Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-29 / 204. szám

1954 augusztus 29, vasárnap V P 3 Megyénk dolgozói izzó felháborodással tiltakoznak az Egyesült Államok Kommunista Pártjának törvénytelen betiltása ellen Nagy figyelemmel kísér­ték megyénk dolgozói az amerikai kormány mester­kedéseit, amellyel az Egye­sült Államok Kommunista Pártja tevékenységét akar­ták megbénítani. Felhábo­rodva értesültek annakide­jén azokról az alkotmány- ellenes perekről, amelyek során bíróság elé állították a párt vezetőit koholt, ha­zug vádak alapján. S most, amikor Eisenhower elnök aláírta a párt betiltásáról, törvényenkívüli helyezéséről szóló törvényt, a felháboro­dás lángja magasra csapott. Országunk minden dolgo­zóját, — így bennünket is — mély megdöbbenés ért az Egyesült Államok Kom­munista Pártjának betiltása miatt. Szavakban nehéz megfogalmazni azt az ér­zést, amely bennünket át­hatott e terrorcselekmény olvasásakor. Joggal kérdezhetjük, ho­gyan beszélhetnek az Amerikai Egyesült Álla­mok vezetői demokrati­kus jogokról, hogyan beszélhetnek ők szabad­ságról, ha lábbal tipor­ják az emberi jögokat, Ilyen szégyenteljes törvényt Hitler és Mussolini óta nem ismert a világ. Üzemeinkben röpgyűlése- ket tartottak a dolgozók, s tiltakoztak ez ellen a szé­gyenteljes fasiszta törvény ellen. Többek között a nyír­egyházi gépjavító vállalat munkásai is gyűlést tartot­tak. Mintegy nyolcvanan gyűltek össze a gyűlésen, s a felszólalások után tiltako- kozó táviratot szövegeztek. A távirat többek között ezeket mondja: „Egyhangúlag tiltako­zunk a fasiszta törvény új háborút készítenek elő? Miért tiltották be a sza­badságért, a békéért foly­tatott harc zászlóvivőjét, az amerikai nép igazi érdekei­nek védelmezőjét, az Ame­rikai Egyesült Államok Kommunista Pártját? Mi, minden becsületes szabolcs-szatmári értelmisé­gi fiatal nevében azt üzen­jük az Amerikában élő kommunistáknak, folytas­sák tovább harcukat, s mi ezt mindennapi jó mun­kánkkal támogatjuk. BARTHA DÉNES, pedagógus. ellen és elítéljük az amerikai kormány ha­ladásellenes mesterke­dését, amellyel az ame­rikai népet élcsapatától, legkövetkezetesebb vé­delmezőjétől akarja megfosztani. Mi tudjuk azt. hogy ez a mester­kedés nem sikerül, mert bármiféle üldöztetések közepette, is élni és har­colni fog a kommunis­ták pártja a szabadság, jog, az emberiesség ma­gasra tartott zászlaja alatt.“ A brazil helyzetről A „Wall Street Journal” című lap a brazíliai esemé­nyeket érintve, a követke­zőket írja: „A legközelebbi hónap­ban a külföldi tőkebefekte­tők melegebb fogadtatásra számitanak Brazíliában. — így értékelik az amerikai diplomaták a Café Filho vezette új kormányt. Az amerikai diplomaták felté­telezik, hogy Café Filho lé­nyegesen többet tesz, mint Vargas az amerikai és más külföldi üzletemberek ösz­tönzésére, akik befektetése­ket kívánnak eszközölni a brazil vállalatokba.” „Hogyan beszélhetnek azok demokráciáról, akik saját maguk tiporják sárba az emberi jogokat?!“ Cceiig’SEÍerelí uraim» a* amerikai ökölvívósport kan Rocky Marciano sxontorú története Vájjon sport-e Amerikában az ökölvívás? Korántsem lehet annak ne­vezni — inkább modern gladiátorok véres küzdelmének, hogy „szórakozást” nyújtsanak a pénzéért „élvezetet” akaró brutális közönségnek. Az amerikai üzlet- ökölvívósportban valóságos gengeszteruralom van. Ennek lett szomorú szereplője Rocky Marciano, volt nehézsúlyú bajnok és Ezzard Charles, a néger ökölvívó. Családi kép: A harmincéves olasz-amerikai ökö vívó feleségével, Barbara asszonnyal és 17 hónapc lánykájával, Mary Annával. Marciano nem is sejtett még ekkor, hogy 300.000 dollárért valósággal nyc morékká kell veretni magát és verni társát. A „mérkőzés”. A bajnok feladata az volt, hogy 300.000 dollárért verekedjen hosszú meneteken ke­resztül. Már a negyedik menetben valósággal le­rongyolódott az arca, felszakadt a szemöldöke part­nerének s neki is. A mérkőzésre 1954 jú­nius 17-én került sor közel 50.000 néző előtt a new- yorki Yenkee-stadionban. Állta a kemény ütéseket 15 meneten keresztül, Rocky megtartotta a baj­noki címét, megszolgálta a 300.000 dollárt és a partne­rét, Ezzard Chariest úgy „kinyírta”, hogy az nem is­mert saját magára. Különös véletlen volt az egész? Nem. Ez az üzlet-sport. A képen a szerencsétlen partner, akire a fotóripor­tereknek és újságíróknak a mérkőzés után 40 percig kellett várakozni, amíg magához tért és lefényké­pezhették. Vita a tanácsokról szóló törvény- tervezet felett 9 javaslat a törvénytervezet kiegészítésére Örömmel olvastam a ta­nácstörvénytervezetet és a következő észrevételeim vannak a tervezet áttanul­mányozása után. 1. A tömegkapcsolat el­mélyítése érdekében, a fel­adatok gyakorlati végrehaj­tásának elősegítésére a köz­ségi tanácsok és végrehajtó bizottságok hívják meg ülé­seikre tanácskozási joggal a termelőszövetkeztek el­nökeit, állami gazdaságok és gépállomások igazgatóit, főagronómusait, valamint a községek mintagazdáit, hallgassák meg javaslatai­kat. Ez egyrészt azért len­ne fontos, mert így a meghozott helyi határoza­toknak, rendeleteknek még inkább tekintélye lenne — hiszen az egész falu, a falu legjobbjai résztvesznek a meghozatalában. Másrészt újonnan alakult szövetke­zetek, új igazgatók is szo­rosabb kapcsolatot terem­tenének a tanácscsal. 2. Véleményem szerint helyes lenne, ha a végre­hajtó bizottság elnöke min­denkor helybeli lenne, a helybeli tanácstagok közül választanák. A dolgozók nagyobb bizalommal fordul­nának hozzá s ő is jobban ismerné a helyi adottságo­kat. 3. Jó lenne, ha a törvény- tervezet az elnökéhez ha­sonlóan meghatározná a végrehajtó bizottság titká­rának feladatát is. 4. A törvénytervezet meg­határozza, hogy az alsóbb tanácsok vb-i kötelesek végrehajtani a felsőbbek utasításait. Jó lenne be­venni: a felsőbb szerve^ kötelessége pedig többek között az, hogy mindenkor vegyék figyelembe az alul­ról jövő javaslatokat, kez­deményezéseket s ne fojt­sák el a bírálatot sem. — Esetleg módosítsák koráb­ban kiadott intézkedései­ket. 5. A rend és önállóság biztosítása érdekében ki kellene mondani: a felsőbb szervek kizárólag a végre­hajtó bizottság, az elnök, vagy titkár útján adhatnak utasításokat a vb. megke­rülése nélkül. 6. A tanácstörvénynek jó lenne kitérni a tűzrendé­szetre is, annál is inkább, mivel a falvakban legin­kább csak „önkéntes” tűz­oltóság van. 7. Ki kellene mondani, hogy a felsőbb szervek csak előzetes összehangolás után tartsanak ellenőrzése­ket, vizsgálatokat. Ez meg­szüntetné azt, hogy egyes szervek egymástól függet­lenül sűrűn zaklatják vizs­gálataikkal a tanácsok al­sóbb szerveit, sokszor ugyanabban az ügyben. — Célszerű lenne tisztázni a tanácsok és az AÉK, vala­mint az ügyészség kapcso­latát. 8. Foglalkozni kell a tanácstagok szakmai neve­lésével, közigazgatási irá­nyú oktatásával. 9. A tanácsok megbecsü­lése érdekében az év egy napján „Tanácsok Napjá”-t kellene tartani és akkor megjutalmazni, kitüntetni a kiváló tanácstagokat és alkalmazottakat. G. Tóth József Nyíregyháza, Kállói-út 13. Jól nézzük meg, kinek adjuk bizalmunkat Népi demokráciánk fej­lődése alatt egyre inkább résztvettek dolgozóink az államhatalom, államigazga­tás gyakorlásában. A ta­nácsok szolgáltak erre és éppen ezért a tanácsok és a dolgozók közötti kapcso­lat napról-napra mélyebb és értékesebb, gyümölcsö­zőbb lesz. Erről tanúskod­nak azok a beadványok is, amelyek oly bizalommal keresik fel a megyei taná­csot. A dolgozók legszemé­lyesebb kívánságaikkal és ügyeikkel fordulnak a ta­nácshoz. Az új tanácstörvény-ter­vezet teljes egészében még inkább megszilárdítja a nép és a tanács kapcsolatát. Különösen mutatja ezt a tanácstagok választásáról, köteleségeiről, jogairól szóló fejezet. Azonban azt is figyelembe kell ven­nünk, hogy csak arra ér­demes tanácstagot válasz- szunk meg. Olyan embert, aki hűséggel, bátran, kö­vetkezetesen, becsületesen szolgálja a nép ügyét. Jól nézzük meg, kinek adjuk bizalmunkat. Szarvas Ernő Útfenntartó Vállalat. A tanácstörvénytervezet elősegiti az aktivitást Akotmányunk a helyi ta­nácsoknak gazdasági téren is döntő szerepet biztosít, amely egyúttal fokozott fe­lelősséget is jelent. A ta­nács előkészíti a helyi gaz­dasági tervet és költségve­tést, valamint ellenőrzi ezek végrehajtását. A helyi gaz­dasági feladatok a népgaz­dasági tervbe illeszkednek bele, tehát az állami költ­ségvetés fogaskerekét alkot­ják. A III. pártkongresszus határozata is leszögezi, hogy a tanácsok megszilárdításá­nak egyik legfontosabb fel­tétele, az állandó bizottsá­gok tevékenységének ki- fejlesztése. Mi ennek szel­lemében igyekszünk a ta­nácsra háruló feladatokat ellátni. A költségvetés ké­szítésébe, de végrehajtásá­ba is, a pénzügyi állandó bizottságon kívül, az intéz­mények vezetőit is bevon­tuk. A múltban a költségvetés kizárólag a községháza igazgatási kiadásainak rend­szerbe foglalását jelentette s nem mindig tartotta szem előtt a dolgozók érdekeit. Az utcát elsősorban ott kö- veztették ki, ahol az „ura­ság” lakott. A helyi tanácsok meg­alakulása ezt a kérdést lé­nyegesen megváltoztatta. A községi tanácsok olyan költ­ségvetéssel rendelkeznek, amelyek elősegítik a köz­ség politikai és gazdasági feladatainak, a dolgozó nép igényeinek megfelelő ma­radéktalan teljesítését. Ezt községünk képe is, a fel- szabadulás óta elért ered­ményeivel híven tükrözi vissza. A község dolgozói a pénz­ügyi állandó bizottságon keresztül olyan feladatok, problémák megoldására hív­ják fel a végrehajtó bizott­ság figyelmét, amelyek mel­lett az észrevétlenül elsik- lana. Községünkben az ál- landó bizottsági tagok ép- penúgy ismerik a megol­dandó feladatokat, mint maga a végrehajtóbizottság. A tanácsrendszer közel négy éve alatt, az állandó- bizottsági tagok számos ja­vaslatot, kezdeményezést terjesztettek elő, amelyek nagyrésze meg is valósult. Az állandó bizottság ja­vaslatára a tanács vásári, valamint utcafásítási és köztisztasági szabályrende­letet alkotott, amelyek hasz­nosságáról már eddig is meggyőződhettünk. A községgazdálkodást te­hát — joggal mondhatom, — hogy nálunk maga a dolgozó nép irányítja. Az egyik pénzügyi állandóbi­zottsági ülésen felvetették azt, hogy a piactéren egy bejárat kevés. A végre­hajtó bizottság még egy kaput nyittatott, Ezáltal a helypénzjegy ellenőrzés annyira megjavult, hogy az eddigi legmagasabb 1350 forinttal szemben a bevétel a 2500 forintot is megha­ladta. Ez fényes bizonyíté-i ka annak, hogy mennyire szükséges, sőt nélkülözhe­tetlen az állandó bizottsága gal való együttműködés. A pénzügyi állandó bizottság elnöke különösen jó mun­kát fejt ki. Állandóan fi­gyelemmel kíséri a határ- ban lévő hidak, valamint a közkutak használhatóságát és azok mielőbbi javítását elősegíti. A költségvetési és terv­feladatok megvalósításában a pénzügyi állandó bizott­ság konkrét segítséget is nyújt a végrehajtó bizott­ságnak. A csatornázásig munkák alkalmával az ál­landó bizottság által bizto­sított társadalmi fuvar ér­téke meghaladta a 10.000 forintot, mely összeg a be­ruházás mértékét növelte. Nem kell azonban azt hinni, hogy minden állan­dóbizottsági tag egyformán, kiveszi részét a bizottságra háruló feladatok megoldá­sából. Vannak közöttük, akik nem mérlegelik, hogy választóikkal szemben, a rájuk bízott feladatok jó vagy rossz megoldásáért felelősséggel tartoznak, A tanácstörvénytervezet, amint olvastam, nagymér­tékben növeli majd az ak­tivitást. Meggyőződésem, hogy az őszi tanácsválasz­tás után lényegesen jobb lesz a tanács és a lakosság közötti kapcsolat. A dolgo­zók körzetükből olyan tago­kat küldenek be, akik ve­lük állandó kapcsolatot tar­tanak s a felvetett problé­mákat a tanácsüléseken előterjesztik és azok vég­rehajtásáról választóikat tá­jékoztatják. A jövő évi költségvetés elkészítése és végrehajtása tehát mád könnyebb lesz, mert olyan tanácstagok vesznek részt a munkában, akiknek egyré- sze a négy év alatt meg-' edződött, tanult és tapasz­talt, másik része pedig: friss lendületet visz a ta­nács életébe. Dani Miklós pénzügyi vezető előadó, Nyírbátor,

Next

/
Oldalképek
Tartalom