasztalatcsere útján a minőség minél előbb megjavuljon, jó pékáruval lássuk el a dolgozókat Ke- mecse községben is. Levelezőink írják Levelezőink a nagy munkák idején is állandóan tudósítják szerkesztőségünket az elért eredményekről. Termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink dolgozói és az egyénileg dolgozó parasztok tudatában vannak annak, hogy mit jelent az időben elvégzett munka. Mint jó „gazdák”, vigyáznak a gabonaszemekre, hogy megakadályozzák, vagy legalábbis a legminimálisabbra csökkentsék a szemveszteséget. Most különösen vigyáznak erre, hogy minél többet tudjanak adni az államnak, az árvízsujtotta vidék lakóinak, s maguknak is több jusson az asztalra és még a szabad piacra is.
