Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-23 / 173. szám
NÉPLAP 1954 JULIUS 23, PÉNTEK Özvegy Gáspár Jenené egy fejjel kimagaslik asszonytársai közül Még fenn ragyognak a csillagok, de Kelet -felöl as égbolton halványan szürkiilleni kezdett, amikor a számosként Uj Élet termelőszövet, kezet tagjai elindultak a Szamos partján húzódó szőke búzatáblák felé, aratni. Alighogy a nap földre eresztette első sugarait, a szövet, kezet aratóbrigádjai után már hosszú sorokban sorakoztak az acélos búzaszemmel megtelt kévék. Boldogan és vidáman arattak a 1 szövetkezeti tagok. Az aratókat már messziről fi- gyéltük. Egyszerre csak egy arató. 'páron állt meg tekintetünk. A kaszásnak nincs kalap a fején s úgy kaszál, mint a többi. És ami még feltűnő: ketten is szedik utána a markot. Mivel még távolabb vol. tunk, vitatkozni kezdtünk, asz- tzony-e, vagy férfi. Kíváncsian siettünk feléjük, ahol vitánk csakhamar eldőlt. Odaérnie, bizony nem mindennapi látványban volt részünk. Valóban nem volt kalap a fején, hanem naptól kifakult ken. dővel volt bekötve a feje és olyan fiatalos mozdulattal kaszált, hogy bármelyik férfinak becsületére vált volna. Ez a bekötöttfejü, ötven év. körüli asszony nem volt más, mint özvegy Gáspár Jenőné, aki egyik leányával és Sára I sván né- val aratott. Több' mint 6000 négyszögölet arattak le eddig és közel tízezret akarnak levágni... * A déli nap aranylóan ragyogta be a Szamos folyó fodroshullámú vizét. A partján őrtoronyként húzódó szép, söldlombosatú fák köze. lébe ebédszünetre tértek az aratómunkások. Mi is elindultunk feléjük. Fürkésző szemünk a fiatalosan mozgó ,,kaszás asszonyt” keres, te. Csakhamar megpillantottuk, aki fejkendőjét igazítva, kosarához nyúlt, hogy az odahaza elkészített ebédjét elfogyassza. Elindultunk feléje, hogy valamit megtudjunk életéből. Első pillantásra bizalmat, tanul fogadott. Megkérdezte: hon. nét jöttünk, majd mosolygós arcá. val barátságosam intett, hogy foglaljunk helyet. Látszott rajta, nagyon egyszerű s nem szereti, ha sokat beszélnek munkájáról. Miközben jóízűen fogyasztotta ebédjét, megbarátkoztunk és beszélgetésben elegyedtünk vele. Amilyen bizalmatlanul fogadott először, olyan barátságosan beszélt később. Csakhamar megtudtuk: az 5 élete sem bolt különb a múltban, mint sok ezer magyar parasztasszonyé. Gyakran volt ábnat. lan éjszakája: hogyan teremtsék elő az amúgy is szűkös mindennapi kenyeret. Az uzsoraigásoknak 52 napot is dolgozott egy-évben azért, hogy két hold kis föláecskéjükön a fogatosmunkát el tudják végezni. Majd jött a háború, férjét munka, szolgálatra vitték el. Egyedülléte még jobbam megnehezítette két kis gyermekének eltartási gondját. 4:'. tán újabb csapás érte, férje a há. borúban szerzett betegségében meghalt. Először úgy gondolta: ezt a fájdalmat nem fogja túlélni.. . Amikor ezeket a szavakat mond. ta, könnybelábadt a szeme, de at. tán felemelte az arcát, — Jó, hogy beléptem a termelőszövetkezetbe ... Kis ideig hallgattunk s aztán a mára tereltük a beszédet, — Gáspár néni miért kaszálf Talán nincs elég férfimunkaerő a szövetkezetbent Először csodálkozott azon, ho- gyan kérdezhetünk mi ilyet tőle. — Én a kaszálást úgy megszoktam. mint bármilyen más munkát. Az élet megtanított arra, hogyan kell dolgoznom. És most van is miért. — Mi elhisszük, de... Közbevágott. — Tudja, elvtár«, mennyivel más lett az életünk, amióla termelőszövetkezeti tagok vagyunk. Olyan ez a szövetkezet, mint egy nagy család. Itt megvan minden lehetőségünk, hogy szebben éljünk. Én szebben is, jobban is akarok élni, mint eddig. Ezért dolgozni is akarok, bármilyen munka legyen az. Már kétszáz munkaegységem van, de zárszámadásig el akarom érni a háromszázat. — Ez így a helyes — mondjuk — de azért mégis nehéz a kasza egy ötvenéves asszonynak. Jó munkát tudna végezni akkor is, ha a markot szedné, esetleg más munkaterületen, a kertészetben, vagy a gyümölcsösben dolgozna. Ránknézett, megcsóválta a fejét, hogy mit akadékoskodunk, aztán megadta a méltó választ. — Elvtársak! Én párttag vagyok, az aratás pedig a legfonto. sabb munka most! * özvegy Gáspár Jenöné kommu. nista. Soha nem felejti el azt a percet, amikor meghatódva vette át a tűzszinű tagsági könyvét a párt- szervezet titkárától. Ezt a tagsági könyvet azóta a szíve fölött hordja. Válóban a szíve fölött. S azért magaslik ki egy fejjel asszonytársai között. BÁLINT LAJOS. özvegy Gáspár Je nőné aratás közben. cákik iáját tejtiíkbfíl emelteit qátat A Rákospalotai Köz. Iskodésépítö Vállalat dolgozói is meghállot. tdk a veszélyt és a hivó szót. Eljöttek. Július 14-én már a rajkai töltésen har. eoltak az ár ellen, s másnap ■— Herceg Fe. reme főgépész csoport- vezetővel az élen — a győri Vásárhelyi Pál. utoai töltésszakaszon indultak új küzdelemre. Húsz ember — nők, férfiak — négy napig éjjel és nappal Mr. kóztak az árral a háromszáz méteres töltésszakaszon. Lesték a víz alattomos támadd, sait, tömték a szivárgásokat, s útját állták, homokzsákkal, kővel, földdel. Közben útépítésre is jutott az ere. fűkből, hogy könnyebb legyen a kő, a föld, a homok szállítása. Ezen a töltésszakaszon is — ép úgy, mint a többin — e négy egybefolyó nap. palon és éjszakán hősök születtek. Csütörtökön a kora- délutáni órákban a rákospalotaiak töltéssza. kaszán hirtelen ráz tört fel a gát oldalában. Az egyre erősödő átszivárgás mindjob. ban szélesítette a re. pedést és a gátszakadás veszedelme fényé, gette ezt a részt. Czu. vzu Tibor brigádvezető ért oda brigádjával elsőnek a veszélyezte, tett helj/re. Semmi sem volt kezeügyében. Se homok, se kő, se deszka. Mit tegyenekt rercről-percre szélesedett a rés. A Czuczu- brigád nem késlekedett. A brigád nyolc tagja: három nő — Szajkó Etel, Farkas Gábomé, Czuczu Ti. bőmé — és öt férfi — Czuczu Tibor, Száj. kó Tibor, Farkas Gábor, Kalla Géza, Czu. czu József — egymást támogatva a hátukat feszítették a résnek és a testükkel tömték el addig, amíg a többiek oda nem rohan- tak és a magukkal ho. zott homokzsákokkal, kövekkel, földdel el nem torlaszolták a mindjobban szélesedő rést. Háromnegyed óráig állták a víz támadását. Sár, iszap, szennyes árja lepte be őket. De a mezítlábas nők, az álmatlanságtól véresszemű férfiak egy percig sem tágítottak és egymást szó. rították a réshez, nehogy a víz ereje ellökje őket és Győrre zúduljon. Hősök voltak. Egyszerű, hétköznapi hősök, akik ezrével támadtak most a vízmenti töltések szélén. (A Győr-Soproume- gyei Hírlapból.) Nagykállóban 8 cséplőgép kezdte meg a munkát Nagykállóban lelkes verseny folyik az utcák között a behor- dás és cséplés gyors befejezéséért. A Harangodi- és a Kis- kállói-utca versenyében jelenleg a Kiskálló-utca vezet. Nyolc cséplőgép kezdte meg a cséplést, A cséplőgépek ugyancsak versenyben állnak egymással. A csépléssel egyidőben nemcsak a hordás, hanem a másodvetés is halad. 1200 holdas vetési tervéből a község már 900 holdat teljesített. Mind az öt termelőszövetkezet teljesítette másodvetési tervét. Az őszi kiállítás sikeréért Az ősái mezőgazdasági kiállítás sikeres megrendezése érdekében Pálinkás József mátészalkai agropropagandista versenyre hívja a járási agropropagandis- tákat. Vállalja, hogy a kiállításhoz szükséges dekorációsanyagokat, felírásokat, fényképeket a községi pedagógusok és fényképész szakemberek segítségével határidőre elkészítik. A járási székhelyre begyűjti a dekorációs anyagot és gondosan tárolja az elszállításig. Gondoskodik arról is, hogy minél többen nézzék meg a kiállítást és hogy a kiállítással kapcsolatos három kongresszuson és a 9 tapasztalatcserén a járás legjobb dolgozói és szakemberei vegyenek részt. A felutazásnál úgy irányítja a termelési bizottságok szakcsoportjait, hogy azok mindig abban az időben induljanak a kiállításra, amikor az őket érdeklő kongresszusok, tapasztalatcserék lesznek. A nyíregyházi rádió műsora Július 23, péntek A nyíregyházi stúdió minden este fél hétkor kezdi adását a 223.8 méteres hullámhosszon. — Mai műsor: A nyírmihálydi tanács munkája című riport. — Ajándékműsor az élenjáró dolgozóknak. — Nők negyedórája. — Az illetékesek figyelmébe. — Karcolat. — Gyermekműsor. — Hírek. Gabona, burgonya, pénz az árvízkárosultak javára A levelek serege érkezik be szerkesztőségünkhöz, amelyekben a dolgozók bejelentik, hogy szívvel segítik az árvízkárosultakat. Kovács János, a nagykállói járási pártbizottság ágit. prop. titkára arról értesítette a szerkesztőséget, hogy a szakolyi párttaggyűlésen Kapási Mihály pártvezetőségi tag fél mázsa búzát, Fazekas István tanácselnök egy mázsa burgonyát ajánlott fel. Példájukat a többi párttag í= követte. Dorogi Mihály írja: a tiszavasvári földmüvesszövetkezet a Munka és az Uj Élet termelőszövetkezetekkel együtt a napokban egy vagon burgonyát küldött az árvízsujtotta vidékre és rövidesen újabb egy vagon burgonyát indítanak el. A dögéi földművesszövetkezet ugyancsak egy vagon burgonyával segíti az árvízkárosultakat. A megyéből összesen 6 vagon burgonya indul el rövidesen, s ezeket majd újabb vagonok követik. Gém Ferenc, a kocsordi Táncsics termelőszövetkezet könyvelője arról tudósít, hogy a szövetkezeti tagok vasárnap ebédet adtak a hozzájuk érkezett önkéntes arató-segítőbrigádnak. A közös ebéden határozták el, hogy segítenek az árvízkárosultakon. A szövetkezet tagsága 5 mázsa búzát és két mázsa rozsot ajánlott fel. Szilágyi Mihály elvtárs, a bují tanácselnök ezeket írja: „A buji községi tanács végrehajtó bizottsága közli, hogy a község dolgozó népe az árvízkárosultak részére 100 mázsa burgonyát ajánlott fel. A község dolgozói ugyanakkor 20 gyermeket fogadnak vendégül otthonaikba.“ Meleg András üb. elnök jelentése szerint a Tiszalöki Erőmű dolgozói júliusi fizetésük 2 szá- zalékát adják az árvízkárosultak javára. KETTŐZÖTT ERŐVEL így segítik az árvízkárosultakat a 61/2. munkásai A város szélén, a sertésvásár mellett húzódik a 61/2. Építőipari Vállalat legnagyobb munkahelye, az új Gépjavító Vállalat építkezése. A kőműveskalapácsok csattogása és a gépek zúgása megszokott hang az itt dolgozó munkások fülének. Az új irodának és a nagy szerelőcsarnoknak a képe egyre jobban bontakozik ki a sivár környezetből. A tikkasztó meleg ellenére is fürgén rakosgatja a téglát Szilágyi István kőműves és két átképzés társa. Nem sokkal arrébb dolgozik Drotár András sztahanovista kubikos és brigádja. Az alacsonytermetű, atléta- trikós munkás karján megfeszülnek az izmok, amint az aranysárga földet kopott- nyelű lapátjával egymás mellé rakja. — Szerszámja nyelén és vasán is látni, hogy nem rossz munkás a gazdája, mert a sok munkától mind a kettő fényesre kopott. Nem hiába, ő a legjobb kubikos a megyében, de meg is látszik a munkáján. Teljesítménye állandóan 160 százalék fölött van. Amikor az árvízről hallott, sokat gondolkodott még munka közben is rajta. Legszívesebben helyettük is dolgozott volna. Vájjon miből élnek azok, hisz a házuk, mindenük víz alatt van? Hirtelen abbahagyja a munkáját és társaira néz. Azok visszanéznek. Egy szót sem szólnak, de arcukon látszik, hogy megértették brigádvezetőjük gondolatát, hisz reggel óta valamennyien ezen gondolkodnak. Drotár András végül csak ennyit mond; — Fiúk, dolgozzunk helyettük is! — Megtörli kezét nadrágjába s újult erővel kezdenek a munkához. Egész nap azon töprengett, hogyan segíthetnének a hajléktalan családokon. Az igaz, hogy a fizetésük egy részével is segíthetnek. Azonban rengeteg anyag, épület ment tönkre. Sokezer munkás esett ki a termelésből, akinek a munkáját pedig nincs kinek pótolni. De van! Villant fel agyában a gondolat. Nekünk. S délután már fel is kereste a többi brigád vezetőit és megbeszélte velük, hogyan segítenek majd a károsultakon. Ahogy a munkaidő végétért, s a jelzővas megszólalt, a munkások mind az iroda mellett gyülekeztek. A Drotár-brigád elsőnek jelent meg. Drotár András türelmetlenül várta már, hogy felszólalhasson. Amikor végre rákerült a sor és szólni kellett volna, úgy érezte, mintha a torkában dobogna a szíve. Az előre elgondolt szavak helyett csak ennyit mondott: — Szaktársak! A brigádom nevében vállalom, hogy egy hónap alatt 8 órával többet dolgozunk. A többtermelést az árvízsujtotta munkások helyett végezzük, a túlóráért járó pénzt pedig a károsult családoknak adjuk. Szívesen adjuk ezt, mert amig mi békésen, nyugodtan dolgoztunk, munkánk után otthonunkban pihenünk, addig sokezer család hajléktalan. A többi dolgozót is magával ragadták az őszinte szavak. — Mindnyájan csatlakoztak a felajánláshoz. Máté Gyula főépítésvezető 100 forintot ajánlott fel a családok megsegítésére. Gyűlés után kisebb, nagyobb csoportokban indultak haza a munkások. Mindnyájan az árvízről, a nagy pusztításról és a hajléktalan családokról beszélgettek. Sokan szívesen elmentek volna segíteni a mentésben, azonban itthon is dolgozni kell. Most mégis úgy érezték, mintha ők is résztvennének a mentésben. Ha sokezer munkás kezét megkötötte az ár, akkor ők helyettük is fognak dolgozni. (S. L.) WT •« «• r rr Kosos szerű — gyorsabb cséplés Ujfehértó községben az egyénileg dolgozó parasztok sem akarnak szégyent vallani a három termelőszövetkezet mögött, amelyek már egy hete teljesítették kenyérgabona beadásukat. Pelles Sándor tanács végrehajtóbizottsági tag javaslatára 6-8 gazda egy nagyobb portára hord. Pelles Sándor nemcsak javaslatot tett, hanem példát is mutatott. Ö szervezte az első ilyen kalákát. Társai voltak: Patai József, Tőkés János, Kovács Ferenc. Pelles Sándor és Pelles Ferenc. Hatan több mint 400 keresztet hordtak össze. Pelles Sándorék példáján a' község minden részén vannak' hasonló csoportosulások. Kevesebb a huzatás, gyorsabb a cséplés. így sokkal többen kapják meg Ujfehértón is a gyorsbeadási prémiumot. Hamarabb tudnak kenyeret küldeni az árvíz- károsultaknak ts. Pelles Sándo-1 rék szérűjén már 21-én meg is kezdték a cséplést. B. Nagy Sándor járási agronómus. T **>
