Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1954-07-25 / 175. szám

1954 JULIUS 25, VASÁRNAP lUPLAP 3 „A* © gondjuk a mi gondunk Is. • .*• Áldozatkészen segít Szabolcs-Szatmár népe az árvízkárosultakon Szabolcs-Szatmár népe áldozat­készen segít az árvízkárosulta­kon. „Az ő gondjuk a mi gon­dunk is...” — mondják a dolgo­zók. Pénzzel, terménnyel és jobb munkával törekszenek arra, hogy az árvízokozta fájdalmas sebeket begyógyítsák. A nyíregyházi fű­tőház dolgozói pénzt adtak és többen elhatározták, hogy gyer­mekeket fogadnak magukhoz. — 'Morvái Viktor, Nagyváti Pál, (Horváth Lajos 100—100 forintot adott s valamennyien egy-egy gyermeknek kívánnak otthont hyujtani. Ertsey László 100 fo­rintot és gyermekruhákat, cipőt ajánlott fel. A nyíregyházi víz­ügyi igazgatóság árvízvédelmi készletét a Dunántúlra küldte s még négy mérnök, hét technikus is az árvízveszélyeztette területre ment segíteni. Ezeket a dolgozó­kat az Árvízvédelmi Kormánybiz­tosság dicséretben részesítette de­rék munkájukért. — A megyei Népbolt Vállalat dolgozói közül többen, mint Kohán Ferencné, Feldheim Sándor fizetésük 9, illet­ve 10 százalékát ajánlották fel. A termelőszövetkezetek, dol­gozó parasztok is segítenek. — A nyírbátori Vörös Csillag termelő- szövetkezet tagjai az új kenyér­ből adnak több, mint 40 mázsa rozsot, több mint 3 mázsa búzát és 9 mázsa kukoricát. Lázár Andor írja Kállósemjén- ből: 22-én a község dolgozói 41 mázsa burgonyát, közel egy má­zsa babot és 1000 forintot küld­tek az árvizes területekre. Ujfa- lusi Sándor 130 kiló, Hegyes Sán­dor 130 kiló, Hegedűs Mihály 110 kiló burgonyát adott. Az Uj Élet és a Petőfi termelőszövetkezet 6—6 mázsa burgonyát küldött el. A gyűjtés még tovább folyik Kál- lósemjénben. Az encsencsi sportkör ma, va­sárnap bált rendez, s annak tel­jes bevételét az árvízkárosultak­nak adja. A községben a béke­bizottság szervezi a gyűjtést. Laoszban augusztus 6-án lép életbe a fegyverszünet Az „AFP‘‘ közlése szerint az illetékes katonai hatóságok Laosz­ban megállapodtak abban, hogy tekintettel azokra a nehézsé­gekre, amelyekkel a fegyverszü­neti egyezmény megkötésével kapcsolatos híreknek az ország területén való elterjesztése jár. augusztus 6-án reggel 7 órakor lép életbe a fegyverszüneti meg­állapodás. Kevan rádiónyilatkozata Bevan, az Angol Munkáspárt úgynevezett balszárnyának veze­tője pénteken este a londoni rá­dióban nyilatkozott Nyugat-Né- metország felfegyverzéséről. Bevan kijelentette: „Németor­szág újrafelfegyverzése döntő lé­pés lenne a harmadik világhá­ború felé. A jelenlegi politika — szerencsétlen politika. Mindenek­előtt megoldást kell találni Né­metország feldaraboltságának kérdésében. Másik értekezletet követelünk! Újraegyesített Né­metországot akarunk! Amíg Né­metország részekre lesz darabol­va, addig ebben az országban irredentista mozgalmak lesznek. Egységes, szabad és semlegesített Németországot akarunk!” Gyűjtési mozgalom ©újon Szerdán a buji pártvezetőség rendkívüli ülést tartott. Az ülés a következő határozatot fogadta el: „Minden erőnkkel támogatjuk az árvízkárosultakat. Mindenek­előtt a munkák meggyorsításá­val, elérjük, hogy a cséplést egy nappal korábban kezdjük meg a tervezettnél. Ezenkívül gyűjtési mozgalmat indítunk és 300 mé­termázsa burgonyát küldünk az árvízkárosultaknak.'* A pártvezetőség tagjai még azon az estén elindultak a dol­gozó parasztokhoz. A rendkívüli ülésnek, a párt- szervezet kezdeményezésének megvolt az eredménye. A dolgo­zó parasztok már szinte várták, A Duna hazánk déli határáig !apad. Mohácsnál pénteken 19 árakor érte el a legmagasabb víz­állást: 924 centiméterre emelke­dett. Azóta ma reggel hét óráig 1 (centimétert apadt. Budapesten a vízállás szomba­ton reggel 7 órakor 723 centimé­hogy hol és kinek mondhatják el: segíteni akarnak. Idős Román János így válaszolt a hozzá be­térő pártvezetőségi tagnak: „500 kiló burgonyát adok. Remélem, a községben sokan követik példá­mat.” Valóban sokan követték: Cs. Fazekas János 200 kilót, ifjú Sárosi Ferenc 300 kilót adott. S ma délben már elindulhat útjára a 3 vagon burgonya! Számos dolgozó határozta el, hogy gyermekeket fogadnak ott­honukba. A munka is meg­gyorsult. A népnevelők csütörtök kora reggel szétszéledtek a falu­ban, hogy a hordás, cséplés gyor­sítására biztassák a dolgozókat. tér, péntek reggel óta 31 centi­méter az apadás. Győr térségében az apadás mértéke a tetőzés óta 140 centi­métert ért el. Az árvízvédelmi kormánybiztos rendeletére meg­kezdik a korábban megelőző óva­tosságból kiürített Gorkij-város, Győr-sziget és Győr-Ujváros la­kóinak visszaköltöztetését. Reggel hétkor már két cséplőgép csépelt. — Először Tóth Mi­hály hétholdas paraszt asztagát csépelte el. Tóth Mihály azonnal a szekérre rakta az államnak járó terményt és vitte a begyüj- tőhelyre. Sorban utána a többiek: Buhajla András, "Idős Marsó Pál. A tanács végrehajtó bizottsága versenyzászlót csináltatott, amely­re ez van írva: „Az 1954-es év legjobb cséplőcsapatának!” S most a cséplőcsapatok is verse­nyeznek. Az egész község egy szív- vel-lélekkel dolgozik azért, hogy minél hamarabb pótolni lehessen az árvíz okozta veszteséget. Csizmánk György. A szigetközi eljárási munkák változatlan erővel folytatódnak. A Budapesttől délre lévő szaka­szon — a korábbi jelentésekben említett helyeken — a védelmi munkálatok megfeszített erővel folynak. Egyébként a helyzet változatlan. Bedell-Smith Walter Bedell-Smith amerikai külügyminiszterhelyettes pénte­ken délután Géniből Washing­tonba érkezett. A külügyminiszterhelyettes meg­érkezésekor nyilatkozatot tett. „Az Egyesült Államok állás­pontját hivatalosan meghatározta a genfi értekezleten tett egyol­dalú amerikai nyilatkozat és ez az álláspont világos kifejezésre jutott Eisenhower elnök július 21-i nyilatkozatában. Ugyancsak meg vagyok győződve arról, hogy Tarlsuk be a cséplésné! a A megyei tűzrendészen osztály­parancsnokság a nyári munkák kezdetén pontos utasításokat adott ki a tűzrendészen szabályok tar­tására. Ezek különösen vonatkoz­nak most a behordásra és a cséplésre. Mindenkinek saját ér­deke, hogy megőrizze a tűz pusz­tításától terményét, épületeit, családi otthonát. S a kár, ha megesik, kétszeres. Nemcsak az egyént sújtja, hanem a népgazda­ságot is. EÍékben a napokban, amikor az ország másik felében pusztító ar*ú5koz tetemes káro­nvilatkozata a genfi értekezlet utolsó és kri­tikus óráiban való jelenlétünkre vonatkozó döntés helyes volt és kedvező hatással járt mind az időpont, mind a taktika kiválasz­tását illetően. Felhívhatnám a fi­gyelmet arra is, hogy amikor analizálják és megvitatják a genfi értekezlet eredményeit, he­lyes lesz emlékezni arra, hogy a diplomácia ritkán képes a tár­gyalóasztalnál megnyerni azt, amit a harctéren nem sikerült megnyerni vagy megtartani.‘‘ tűzrendészen szabályokat! kát hétszeres éberséggel, gonddal kell vigyáznunk minden szem gabonára. A hanyagság komoly károkat okozhat. Példa erre az érpataki tűzeset, amikor az érpataki Al­kotmány termelőszövetkezet szé­rűjén a lángok martaléka lett tetemes terménymennyiség. — A tűz gondatlanság következménye volt: az asztagokat rosszul rak­ták s a traktor egészen az asz- tag közelébe állt be csépelni. — Tűzrendészeti osztályparancsnokság. Az Árvízvédelmi Kormánybiztosság jelentése Megyénk zenei életéről, a zenekarok munkájáról A Néplap múlt vasárnapi számá­ban nagyon érdekes cikk jelent meg megyénk zenei életéről. Ezt a té­mát szeretném még néhány dolog­gal kiegészíteni. Hogy mennyire aktuális és szükségszerű ennek a (problémának felszínre hozása, ta­lán csak az tudja igazán értékel­ni, aki rendszeresen foglalkozik hiegyénk zenei életével. ( Elöljáróban hadd idézzem Ko­dály Zoltántól: „A népzene az jegészséges nemzet életének annyi- ira szerves része, hogy ott találjuk (mindenütt; jelen van a művészet­ben, a közoktatásban, a társadal­mi élet megnyilvánulásaiban. — bündig a nemzeti élet satnyulásá- nak jele, ha a népzene valamely téren háttérbe szorul.“ A NÉPZENEI ÉLET MEGYÉNKBEN Nem túlságosan dicsekedhetünk megyénk jelenlegi népzenei életé­vel. Hol vannak azok a ielkes kezdeményezések, melyen néhány évvel ezelőtt születtek! Lassan már az emlékük is elmosódik. — Csak néhány együttest említsünk meg, melyek megyénk székhelyén működtek. A SzOT. vegyeskórus, a villanytelepi énekkar, a Kisker. Vállalat népi zenekara, a József Attila kultúrház népi zenekara stb. A válasz egyszerű. Vagy meg­szűntek, vagy névlegesen működ­nek. Vájjon ki a felelős, hogy ez bekövetkezhetett? Tudják ezt na­gyon jól az illetékesek. De ahe­lyett, hogy cselekednének, még mindig elzárkóznak. A háború előtti kor a torkot foj­togató rettenetes igazságok ki nem ordíthatásának időszaka volt. A sírjába fulladó, a további szociá­lis fejlődést páncélfalakkal eláliító nagypolgárság, a politikai üzlet háborús társadalma olyan csődbe jutott, melynek kaotikusán kavar­gó összevisszaságában a művészet is elvesztette minden kapaszkodó­ját és jelzőjévé lett a társadalmi épület föltartózhatatlan katasztró­fájának. Meg kell állapítani: kormány­zatunk helyesen alapozta meg szo­cialista, realista népi kultúránk fejlődési irányvonalát; de terüle­tünkön eltérünk tőle. A NÉPZENE ÉS A JAZZ A legkülönbözőbb fórumok foglalkoztak már a rossz slá­ger, kupié kérdéseivel. A já­rási József Attila kultúrházban a népi zenekart fölváltotta a jazz. Miért? Szeretnék erre feleletet kapni! Kifizetőbb talán? Népsze­rűbb? Kinek az ötlete volt szám­űzni a kultúrházból a népi zene­kart? Hát nem egy kultúrház az az intézmény, mely hivatva volna tolmácsolni zenei hagyományain­kat is? Hivatva volna a kultúr­ház, hogy terjessze azokat a nem­zeti hangvételű, történelmi veretű népzenei műveket, amelyeket a dolgozók még nem ismernek. Bi­hari, Rózsavölgyi, Lavotta, Cser­mák stb. a magyar szabadságküz­delmeket muzsikájukkal és mű­vészetükkel szolgálták. Nemzeti zenei életünk akkori élharcosai — nem ezt érdemelnék egy kulturá­lis intézménytől. Kodály, Bartók, Weiner, Szabó, Gulyás, Lajt'ha stb. népizenekari művei kinek a tolmácsolásában kerülnek majd bemutatásra? De a népi muzsika háttérbe szo­rítása nemcsak a kultúrházban ta­lálható jelenség. Sajnos, általános. A népi zenekarok helyét me­gyénkben is kislétszámú tánc­zenekarok foglalták el. Ezek a „zenekarok“ fúvós, vagy ütőhang­szerükkel kétségtelenül nagyobb zajt ütnek, mint a népi zenekarok. De ez még nem minden. Talál­koztam már egészen különös hangszeres összetételű zenekarok­kal. Ügynevezett „kombinált zene­karral“, amely hegedű, dob, cim­balom-felszereléssel működik. (Pl. a nagykállói szövetkezeti étterem­ben is.) A jóízlésű, szórakozni vágyó dolgozók, s elsősorban az ifjúság érdeke, sürgős intézkedéseket kö­vetel a vendéglátóipari szórakoz­tatás területén. Helytelen volt a nyíregyházi vendéglátó vállalattól, hogy a Kossuth-étterem zenekarát ketté­tépte és két helyen foglalkoztatja. Ez volt az egyedüli minta-zene­kar, mely a tánczene területén a követelményeknek tökéletesen megfelelt. A vendéglátóipari vállalatok­nak jelenleg többet kell foglal­kozni a szórakoztató zene kérdé­seivel, mint eddig és saját terüle­tükön kövessenek el mindent, hogy kultúrpolitikai célkitűzésein­ket minél rövidebb időn belül megvalósíthassuk. FALUN TAPASZTALTUK.,. Most egy néhány sort a falu kulturális életéről. Sok-sok alka­lommal hangversenyeztünk népi zenekarunkkal egész kicsi falvak­ban is. Nehéz leírni azt az örömet és lelkesedést, amivel műsorunkat és népdalénekeseinket fogadták. Nehéz szavakat találni arra, meny­nyire várják falun is az ilyen ren­dezvényeket. Nennyire kellene ott is terjeszteni azt a zenét, amely a néphez a legközelebb áll. És nem utolsó sorban népdal-kutató és gyűjtési munkát is lehetne vé­gezni ilyen alkalmakkor. Most már elérk=e&Mink ahhoz a ponthoz, amikor, a falu is eltávolodik a népzenétől, éá igyekszik átvenni a rossz példáto­Ha volna városunkban egy kul- túrpark, egy szabadtéri színpad, — itt is komoly munkát lehetne végezni a nyári hónapok alatt. A megyei tanács népművelési osztá­lyának egyik hibája, hogy mun­káját alkalomszerűen végzi. A nemhivatásos művészeti együtte­sek mufikáját majdnem kizáróla­gosan a kultúrversenyekre össz­pontosítja. De hogy azután létez­nek-e még ezek az együttesek, az számára érdektelen. Áz állan­dó, rendszeres munka érdekében foglalkozni kellene a tanács nép­művelési osztályának az arra ér­demes együttesekkel, különben széthullanak mindazok a Kulturá­lis eredmények, melyeket évekig lelkesen építettünk! RENDSZERES MUNKA SZÜKSÉGES Nemcsak az a feladatuk a kü­lönböző művészeti együtteseknek, hogy a kultúrversenyek alkalmá­val színes felvonulást rendezzenek a színpadokon. Nem, ha így gon­dolkozunk, önmagunkat is becsap­juk! Ezeknek az együtteseknek rendszeresen hirdetni kell népünk hagyományait, szokásait, táncát, új dalait, zenéjét, kórusművésze­tét stb. Ezt kell hirdetni, bemu­tatni és népszerűsíteni nemcsak a városban, de a legkisebb faluban is. Ott is ezt várják, erre van szükség elsősorban. Kultúrházaink ne veszítsék el jellegüket és ne alakuljanak át kifejezetten tánc­iskolává. Arra is szükség van, de nemcsak arra! — Jazz-dobbal és szaxofonnal nem lehet nemzeti és népi muzsikánk egyetlen hangját sem képes megszólaltatni! Már pedig kulturális intézményeink el­sőrendű feladata, hogy a nemzetit ápolja. Időszerű volna már városunk­ban is létrehozni a műsorirodát, mely hivatva van a tömegszóra­kozóhelyek műsorát irányítani és ellenőrizni. Megyénk zenei életé­ben ne fordítsunk hátat a népze­nének. A vendéglátó vállalat mi­nél több színvonalas népi zenekart foglalkoztasson. A margitszigeti Nagyszállóban a tánczenekart fel­váltotta a népi zenekar, (Lakatos Sándor népi zenekara.) Ennek kö­vetkeztében a helyiség látogatott­sága és forgalma nemhogy csök­kent volna, de emelkedett, Száműzzük már végre — ne csak beszéljünk róla — tánczene műsorainkból azokat a nyugati stílusú, giccses slágereket, melyek romboló hatást váltanak ki fiatal­jaink életében, Néhány szót még a megyénk te­rületén működő orkeszter-zeneka- raink munkájáról. Ezeknek csakis az adhatna létjogosultságot, ha a közönséggel megismertetnék a ze­neirodalom úgynevezett könnyű műfaját. De ha az ilyen zeneka­rok hamis ambícióból nehéz és nagyszabású mesterműveket ad­nak elő, ahogy elég gyakran ta­pasztalható nálunk —, akkor túl­lépik tehetségszabta határaikat — és egyúttal hamis képet adnak az előadott művekről, tehát így ár­tanak. Kapcsolódom Barota Mihály elvtárs megállapításához, amikor azt fejtegette: irodalmunk már megtalálta a helyes utat. Én hi­szem, hogy azt a megállapítást a közeljövőben zenei életünkre is vonatkoztathatjuk és komoly ja-’ vulás lesz tapasztalható ezen a té­ren is. ENDES ELEK.

Next

/
Oldalképek
Tartalom