Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-03 / 182. szám
<Z)LLáq prate fari ni egipei iiljftek ! AZ MDP SZABOLCS-SZÁTMÁRMECYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 182. SZÁM ARA 50 FILLER 1954 AUGUSZTUS 3, KEDD Jól doigoznok a nyíregyházi járás begyűjtési állandó bizottságai Járásunk területén több mint 3.000 termelő csépelte már el terményét, s valamennyien teljesítették gabonabeadási kötelezett- cégüket. Az, hogy járásunk területén egyetlen hátralékos sincs, a begyűjtési állandó bizottságok jó munkájának köszönhető. Rendszeresen megtartják üléseiket, értékelik a begyűjtés állását és politikai felvilágosító munkát végeznek. Szabolcs községben Kandrács János, a begyűjtési állandó bizottság elnöke nemcsak példát mutat a beadási tervek teljesítésében, hanem szervező munkájával nagyban segítette, hogy községében minden termelő a cséplőgép alól teljesíKözségünkben az aratás befejeztével nyomban megindult a 'cséplés. Azaz, hogy csak szeretjük volna, ha teljes ütemben megindul. Ugyanis, amikor néhány dolgozó paraszt terményét :elcsépelte a tiszaszalkai gépállomás cséplője, mindjárt baja esett *a gépnek. Egy darab cséplő mellett pedig nincsen erőgép. így az nem is dolgozik. -Vagi' talán azt gondolják a mátészalkai gépállomás vezetői, hogy önmagatói fog csépelni ez a gép? tette gabonabeadási kötelezettségét. Az a nemes mozgalom is kialakult járásunk területén, hogy a termelők egymást segítve viszik a begyüjtőhelyre az államnak járó gabonát. Paszabon például G. Biró József né 11 holdas dolgozó paraszt kölcsön kért gabonát, hogy cséplés előtt teljesíthesse kötelezettségét. P. Kató István 4 holdas ibrányi dolgozó paraszt pedig tavalyi terménnyel teljesítette gabonabeadási kötelezettségét, mielőtt elcsépelte volna terményét. Katona Lajos, a járási begyűjtési hivatal vezetője. A Béke termelőszövetkezetben sem végeznek megfelelő munkát a gépállomásiak. Szerződést kötöttek tarlóhántásra, de nem végzik azt, nem küldenek erőgépet a gépállomásról. így aztán a szövetkezetiek nem tudják teljesíteni másod vetési tervüket sem. Remélem változtatnak munka- szervezésükön és kijavítják az elkövetett hibákat. Dóka Sándor mezőgazdasági előadó, Lónya. Majoros András 2152 mázsát csépelt Sokat hallottunk már Boros Istvánról, a nagykáliói gépállomás traktoristájáról. Mindig derekasan megállta helyét munkájában. A cséplésben sem szégyenkezik. Múlt héten szombaton 1200-as cséplőgépével 216 mázsát csépelt, s ezzel összesen 1447 mázsa terményt gépelt el. Ezt az eredményt vasárnapi csépiésc- vel is segítette. Most azonban, a cséplés idején, emberére talált Boros István. Majoros András DISZ-ista cséplögépvezetővel versenyez, aki benevezett az országos ifjúsági cséplési versenybe. Nemes küzdelem kezdődött az elsőségért. — És mi történt? Megelőzte a fiatal cséplőgépvezető Boros Istvánt. 1070-es gépével eddig 2152 mázsát csépelt el Majoros András. Napi 180 mázsás átlaggal csépel. Na de még nincs vége a csép- lésnek! Majd a végén dől el, ki lesz a győztes? A balkányi gépállomás legjobbjai A balkányi gépállomáson Ur- bin György felelős cséplőgépvezető eddig 1800 mázsa terményt csépelt el. Pünkösdi János ugyancsak jó eredményt ért el, de teljesítménye 120 mázsával alatta van az Urbin Györgyének. Végezzen jobb munkát a tiszaszalkai gépállomás 1150 mázsa gabona története Egy éve már, talán néhány I nappal több is, amikor először jártam a kéki Petőfi termelőszövetkezet portáján. S most, hogy újra eljöttem, alig ismertem a szövetkezetre. Nemcsak azért, mert most sokkal szebb az udvaruk, s talán egy szalmaszálat is nehezen lehetne találni rajta, nemcsak azért, mert az istállóban jó húsban vannak az állatok. Igaz, tavaly ezeknek is az ellenkezőjét tapasztaltam. De azóta sok minden történt ebben a kis, alig 30 tagú közösségben. Vidámabbak az emberek, büszkébben íjárnak a falu utcáján, mosolygó arccal felelnek igent, ha valaki megkérdezi tőlük: meg vannak-e elégedve a szövetkezeti gazdálkodással? Egyszóval, felemelték a fejüket és ma nincs olyan ember ebben a tsz.-ben, aki még csak gondolatban is a kilépéssel foglalkozna. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek már hibák, hogy ebben a szövetkezetben minden rendben van. Nem, még sok a javítanivaló. De hatalmas eredmény, ha azt nézzük: mennyi minden megváltozott itt egy év alatt, menynyire másak, szinte újak az emberek. Kevesebben vannak, mint most egy éve, de csak papíron. Akkor hiába számoltak 160 tagot, de 40-en sem dolgoztak legtöbbször, s azok akik igazán szívügyüknek tekintették a szövetkezet ügyét, háttérbe szorultak. — Hajzer Görgy, s a szövetkezetbe fészkelődött hasonszőrű társai éltek itt ekkor. Ma már csak mint rossz emlékre gondolnak vissza arra az időre, amikor az elmúlt évi előlegosztáskor a becsületesen dolgozó tagok a hátukon vitték haza a terményt, Hajzeréknak llenben két szekér sem volt elég, . hogy a jogtalanul beírt munkaegység után kikövetelt gabonát hazaszállítsák. Ebben az időben beszélgettem először Czaga Péterrel, Tóth Antallal és még sok olyan derék emberrel, akiknél nem számított az, ha az erős napi munka után éjjel is dolgozni kellett. Ebben az időben zárták ki a szövetkezetből Pethő földbirtokost, akinek 400 holdján sokan görnyedtek a kéki volt zsellérek, urasági cselédek, a mai öntudatos szövetkezeti gazdák közül. Egy év alatt kihullott a „férgese“, s ha kevesen is, de kemény, becsületes, munkásemberek irányítják saját életüket. Tegnapelőtt, ezen a szép verőfényes vasárnapi napon újból odakerültem Kékre a Petőfi termelőszövetkezetbe. Mennyire más dolgokról számolhattak be most Czaga Péterék, mint az elmúlt évben! Ahogy ők örömmel mondták el nekem a küzdelmes évek történetét, úgy örültem neki, mintha én is ott küzdöttem volna velük kora reggeltől késő estig a vetésnél, az aratásnál, csép- lésnél. Kevés a hely arra, hogy szóról, szóra, de legalább megközelítőleg is megírjam, mit éreztek a dolgozók, amikor ilyen eredményekről számolhattak be, s mit éreztem, amikor megdicsérhettem őket, amikor saját szememmel győződtem meg arról, hogy nem volt hiába a harc. Az ellenséget kiverték maguk közül és irányítani kezdtek. S hogy nem dolgoztak rosszul, arról tanúskodik az az 1150 mázsa gabona, ami a töldjükön termett. — Mi osztottunk legtöbb gabonát egy munkaegységre, elvtárs — jegyzi meg Czaga Péter bácsi és amikor a mennyiség után érdeklődöm, örömmel mondja, hogy hét kiló 32 deka termény jutott egy munkaegységre. S már sorolja is a neveket, ki mennyit kapott: Tóth Antal 23 mázsa 50 kilót, Baksi László 48 mázsát, Ágoston Sándorné 48 mázsát, Tóth István 50 mázsát vitt haza. El sem tudták helyezni hirtelen a sok életet, és meg kellett kérni a szomszédokat, ismerősöket, hogy a padlásukra rakhassák. Ez még csak előleg, de sok mindenre számítanak még. Hiszen kukoricájuk, burgonyájuk is gazdag termést ígér és gabonából is félretettek még a zárszámadásra. A termény 2 százalékát szociális alap címén hagyták meg, bőven gondoskodtak vetőmagról is. 90 mázsa rozsot, 50 mázsa búzát és 30 mázsa árpát szórnak ki 2-3 hét múlva a földekre. Mert úgy tervezik, hogy még ebben a hónapban megkezdik a vetést. A falu dolgozói nyitott szemmel járnak, ha a tsz. portája mellett mennek el. Híre és becsülete van a kéki Petőfi tsz.-nek az egyéniek között. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már segített az aratásban Tóth j Pál és Ország Ferenc is és mind- j ketten belépési nyilatkozatot kértek a szövetkezet vezetőségétől, j Gyarapodnak élelmiszerben, j ruhában, a közös állatállományban a kéki Petőfi szorgalmas tagjai. Tudják, ha jól dolgoznak, hamarabb biztosítják a nép kenyerét, saját kenyerüket. Éppen ezért tervezik még e hónapban a vetést, azt, hogy az eddiginél is nagyobb területen pótbeporoznak, vetnek négyzetesen és keresztso- rosan. Mert jövőre többet akarnak a mostaninál. (K. J.) Szárad az új dohány Két hete már, hogy az első dohányszállítmányok megérkeztek a nyírgyulaji mesterséges szárító telepre. Fürgekezű lányok várják a jóminőségű hevesi dohányt. Képünkön az első fonó-bakon Mező Margit, Jobbágy Borbála és Szállási Veronika kötözi nagy szakértelemmel a dohányt. Mögöttük Kardos Piroska és Musuly Erzsébet csapata végzi ugyanezt a munkát. A lécekre aggatott dohányt Somodi Ferenc és Barkó Mihály helyezi el a szárítókamrákban. A beaggatott zöld dohányok 90—100 óra alatt szép sárgaszínű illatos szárazdohányokká válnak. A jó dohány közös munka eredménye. A környező községek termelőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai az idén sokkal több és jobb minőségű dohányt adnak a szárító telepnek, mint tavaly. A telep munkásai is azon iparkodnak, hogy minden dohánylevél a legjobb minőségűre száradjon. Csépelnek Tissadadán A tiszadadai Dózsa tsz. szérűjén két műszakban csépel Dudics Kálmán tiszavasvári traktorista. Napi tervüket 120—130 százalékra teljesítik. A termelőszövetkezet a beadási kötelezettségét már korábban teljesítette, de fontos, hogy a tagság terménye is minél hamarabb zsákba kerüljön.
