Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-03 / 182. szám

<Z)LLáq prate fari ni egipei iiljftek ! AZ MDP SZABOLCS-SZÁTMÁRMECYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 182. SZÁM ARA 50 FILLER 1954 AUGUSZTUS 3, KEDD Jól doigoznok a nyíregyházi járás begyűjtési állandó bizottságai Járásunk területén több mint 3.000 termelő csépelte már el terményét, s valamennyien telje­sítették gabonabeadási kötelezett- cégüket. Az, hogy járásunk terü­letén egyetlen hátralékos sincs, a begyűjtési állandó bizottságok jó munkájának köszönhető. Rend­szeresen megtartják üléseiket, értékelik a begyűjtés állását és politikai felvilágosító munkát vé­geznek. Szabolcs községben Kandrács János, a begyűjtési állandó bizottság elnöke nem­csak példát mutat a beadási ter­vek teljesítésében, hanem szer­vező munkájával nagyban segí­tette, hogy községében minden termelő a cséplőgép alól teljesí­Községünkben az aratás befe­jeztével nyomban megindult a 'cséplés. Azaz, hogy csak szeret­jük volna, ha teljes ütemben megindul. Ugyanis, amikor né­hány dolgozó paraszt terményét :elcsépelte a tiszaszalkai gépállo­más cséplője, mindjárt baja esett *a gépnek. Egy darab cséplő mel­lett pedig nincsen erőgép. így az nem is dolgozik. -Vagi' talán azt gondolják a mátészalkai gépál­lomás vezetői, hogy önmagatói fog csépelni ez a gép? tette gabonabeadási kötelezettsé­gét. Az a nemes mozgalom is ki­alakult járásunk területén, hogy a termelők egymást segítve vi­szik a begyüjtőhelyre az állam­nak járó gabonát. Paszabon pél­dául G. Biró József né 11 holdas dolgozó paraszt kölcsön kért ga­bonát, hogy cséplés előtt teljesít­hesse kötelezettségét. P. Kató István 4 holdas ibrányi dolgozó paraszt pedig tavalyi terménnyel teljesítette gabonabeadási kötele­zettségét, mielőtt elcsépelte volna terményét. Katona Lajos, a járási begyűjtési hivatal vezetője. A Béke termelőszövetkezetben sem végeznek megfelelő munkát a gépállomásiak. Szerződést kö­töttek tarlóhántásra, de nem végzik azt, nem küldenek erőgé­pet a gépállomásról. így aztán a szövetkezetiek nem tudják telje­síteni másod vetési tervüket sem. Remélem változtatnak munka- szervezésükön és kijavítják az el­követett hibákat. Dóka Sándor mezőgazdasági előadó, Lónya. Majoros András 2152 mázsát csépelt Sokat hallottunk már Boros Istvánról, a nagykáliói gépállo­más traktoristájáról. Mindig de­rekasan megállta helyét munká­jában. A cséplésben sem szé­gyenkezik. Múlt héten szomba­ton 1200-as cséplőgépével 216 má­zsát csépelt, s ezzel összesen 1447 mázsa terményt gépelt el. Ezt az eredményt vasárnapi csépiésc- vel is segítette. Most azonban, a cséplés ide­jén, emberére talált Boros Ist­ván. Majoros András DISZ-ista cséplögépvezetővel versenyez, aki benevezett az országos ifjúsági cséplési versenybe. Nemes küz­delem kezdődött az elsőségért. — És mi történt? Megelőzte a fia­tal cséplőgépvezető Boros Ist­vánt. 1070-es gépével eddig 2152 mázsát csépelt el Majoros András. Napi 180 mázsás átlaggal csépel. Na de még nincs vége a csép- lésnek! Majd a végén dől el, ki lesz a győztes? A balkányi gépállomás legjobbjai A balkányi gépállomáson Ur- bin György felelős cséplőgépve­zető eddig 1800 mázsa terményt csépelt el. Pünkösdi János ugyan­csak jó eredményt ért el, de tel­jesítménye 120 mázsával alatta van az Urbin Györgyének. Végezzen jobb munkát a tiszaszalkai gépállomás 1150 mázsa gabona története Egy éve már, talán néhány I nappal több is, amikor először jártam a kéki Petőfi termelőszö­vetkezet portáján. S most, hogy újra eljöttem, alig ismertem a szövetkezetre. Nemcsak azért, mert most sokkal szebb az udva­ruk, s talán egy szalmaszálat is nehezen lehetne találni rajta, nemcsak azért, mert az istállóban jó húsban vannak az állatok. Igaz, tavaly ezeknek is az ellen­kezőjét tapasztaltam. De azóta sok minden történt ebben a kis, alig 30 tagú közösségben. Vidá­mabbak az emberek, büszkébben íjárnak a falu utcáján, mosolygó arccal felelnek igent, ha valaki megkérdezi tőlük: meg vannak-e elégedve a szövetkezeti gazdál­kodással? Egyszóval, felemelték a fejüket és ma nincs olyan em­ber ebben a tsz.-ben, aki még csak gondolatban is a kilépéssel foglalkozna. Ez nem jelenti azt, hogy nin­csenek már hibák, hogy ebben a szövetkezetben minden rendben van. Nem, még sok a javítaniva­ló. De hatalmas eredmény, ha azt nézzük: mennyi minden meg­változott itt egy év alatt, meny­nyire másak, szinte újak az em­berek. Kevesebben vannak, mint most egy éve, de csak papíron. Akkor hiába számoltak 160 ta­got, de 40-en sem dolgoztak leg­többször, s azok akik igazán szív­ügyüknek tekintették a szövetke­zet ügyét, háttérbe szorultak. — Hajzer Görgy, s a szövetkezetbe fészkelődött hasonszőrű társai éltek itt ekkor. Ma már csak mint rossz emlékre gondolnak vissza arra az időre, amikor az elmúlt évi előlegosztáskor a becsületesen dolgozó tagok a hátukon vitték haza a terményt, Hajzeréknak llenben két szekér sem volt elég, . hogy a jogtalanul beírt munkaegység után kikövetelt ga­bonát hazaszállítsák. Ebben az időben beszélgettem először Czaga Péterrel, Tóth An­tallal és még sok olyan derék emberrel, akiknél nem számított az, ha az erős napi munka után éjjel is dolgozni kellett. Ebben az időben zárták ki a szövetkezet­ből Pethő földbirtokost, akinek 400 holdján sokan görnyedtek a kéki volt zsellérek, urasági cse­lédek, a mai öntudatos szövetke­zeti gazdák közül. Egy év alatt kihullott a „férgese“, s ha keve­sen is, de kemény, becsületes, munkásemberek irányítják saját életüket. Tegnapelőtt, ezen a szép verő­fényes vasárnapi napon újból odakerültem Kékre a Petőfi ter­melőszövetkezetbe. Mennyire más dolgokról számolhattak be most Czaga Péterék, mint az elmúlt évben! Ahogy ők örömmel mond­ták el nekem a küzdelmes évek történetét, úgy örültem neki, mintha én is ott küzdöttem vol­na velük kora reggeltől késő es­tig a vetésnél, az aratásnál, csép- lésnél. Kevés a hely arra, hogy szóról, szóra, de legalább megkö­zelítőleg is megírjam, mit éreztek a dolgozók, amikor ilyen ered­ményekről számolhattak be, s mit éreztem, amikor megdicsérhettem őket, amikor saját szememmel győződtem meg arról, hogy nem volt hiába a harc. Az ellen­séget kiverték maguk közül és irányítani kezdtek. S hogy nem dolgoztak rosszul, arról tanúsko­dik az az 1150 mázsa gabona, ami a töldjükön termett. — Mi osztottunk legtöbb gabo­nát egy munkaegységre, elvtárs — jegyzi meg Czaga Péter bácsi és amikor a mennyiség után ér­deklődöm, örömmel mondja, hogy hét kiló 32 deka termény jutott egy munkaegységre. S már sorolja is a neveket, ki mennyit kapott: Tóth Antal 23 mázsa 50 kilót, Baksi László 48 mázsát, Ágoston Sándorné 48 mázsát, Tóth István 50 mázsát vitt haza. El sem tudták helyezni hirtelen a sok életet, és meg kellett kérni a szomszédokat, ismerősöket, hogy a padlásukra rakhassák. Ez még csak előleg, de sok minden­re számítanak még. Hiszen kuko­ricájuk, burgonyájuk is gazdag termést ígér és gabonából is fél­retettek még a zárszámadásra. A termény 2 százalékát szociális alap címén hagyták meg, bőven gondoskodtak vetőmagról is. 90 mázsa rozsot, 50 mázsa búzát és 30 mázsa árpát szórnak ki 2-3 hét múlva a földekre. Mert úgy tervezik, hogy még ebben a hó­napban megkezdik a vetést. A falu dolgozói nyitott szem­mel járnak, ha a tsz. portája mel­lett mennek el. Híre és becsülete van a kéki Petőfi tsz.-nek az egyéniek között. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint az, hogy már segített az aratásban Tóth j Pál és Ország Ferenc is és mind- j ketten belépési nyilatkozatot kér­tek a szövetkezet vezetőségétől, j Gyarapodnak élelmiszerben, j ruhában, a közös állatállomány­ban a kéki Petőfi szorgalmas tag­jai. Tudják, ha jól dolgoznak, ha­marabb biztosítják a nép kenye­rét, saját kenyerüket. Éppen ezért tervezik még e hónapban a ve­tést, azt, hogy az eddiginél is na­gyobb területen pótbeporoznak, vetnek négyzetesen és keresztso- rosan. Mert jövőre többet akar­nak a mostaninál. (K. J.) Szárad az új dohány Két hete már, hogy az első dohányszállítmányok megérkeztek a nyírgyulaji mesterséges szárító telepre. Fürgekezű lányok vár­ják a jóminőségű hevesi dohányt. Képünkön az első fonó-bakon Mező Margit, Jobbágy Borbála és Szállási Veronika kötözi nagy szakértelemmel a dohányt. Mögöttük Kardos Piroska és Musuly Erzsébet csapata végzi ugyanezt a munkát. A lécekre aggatott dohányt Somodi Ferenc és Barkó Mihály helyezi el a szárítókamrákban. A beaggatott zöld dohányok 90—100 óra alatt szép sárgaszínű illatos szárazdohányokká válnak. A jó dohány közös munka eredménye. A környező községek termelőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai az idén sok­kal több és jobb minőségű dohányt adnak a szárító telepnek, mint tavaly. A telep munkásai is azon iparkodnak, hogy minden dohánylevél a legjobb minőségűre száradjon. Csépelnek Tissadadán A tiszadadai Dózsa tsz. szérűjén két műszakban csépel Dudics Kálmán tiszavasvári traktorista. Napi tervüket 120—130 százalékra teljesítik. A termelőszövetkezet a beadási kötelezettségét már ko­rábban teljesítette, de fontos, hogy a tagság terménye is minél hamarabb zsákba kerüljön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom