Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-06 / 185. szám

tUPLAP. 1954. AUGUSZTUS 6, FENTEK A megyei tanácsülésen hallottuk A megye mezőgazdasági fejlődése a számok tükrében A begyűjtési minisztérium jelentése a begyűjtési versenyről A megyei tanács a na­pokban tartotta rendes ülé­sét, amelyen Fekszi István elvtárs számolt be a vég­rehajtó bizottság munkájá­ról. A beszámoló bevezető­je a III. pártkongresszus tanácskozásaival, a kon­gresszusi anyag beható ta­nulmányozásával foglalko­zott. Ezután így folytatta Fekszi elvtárs: A tavaly júniusi pártha­tározat, a kormánypro- gramm, valamint a Köz­ponti vezetőség és a mi­nisztertanács decemberi határozata a mezőgazdasági termelés nagyarányú fej­lesztését célozza. A határo­zatok végrehajtása fokoza­tosan megteremti a jómó­dú életet, a virágzó mező- gazdaságot és tovább szi­lárdítja a munkás-paraszt szövetséget. E célkitűzések megyénk területén is újabb eredményeket szültek. A párt és kormányha­tározatok végrehajtása nagymértékben múlik a ta­nácsok jó vagy rossz mun­káján. Tehát a kormány­programra jelentősen meg­növelte tanácsaink szere­pét, jelentőségét és felelős­ségét. A termelő­szövetkezetekről , A kormányprogramra el­hangzása óta tanácsaink behatóbban foglalkoznak a termelőszövetkezetek mun­kájával. Az elmúlt 12 hó­nap — a kilépések ellenére is — a termelőszövetkeze­tek megerősödésének éve volt. Szemmel látható a javulás például a szövet­kezeti munkaszervezetek kialakításában, ami igen fontos ahhoz, hogy a jövő­ben nagymértékben emel­kedjék a tsz-tagok jövede­lemrészesedése. 1953-ban a tsz-ek alig 30 százaléka di­csekedhetett azzal, hogy minden tsz-tag saját kije­lölt munkaterületén végzi a kapálást. Ebben az évben viszont csaknem minden termelőszövetkezetben meg­történt a területfelosztás brigádokra, munkacsapa­tokra, egyénekre. A termelőszövetkezettek megerősödésének útját jel­zi a közös vagyon gyara­pítása is, bár ez még nem megfelelő mértékű. Az év első felében inkább arra törekedtek termelőszövet­kezeteink, hogy tagjaik szá­mára munkaegység-előle­get biztosítsanak. Ez sike­rült is. A legtöbb termelő- szövetkezetben 5 forint kö­rül, 35 szabolcs-szatmári tsz-ben pedig 8 forinton fe­lül osztottak előleget min­den egyes munkaegységre. A termelőszövetkezetek jobb, eredményesebb mun­káját látva, az ősszel kilé­pett tagok közül több mint ezer csalód kérte visszavé­telét. Az egyénileg dolgozó parasztok között is nagy az érdeklődés a közös gazdál­kodás iránt. Nyírtasson 10, Nyírkércsen 25, Komlódtót- faluban 15 dolgozó paraszt jelentkezett felvételre. A mezőgazdaság fejlesz­téséről szóló határozat alap­ján — folytatta Fekszi elv­társ — a végrehajtó bizott­ság a megyei mezőgazda­Ennek az első lépésnek a következők a kezdeti eredményei: A különböző növényfélék között arányo­sabban osztottuk el a ren­delkezésünkre álló szántó- területeket. Gabonaterme­lés például másfél százalék­kal nagyobb területen folyt, mint az elmúlt év­ben. Hasonlóan növekedett az a terület is, amelyet ta­karmányféleségekkel ve­tettünk be, s mostmár meg­haladja a szántóterületek harmadrészét. A jövőre nézve szolgáljon viszont tanulságul, hogy nem ha­nyagolhatjuk el a szálasta­karmányok termelését sem. Különösen a lucernater­melésnél mutatkozik visz- szaesés, ami abból szárma­zik, hogy a vetésterület 2500 holddal csökkent. Megyeszerte nagy ér­deklődést kelt a zöld- trágyázás, megyeszerte nagy érdeklődéssel tanul­mányozzék Westsik Vilmos tudományos kutató taná­csait, a homoki vetésforgó bevezetését. Fekszi István elvtárs ez­után a különböző mezőgaz­dasági munkák elvégzéséről beszélt és ismertette az ál­lattenyésztés eredményeit. A továbbiakban megálla­pította, hogy javult a me­zőgazdaság ellátása terme­lési eszközökkel és anya­gokkal, viszont a vetőmag és a műtrágyafélék szállí­tását és szétosztását job­ban meg kell szervezni a jövőben. Ezután így foly­tatta beszédét: — A párt- és kormány- határozatnak megfelelően tovább kell növelnünk a mezőgazdaság szakmai ve­zetésének szivonalát. ' Me­gyénkbe az emlékezetes felhívás óta 157 szakember érkezett, akiknek 70 száza­léka a gépállomásokon, a többiek állami gazdasá­gokban és a gépjavító vál­lalatnál kaptak beosztást. Szinte kivétel nélkül ered­sági szakemberek bevoná­sával megszabta a felada­tokat a talajerő utánpót­lása, a helyes vetésforgó kialakítása, a talajművelés, a növénytermelés, a gyü­mölcs- és szőlőtermelés kérdésében. Három évre szóló tervet készítettünk különös tekintettel a ho­moki gazdálkodásra, vala­mint a megye speciális ter­melési adottságaira. A fejlesztési határozat­nak megfelelően nagy gon­dot fordítottunk a növény- csoportok helyes arányai­nak kialakítására. ményesen dolgoznak mun­katerületükön. A begyűjtésről is megemlékezett Fekszi elvtárs. Elmondta, hogy a múlt évben nem sikerült minden cikkféleségől telje­síteni a beadási tervet és a lemaradás kihatott 1954 első hónapjainak begyűj­tési tervteljesítésére is. — Sertésből 48.5, marhából 67.2, állati termékekből pe­dig 47.5 százalékra teljesí­tettük az első negyedévi be­gyűjtési tervet. Az elmaradás oka az volt, hogy az első hónapok­ban engedékenyek voltak a begyűjtési szervek, elha­nyagoltuk a politikai fel­világosító munkát és nem karoltuk fel a kongresszusi versenymozgalmat. A taná­csok és a begyűjtési szer­vek eltűrték, hogy a kulá- kok ne teljesítsék beadási kötelezettségüket. Ennek következtében sok helyen a dolgozó parasztok is vona­kodnak a beadástól. Mind- ehhez hozzájárult az a ki­alakult nézet is, amely sze­rint a begyűjtés szorgal­mazása az átszervezés utón kizárólag a begyűjtési hi­vatal feladata. Az utóbbi hónapokban minden cikkféleség beadási tervének teljesítésénél ja­vulás mutatkozik. A félévi sertésbeadási tervet 83 szá­zalékra, a marhabeadást 76, az állati termékek be­adási tervét pedig 66.0 szá­zalékra teljesítettük. A politikai felvilágosító munka fokozásával, az élenjárók népszerűsítésével biztosítani kell, hogy dol­gozóink közvetlenül a csép­lőgéptől teljesítsék gabona­beadási kötelezettségüket, de ezzel egyidőben szorgal­mazni kell egyéb cikkek beadását is. Különösen őr­ködni kell azon, nehogy a kulák • beadás helyett spekulálni kezdjen a gabo­nával. Nagyobb területen termelünk gabonát Népi tánctanfolyam befejezése, bábtanfolyam kezdése Cégénydányádon Augusztus 4-én este, a ké­sői órákban Cégánydányá- don ünnepélyesen ért vé­get a népi tánccsoport-ve- zetők tanfolyama. Két hét­tel ezelőtt két megye: Sza- bolcs-Szatmár és Hajdu- Bihar népi táncsoport ve­zetői jöttek össze ebben a Számos-menti kis község­ben. Nem kis büszkeség tölti el a község lakóit, fő­kép fiataljait, amiért ép­pen az ő kultúrotthonukra esett a választás. Szorgal­mas munkájuk elismerését látják ebben. Kultúrottho- nuk tiszta, ízlésesen beren­dezett helyiségeivel, gondo­zott parkjaival hamar meg­barátkozik az idegen is. — Érthető, hogy ilyen körül­mények között a tanfolyam hallgatói nagy kedvvel és lelkesedéssel tanultak. —A Népművészeti Intézet belső munkatársa, a tanfolyam instruktora a záróvizsgán megállapította, hogy művé­szeti szempontból is a leg­eredményesebb tanfolya­mok egyike volt. A szer­dán este megtartott bemu­tatón hat népi táncot ad­tak elő, köztük a géber- jéni és újfehértói csárdást, gyermek népi játékot, Kü­lön dicséret illeti a hall­gatókat, mert ottartózko­dásuk ideje alatt kutató­munkát is végeztek, össze­gyűjtötték a helybeliek táncának, a cégénydányádi ..kemény csárdás"-nak az anyagát. Ezt betanulták, s a bemutatón már ezt is sikerrel adták elő. A tanfolyam hozzájárul ahhoz, hogy a felszabadu­lásunk 10 éves évfordulója alkalmából rendezett ün­nepségen a kultúrcsopor- tok színvonalasabb előadá­sokkal szórakoztassák a dolgozókat. A kultúrotthonban augusz­tus 5-én újabb tanfolyam kezdődött. Ez alkalommal a két megye bábcsoportjai­nak vezetői jöttek össze. A Népművészeti Intézet báb­szakemberei és Szabolcs- megye minta bábcsoport vezetője tanítják őket. A gabonabegyüjtési ver-, senyben a termelőszövetke- j zetek járnak az élen. Or­szágosan megközelíti az ez­ret a versenykihívásokhoz csatlakozott termelőszövet­kezetek száma. A begyűjtési miniszté­rium augusztus 4-i verseny­értékelése szerint a gabona- begyűjtésben a megyék sor­rendje a következő: 1. Hajdú, 2. Pest, 3. Fe­jér, 4. Komárom, 5. Békés, 6. Csongrád, 7. Szabolcs, 8. Bács, 9. Zala, 10. Somogy, 11. Szolnok, 12. Tolna, 13. Baranya, 14. Nógrád, 15. Heves, 16. Győr, 17. Borsod, 18. Veszprém, 19. Vas. A legutóbbi értékelés sze­rint az állat és állati termé­kek beadási versenyében: 1. Zala, 2. Vas, 3. Békés, 4. Szolnok, 5. Komárom, 6. Baranya, 7. Győr, 8. Nóg­rád, 9. Somogy, 10. Cson­grád, 11. Fejér, 12. Vesz­prém, 13. Hajdú, 14. Pest, 15. Heves, 16. Tolna, 17. Borsod, 18. Szabolcs, 19. Bács megye. Megkezdik a lejfyedik Békekölcsön kötvényeinek kiosztását A Negyedik Békekölcsön kötvényeket augusztus 10 és 20 között osztják ki a munkahelyeken. Aki kötvé­nyeit ezidő alatt nem kapná REGGEL 6 URAKOR már élénk forgalom van a városban. Az országutak felől élelmicikkekkel meg­rakott szekérkaraván érke­zik. A szekereken termelő­szövetkezeti tagok és egyé­ni dolgozó parasztok ülnek és az ostorral biztatgatják a kocsi előtt kocogó lova­kat. Színesruhás városi és falusi asszonyok púposodé bátyúkat cipelnek hátukon, s karjukon tejeskannát, vagy kosarakat visznek a piacra. A Szamuelly-tércn lévő piacon a standokban tsz-ek, földmüvesszövetke- zetek árusítanak. Az eláru­sítóasztalok tömve vannak paprikával, paradicsommal, uborkával, káposztával és gyümölccsel. Nagy zöldség és krumplikupacok várnak eladásra. Az egyik helyen egész virágerdőként díszle­nek a szebbnél-szebb vi­rágcsokrok. A tejpiacon fél­literes bádoggal mérik a tejot, dekázzák a vajat, tú­rót, sajtot. Nagy a forga­lom a baromfipiacon is. — Sokat változott a piac ké­pe a kormányprogramm elhangzása óta. Megnőtt a termelők termelési kedve, jobban megművelik földjei­ket és több, jobb árucik­ket hoznak fel a piacra. Az árleszállítások eredménye­képpen javult a dolgozók reálbére, növekedett a vá­sárlási lehetőség és a vá­sárlási kedv. Nehéz kiszűrni valamit a vásári hangzavarból. — „Hogy a krumpli, a papri­ka, a paradicsom, a diny- nye...” „Kérek ebből...” — folyik az alku, kattan a mérleg, csörög az apró és serceg a papírpénz a ke­zekben. Az áru az eladó­tól a vevőhöz kerül. Ahogy megegyeznek, gazdát cserél az áru. A vevő a drágasá­got emlegeti, az eladó pe­dig olcsónak találja áruját. * ÁM A PIAC úgylátszik nemcsak a termelőktől fel­hozott áruk eladásának és a háziasszonyok bevásárlá­sának helye, hanem „nagy üzletek’” színhelye is. A becsületes eladókon és ve­vőkön kívül olyan egyének és társaságok is „működ­nek”, akik adnak-vesznek, kereskednek. Ezek a ve­szedelmes kereskedők a piaci kofák. Nincs a hom­lokukra írva, hogy ők azok, de a piac sorában szétszór­tan úgy emelkednek ki, mint valami óriások. A köpcös, dagadt asszonyok között fiatalabbak is akad­nak, akik a tisztességes munkakeresés helyett a piacon „élősködnek”. Mes­teri gyakorlattal ráncolgat- ják homlokukat, hízeleg­nek, káromkodnak, csák­óig” bec«Prha?sák az el­meg, saját érdekében je­lentkezzék munkahelye bé­kekölcsön felelősénél, hogy átvehesse kötvényeit. — Ez mindenkinek érdeke an­adókat, vásárlókat egy­aránt. Nézzünk csak né­hány példát. Mátyás János buji dolgo­zó paraszt egy szekér krumplit hozott a piacra. Le sem szállt a szekérről, máris körülfogták a kofák, hogy onnan aztán meg nem szabadulhatott. — Világért sem engedték, hogy maga adja el áruját. Kacsuh Miklósné is érti módját, hogyan kell beszélni az el­adóval. Mellének szegezi a kérdést? — Hogy adja azt a girhes krumplit? Az ember sértődötten válaszol: Méghogy ez gir­hes?! Hisz akkorák, akár az öklöm! — Ne papoljon sokat ta­tám, adja kilóját 65 fillé­rért, mindet megveszem. — Előbb megnézem mi ára van a piacon — sza- bódik Mátyás, de a kofák belekapaszkodnak, vállát veregetik, s tapodtat sem engedik tovább. Az ember azt sem tudja, mit tegyen. — Ide a kezét, — mond­ja Kacsuhné — 70 fillérért vevője vagyok. 5 fillért ke­resek kilóján higgye el. — Adja, adja ne gondolkoz­zon sokat, hamarabb me­het más dolga után. — Az ember a százasokra pislog, s végülis a kofa 70 fillé­rért viszi a krumpli kiló­ját. Esze van, nem maga árulja a krumplit, hanem itt is, ott is lead belőle az „albizományosoknak” — ne­hogy feltűnjön vele. Aztán jönnek a vevők, egyszerű munkásasszonyok. Egy fo­rintért kínálja nekik a krumpli kilóját. — Miért ilyen drága még mindig a krumpli? — kérdi a vevő. De Kacsuhné el­oszlatja az aggodalmat: Nem drága az lelkem, so­kat kell érte dolgozni, nem olyan szedett-vedett holmi ez, mint amit ott árul az a szomszéd asszony, De­hogy is drága, a ruhát se adják olcsóbban, a kenye­ret sem — hadarja és így ad el naponta három-négy mázsát. 100—120 forintot keres a krumplin, de okos ám a kofa, tudja, hogy nemcsak krumplival él az ember, így aztán mással is kereskedik. * TISZTELET AZ ASSZO­NYOKNAK, — de az már mégiscsak sok, amit a ko­faasszonyok csinálnak. — Úráról-órára verik fel az árakat. Az almát 5-ért ve­szik és 6—7 forintért, sőt néha 8-ért is adják. Korán reggel felvásárolják a ter­melőktől az árut, aztán ők irányítják a piaci árakat. A káposztát, uborkát, zöld­séget és a keresettebb cik­keket a szövetkezeti eláru­sítóktól veszik meg napi nál is inkább, mert a sorso­láson csak azok a kötvé­nyek vesznek részt, ame­lyek,, már a tulajdonos birtokában vannak. áron. Összebeszélnek, hogy aznap mutatóba se marad-* jón a tsz-ek, földművesszö­vetkezetek standjaiban. Az- tán persze annyiért árulják tovább, ahogy akarják. A termelők természetesen hozJ zájuk igazodnak a piaci1 árfolyamnál. A kiskofák mellett szép számmal vannak nagykő-*1 fák, a nagykofáknak pedig „al-kofáik” vannak. Acél Lajosnénak például özv, Bucskóné árusít „percent­re”. De ki tudja még hány ilyen alvállalkozó kofát' tart a több pénzzel rendelj kező kofa engedély nélkül,* büntetlenül. A legelképesz- tőbb Antal Jánosné üzel- me. Antalnénak egész ban­dája van, akik beszerez-! nek és a piac más részein! neki árusítanak. Antalnál annyi áruval rendelkezik,! hogy nincs párja a piacon; 8—10 méter helyet foglal el a portékája. 5—6 mázsa paradicsom (2 forintért ve­szi és 3-ért adja) 10 mázsa paprika (3.50-ért veszi és 5-ért adja) és nagymennyi­ségű zöldségféléje van. —> Szerdán például a felso­rolt élelmicikkek mellett 10 mázsa sárgadinnyét és* kb. 5 mázsa görögdinnyét árult. Kilóját 2 forintért vette és 4-ért árulta. Dél­előtt 11-kor már túl volt a vásáron. Testvérek között is megkeresett 2—3000 fo­rintot. Gondolni lehet, hogy ilyen forgalom lebo­nyolítását nem egyedül végzi. Alkalmazottait nem' jelenti be sehol. Balog! Ibolya is neki árul a Sza- muely-téren két helyen is4i A Soltész Mihály-utcai és a Hatzel-téri piacon is vanl „lerakatuk“, Joggal tehetik fel az ol- vasók a kérdést, mit tesz ez ellen a városi tanács. A kereskedelmi osztály veze­tőjének többszöri jóindu­latú figyelmeztetése mit! sem ér. Más esetben felje-1 lentette őket, azonban nem vonták még erélyesen fele­lősségre őket. így aztán, ha Szász elvtárs kimegy a piacra, „Pistukámnak” ne­vezik, s ha figyelmezteti őket, a szoknyájukat emel­getik rá. Legfőbb ideje, hogy az illetékes hatóságok rendet teremt :enek és megszaba­dítsák a nyíregyházi dolgo­zókat az élősdiektől. O. A. Rendet a nyíregyházi piacon

Next

/
Oldalképek
Tartalom