Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1954-08-01 / 181. szám
1954 AUGUSZTUS 1, VASÁRNAP NíPUf 7 Esze Tamás intelme A vásárosnaményi járás legutolsó a nyári betakarítási munkában. Az egész megye szégyenére vannak. „•.. Ne hagyd magad, kérlek, ily lágyon; Mit heversz Hongodban csak ágyon? Kapádból is csinálj fegyvert, Lám, országod termett embert, Ébredjél, s ne késsél!"' (Serkentő ének Esze Tamás nyílt leveleinek idejéből.) As önbálványosó A nyíregyházi járás begyűjtési hivatalának egyik előadónője szorgalmasan körmölte péntek délután a Nyírtelekről érkező távmondatokat: És a községi tanács vb. elnökhelyettese és Ka- lenda Menyhért, községi begyűjtési csoportvezető, éjt nappallá téve, fáradságot nem kímélve dolgozik a begyűjtés sikeréért... — Jelszavuk: „Több gabonát a hazának!“ ... Halló, kartársnő! Azt is beleírta, hogy éjt nappallá téve? Ki ne felejtse belőle, hogy fáradságot nem kímélve! Hisz olyan sokáig törtem a fejemet ezen a sajtóanyagon! Tegyenek meg mindent, hogv az egész megjelenjen az újságban!... Hogy hátralékos van-e? Nálunk? Nyírteleken, ahol én, Kalenda Menyhért vagyok a begyűjtési csoportvezető? Nincsen, persze, hogy nincsen! És nem is lesz, amíg rám lesz bízva! Hátralékos, piha! Kár erre szót vesztegetni! Inkább térjünk visz- sza a sajtóanyaghoz! De kedves kartársnő, okvetlen megjelenjen ám, hogy az elnökhelyettes, meg Kalenda Menyhért, községi begyűjtési csoportvezető éjt nappallá téve;.; Ajtónyikorgás zavarta meg a kartársnő munkáját. Ez is sztahanovista?! S mit tesz a véletlen — a szobába betoppant a nyírteleki begyűjtési előadó, Kalenda kartárs beosztottja! — No, maga kapóra jött, — üdvözölte a belépőt a kartársnő, s közben letette a telefont. — Örömmel hallom, hogy maguknál nincs egy hátralékos sem. Mérgesen rándult egyet a nyírteleki előadó szemöldöke: — Ugyan, ne gúnyolódjék velem, kartársnő, hiszen úgy is tudja, hogy nyolc hátralékos van nálunk. Kalenda kartárs már biztosan jelentette is azóta. A kartársnőből kirobbant a nevetés: — Persze, hogy jelentette! Mármint azt, hogy Kalenda Menyhért fáradságot nem kímélve, éjt nappallá téve dolgozik. Meg azt, hogy mi a jelszava! Meg azt is a lelkemre kötötte, hogy ez okvetlenül jelenjen meg az újságban! De a hátralékosokat nyilván kifelejtette a nagy izgalomban. No, ha ezt az újság megtudja! * Köszönjük a sajtóanyagot Kalenda kartársnak. Amint látja, minden megjelent szóról szóra, úgy, ahogyan kívánta. Kommentár, véleménynyilvánítás nélkül. Tégla -vicc Esze Tamás; Ébredjél, s ne késsél;: -.! « .... 1 1 ...... ■ Idill Lusta Andorásék házánál Megyénk ugyan teljesítette már másodvetési tervét, de még jonéhány község van, ahol adósok a gazdák a másodvetéssel, Jámbor háziállat Lusta Andoráshoz és Lomha Es- ványhoz; — A szentségit a kendtek fejinek, hát maguk csak dudvát nevelnek nekünk jó takarmányféle helyett?! örvendetes, hogy megyénk minden üzemében van üzemi stúdió. Ez esetet az egyik ilyen üzemi stúdióban lestük el. Bemondó: Botos Kázmér szaktárs Kityilák Pötyiké- nek, Nagy Mancikának, Gurgulya Málikának, Csiri- csák Piroskának, Atyala Pannikának és Safranek Jucikának küldi heves szerelemmel a következő dalt: ,,Csak egy kislány van a világon .. A vásárosnaményi és ti- szavasvári téglagyárak párosversenyben dolgoznak. Céljuk, hogy minél több téglát adjanak a lakás- építkezésekhez, hogy minél több tégla essék egy főre. Egy járókelő: -—No,szaktársam, úgy látom, maga már megkapta a fejadagját! Ne csak olvasd a Nyíri Pajkost! Vegyél részt szerkesztésében, küldd be ötleteidet is! Sörivó-kedvű emberek számára Kedves polgárok, itt, Nyíregyházán, meg ahol vagytok sörivó kedvetekben! Én, mint a ti szolgálás- tokra rendelt összes ivóhelyek egyik vezérlő embere, úgy döntöttem, hogy nagy nyilatkozást teszek. Jól tudjátok mindnyájan, megtisztelt, kedves egy vendégeink, hogy mennyire igyekeztünk mindenkor a kedvetekben járni. Még a fejetek leghátsóbb zugába is belestünk titokban, hogy legrejtettebb gondolataitoknak is tudói legyünk. Mert hát tisztában vagyunk mi azzal, hogy mi vagyunk a vendégekért, érettetek — és nem megfordítva! — Behat nem akarok én annyit mellébeszélnt. Nem vagyok én a szavak embere, inkább a tetteké. Es higgyétek el, ezek a tettek mind csakis a ti érdekeitekben vannak! — Hogy én még mellébeszéljek?! Poklok tüzére vessetek inkább! Ezernyi nyüVek rágjanak meg, minden csontom ebek elé hány assék! Emlékezzetek csak arra az időre, mikor egyre-más- ra panaszkodtatok, nem gondolva a papírtakarékosságra, telefirkáltátok minden panaszkönyvünket, hogy — sört ihatnátok és mi nem gondolunk torkotok megöntözésével? — Hát nem gondoltunk?! Hát nem hoztunk fel mindjárt ezer meg ezer kifogást, hogy a sörellátó vállalat így, a sörgyárak úgy, meg hogy nem hozzátok vissza a sörösüvegeket, meg hogy egyáltalán nem is akartok sört inni, csak az a mániátok, hogy a panaszkönyvbe firkáltok össze-vissza?! — Szóval, egy szót se szóljatok! Mert mi cselekedtünk! Azonnal intézkedtünk! Es a ti érdeketekben tettük! Van most már sör! Dögivei van! Akár fürödhettek is benne! — Ha mégsem jut poharaitokba? Arról nem tehetünk, hogy szerencsétlen csillagzat alatt születtetek! — Szóval van sör! Kerítettünk, felkajtattuk! Szaladgáltunk, fáradtunk, ve* szekedtünk érte! Majdcsaki hogy nem mi csináltunk nektek söritalt. Még bele is soványodtunk a nagy haj* szába! Olyanok vagyunk már, mint az ujjam, még a csontunk is zörög belé! Da sör — az van! És most mit ad az a há*l látlan mindenható?! Képe* sek vagytok azt mondanit\ hogy savanyú a sör! Hogy poshadt! Hogy ihatatlan! Hogy olyanj dohos,- mint egy húszi éve kénezetlen boroshordó!1 ... Hát hová lett belőle*\ tek a megértés? Hát hová1 veszett ki belőletek az em* bért lélek?', fiát nem értitekf hogy mi mindent a javatokban akarunk? Hát nem értitek, hogy ebben a me* legben megposhad a sör az italboltokban, mert nem isszátok? Hát nem értiteki hogy a gyár éretlen sört küld nekünk, csakhogy ne siránkozzék a vevőközön* ség?! De a sör nem is savanyúf Nem is poshadt! Kiválóbb minden mennyei nedűnél! Édes, mint a méz! — Csak ti! A ti szátok savanyú! Mert biztosan teleettétek magatokat valami éretlen almával! Vagy megzabálta- tok egy üveg ecetes ubor* kát! Vagy mit bánom én* hogy mit! De a sörre, a mi savanyú, poshadt, verejtékünkkel öntözött sörünkre ne mondjátok azt, hogy ihatatlan! Mert mi mindent' megteszünk azért, hogy minőségileg minél jobbat adjunk poharaitokba! Értetek vagyunk, ti hálátlan vendégeink! — És ha ti bírálatot gyakoroltok, mi sohasem beszélünk mellé, mi mindig azonnal kijavítjuk a hibátt gyökerestől kitépjük, kiirt* juk még az írmagját is Mert mindent tiértetek!.. ;j Életünk, halálunk a tiétek . ; s V. V. (Vendéglátóipari Vezetőember.) Horgász-nyaraló „barátság“ a Sóstón... Pontyok a viz alatt; Harapnak ezek helyettünk!
