Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1954-07-03 / 156. szám

NÉPLAP 1954 JÚLIUS 3, SZOMBAT Hozzászól ások a megyei tanács pártszervezetének aktívaülésén A megyei tanács pártszerveze­tének aktívaülésén többek között hozzászólt Vincze József eivtórs, a mezőgazdasági osztály vezetője. Vincze elvtárs felszólalása elején hangsúlyozta, hogy pártunk III. ..kongresszusa hosszú időre meg­szabta a kommunisták feladatait. Ezután a mezőgazdaság fejleszté­séről szóló határozat végrehajtá­sáról beszélt. Elmondotta, hogy a mezőgazdasági osztály is elkövet­ve' azt a hibát: túlságosan elfor­dult a termelőszövetkezetektől. — Természetesen többet kell törőd­ni az egyénileg dolgozó parasz­tokkal, de ez nem jelenti azt, hogy a termelőszövetkezeteknek nem nyújtunk segítséget. Elsőrendű feladatunk, a terme­lőszövetkezeteket megerősíteni, vonzóvá tenni az egyénileg dol­gozó parasztok számára, hisz a mezőgazdaság fejlesztésének egyedüli útja a szövetkezés. Úgy kell megerősíteni termelőszövet­kezeteinket a megyében is, hogy a tagok jövedelme legalább elér­te a középparasztét, í A tanácsoknak segíteni kell a termelőszövetkezeteket elsősorban a növényápolás, a jó munka- szervezet kialakítása, és az ál­lattenyésztés fejlesztése terén. — Termelőszövetkezeteink nagyrészé- ben az idén az előbbi évekhez képest sokkal jobban végezték el a növényápolási munkákat. Ez részben annak köszönhető, hogy a tsz-ek jóelőre felkészültek a ka­pálásra, a területet felosztották egyénekre. Ugyanakkor segítette a jó növényápolást az, hogy 'gépállomásaink ezidén több gép­pel siettek a termelőszövetkeze­tek segítségére. De itt is van még tennivaló. Jónéhány ter­melőszövetkezetünk tagsága még mindig idegenkedik a gépí mun­kától, különösen a növényápo­lásnál. Keveset tett a megyei ta­nács mezőgazdasági osztálya, hogy ezt az idegenkedést megszün­tesse. Politikai munkával meg kell győzni termelőszövetkezetein­ket, hogy ebben az évben és az elkövetkezendő időkben egyre jobban, nagyobb technikai és szakmai felkészültséggel látnak gépállomásaink a gépi kapálás­hoz. Tehát ez azt jelenti, hogy jobb minőségű munkát végeznek. Az osztály feladata, hogy elő­segítse a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok jó kapcsolatát. Az erős kapcsolatra nem egy példa van megyénkben. De arra is lehet példát találni, hogy idegenkedés tapasztalható a szövetkezeti és az egyénileg dol­gozó parasztok között. Különösen áll ez az őszön kilépett tsz-tagok és a szövetkezetben maradt ta­gok viszonyára. Ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell, annál is inkább, mivel nem egy helyen tapasztaltuk, hogy a kilépett tsz- tagok vissza szeretnének menni a termelőszövetkezetbe, a bennma­radt tagok azonban szóba sem akarnak állni • velük. Nem egy kérelem érkezett már, amelyben ezek a parasztok új tsz. alakítá­sát kérik. Ezután Vincze eivtórs arról be­szélt, hogy milyen fontos az ön­költség csökkentése a termelő- szövetkezetekben is a jövedelem és a termelékenység érdekében. Majd az állattenyésztés feladatai­ról szólott, s elmondotta, hogy korántsincsenek olyan eredmé­nyek, mint amilyenekre számí- j, tottunk. Ezután rátért a legfontosabb nyári munka, az aratás-cséplés kérdéseire. Szólott a munkaszer­vezés fontosságáról, a gépállo­mási munka jelentőségéről és a tanácsok szerepéről. Vincze elvtárs felszólalásának befejező részében a megyei ta­nács pártszervezetének munkájá­ról beszélt. Elmondotta, hogy a mezőgazdasági osztály nagyobb segítséget vár a pártszervezettől. Segíteni kellene például a bü­rokrácia megszüntetésében, mert még mindig előfordul olyan eset, hogy Koczka elvtárs az egyik termelőszövetkezetnek a cemen­tet Nyíregyházáról utalta ki, holott azt Rakamazról elszállítani sokkal könnyebb lett volna. On­nan is ki lehetett volna utalni, de Koczka elvtárs a kényelme­sebb megoldást választotta. Vincze elvtárs befejezésül el­mondotta, hogy az osztályok mun­kája nagyban függ a pártszerve­zettől. Éppen ezért javítani kell a pártcsoportok munkáján. Aszalós Sándor elvtárs az állandó bizotságok munkájá­ról beszélt. Elmondotta, hogy a tanácsok az állandó bizottságok révén nagymértékben erősíthetik tömegkapcsolatukat. Tanácsaink azonban nem mindenkor hasz­nálják ki az állandó bizottságban rejlő erőket. Nem támaszkodnak rá eléggé, ez is hozzájárul taná­csaink sokszor rossz, bürokrati­kus munkájához. Aszalós elvtárs ezután a me­gyei pénzügyi állandó bizottság munkájáról beszélt. Az igaz, — mint ahogy a kongresszuson Nagy elvtárs elmondotta, —hogy tanácsaink keze erősen meg volt kötve pénzügyi dolgokban. — De ezen is lehet segíteni. A mostani költségvetésnél már figyelembe vettük a dolgozók kéréseit, ja­vaslatait, panaszait. De még min­dig nem eléggé. A pénzügyi osz­tálynak a felsőbb szervek, a re­vizori csoport ellenőrzésén kívül sokkal inkább kell igényelni a dolgozók ellenőrzését is. Sefejeződött az ősziárpa aratása és megkezdődött a másodvetés a káliói járás több szövetkezetében Szabolcs-Szatmár megyében a nagykállói járás három termelő- szövetkezete fejezte be elsőnek az ősziárpa aratását. A geszterédi Vörös Csillag termelőszövetkezet­ben szorgos munkával fogtak hoz­zá a rozs aratásához. A székelyi Vörös Sugár termelőszövetkezet­ben két napon belül befejezik a tarlóhántást is ezen a területen. A nagykállói Vörös Zászló ter­melőszövetkezet tagsága már előre gondoskodott a friss takarmány­ról is. Az árpatarlót felszántás után száznapos kukoricával, fű­keverékkel, tarlórépával és csil­lagfürttel vetették be. Csütörtö­kig 26 kát. holdat szántottak fel és ebből 21-et már be is vetettek. A gépállomás traktorosai minden percet kihasználnak a tökélete­sebb és nagyobb teljesítésért. Nappal zúgnak az aratógépek, éj­jel pedig egymást váltva szántják a tarlót. A tanulóifjúság és a pedagógusok az aratásért Az aranyló búzatáblák dúsan, bő kenyeret ígérőén hullámzanak a szabolcsi földeken. Jó aratás, boldog aratás ígérkezne. Mancién gondolat, minden szem most azt keresi, azt kutatja, hogy miben segíthetne. A fiatalok, a tanuló- ifjúság is erre gondol most. Az elmúlt esztendóKben se nézte tétlen ezt a munkát ifjúságunk. Az idén se fogja. A műit nyáron a középiskolai tanulók az ara­tásnál, cséplésnél dolgoztak ré­szint mint munkások, részint mint könyvelők, cséplési ellen­őrök. A kisebb nemzedék: az út­törők sem akartak kimaradni az yj kenyérért való harc forró napjainak munkájából. Hogyan segítettek az úttörők abban, hogy több kenyér kerüljön az ország asztalára? Úgy, hogy ka- lászgyüjtést végeztek őrsönként, rajonként. Sőt, mint tudjuk, az iskolákban hagyományszeruen el az úgynevezett „kalászgyüjtési verseny”. Ezt a versenyt az út­törőmozgalom országosan érté­keli, vezeti, szervezi. A szabolcsi úttörők manapság az országban nemcsak jó iskolai munkájukért híresek, nevezetesek, hanem ar­ról is, hogy a kalászgyüjtési ver­senyben országosan is a legjob­bak között vannak. De az úttörők nemcsak ebben segítettek a múlt esztendei, meg az azelőtti aratásban, hanem ki­vették részüket az aratás mun­kájából más tekintetben is; más módon is segítették az aratást. Hogyan? Kultúrbrigádokat, kö­szöntőbrigádokat szerveztek, ki­mentek a határba; a kisebbek vizet vittek, a vízhordásban se­gítettek, a nagyobbacska fiúk, meg lányok aratási dalokat, ara­tási játékokat, szokásokat mond-* tak az aratóknak, s így szóra­koztatták, így gyönyörködtették őket. Ez az aratás még nagyobb harc, mint a múlt esztendei. Na­gyobb harc, mert azt akarjuk, hogy minden magyar ember asz­talán nagyobb legyen a kenyér, mert azt akarjuk, hogy hazánk a bőség, a jólét, a gazdagság or­szága legyen. És ezért a célért mindenkinek kell küzdeni, mer,“ ez a cél megvalósítható. Rajtunk áll! Ma sincs a megyében olyen általános iskola, — legyen az ta­nyasi, falusi, avagy városi, nincs olyan középiskola, amely­nek ifjúsága ne készülődne még lelkesebben, még segítőbb szán-, dekkal az aratáshoz, mint ez- fc.őtt. Hogyan készülnek? A kö­zépiskolások többen mint ta­valy, megszállják állami gazda­ságainkat, termelőszövetkezetein-! két és közvetlenül résztvesznek az aratás, cséplés munkájában.- Sőt más megyei ál'ami gazdasá-j gokhoz is adunk fiatalokat, így; például a nagybereki állami gaz­dasághoz 100 tanulót, a tarcali-1 hoz szintén és így tovább. A ti-] szavasvári állami gazdaságban' szintén jelentős számú középis-j kólái ta aló dolgozik. Miben segíthetnek az úttörők?! Segíthetnek abban, hogy mente-; sitik az aratómunkásokat több,' kisebb apró munkától, olyanok­tól, amelyek elveszik az ide-! jüket a pihenéstől. — Így! például segíthetnek a vízhorJ dásban, ételhordásban és a marokszeuesben, segíthetnek az-! zal is, hogy szép dalokkal, tán-1 cokkal, játékokkal köszöntik az élenjáró aratókat. Segíthetnek abban is, hogy összegyűjtik és felelevenítik a régi szép népda­lokat, szokásokat, játékokat, me­lyek az aratásról, az új kenyér­ről szólnak. A pedagógusok, a DlSZ-szer- vezetek, az úttörőcsapatok le­gyenek a motorjai, szervezői, irá­nyítói ennek a segítésnek. Ve-i gyék kézbe és, irányítsák ezt a munkát. Legyenek azon, hogy általános iskolai tanulóink, kö­zépiskolásaink derekasan és ered­ményesen kivegyék részüket a* aratás, cséplés munkájából, va­lamennyiünk hasznára, hazánk boldogulására. * Túristvándi asszonyok a munka élén A túristvándi Rákóczi termelő- szövetkezet asszonyai jó munkát végeznek, aminek bizonyítéka, hogy nagyrészük már elérte a 220—250 munkaegységet. Vala­mennyien arra törekednek, hogy elérjék a 300 munkaegységet, s versenyre hívják a megye vala­mennyi termelőszövetkezeti asz- szonyát ennek eléréséért, s azért, hogy az aratási munkálatokat a legkevesebb szemveszteséggel 5 nap alatt befejezzék. A turistván- di Rákóczi termelőszövetkezetben a nők külön munkacsapatot ala­kítottak Lengyel Józsefné vezeté­sével. A munkacsapat tagjai: Hűl­vén Istvánná, Salogvári Gáborné, Károly Julia, Kreppán Miklósné és a többiek lelkesen harcolnak vállalásuk tejesítéséért. Márton László, a fehérgyarmati járás agropropagandistája. Célúin) óra a szovjet üzemekben A Szovjetunióban való kinttar­tózkodásunk idején alkalmunk volt megismerkedni az üze­mek belső életével, az ott folyó kulturális élettel és általában a dolgozókkal munka közben és munka után. Az az üzem, amelyről írni kí­vánok, Bjelorusszija fővárosában, Minszkben van. Az üzem neve: „Bölény autógyár*1. Az üzem történetéről csak any- nyit, hogy 1947-ben az Uraiban lévő egyik nagyüzem igazgatója, Majboroda elvtárs azt a feladatot kapta, hogy Minszk egyik még la- katlan, mocsaras területén építtes­sen fel egy autógyárat és ennek az autógyárnak lesz az igazgatója. Majboroda elvtárs nehéz felada­tok elé volt állítva, hisz elsősor­ban a mocsarak lecsapolását kel­lett elvégezni, mielőtt a gyár épít­kezését megkezdhették volna. A gyár felépült. 12 ezren dol­goznak itt máris, de az építkezés tovább folyik. A gyárral párhu­zamosan épültek a dolgozók 3-4 emeletes lakásai és ma a gyár körül lévő lakásokban 35 ezer ember lakik. A lakások a legmo- oerneóh stílusban épültek. Az építkezés legmagasabb fokú mű- versetével elégítik ki a szovjet dolgozók igényeit. A lakásokban két szoba, konyha és fürdőszoba van. A parkosítás mindenhol meg­találja helyét s valóban ez a vá­rosrész a dolgozók szeretett ottho­nát képezi. Az autógyárban a legmodernebb gépekkel, szalagrendszerben készí­tik az 5-6 tonnás önkirakodó gép­kocsikat, egészen a 25 tonnás ön­kirakodó gépkocsikig. Nemcsak autókat gyártanak, hanem a me­zőgazdaság számára különböző modern gépeket. Az egyik gyári munkás és mérnök legkiválóbb ta­lálmánya a 14 tonnás pótkocsi, amelyen takarmányt és trágyát tudnak szállítani. Ezt a pótkocsit mi magunk ,is láttuk és a legna­gyobb csodálattal néztük az első példányt. Érdekesség benne az, hogy az első példányt egy másil^ gyárnak adják át és ez a gyár fogja megkezdeni az önlerakodó 14 tonnás takarmány- és trágyahordó gépkocsik sorozatgyártását. A gyárban a teherautókon kívül más mezőgazdasági jellegű gépe­ket is készítenek, amelyek ma Kazahsztánban, a szűzféldek fel­törésén dolgoznak. Ezeken kívül naponta 300 nikkelágyat is gyár­tanak, Amikor megkérdeztük Majbo­roda elvtársat, a gyár igazgató­ját, hogy hány sztahanovista van ebben az üzemben, ő csodálkozva nézett ránk. Utána rámutatott a hosszú idő óta birtokukban lévő minisztériumi vándorzászlóra és azt mondotta: „Nálunk az üzem­ben mindenki sztahanovista. Akik lemaradnának, azokat elküldjük sztahanovista iskolára, hogy még jobban sajátítsák el a szakmát.” A gyár területén sok az iskola. A gyárnak saját esti főiskolája van, hasonlóképpen saját techni­kuma. Sokan végzik a gyár isko­lájában a 10 osztályt és tovább folytatják tanulmányukat a főis­kolán. A gyár rendszeresen tartja a kapcsolatot a szovjet tudósokkal, a minszki tudományos akadémiá­val és a moszkvai autófőiskola tanáraival és hallgatóival. Ennek eredménye az, hogy a tudósok és a munkások kölcsönös erőfeszítés­sel meghosszabbítják az autók élettartamát. Módszerük az, hogy az acélt, amelyből a gép készül, kénezik. Eddig ezt nem merték megcsinálni, de a tudósok javas­latára kísérletük sikerült. A gyár vezetősége példásan gondoskodik a dolgozókról. A gyárnak van egy poliklinikája, ahol a dolgozók ingyenes kezelés­ben részesülnek családtagjaikkal együtt. Rigában,, a Balti-tenger partján külön üdülőhelye van a gyárnak. A gyár vezetősége min­dent megtesz annak érdekében, hogy a dolgozók minél nagyobb számban tudjanak saját maguk számára lakásokat építeni. Az a dolgozó, aki lakást akar építeni a maga számára, az üzemtől díj­mentesen kapja meg a telket és 10 évi részletre 10 ezer rubelt kap kölcsön. Egy modern lakás fel­építése a Szovjetunióban 14 ezer rubelbe kerül. Nem egy dolgozó újságolta el, hogy ő is épít és amikor megkérdeztük az igazgató elvtársat, hogy mennyi ilyen épít­kezési igénylés van, elmondotta, hogy jelenleg 500 egyéni lakást építenek. Elmondotta azt is, hogy a lakásépítkezés nem tart hosszú ideig. Előre gyártott elemekből egy lakást 8 nap alatt fel lehet építeni. A dolgozókról való fokozott gon­doskodást mutatja az is, hogy a gyárnak külön három napközi otthona van, ahol a gyermekeket 3—7 éves korig nevelik. A gyermekekért magyar pénzbe átszámítva 60 forintot fizet az a dolgozó, akinek keresete 1800 fo­rint és 250 forintot, akinek a ke­resete 3000 forint. A gyár dolgozói részére a legmodernebb étterem van biztosítva, de ez általában * Szovjetunió minden üzemében tapasztalható. Egy háromfogá­sos menü három rubel 40 ko­pek. Most építenek az üzem terü­letéhez tartozó részen egy 10 ezer embert befogadó sportstadiont* ahol a futballpályán kívül tenisz* voliball, kézilabda, kosárlabda és' motor salakpályát építenek. Az autógyárnak hatalmas kul- túrotthona van. A kultúrotthonok általában szakosztályokra épül­nek fel. 25 ezer kötetes könyvtár­ral rendelkeznek. A kultúrotthon- ban 22 függetlenített munkatárs dolgozik. A kultúrmunkában, a színjátszásban, az ének, tánc és egyéb szakkörökben több mint 900-an vesznek részt rendszere­sen. Rendszeresen tartanak film­vetítést. A szovjet ember elérte azt a boldog korszakot, amikor építve a kommunizmust, felépíti magá­nak az új életet, a boldogabb, szebb életet. Mindezeket mi is el­érhetjük, el is kell érjük és biz­tosak vagyunk abban, hogy a Szovjetunió állandó és önzetlen segítségével el fogjuk érni. Kecskovszki József MSZT városi titkár, mi

Next

/
Oldalképek
Tartalom