Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-23 / 173. szám
Kisvárdán 3 cséplőgép látott munkához. — Minden munkacsapatban népnevelő-csoportokat szerveztek, amelyek cséplés után nyomban felhívják a termelők figyelmét a beadási kötelezettség teljesítésére. Eddig 53 gazdánál végezték el a cséplést, valamennyien eleget tettek államiránti kötelezettségüknek. Sokan többet adnak be az előírt mennyiségnél. Répási József 6 holdas dolgozó paraszt 104 kiló termény helyett 198 kilót vitt a begyüjtőhelyre. Kocsis Pál pedig az előírt 124 kiló beadásába 212 kiló gabonát adott a nép raktárába. A kötelezettségen felüli mennyiséget szabadpiaci áron adták át. A község vezetői gyorsítottak a behordás ütemén. Megszervezték a kalákahordást. Az utcák dolgozói egymással nemes vetélkedésben végzik a behordást. A cséplőgép abban az utcában kezd csépelni, ahol elvégeztt k a behordást. Zelenák Pál, Márton Ferenc és Pál Albert dolgozó parasztok is egymást segítve végzik a behordást. Márton í’erenc terményét már el is csépelték, most Zelenák Pál udvarára hordják a terményt. A községben dolgozó 3 cséplőgépvezető versenyben dolgozik. A versenyzászló minden nap annak a gépére kerül, aki a legtöbbet csépelte azon a napon. Most Fejes Ferenc esedékes az elsőségre, mert 130—140 mázsát csépel naponta. Versenytársa, Csont József is szép eredményt ért el a cséplés kezdetén, s munkacsapata is harcol az elsőségért. Versenyre kelnek a cséplő^épesek A vencsellői gépállomás 26 cséplőgépe közül tegnap 20 megkezdte a cséplést. A cséplőgépvezetők egymással nemes vetélkedésben végzik a munkát. Békési József Bahát Józsefet hívta versenyre 50 vagon termény elcséplésében. — Bodnár László 6000 mázsa termény cséplését vállata és versenyre hívta Pájer Mihályt. Pájer elfogadta a versenyt, s tervének 120 százalékos teljesítését vállalta. A versenyt kétnaponként értékelik, s a vörös zászló a cséplésben legjóbb eredményt elérő munkacsapathoz kerül. A cséplés befejezésével pedig a két legtöbbet teljesítő felelős vezetőt kéthetes ingyenes üdültetésben részesíti a gépállomás. Bulatkó János már csak burgonyával adás Bulatkó János szakolyi 15 holdas középparaszt 21-én elcsépelt és a beadását azonnal a cséplőgép alól teljesítette. Bulatkó János már a sertés- és kukoricabeadását is teljesítette, a burgonyabeadás van még hátra. Szuromi István érpataki 8 holdas dolgozó paraszt, ugyancsak 21-én tett eleget kenyérgabonabeadási kötelezettségének. Most már a másodnövényként vetett kukoricáját kapálja. A jövő évi gazdagabb termést azzal segítette élő máris, hogy minden tarlóját lehántotta. Nyolc járás fejezte be az aratási A megyei tanács me- dig az aratást. A tegna- rásban folyik még az vei csak néhány száza- zógazdasági osztályának pi napon jelentették az aratási csata: a vásáros- lék hiányzik már a na- legújabb jelentése sze- aratás befejezését a ti- naményi, gyarmati és a ményi és gyarmati já- rint Nyíregyháza város szalöki és a mátészalkai csengeri járásokban. A rásban, hogy befejezzék és 8 járás fejezte be ed- járások is. Három já- csengeri járás kivételé- az aratást. \ENDEGVARAS Tulajdonképpen nem is vendéget, hanem családtagot, igen-igen közeli hozzátartozót várnak Nyíregyházán, a Rigóutca 49-ben. Bár még a nevét sem tudják, azt sem, hogy szőke lesz, vagy barna, azzal sincsenek tisztában, hogy kisfiú vagy kislány lesz az illető — mégis minden nap sokat gondolnak rá, alig várják, hogy megérkezzen. A 6 éves szöszi Ilike azzal megy a napközibe, azzal kel és fekszik: „Anyuci, mikor jön már a kis barátnőm?” Nem a nyíregyházi barátnőjére gondolt, mert azzal naponta, sőt óránként találkozik, beszélget, hanem a kis ismeretlenre, aki lehet, hogy nagyobb lesz, A dolog úgy kezdődött, hogy az egyik napfényes délelőtt a mama, vagyis Király Gyuláné, egy villanytelepi dolgozó felesége, kezébe vette az uiságot, s azt olvasta belőle, hogy Budapest, más vidéki városok, az-/ tán Nagyhalász lakói úgy segítenek a dunai • rvíz károsultjain, hogv magukhoz veszik gyermekeiket. A férje nem volt otthon — délután 4-ig dolgozik — de máris gondolkozni kezdett: mi lenne, ha ők is gondjaikba vennének egy ilyen gyermeket, amíg szülei felépítik újra az otthont, amíg a Duna-mentén minden rendbejön. A gondolatból gyorsan tett lett. Ilike hazament a napközi otthonból, s a mama, mint a család egyik komoly tagjával beszélte meg vele: „Kislányom, magunkhoz veszünk egy olyan gyermeket, akinek otthonát elrabolta a víz, aki most hajlék nélkül van.” A kislány megörült neki és már táncolt is az örömtől. Ö is hallott a napköziotthon- vezető nénitől arról, hogy a Duna-melléki gyermekek most nem játszhatnak úgy, mint ők, s mindennek az oka az áradás, a víz. Akkor még nem vette komolyan kicsi fejecskéjével, mit jelent ez. Azonban szívből sajnálta őket, s éppen ezért most kétszeresen boldog lett, hogy testvérkét kap, akivel együtt játszhatnak, akivel megoszthatja ebédjét, uzsonnáját. A fiatalasszony ezután férjével is beszélt erről, aki szintén gondolkozott már ezen, s így nem is csoda, hogy azonnal beleegyezett. Hogyne, amikor annyira szereti a gyermekeket. Beszélgettünk Király Gyulánéval. Karján a másfél éves Editke, ő is szőke, mint a nővére. — Gömbölyű kis arca mindig nevet, maga a kislány duzzad az erőtől, egészségtől. Ahogy széjjelnézek, nagyon hamar megállapítom, hogy szép, rendes lakásuk van, kedves új bútorokkal, szőnyegekkel, nagyon szép családi képekkel, tájfestményekkel díszítve. Rövidesen megtudom, hogy 10 éve házasok. Semmijük sem maradt a háború után, de mind a ketten dolgoztak, s így gyűjtötték össze, amijük van. Megelégedettek. Férjének 1.800 forint a havi fizetése. Szinte minden hónapban vesznek valamit. Gyarapodnak. Gyönyörű világvevő nagv rádiót is vettek. Most arra gondolnak, talán egy másik dunántúli házaspár ugyanígy dolgozott, s most ' nagy kár érte őket. Elborította az ár a családi hajlékot. Király Gyula az üzemben fizetésének 6 százalékát ajánlotta fel az árvízkárosultak részére. A vendéget pedig már nagyon szeretnék. „Nemcsak a kicsi érdeklődik naponta — mondja Király Gyuláné, — hanem már mi is alig várjuk a gyereket. Játékot készítettünk neki, kócbabát és képeskönyvet.” Aztán azt is elmondja, hogy szeretnék, ha sokáig ittmaradna náluk, járhatna Iskolába az ő kislányukkal, úgy tartanák, mintha az övék lenne. Amikor ott ültem a kis szobában, szemben ezzel a kedves, helyes asszonykával, arra gondoltam, akármilyen természeti erővel is tör reánk a víz, ha a Duna szennyes árja kitépte a gyermekek kezéből r, játékot, a kócbabát, a képeskönyvet — mégsem téphette ki csak néhány napra. Rövidesen adunk helyettük másikat, adnak Király Gvu- láék. a nagyhalász!ak, a budapestiek. K. J. Sok az érdeklődő a termény raktár előtt. Még a piacról is jönnek. Kíváncsiak arra az emberek, milyen az első gabona. Nemsokára megtudják. A Terményforgalmi Vállalat dolgozói örömmel közük: a rozs minősége kiváló. (Hammel József .felvéte’ei) OiLáq pratetáriái eqjpeiü tietek / Elsőnek teljesítette gakonabeadásS kötelezettségét Nyíregyházán a Kossuth tsz. XI. ÉVFOLYAM, 173. szám ARA 30 FILLÉR 1854 JULIUS 23, PÉNTEK Három nap alatt learattak, kéͧWBfe> alatt behordták a terá ményt és azonnal hozzáfogtak a cséflmsBcz a sóstóhegyi Kossuíhl tsz. tagja*. A képen: serényen folyik a Jhéplési munka. „c-Ahaza minden Minden gazda a cséplőgép alól teljesíti kenyérgabonabeadási L öínl/i'/nHcárrát k ici7ai«rl á n A gyorscséplés első óráiban-megteltek a zsákok. Elindulható tak a szekerek a begyüjtőhely felé. Zenével, vidáman viszik ter*s menyüket Nyíregyházán elsőnek a tsz-tagok az állam raktárába*
