Néplap, 1954. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1954-08-29 / 204. szám

NÉPLAP 1954 augusztusi 29, vasárnap A begyűjtésről Nagyon fontos és idősze­rű kérdés ez. Hiszen ország­szerte teljes erővel folyik a gabonabegyüjtés. A terme­lőszövetkezetek csaknem kivétel nélkül és az egyéni­leg dolgozó parasztok nagy többsége is becsülettel, lel­kiismeretesen teljesíti köte­lezettségét a nép állama — a áaját állama iránt. Van­nak azonban olyanok is, akik vonakodva, kelletlenül adják be a kötelező gabona- mennyiséget, vagy éppen igyekeznek kibújni a be­adás teljesítése alól. Az első lépés az ilyenekkel szemben az, hogy megmagyarázzuk: államunk s a saját érdekeik ellen vétenek hanyagságuk­kal. (A második lépés — a kötelességmulasztó gazdák elszámoltatása.) Az sem le­het közömbös számunkra, hogy a becsületes többség hogyan teljesíti beadási kö­telezettségét. Azért-e, mert csak azt tudja, hogy köte­lező, vagy pedig megérti ennek a kötelességnek az értelmét, a beadás jelentő­ségét a népgazdaság, a nép­jólét szempontjából. A begyűjtés a lakosság ellátásának nélkülözhe­tetlen eszköze. A városi és falusi ellátat­lan lakosság élelmiszerrel való ellátásának gondja nagyrészt államunkra há­rul. Az államnak gondos­kodnia kell továbbá az ipar mezőgazdasági nyersanyag- szükségletének kielégítésé­ről, s a mezőgazdasági ter­mékek egy részét kivitelre kell fordítania, hogy más, nélkülözhetetlen árucikke­ket hozhassunk be. A mind­ehhez szükséges mezőgazda- sági termékmennyiségnek az állami gazdaságok ere­detileg is állami — vagyis össznépi — tulajdonban lé- Vő termékei csak kis részét, cikkenként változóan mint­egy 10—30 százalékát fede­zik. A döntő rész — 70—90 százalék — az egyéni gaz­daságok és a termelőszövet­kezetek árutermeléséből származik. Ilyen körülmények között az állam csakis akkor tud megnyugtatóan gondoskod­ni mind a lakosság ellátá­sáról, mind az ipar és a kül­kereskedelem igényeinek kielégítéséről, akkor képes tervszerűen, a dolgozó nép érdekeinek megfelelően be­folyásolni a mezőgazdasági termékek forgalmát, ha je­lentős termékmennyiséget Összpontosít a saját kezé­ben. A központi készletek szá­mára szükséges termék­mennyiség egy részét a szer­ződéses termeltetés és az állami szabadfelvásárlás, de túlnyomó részét a kötelező terület utáni beadás útján szerei meg az állam. így például az állami készletek­nek kenyérgabonából mint­egy 50 százalékát, takar­mánygabonából, borból 60 sertéshúsból, tejből 50 szá­zalékát biztosítja a beadás. Miért van éppen a be adásnak ilyen nagy szerepe? Ezt államunk gazdasági fel­adatai — elsősorban a dol­gozók életszínvonalának vé­delme és emelése — magya­rázzák. A mezőgazdasági termelés ma még nagyban függ az időjárástól. Azonos vetéste­rületen, azonos agrotechni- ka mellett is a kedvező, vagy kedvezőtlen időjárás következtében jelentősen nö­vekszik vagy csökken a terméshozam. A kapitaliz­mus viszonyai között a me­zőgazdasági termelés növe­kedése, vagy csökkenése magával hozza az élelmi­szerárak emelkedését vagy süllyedését . is, Egy-egy rossztermésű - esztendőben a mezőgazdasági termékek árai addig emelkednek, ameddig a lakosság vásárló­ereje bírja. így oldódik meg az árualap és a vásárlóerő kiegyenlítődése a kapitaliz­mus törvényszerűségei alap­ján — aminek elsősorban a dolgozó nép látja kárát, mert neki ilyen módon drá­gább, ennek követkéztében kevesebb élelem jut. Szocializmust építő népi demokráciánkban a dolgo­zók életszínvonalának vé­delme és emelése szilárd árak kialakítását teszi szük­ségessé, illetve azt, hogy az árak, ha a termelés emel­kedése ezt lehetővé teszi, fokozatosan csökkenjenek. Ez pedig csak úgy oldható meg, ha az állami kereske­delem az ellátatlan, lakosság szükségleteinek nagy részét állami, szabott áron ki tud­ja elégíteni. Ezért az állam­nak a lakosság, az ipar és a külkereskedelem szükségle­teinek megfelelő termék- mennyiséget meghatározott áron fel kell vásárolnia, hogy ennek alapján a la­kosság igényeit ugyancsak meghatározott áron tudja kielégíteni. Sőt, ezen felül számítani, tartalékolni kell a rossztermésű esztendőkre is. Miért nem vásárolhatja fel az állam készleteinek nagy részét a szabadpiacon? Azért, mert az ilyen nagy termékmennyiség felvásár­lására irányuló keresletet a spekuláció egészen bizonyo­san kihasználná, visszatar­taná a terményeket, fel­verné az árakat. Ez pedig súlyosan veszélyeztetné a lakosság életszínvonalát. — Nemcsak a városi lakosság gét, hanem a dolgozó fá­rasztókét is, hiszen a mez'o- gazdasági termékek árainak nagyarányú emelkedése szükségképpen maga után vonná az Iparcikkek árának emelkedését is. Ebben az esetben tehát az egész nép károsodnék, néhány kizsák­mányoló, spekuláns nyerne csak. , Hogy ezt elkerüljük: meg kellett teremteni a kötelező^, beadás rendszerét azokra a3 legfontosabb terményekre, melyeket a termelők nem feltétlenül hoznak forga­lomba, amelyek tartalékol­hatok és esetleg spekulá­ciós célból vissza is tartha­tók: a kenyérgabonára, ta­karmánygabonára, burgo­nyára, napraforgóra, sertés-, re, marhára, baromfira, tej­re, tojásra. Elsősorban és döntően a kötelező beadási rendszer­nek köszönhető, hogy olyan rossztermésű esztendőben is, mint amilyen az 1952-es év volt, szabottárú kenyér­rel, hússal és zsírral elégít­hettük ki az ellátatlan la­kosság szükségleteinek nagy részét, és meg tudtuk aka­dályozni. hogv a spekuláció az árakat az égig emelje. — Sőt, ugyanebben az eszten­dőben jelentős mennyiségű kenyeret, zsírt tudtunk jut­tatni szabott áron a dolgozó parasztság kevésbbé tehetős rétegeinek is. tik, hogy a fennmaradó kü- lönbözetet az állam a nép közös szükségleteinek ki­elégítésébe; iskolák, kórhá­zak, utak, kultúrotthonok stb. építésére, az államappa­rátus fenntartására, hazánk védelmének biztosítására, a termelés növelésére fordít­ja. Nem utolsósorban ezek az összegek járulnak hozzá a mezőgazdaság fejlesztésé­hez szükséges beruházások­hoz. A beadási árak színvona­la a jelenlegi begyűjtési rendszer mellett egyébként sem veszélyezteti a termelő­szövetkezetek és az egyéni gazdaságok jövedelmezősé­gét, ha ezek úgy gazdálkod­nak, hogy a beadás teljesí­tésén kívül az állami sza­badfelvásárlás és a szabad­piac számára is termelnek. A kötelező beadás szabta keretek és a szabadpiaci le­hetőségek jó felhasználása esetén a termelőszövetkeze­tek és az egyéni parasztgaz­daságok jövedelmezősége feltétlenül biztosítva van. A gyakorlat azt mutatja, hogy a jóldolgozó termelő- szövetkezetek és egyéni gaz­daságok jövedelmüket évről évre fokozzák. A beadást nemcsak a törvény írja elő. Miért alacsonyabbak a beadási árak? Sok dolgozó paraszt teszi fel ezt a kérdést. Hiszen köztudomású, hogy a beadá­si árak alacsonyabbak, mint a szabadpiaci, az állami szabadfélvásárlási, vagy a szerződéses árak. Jelentős a különbség — még ha a szál­lítási, kezelési stb. költsé­geket hozzá is számítjuk — a beadási árak és az állami kiskereskedelem eladási árai között. A- dolgozó pa­rasztok azonban, ha meg­magyarázzák nekik, megér­{ Ssüe -QJkí r^.jkötelező beadás rend- szere a falu és a város kö­zötti áruforgalmi kapcsola­tok egyik leglényegesebb té­nyezője. E rendszer fenntar­tása nélkül tervgazdálkodás nem lehetséges. A begyűjtés terveinek nemteljesítése nagy kárt jelentene az egész országnak. Bizonvtala- ')á válnék a lakosság éfétmiszerellátása, csökken- nef az állam piacszabályozó szerepe. Ez pedig az árak emelkedését, a dolgozó nép életszínvonalának süllyedé­sét vonná maga után, vár rosban és faluban egyaránt Ugyanakkor — a dolgozó nép valamennyi rétege ro­vására — a falusi lakosság egyes spekuláns elemei jog­talan jövedelemtöbbletre fednének szert. Olt beadás teljesítését tör­vény írja elő. De előírja a fdplgozó parasztság szövetsé- gesi hűsege a munkásosz- tály, a városi lakosság iránt, amelynek olyan sokat — többek között földjét, sza­bad életét és termelőmun­kájához egyre növekvő se­gítséget — köszönhet, s amelynek munkájára rá van szorulva. Kötelességgé teszi í beadás teljesítését a nép­gazdaság, az egész nép — benne, mintláttuk. a dolgo­zó parasztság — érdéke. Áz idei beadási terv jó, pontos végrehajtásától nagymér­tékben függ. hogy jövő ilyenkorig mennyi élelmi­szer jut a városnak, nyers­anyag az iparnak, fogyasz­tási cikk a városi és falusi dolgozóknak. A dolgozó pa­rasztok tehát, amikor fe­gyelmezetten teljesítik a beadást, az egész nép közös, nagy ügyéhez: a népgazda­ság erősítéséhez és fejleszté­séhre, az életszínvonal biz­tosításához és emeléséhez járulnak hozzá. És minden hanyagság. kötelességmu­lasztás ennek az ügynek okoz kárt. Ez az, amit a párt- és tanácsfunkcioná­riusoknak, népnevelőknek és a begyűjtési apparátus munkásainak napról napra tudatosítaniok kell a dolgo­zó parasztok között SÁGHY VILMOS. (A „Szabad Nép“1 aug. 25-i számából!) Három nappal a tanévnyitás előtt Kedves levél érkezett hozzánk a minap. Régi le­velezőnk, Sófi Béláné, a botpaládi Petőfi termelő- szövetkezet tagja azt írja többek között, hogy a szö­vetkezetben 15-en kaptak „Kiváló termelőszövetkezeti tag” kitüntetést. „Megérde­melték” — fűzi hozzá Sófi elvtársnő. Szabó Gusztáv tsz-tag az első sorokban harcolt belé­pésétől kezdve a közösség vagyonáért, a jó munkáért. A legkiválóbb munkás ter­melőszövetkezetünkben. A cséplésnél egész nap a kazlan van, rakja a szal­mát, nem mondja, hogy fáradt, nem kéri, hogy váltsák fel. özv. Szikszó Andrásné, Kanalics László, Bartha Sándor és a többiek is igazán megérdemelték a kitüntetést. Joggal lehe­tünk büszkék rájuk. Zs Kocsis Zsigmond, az elnö­künk is nagyon derék em­ber, nemrégen kapta meg Budapesten a Munkaérdem­rend ezüst fokozatát. 60 család sorsát honija a szí­vén. Erről most csak eny- nyit. Úgy éreztem, megkell írnom ezt az elvtársaknak -— fejezi be Sófi elvtársnő. Nagyon örülünk az ered menyeknek, és további si­kereket, jó munkát és gaz­dag jövedelmet kívánunk a botpaládi Petőfi tsz. min den egyes tagjának. Levelezőinknek üzenünk Németi Lásiló, Ujfehértó: Lóvédét mecrJka t>tUik. közöljük. Albert Antal, Baktalóránt- háza: Levelét feldoeoziztik. kö­zöljük. Szarka Mihály, Tunyogma­tolcs; t'gyét a megyei bíróság sorcmkívül fogja, tárgyalni. Kukk János. Érpatak: Leve­Lét a, ..LeveLezöinlc ínjaik1‘-bau közöljük. Nyitrai Fereno. Nyírbátor: Cikkéit köszönjük. Közöljük. Szikszai Péter. Baktalóránt- házá; ..Vita“ cikíkét közöljük. Forró Sándör, NasykáHó: Törvémyte-rvecethez hozzászólá- gát feldolgozzuk és közöljük. Szabó Julianna Nasvkálló: Levelét örömmel olvastuk, me- l.yet .felhasználunk, Nzvgy Zsigmond. Balkány: Állami sraadasáLT eredményeiről szóló cikkét féldoleovzuh. Román Etelka. Kemecse: Fe­hér szövőlepke hernyójával fosrlaUíOzó levelét közöljük. Füzesi Viktor, Kemecse: Kérdésére a kultűr-rovatunk meeielielö Táiaea*. küld. Szlios Gyula. Nyírparasznya: Házhelyügyükben rövidesen vá- 1 oszolunk. Levelező­mozgalmunk Az elmúlt két hét folya­mán — augusztus 16-tól augusztus 23-ig — 312 le­velet hozott a posta szer­kesztőségünk címére. Le­velezőink ezalatt a két hét alatt tájékoztattak bennünket a legfontosabb kérdésekről, a cséplés be­fejezéséről, az Őszi vetés megkezdéséről, bátran bí­rálták az előforduló hiá­nyosságokat. Ezalatt az idő alatt különösen kitűnt jó levelezői munkájával Séra Gergely elvtárs, a vajai Kuruc termelőszövetkezet tagja, aki értékes levelei­ben tájékoztatott bennün­ket a termelőszövetkezet és a község életerőt, hely­zetéről. Ezalatt az idő alatt 183 levelet közöltünk lapunkban. Különböző szer­vektől 24 olyan választ kaptunk, amelyben a dol­gozók bejelentései nyomán tett intézkedéseiket köz­ük. A két hét alatt Bak- talórántházán, Laskodon, Tyúkodon, a nagyszegegy- házi állami gazdaságban, Csengerújfauban és Nagy- kállóban beszéltük meg le­velezőinkkel és olvasóink­kal lapunk munkáját. Néhány nap múlva újra megnyílnak az iskolák ka­pui. A tanulni vágyó fiata­lok ezrei, tízezrei kezdik meg a tanulást. A középis­kolások közül igen sokat helyeznek el diákotthon­ban, ahol gondtalanul ta­nulhatnak egész évben. Mindenük megvan, gondos­kodik róla államunk. A múltban a megye négy diákotthonában mindössze háromszáz tanulót helyez­tek el, ide is inkább a mó­dosabbak, kiváltságosak gyermekei kerülhettek be, nem pedig azok, akik való­ban rászorultak volna. A felszabadulás óta évről év­re emelkedik a diákottho­nok és a benne elhelyezet­tek száma. 1950-ben már 950 középiskolai tanuló ka­pott helyet a diákotthonok­ban. A tanácsok megalaku­lása óta tovább emelkedett ez a szám. Ma már 15 jól felszerelt diákotthona van a megyének. Ezekben az ősszel mintegy 1.800 fiatal, tehát a felszabadulás előtti­nek hatszorosa, talál ott­honra, Néhány nappal az iskolai év megkezdése előtt a me­gyei tanácson Szedlák And­rás elvtársat kértük meg: mondja el, hogyan készül­tek fel a diákotthonok az új oktatási évre. — A diákotthonokat min­den évben tatarozzuk, csi­nosítjuk. Legalkalmasabb idő erre a nyári szünidő. Az idén csupán a megyei ta­nácshoz tartozó diákottho­nok felújítására 270.000 fo­rintot fordítottunk. Az idén több helyen festettük át a bútorokat is, amit 5—10 évenként szoktunk végezni. A javítási munkák az egész megyében jól mennek. Szep­tember elsejére mindenütt elkészülnek vele. Rendbe­hozott, tiszta otthonok vár­ják a fiatalokat. Különösen dicséretet érdemelnek a nyírbátoriak. Már augusztus 20-ra elkészültek ezzel a munkával. De nem kell szé- gyenkezniök a többi diák­otthonok vezetőinek sem. Ezután személyesen is megnéztünk egy-két diák­otthont. Először az Apáczai Cseri János tanítóképző diákotthonába látogattunk el. A javítási munkákat már itt is befejezték. A földszinti és emeleti folyo­sókon egyformára festett barna szekrények sorakoz­nak. Száz darab. Ennyi la­kót vár az otthon. A tanu­lószobák padjait is újra fes­tették. A tanulószobákat és hálószobákat már berendez­ték. Tiszták az ágyneműek, Amikor bejönnek a hallga­tók, megkapják és felszere­lik ágyaikat. ARozgonyi Piroska Diák­otthonban Major Mártonná igazgató mondja el, hogyan készülnek a tanulók foga­dására. Közben végigjárjuk a szobákat. Mindenütt nagy a rend, a tisztaság. A búto­rok ragyognak a fényezés­től. Azokban a szobákban, ahol nem egyforma színűek voltak a bútorok, az idén összhangba hozták. Az eme­leten fogast csináltak. A hallgatókat kisebb gondok se zavarják a tanulásban. A nyáron virágágyakat készí­tettek. Ezután a lányok sa­ját maguknak nevelhetik a virágpalántákat, tetszés sze­rint díszíthetik szobáikat. A1 röplabdapályát úgy szerel-i ték fel, hogy télen kevés, átalakítással korcsolyapá lyának is lehet használni.j Hosszas utánajárással meg-j szerezték Rozgonyi Piroska) fényképét is, amely az ott­hon homlokzatára kerül majd. Az idén 90 lakót várnak' az otthonban. Lesznek köz­tük újak is. Major Márton- né olyan szeretettel beszél ezekről a részben ismert, részben még ismeretlen ta­nulókról, mint anya gyer­mekéről. — Mindent elkövetünk, hogy a hallgatók jól érez­zék magukat. Azok, akik már voltak itt, örömmel jönnek vissza. De reméljük, hogy azok is hamar igazi otthonukra találnak majd nálunk, akik most jönnek ide először. A látottak alapján mi el-' hisszük ezt Major elvtárs­nőnek. Hódi László. A Munkaerő tartalékok Hivatala traktoros gépészképző szakiskolát indit Nyíregyházán Rohamos fejlődés előtt álló mezőgazdaságunknak sürgősen jól képzett trakto­rosokra van szüksége. Ezért 1954. október 15-én a Mun- kacrőtartalékok Hivatala traktoros gépészképző szak­iskolát indít meg Nyíregy­házán, az Arok-utca 53. sz. alatt. Az iskola másféléves idő­tartamú. Ebből az első év intézeti oktatás, félév üze­mi gyakorlat, akik a vizs­gát eredményesen leteszik, végzettségüket igazoló trak­toros gépész, szakmunkás oklevelet kapnak. A trakto­rosgépész tanulók ingyenes kollégiumi ellátásban és pénzjuttatásban részesül­nek. Ez tanulmányi eredmé­nyüknek megfelelően havi 80—220 forint. Fiatalok! Jelentkezzetek traktoros gépésztanulóknak! Elméleti és gyakorlati ok­tatásról a legjobb tanárok és mesterek kitűnően fel­szerelt iskolában és mű­helyben fognak gondoskod­ni. Gyakorlati kiképzésetek­re hatalmas szerelőcsarnok, traktorok, kombájn, stb. valamint gyakorló terület fog rendelkezésetekre állni. Szabad időtökben jól kép­zett művészeti vezetők gon­doskodnak kultúr- és kitűnő sportvezetők szakszerű sportképzésetekről. Jelentkezhet minden 17—» 19 éves ifjú, aki legalább az általános iskola hat osz­tályát elvégezte. Jelentkezés: 1954. szep^ tember 15-ig a járási tanács munkaerőgazdálkodási cso­portjánál, vagy az MTH. 110. sz. Tanulóintézetben, Nyíregyházán, Árok-utca 53. sz. alatt. ILLÉS JÓZSEF, igazgató. Társadalmi tulajdon üilen vélő kulá&ot ítélt el a vásárosnaményi A vásárosnaményi járás- bíróság hathónapi börtön- büntetésre, 3.000 forint pénzbüntetésre és a köz­ügyektől 3 évre való eltil­tásra ítélte Czomba Miklós gemzsel kulákot, mert a kulák a gemzsei községi ta­nács tulajdonát képező er­dőből engedély nélkül kiter­melt 560 forint értékű akác­fát és azt saját céljaira használta fel. A társadalmi tulajdon ellen vétő kulák ügyében az ügyész súlyos­bításért fellebbezett,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom