Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-01 / 181. szám
6 NÉPLAP 1954 AUGUSZTUS 1, VASÁRNAP Ismerik olvasóink már Ary Zsigmondiét, felhívást intézett lapunkban, hogy versenyezni szeretne fejőnőkkel megyénkben. A versenyben hamar akadt társa és azóta is lelkesen végzi munkáját. Most őt mutatjuk be asszonytársainknak. A munkás hétköznapoknak is megvannak a maguk hősei. Olyan emberek, akik a rájukbízott feladatokat becsületesen végzik el. Ilyen özv. Ary Zsigmondné is, aki a tyukcdi „Előre“ termelőszövetkezetben nélkülözhetetlen munkát végez. Szereti a vezetőség, szeretik tagtársai is. Hosszú volt azonban az út, míg idáig jutott. Az A közlekedés- és postaügyi minisztérium figyelmébe Július 4-i számunkban a .Postai Hirlauiroda figyelmébe“ — címmel megjelent K. J-né eifcke. melyben megírta, hogy elárusító bódéra lenne szüksége, a város hírlapárusítóinak. A következő választ kaptuk: ..Nyír-, egyháza városban a meg fedett árusítási bódéval el nem látott standee , hírlapárusok részére fedett árusítási helyet előreláthatóan csak 1956. év- ben tudok biztosítani. Ugyanis felsőbb l ' i vek az c célra beütemezett hitelösszeget kölUéK vetésemből törölték. Amennyiben azonban az érdekelt árusok saját költségükön fedett árusítási helyet szereznek be. úgy azok után használati díj folyósításának akadálya részemről nincs.'* Nyilas Miklós postaműszaki tanácsos. Kéri a szerkesztőséi a minisztériumot. hoc:y a bódék megnyitása ügyében intézkedjék. A tiszaberceli asszonyok is segítenek Július 29-én Tiszabercelen szociálpolitikai értekezletet tartottunk, amelyen többségben középparaszt asszonyok vettek részt. — Ezen az értekezleten minden asz- szony lelkes vállalást tett az árvízkárosultak segítésére. A megbeszélés után egy kis ideig örömmel beszélgettünk a jól induló kezdetről, mikor kinyílt az ajtó és lihegve jött be Petró András- né. Most volt túl a Tiszán egy szekér terménnyel és találkozott a távozó asszonyokkal, azoktól tudta meg, miről van szó. Leszállt a szekérről és szaladt hozzánk, hogy ki ne hagyjuk őt sem a munkából. Az asszonyok szíve megnyílt, reméljük, jó munkájuknak meglesz az eredménye, amiről majd újra értesítjük asszonytársainkat. ROMHALMI JANOSNÉ, szoc. pol. és eg. ü. áb. glnök. Friss felvágott Minden héten kétszer friss húsárut és felvágottat szállít nyíregyházi üzletének az Országos Csemegekereskedelmi Vállalat. Recept Vizes piskóta: 6 to.iáseárgát, 6 evőkanál vízz.el. és 50 deka cukorral jól elkeverünk. Hozzáadjuk a 6 tojás habját és 50 deka lisztet, forró sütőben sütjük. Válasz Suska elvtársnak a Néplapban megjelent nyílt levelére Vállalatunk üzemi pártszervezete, üzemi bizottsága és vezetősége örömmel veszi tudomásul azt, hogy az EDOSz. területi bizottsága vállalatunk munkájának megjavítása területén segítséget igyekszik nyújtani, nemcsak közvetlenül, hanem a sajtón keresztül is, amikor vállalatunk munkáját bírálja és felhívja a hibákra a figyelmet. Meg kell mondanunk azonban azt, hogy a „Nyílt levél“ című cikkben felvetett hibákat a vállalat üzemi pártszervezete, szak- szervezete és vezetősége ismerte és a dolgozók előtt feltárta a f. hó 17. napján megtartott termelési értekezleten. A vállalat a munkájában mutatkozó fogyatékosságot a számok tükrében a dolgozók elé tárta és a dolgozók javaslatai alapján megfelelő határozatokat hozott a munka megjavítására. Vállalatunk dolgozói az említett értekezleten soha nem látott lelkesedéssel tettek felajánlásokat Alkotmányunk tiszteletére. A 11 járásunkból 10 járás vállalta a tervek túlteljesítését. Állatbegyüjtőink, felvásárlóink 80 százaléka tett konkrét felajánlást a begyűjtési tervek teljesítésére, valamint a felvetett hibák kijavítására, pl. önköltségcsökkentés, súlyapadó normák betartása, útihullák kikü» szöbölése, vagonkihasználás, híz- lalási normák betartása, idegen fuvaroknak saját fuvarral való pótlása. Természetesen vállalatunk pártszervezete, üzemi bizottsága és vezetősége mindent meg fog tenni azért, hogy vállalatunk hibáit kiküszöbölve, minél takarékosabban tudja megoldani a párt és kormány által reá rótt feladatokat. Szívesen vesszük a bírálatot is, amennyiben ténylegesen a reális helyzetet tükrözi vissza és olyan adatokat tartalmaz, illetve olyan problémákat vet fel, amelyeket ténylegesen személyes ellenőrzés során tapasztalnak és amelyeket a vállalat vezetősége még nem ismert fel. Kérjük az ÉDOSz. területi bizottságát, hogy segítse vállalatunkat a jövőben is bírálatával és főképpen a begyűjtési verseny szervezésénél, hogy a nyári hús- és zslrellátást biztosíthassuk úgy a megyén belül, mint országos viszonylatban. ' LÉDERER ZOLTÁN, a Szabolcs-Szatmármegyei Állat- és Zsírbegyüj tő V. igazgatóhelyettese r ■ . ' Az Árvízvédelmi Kormánybizottság közleménye A dunai árvízveszély az orszáe területén megszűnt. Az Árvízvédelmi Kormánybizottsáy működését befe. jezfce. Egyidejűleg: feloszlattak a, megyei és a fővárosi árvízvédelmi bizottságok Í£>. Az árvízvédelmi készenléti szolgálatot és az esryéb vízügyi feladatokat a, továbbiakban az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság szervezetei látják el. A helyreállítással kapcaolatoe feladatokat az árvízkárok helyreállítására. alakult kormánybiztoiB9á,ír veszi át. (MTI.) A püspöki kar felhívása az árvízkárosultak megsegítésére A magyar katolikus püspöki kar felhívást bocsátott ki a hívekhez az árvízkárosultak meg segítése ügyében. .,A keresztény íelebaráti szeretet — mondja a többi között a felhívás — nem c6iipán érzelem, ftem is csupán ió szó. hanem cselekedet. Ez a szere- tét megköveteli, hogy bajbajutott vagy szükséget szenvedő felebarátunk helyzetén tehetségünk frzerint segítsünk. ha szüksége van, juttassunk neki a magunkéból, bízva Isten visszafizető .i óságában. A javukra szánt gyűjtésben vegyetek részt mindnyájan. képe* ség tek szerint. Az terméezetes. é«' iáten-eniber szerint elvárt, hogy akinek van. a£ ad“ — mondja egyebek között a. DÜ9böki kar felhívása. (MTI) Ibolykát végtelenül érdekelte volna az a kappan dolog, hogy hogyan lehet az a tyúk és a kakas között. De most ő is úgy ejtette vissza a merőkanalat, mintha megí'orrősodott volna a kezében. Ujjai úgy maradtak, félig kinyitva, félig behajtva, mintha megbénultak volna. — Mi van Zoli? Mi az? — Menjünk, azonnal. . . A németek estére kivonulnak a községből. Az oroszok itt vannak! A jó két hét óta a köziégben tartózkodó német század valóban aláaknázta a vasútállomás - raktárát, a Csörgő-folyó híHjat a legelőszélen, meg a vasúthoz vezető útnál, de még mind a vasúti átereszeket is, — hogy ha már ném tudni hol s mi okból "késik az a nyavalyás csodafegyver, — legalább „hőstetteik” nyomát visszahagyják maguk után a pu ztítás1 képében. Az első szov jet -tf elder'tő- járőrök ott rejtőztek figyelő szemekkel alig pár kilométernyire a község és a Fe- nekes-tanya körül. — Dehát hogy? Hova? Gyalog ... Jaj istenkém, nehagyj el.. . szűzanyám. Zoli, Zoltán! Itt ölnek meg bennünket ezek a csúnya cselédek, ha megtudják ... Ruby Ibolyka, a gügyögő hangú művésznő, akinek holnap este lett volna a vendégszereplése, egy újabb „sitter araiasa, mintegy saját kínjában vergődő macska, vonaglott. — Zoltán! Úgy csinálj mindent, mintha semmi sem történne. Mintha sürgősen el kellene utazni. — Azonnal hívjad azt a ... izét, lovast és gyerünk! — Úgy... Persze hogy úgy... — motyogta Pöncz, aztán kiáltott: — Mariska! Mariska! Született Rigó Mária, amolyan középkorú nőszemély volt. Ugymondva serdülő lánykora óta mindég szakácskodott. Apja soha nem tért vissza az első világháborúból, s anyja is azután csakhamar belehalt cukorbetegségébe. Földjük nem volt, hanem mindég a községbeli módosabb gazdáknál vállaltak harmadosmunkát és amikor két nagyobbik bátyja Pestre ment munkát keresni és az édesanyja is meghalt, ő beállott szakácsnénak a községi orvosnál, valami Krei- berg nevezetűnél. Alig volt ekkor tizenhatéves. Azóta sokhelyütt megnyalta már a kanalat és most lett volna éppen három éve, hogy a Pöncz Zoltán segédtiszt úr konyhavezetője lett. Mivel mindég szakácskodott, talán éppen emiatt nem is tudott férjhez menni soha, ellenben, hogy kihízta magát, annyi szent. Most is szuszogva, parancsot várva hömpölygött be a konyhából: — Tessék, segédtiszt úr kérem. — Menj, gyorsan, szólj a parádéskocsisnak, fogjon azonnal! Azonnal, érted!? Megállj csak! Mondd neki azt is, hogy egy másik kocsi is jöjjön. Amelyiket éppen találjátok. A szakácsnő alig hogy kiment, Ruby Ibolyka már is rohant a kofferjéhez. — Felvágta annak a tetejét s kezdte beléhajigálni holmijait. Ahogy jött. Rakásra. Látva ezt Pöncz Zoltán, nosza futott ő is. Csomagolni amennyit csak lehet, amíg megérkeznek a fogatok. Persze, Embör Károly ért előbb a segédtiszti lakáshoz. Hiába, más járásra voltak szoktatva a parádés lovak. Na, meg a kocsi is könnyebb, mint a vasalt, darabos szekér. Megvárta hát, míg Lőcs Károly is mellékanyarodott, aki épp az előbb jött be a Gólyaláb-tagból búzavetőmagért, hogy együtt menjenek be, ha így kívántatott. De mielőtt indultak volna be a segédtiszti lakásba, megint összenéztek csodálkozó szemekkel: „Na. itt ugyan beütött valami!” — Megjöttünk, segédtiszt úr kérem — jelentette Embör Károly. Neki volt ebben nagyobb gyakorlata. — Gyertek errébb. Ott van ni az a két koffer, vigyétek. Na! Ne nézzetek nát, mint a tehenek. Vigyétek! Aztán a kisasszonyét is, onnan a másik szobából. Nekem azonnal el kell, hogy utazzam s a kisasszonyt is táviratilag Pestre hívják ... — Idős Lőcs Gergely, akinek az első világháború óta csak kétszer vágta olló a bajuszát, egy kicsit, alig észrevehetőt rántott a vállán. Embör Károly pedig, akit még legénykora óta félszemmel hagyott az egyik ökör, a száját szorította összébb, amitől ránc futott végig az állabőrén. Amikor másodszor is kifelé ment a két szolgaember, kezükben nehez kofferokkal a művésznő halkra fogva a hangját, sziszegte oda Pöncz Zoltánnak: — Hát a télikabátod, Zoltán? — Ja, persze. Itt ne maradjon már. Csak a rossebb a szívüket, itt ne hagyjanak bennünket. S mikor megint a szekrényhez ugrott, a művésznő egy gyors mozdulattal dobta bele nyitva tartott re- dikéjébe az ezüst hamutálcát éí az aranyláncos zsebórát az asztalról. — Arra, a kastély felé menjünk ki. Lőcs bácsi, maga hajtson elől. De amilyen gyorsan csak lehet. Az ... — itt a művésznő oldalbalökte, mintegy figyelmeztetésül, amit persze, hogy megértett Pöncz Zoltán. Éppen ideje is volt, mert Lőcs Gergely nagy csomó bajuszához nyúlt,. ami nála azt jelentette, hogy erősen gondolkozik. Utána vágta hát a segédtiszt úr: — Érted? Az állomásra megyünk. Csak hajtsatok ám, c# : istenit az ostorotoknak! És persze, azért arra a kastély felé, hogy ne kelljen átmenni a tanyán. Akármikor szokatlan lett volna az állomás környéke vásár tartására. Most mégis ahhoz hasonlított. S a vásározók egytől-egyig mintha valami csodálatos italtól mámorosodtak volna meg. Ami egyébként megint csak furcsa volt, mert ugyanám egyenes, sietős, sőt rohangáló léptekkel futkosott mindenki ide-oda. Már még, akik lent voltak és mindenképpen „utazni” akartak. Zsibongás, sopánkodó szavak, durva káromkodások, amarébb meg veszekedés zaja kavargóit. A kihajló mozdonyvezető és fűtő között két tábori csendőr meresztette a szemét, karjukon nyilaskeresztes szalaggal. Az egyik, amelyiknek két pofacsontja úgy állt ki a szemgödre alatt, mint egy halálra- éheztetett medvének, most kihajolt a mozdonyvezető mellett és leordított: — Gyerünk már, az úristenit a sok marhájának! Pöncz Zoltánék ekkor kanyarodtak egyenesen az egyik teherkocsi mellé. — Egyébként mind az volt, az egész szerelvény. Csak úgy látta, mintha abban lenne még hely. Ö azonnal leugrott. Talpa alatt még meg sem nyomta a salakos földet, mászott fel a kupéba. — Hű ... Na, adják csak be a kofferokat! Ruby Ibolyka is bújt be-» felé a vagonba. Arra lejebb, az egyik ko- csinál a csendőrőrs pakolod-; zott. Raktak azok befelé mindent. Kofferokkal, Iá-* dákkal együtt asztalokat, székeket, dunnákat, párnád kát, szekrényeket. S a Vig-i ler úr kövér felesége le- fittyedt konttyal, — amire egyébként mindég igen' büszke volt, — kiáltotta! szepegve, visítós hangján :i „Jajj, apu, itt ne maradjon már a varrógépem!” S a „szállításra1“ kivezényelt parasztemberek szekerei mellett feltűzött szuronyJ nyal, élesre töltött fegyver-* rel állt a három próba-1 csendőr. Pöncz Zoltán, ahogy kő-* rülnézett a kupéban, kit látott meg ehőnek, mint Lepke tiszteletest, amint szótlanul, aláráncosodott szemekkel ült Hajner főJ jegyző úr mellett, egy szétJ szedett ágy oldaldeszkáin.-i S ahogy azok visszanéztek rá, a tekintetükben úgy imbolygóit valami, mint a félszárával leszakadt hina ta: „Itt vannak a többiek •is.” Most megint visszalé-* pett az ájtóhoz. Észre sem1 vette, hogy a rozsdás vasj; pánttól csúnyán piszkos lett a keze és finom ka-1 bátja a könyökén. (Folytatjuk.' ASSZONYOKNAK, Ary Zsigmondné új élete első évben a növény- ápolásban dolgozott, keményen, szívósan. A családért tette. — Egyik napon a brigádvezető odaszólt Arynénak: „Nem végezné-e a fejést?1“ Elvállalta. Méghogy elvállalta! De versenyez is a dombrádi Berkeszi Sándornéval. Ary né most 15 tehenet gondoz, a tyukodi „Előre“ termelőszövetkezetben és minden igyekezetével azon van, hogy jó fe- jési eredményt érjen el. — így talált magára Ary Zsigmondné. Megelégedés költözött házukba. Az elmúlt esztendőben 15 mázsa búzát, 2 mázsa kukoricát, 12 kiló rizskását, 35 kiló cukrot, 3 mázsa burgonyát és 2000 forinton felül keresett. — Most is úgy számol, hogy szép jövedelme lesz. Asztalos Malini: EliZükatl Sl já 1*0III V.
