Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-01 / 181. szám

1854 AUGUSZTUS 1, VASÁRNAP 5 „ Jfteg-OZzL CL&t, ki Italt, a. pií$l fő~ pmllke^pte,.. 1 Ma harmincöt éve oltották ki csendörgolyók a nagy proletárhősnek, Szamuely Tibornak életét Savanyúkútnál, az osztrák határ mentén. A nép emlékezete örökké meg­őrzi őt. Különös szeretettel gondolunk Rá mi, nyíregy­háziak, hiszen itt született, itt nevelkedett gyermekkorában, a mi városunkban. Az idősebbek még jól emlékeznek ma­gas, sovány alakjára, égő, lobogó szemeire. A Tanácsköztár­saság idején beszédet is mondott a nyíregyházi színházban. A proletárok jogairól, a proletárok hatalmáról beszélt s arra biztatott bennünket: ezt a hatalmat úgy őrizzük, mint a két szemünk világát! Megfogadjuk Szamuely elvtárs szavait. Vigyázunk a nép hatalmára, mint két szemünk világára. Erősítjük és gazdagítjuk a dolgozók országát, a Magyar Népköztársasá­got. Ügy szeretjük a népet, mint Szamuely elvtárs szerette utolsó lehelletéig, olyan kérlelhetetlenül gyűlöljük az ellen­séget, mint ahogy ő gyűlölte. Felépítjük a szocialista Magyarországot! Ezzel állítunk legszebb és legméltóbb emléket Szamuely Tibornak! 1919-km, cqiq. ialx&tzá- qj^íLLélett... Szamuely Tibor beszédet mond egy budapesti gyűlésen 1919-ben. Fegyverbe szólította a munkáso­kat az ellenforradalom ellen: — Pokolba a parlamentáris köztársasággal, amely lehetetlen­né teszi a proletártömegek önálló cselekvését, éljen a munkások, katonák, parasztok és földműves­szegények tanácsainak köztársa­sága, amely egyedül biztosítja a kizsákmányoltak hatalmát. Fegy­verbe, proletárok: az ellenforra­dalom ellen, a munkások, a kato­nák és földműves-szegények ha­talmáért! Fegyverbe proletárok! SZAMUELY TIBOR „Győzünk, vagy el­pusztulunk!” — ezt hir­dette Nyíregyháza nagy szülötte, a magyar pro- letáriátus, a magyar kommunista mozgalom hőse: Szamuely ' Tibor. A nép iránti szeretetben, az ellenség iránti oltha- tatlan gyűlöletben pél­daképünk. Nem érhette meg azt, hogy Nyíregy­házán ötemeletes do­hányfermentálót emel­jen a szocializmust épí­tő nép, nem érte meg a tiszalöki duzzasztó épí­tését, azonban szelleme újabb győzelmes tettek­re serkent bennünket! Már fiatal diákkorá­ban csatlakozott a szo­cialista mozgalomhoz. A nyíregyházi gimnáziumi osztályok után Győrben járt a felsőkereskedelmi iskolába. — Itt hallott először a szocializmus­ról. A forradalmi esz­méket magáévá tette. 1907-ben iskolája igaz­gatója elvert egy már­cius 15-én vörösnyak­kendőben tüntető diák­gyermeket. Szamuely cikket írt a Népszavá­ban az igazgató ellen. A tanári testület szigorú megrovásra ítélte. Isko­lái elvégzése után elő­ször vállalatoknál, maid újságszerkesztőségeknél dolgozott, közben beutaz­ta Európát. Bátorhanaú cikkei a dolgozók fel- szabadulásának ügyét szolgálták. A háború alatt bünte­tésből kivezényelték a frontra s ott cári hadi­fogságba esett. Sza­muely Tibor itt sem ,’agyótt fel a munkával. Fogolytáborról fogolytá­borra járt, beszédeket tartott az önkény és a háború ellen. A cári hatóságok ezért borzal­masan megkínozták. A szenvedés azonban nem törte meg — folytatta forradalmi tevékenysé­gét. A fogolytáborból az Októberi Forradalom szabadította ki. 1919 január 3-án ér­kezett meg Budapestre. Ekkor már megalakult és tevékeny harcot foly­tatott a Kommunisták Magyarországi Pártja. Szamuely elvtárs köz­vetlenül hazaérkezése után meglátogatta Nyír­egyházát is. Január 5-én tartotta meg előadását „Imperialista diktatúra, vagy proletárdiktatúra” címmel. Az előadást a tüzérezred és huszárez­red bizalmi testületének egy része, valamint a nyomdászcsoport készí­tette elő, szervezte meg a már megalakult nyír­egyházi kommunista pártszervezet támogatá­sával. A volt hadifogolv- tisztek, a burzsoázia al­ias ügynökei gyűlölték Szamuely elvtársat s a nyíregyházi hatóságok közreműködésével meg­akarták őt gyilkolni. A szociáldemokrata rend­őrség le is tartóztatta, azonban a Kommunista Párt kiszabadította a rendőrsée kezei közül. A börtönbő1 az elcő út­tá a párt köznonti tit­kárságéra vez-í^t* s nt vette ét a . Vörös. Uj- sán” szerkesztését. 1919 februáriéban, amikor a ko-márm lefo­natta a Kommunista Párt vezetőit, Sza­muely Tibor illegalitás­ba ment és tovább irá­nyította a lap szerkesz­tését, a párt illegális te­vékenységét. A hatalom átvétele után helyettes hadügyi népbiztos lett Pogány József mellett, azonban nem tudott ve­ié együtt dolgozni: Sza­muely elvtárs Lenin ta­nítása szellemében meg akarta szervezni a pro­letárforradalom hadse­regét, azonban Pogány „szélső baloldalisága” ezt megakadályozta. Sza­muely később közokta­tásügyi népbiztos és egyben rokkant és la­kásügyi népbiztos lett. Az imperialista ellen- forradalmi háború zilált, vezetőknélküli hadsere­get talált Magyarorszá­gon. Szamuely Tibor április 1-én a Frontmö­götti Bizottságok elnöke lett. majd április 29-án a budapesti hadsereg­csoport komisszárja. Ide tartozott az a nemzet­közi c'apat is. amely Szamuely elvtárs sze­mélyes szervező munká­jának eredményeként jött létre a Magyaror­szágon rekedt orosz ha­difoglyokból. Szamuely elvtárs segített a hadse­regben rendet teremteni. Alakja a nép ádáz el­lenségeinek a réme lett. Máíus végén megtisz­telő feladatot bízott rá a párt, Moszkvába in­dult. hogy Lenin elvtár­sat informálja a m»- gvarnrs7á(Ti esemén vek­ről. Penülőgénen indult erre a veszedelmes új­ra, 87 ellenséges légté­rén keresztül. Megbíza­tását híven teljesítette, visszatért Lenin elvtárs üzenetével. Itthon újra teljes ere­jével résztvett az ellen- forradalom elleni küz­delemben. Leverte a du­nántúli vasutas sztráj­kot, a kalocsai fehér felkelést. Szamuely Ti­bor célpontja lett min­den diktatúraellenes tá­madásnak. ö azonban nem ingott meg, híven harcolt a pártért, a dol­gozók szabadságának megvédelmezéséért az utolsó pillanatig. A pro­letárdiktatúra bukását, augusztus 1-ét megelőző éjszakai tanácskozáson azt javasolta: a kor­mány ne mondjon le, hanem mozgósítsa Bu­dapest munkásságát, vagy vonuljon Dunán­túlra. A kormány le­mondott, Szamuely elv­társ autón készült el­hagyni az országot, Sa­vanyúkútnál, ahol meg­bízható emberei voltak. Augusztus 2-án érkezett Savanyúkútra. Itt a ha­tármenti osztrák csend­őrség elfogta és itt vesz­tette életét. Kiváló harcosát vesz­tette el Szamuely elv- társban a forradalmi mozgalom. Az ellenfor­radalmi banditák, a ITorthy-pribékek aljas rágalmakat, szennyára­datot zúdítottak rá. azonban a magvar dol­gozó nép előtt tiszta maradt. Kuczka Péter : Mindenkinek! Mindenkinek! (Szamuely) Hol Szamuelyt eltemették, titokban, éjidőn, hajlongtak sugdosó rekettyék, kívül a temetőn. S hogy ne találja senki meg megölt testét, az elgyötörtét, a gödröt ásó gengszterek elegyengették ott a földet, s mikor nem maradt semmi nyom vállra vették kapájukat. A síron másnap hajnalon bugyogva egy forrás fakadt. Nem tudni már, ki vette észre, de híre ment a faluban, a szegény nép súgva mesélte, hogy kristálytiszta vize van, azt mondták, máris kanyarog belőle egy parányi ér, és azt is mondták, úgy bugyog, mint. késszúrás nyomán a vér. A bíró fülébe jutott, tőle hallotta meg a pap, és a jegyző csendőrt hívott, kakastollast, szuronyosat. Ásót fogtak, csákányt, kapát, mindegyikük munkába görnyedt, és izzadva órákon át hordták a forrásra a földet. Mikor úgy látták, semmi nyom, vállra vették kapájukat. S a síron másnap hajnalon a forrás újra felfakadt. Bugyogott, akár késszúrás nyomán a testből vér bugyog, könnyezett fölötte a sás, zöld rekettye hajladozott. És este már szekérrel jöttek, hurcoltak betont és követ, káromkodva, vadul nyüzsögtek, eltömni az ömlő vizet. Aztán úgy látták, semmi nyom., s keresztet vetett rá a pap. A síron, másnap hajnalon, a forrás újra felfakadt. Hiába raktak ott fölé betont és sziklatönnböket, hiába raktak ott köré, hogy őrizzék, csendőröket, a víz mindig felszínre tört tisztán és félelmetesen, széjjelnyílt előtte a föld, vassal kapcsozott sziklatömb és ömlött a víz győztesen. Ki emlékszik a zsarnokok vérbeborult tetteire? Megőrzi azt, ki érte halt, a nép jó emlékezete. Ha nem kiálthat, hát mesél, rejtekhelyül adja szívét, s mint szárnyas magvakat a szét a halk szavakat hordja szét. Ha könyvben nem írhatja le, felrajzolja a tág egekre, fába, forrásba rejti el, felírja futó fellegekre, és mindenütt a mese zeng; hevíti az ember szívét, jól tudja, ha csodát teremt, hogy mért teremtette, a népi TALÁLKOZÁS LENINNEL Szamuely Tibor elvtárs 1919 májusában Moszkvába repült s ott találkozott Leninnel. Emlékünnepség Nyíregyházán A Magyar Dolgozók Pártja vá­rosi végrehajtó bizottsága emlék­ünnepséget rendez Nyíregyházán Délelőtt 9 órakor megkoszorúzzák Szamuely Tibor szülőházának emléktábláját, injFjd 11 órakor a szakszervezeti székházban tart ünnepi megemlékezést Benkei András elvtárs, a végrehajtó bis zottsäg titkára. „Kilenc hónap óta nyugtalan álmaik vannak az uralkodóknak» A bíborban születetteknek csakúgy, mint a polgári ágyból köz- társasági elnökké cseperedetteknck. Forradalom gyűlt ki szeműk: láttára, az elnyomottak millióit lángragyújtó tűzvész terjedt el napról-napra szélesedő körben; új hatalom emelkedett fel, amely elnyomja az eddigi elnyomókat... a fiatal és egészen újformájú' prolctárállam... legyűrte ellenségeit, megizmosodott a hatalomért makacsul küzdő orosz burzsoázia fölött. És minden megerősödés, minden lépés előre a kommunizmushoz vezető úton, minden nap, amellyel tovább él, nyugtalanítóbbá, aggodalomba ejtöbbé, kísér- tőbb rémmé tette az orosz proletárok és parasztok köztársaságát.” (A burzsoázia részére — szerk.) (Szamuely 1918 augusztus 7-i újság cikkéből,|

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom