Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-21 / 171. szám
1984 JULIUS 21, SZERDA m e c L a r 3 Ä kemeesei járás tanácsai végrehajtják a kongresszus határozatait Nyíregyháza és hat járás fejezte be már az aratást Pártunk nemrégen lezajlott nagyjelentőségű harmadik kongresszusa hatalmas' segítséget adott a tanácsok munkájának megjavításához. A tanácsok tevékenységének megvizsgálása a kongresszuson és a hozott határozatok hosszú időkre megszabják a tanácsok tennivalóit. Tanácsaink, a kemecsei járásban is, igyekeznek a kongresszusi útmutatást valóra váltani, eszerint dolgozni. Nagy Imre elvtárs a tanácsokról szóló beszámolójában többek között ezeket mondotta: „Az államhatalmi feladatok jó ellátása érdekében elsődleges feladat a tanácsülés jó megszervezése, előkészítése, a tanácstagok aktivitásának biztosítása, a kollektív vezetés, a kollektív munka és felelősség elve alapján.” Nálunk a kemecsei járásban a kongresszust megelőző időkben a tanácsülés előkészítése, megszervezése meglehetősen gyenge volt. A tanácsülésről a tanácstagokat levélben értesítették, szűkszavúan — jó esetben — felsorolták a napirendi pontokat. Nem beszélgettek a végrehajtó bizottság tagjai egy-egy tanácsülés előtt néhány tanácstaggal, nem vitatták meg a beszámoló egyes. pontjait, nem tájékoztatták őket részletesen. Ilyen körülmények között természetes volt, hogy a tanácsülésre nem járt el a tanácstagok jórésze, kevés hozzászólás, kevés igazán értékes javaslat akadt. Egyszóval nem érvényesült kellőképpen a kollektivitás elve. Hogy ez máskép legyen, ahhoz kevés segítséget adott a járási tanács is. Legtöbbször rossz munkamódszerükkel maguk is hozzájárultak a kollektivitás elvének megsértéséhez, az érdektelen tanácsülésekhez. Nem volt ritka az olyan eset, mint a- szé- kelyi. Itt a végrehajtó bizottság fanácsülési beszámolóját teljes egészében a járási tanács kiküldötte, Kovács Dániel készítette el. És a tanácselnök elvtárs ezt mondta el a tanácsülésen anélkül, hogy a végrehajtóbizottság megtárgyalta volna. Az ilyen beszámoló és „segítség” nem növeli egyáltalán a tanácstagok akitivi- tását, nem segíti a kollektivitás elvének érvényesülését. Azok a beszámolók, amelyek csak úgy általánosságokban foglalkoznak a dolgokkal, csupán a begyűjtéssel, vagy egyes mezőgazdasági munkákkal foglalkoznak, és nem ölelik fel a tanács egész munkáját, nem mutatják meg a helyi politikáját — az ilyen beszámolók is hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanácsülések „csendesek” legyenek. — Ilyen esetben nem csoda, ha kevés a jó javaslat, kezdeményezés. Nem kisrészben ez és hasonló jelenségek okozták azt Nyírbog- dányban, Kéken, 'vagy Gégény- ben, hogy két-háromszori kísérletre sem tudták összehívói a tanácsülést. Tehát a tanácsülések aktivizálása, a kollektivitás érdekében hívta fel a pártkongresszus tanácsainak figyelmét a tanácsülések jó előkészítésére és megszervezésére. A kemecsei járás tanácsai jórészt megértették a tanácsülések és előkészítésük fontosságát, megfogadták a kongresszus útmutatásait. Ezt talán legjobban az bizonyítja, hogy júniusban a járás minden községében megtartották a tanácsüléseket és ezen a tanácstagok nagyobb része részt vett, de elmentek az ülésre a dolgozó parasztok közül is sokan. Tiszarádon például a májusi tanácsülésen a tanácstagok hatvan százaléka jelent meg, míg a legutóbbin már alig hiányoztak néhányan. Megnövekedett a tanácstagok aktivitása is. A júniusi tanácsüléseken egész sor igen jó javaslattal járultak tanácstagjaink a végrehajtó bizottság munkájának megjavításához, a nyári betakarítás mielőbbi elvégzéséhez. A berkeszi tanácsülésen például húsz tanácstag szólalt fel. Nagy Péter javasolta, hogy a községi napközi otthont társadalmi munkával építsék fel. A tanácstagok és a végrehajtó bizottság elfogadta ezt a javaslatot. Jelentős, de azért még csak kezdeti eredményekről beszélhetünk. Ennek pedig az az oka, hogy a tanácsok igyekeznek végrehajtani a kongresszusi határozatokat. A tanácsülés előtt is beszélnek a tanácstagokkal, ismertetik a napirendi pontokat. Természetesen ez nem elegendő. A tanácstagoknak állandóan részt kell venniük a község életében, irányításában, ismerniük kell a falu életét, hisz csak így tudnak állást foglalni e.gy-egy kérdésben, hasznos javaslatokat tenni. Ezért igyekeznek a községi tanácsok minden egyes tanácstagot feladattal megbízni. Javult a tanácsülési beszámolók színvonala is. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a beszámolót a végrehajtó bizottság tagjai készítik. Megbeszélik: melyek azok a problémák, amiket a tanácsülés elé kell tárni, s ki-ki a maga területén végzett munkájáról számol be. A kollektív- be- számolókészítés azt eredményezi, hogy az valóban a legfontosabb kérdéseket tartalmazza, sokrétű, színvonalas és növeli a végrehajtó bizottság tagjainak felelősségérzetét. A legutóbbi beszámolókban például már helyet kaptak a szociális és kulturális problémák is az időszerű kérdések, a betakarítási munkálatok, begyűjtés, adófizetés mellett. A tanácsülések megszervezésénél, a kollektivitás elvének alkalmazásánál tehát a kongresszus után javulás tapasztalható. Azonban nem mondhatjuk el, hogy a kongresszus határozatait minden téren maradék nélkül teljesítjük. A most egy éve nyilvánosságra hozott kormányprogramra a tanácsok egyik legfontosabb feladatává tette a törvényesség betartása feletti őrködést. A harmadik pártkongresszus aláhúzta ezt. — Ennek ellenére még a tanácsok maguk is követnek el törvény- sértéseket, a tanácstagok nem járnak elől jó példával a törvények betartásával. A kéki községi tanács például határozatot hozott, hogy szigorúan el kell járni azok ellen a termelők ellen, akik nem teljesítik állam iránti kötelezettségeiket már hosszú- idő óta. De a névsor összeállításánál „megfeledkeztek” például Balogh Józsefnéről, aki a végrehajtó bizottság tagja. Pedig ő is alaposan elmaradt a kötelezettségei teljesítésével, hisz még az elmúlt évi sertés- és marhahúsbeadását sem teljesítette. A tisza- rádi végrehajtó bizottság pedig elszámoltatja a dolgozó parasztokat, viszont azt elnézi, hogy Hegedűs Sámuel kulák nem teljesíti beadását. Az ilyen és ehhez hasonló eljárások gyengítik a tanács tömegkapcsolatát és megingatják a dolgozóknak az állam- hatalomba vetett bizalmát. Éppen ezért véget kell vetni az efajta törvénysértésnek. Nagyon helyesen járt el a berkeszi tanács, amikor Papp Bertalannét, a végrehajtó bizottság tagját, aki többszöri figyelmeztetés ellenére sem teljesítette kötelezettségét, visszahívta. Szabó Miklós, a kemecsei járási tanács elnökhelyettese. Minden erőt a behordásra és cséplésre kell összponlositani Nyíregyháza mellett eddig hat járás fejezte be az ar .tást megyénkben: a nagykállói, nyírbátori, nyíregyházi, kisvárdai, bakía-t lórántházi és a kemecsei járás. A járások további sorrendje " következő: mátészalkai, vásárosnaményi, fehérgyarmati, tiszalöki. Az utolsó járás a coengeri. Most. amikor már befejezéshez közeledik az aratás, minden erőt a behordásra és cséplésre kell összpontosítani. Nem szabad clfeledkeznünk arról, hogy a Duna áradása súlyos károkat okozott népgazdaságunknak s nekünk, akik veszély és kár nélkül dolgozunk, takaritunk be, kettőzött erővel kell munkánkat végeznünk! Nyíregyháza város már 132 százalékra teljesítette másodvetési tervét Nyíregyháza os nemcsak az aratásban járt az élen, hanem a másodvetésben is példát mutat a járásoknak. A város termelőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai 132 százalékra teljesítették a másodvetés tervét. A vetés továbbra is nagy ütemben folyik. Második helyen a nyíregyházi járás van 96 százalékos teljesítéssel. A további sorrend a következő: nagykállói, csengeri, vá-! sárosnaményi, mátészalkai, tiszu- löki, fehérgyarmati, kemecsei, kis-: várdai, baktalóránth_zi és nyírbátori járás. Meg kell gyorsítani a silózást Az állattenyésztés fellendülése el sem képzelhető a takarmányalap növelése nélkül. Amilyen nagy szorgalommal hajtják végre megyénkben a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok a növénytermelés terén a kormányprogramm által kitűzött feladatokat, olyan vontatottan haladunk előre az állattenyésztés megjavításának területén. Különösen sok hiányosság van a takarmány, főként a silótakarmányok biztosítása terén. Ennyi zöld tömeg még egy nyáron sem állt rendelkezésre, mint az idén. E mellett sok helyen az időjárás is kényszerítette a termelőkét, hogy silózzanak. Ugyanis a levágott zöldtakarmányt jó szénává szárítani az idén nagyon nehéz volt és amilyen időjárási kilátások vannak, ezután is nehézségekbe ütközik. A többször megázott takarmány tapértékének nagyrészét elveszti, emellett az állatok nem szívesen fogyasztják. Ezzel szemben a silóban tartósított takarmány a vitaminokat* tápanyagokat teljes egészében’ megőrzi. Legtöbb termelőszövet-í kezetben a silógödör is megvan* csak silózni kellett volna. A silózásban „élenjáró” kisvárdai járás is mindössze 23.1 százalékra teljesítette a silózás tervét. Megközelítő eredményt a mátészalkai, kemecsei, nagykállói éá nyírbátori járások értek el. Ezek sem dicsérendők, de a többi járásokban még rosszabbul áll a helyzet. Különösen elmaradtak a nyíregyházi és a vásárosnaményi járások. Nemcsak a hátul kullogó* de valamennyi járásban meg kell gyorsítani a silózás ütemét. Kisvárdán megkezdődött a cséplés A cséplőgép alól teljesítik beadási kötelezettségüket a dolgozó parasztok Községünkben, Kisvárdán megkezdődött a kenyérgabona csépi lése, örömmel írom, hogy már három termelőnél el is csépeltek. A három termelő: Klicsu György, Illés József és Varga Ferenc* Mindnyájan a cséplőgéptől eleget is tettek beadási kötelezettségüknek. Nehezen várják már a szomszédok, hogy hozzájuk is eljusson a gép, hogy minél előbb eleget tehessenek beadási kötelezettségüknek. Hován József, Kisvárda. SZIBÉRIAI RAPSZÓDIA" Nem először láttuk és még nem utoljára. A filmet a közönség kívánságára újra és újra bemutatják. A „Szibériai rapszódia” az a film, amelyikhez nem kell dobverés, nincs szükség a szervezés mesterfogásaira és mégis vonz, mert tartalma, eszmei mondanivalója, konfliktusai annyira való- szerűek, hogy az ember az élet levegőjének áramlását érzi a film vásznáról. S amellett olyan csodálatosan szép, pazar színekkel mutatja be a film a szibériai tájat, a szibériai nép életét, amelyik nél ékesebb krónikát más nyelven, más eszközökkel sem lehetne írni. No és a zene?! Olyan ódái szárnyalású, néhol rapszódikus, másutt fenségesen zord és andalítóan szép. — Egyszóval az értékei olyanok, hogy aki egyszer látta, ezt a filmet, az könnyen el nem felejti. — Bátran elmonchatjuk: egy életre szóló élmény ennek a filmnek a megtekintése De most térjünk el a szokványos tartalom-ismertetéstől — attól, hogy elmondjuk, mi a meséje a filmnek, kik a fő hősei, vagy ha úgy tetszik, a pozitív és negatív hősei a filmnek — és egyetlen egy szálat ragadjunk meg s ezt kezű nkbentartva, vezetve próbáljuk bemutatni, érzékeltetni azt, ami ebben a filmben véleményünk szerint a' legértékesebb: a magasfokú eszmei mondanivaló, mely a hazaszeretetre nevel, mely a hazaszeretet ódája. Andrej Balasov zongoraművészt a Honvédő Háború harcbaszólí- totta — sok más honfitársával együtt. Az ellenség kitakarodott, a szovjet nép, a szovjet föld újra szabad lett, de ezért a szabadságért sok szovjet katona vére hullott, sok elvesztette szemevilá- gát, sok nyomorék lett, sérült lett — kisebb, vagy nagyobb.mértékben. Nos, Balasov egészen könnyen sérült, más foglalkozásnál talán egyáltalán nem is számítódna ez a sérülés. Balasovnál viszont összeomlást, tragédiát jelentett. Hiszen Balasov a moszkvai Zeneművészeti Főiskola legtehetségesebb művészlanitványa volt. 12 esztendeig készült szívós, kemény szorgalommal a művészi pályára. Vágyálma az volt, hogy egykor zongoraművész lesz, járja majd a szovjet földet és a világot saját dalaival és másokkal becsületet, dicsőséget szerez a szovjet földnek, hazájának. Amikor a frontról hazatérve hallgatja denies barátja zongora- játékát, összeszorul a szíve, kegyetlen fájdalom hasogatja és úgy érzi, minden el van veszve. Az ő sérült kezével így már játszani soha sem fog. Elfut, gyáván elfut, mert nem hisz az emberben, mert azt gondolja, hogy őt már Natasa nem szereti, hiszen Olenics utolérhetetlen virtuóz... és ő egy névtelen, egy jelentéktelen senki, semmi... egy elveszett ember. Hajóraszáll, a hajón szűkebb pátriája népével — Szibéria népével találkozik. S amikor a harmonikát bajtársától átveszi, keze végigfut a billentyűkön, mintha lelke mélyéről fakadna a dal, felsír, felzúg, s ráterül a tájra a Bajkálra s a szibér hegyekre, s onnan visszazeng a szibér parasztok, munkások, katonák, asz- szonyok, aggok hangján az édes bús, a csodálatosan szép szibériai dal. Mintha a táj lelke szólna, mintha a zengő baritonokon, a lágy alt hangokon, s a csengő tenorokon keresztül az orosz föld, a szovjet nép szíve dobbanna. Azonnal megtalálja a kapcsolatot érzi, hogy ember újra, látja a szemekben felcsillanó örömöt, melyet muzsikája keltett. És ez kó- rülcsobogja szívének kietlen szírtjeit. így találkozik a szovjet emberekkel, a szovjet földdel, így ölelkezik össze velük lélekben, s így boldogan eleget tesz a kérésnek, talál magára Balasov, a volt gárdafőhadnagy. Visszatér hozzá az életkedv, a remény, lelke láthatárán pici apró fények lobbannak... Ezek az életöröm, a magáratalálás fényei. Nem látja céltalannak többé az életet, bár gyötri még néha kétség abban a távoli szibériai faluban — ha esténként a kocsmában fellép. Bár sérti az önérzetét, s kezdetben lealacsonyítónak tartja, hogy kocsmai muzsikus legyen, — mert a művészetet nem velük, nem belőlük, nem így képzelte. Azonban amikor muzsikájára jó kedv, öröm fakad, amikor zúgva követelik és újrézzák és hívják, hogy játsszon még, hiszen olyan szépen, olyan csodálatosan játssza azokat a szibér dalokat... A gőgös, csak önmagát szerető, a néppel azonosulni nem tudó, s a népet gyűlölő Olenics óvja is Natasát ettől a „kocsmai muzsi- kustól1“. Azonban Natasa érzi, mert még szíve romlatlan — hogy Balasov az igaz ember, Balasov a tehetség és Balasovhoz ragaszkodik, és Balasovot szereti. Balasov magáratalált, visszatért az életbe. És ezt a magáratalá- lást, ezt a visszatérést az egyszerű szovjet embereknek köszönheti. Bejárja Szibériát, ámulva látja, mit varázsolt a kietlen, felségesen szét) szibériai tájból a szovjet hatalom, a szovjet nép, Lenin*) Sztálin pártja vezetésével. S menJ nél jobban kutatja, járja a tájat,. annál csodálatosabban zeng fel benne, mint valami élő hárfán azt új dal, az ismeretlen dal: a szibé-t riai rapszódia. Benne van ebben aJ dalban, benne van ebben a muzsikában Jermak népének hősi’ küzdelme, az orosz nép küzdelme’ az elemekkel, az ellenséggel, benne van az új korszak — a kommunizmust építő kor minden gigászi erőfeszítése, diadalmas győzelme, benne van a legyőzhe-; tetlen nép élniakarása, hazaszere-« tete. Benne van az orosz nép történelmi múltja, s jelene. Ez az ódái szárnyalású fiinti valóságos himnusza a hazaszere-í tetnek. Ezért nagyhatású, ezért magái valragadó. S e gondolatokat zárva arra gondolunk: mennyi sokat kell még tanulni magyar filmgyártásunknak abból, hogyan kell forró szenvedéllyel telített, magas esz- meiségű, hazaszeretetre nevelő fii-« met komponálni, amelyben az eszmei mondanivaló, a meseszö-> vés, a zenei és az operatőri munka, a színészi munkával együtt: ilyen egységesen, harmonikusan* erőteljesen, nagy összhatású, ilyen forrósikerű. «
