Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1954-07-02 / 155. szám

1954 JULIUS 2, PÉNTEK

NÉPLAP

3

*

Hogyan csökkentsük a% önköltséget ?

A lapunkban indított önköltségcsökkerrtési vitához már eddig is sok hozzászólás érkezett. Több levélben számolnak be a dolgozók arról, hogy milyen hasznosan alkalmazzák más vállalatok tapasztalatait és módszereit az önköltségcsökkentés, a munka jobb megszervezése terén. Rovatunk mai cikkében Bálint Pál. a Ruhaipari és Értékesítő Vállalat telepvezetője számol be az önköltségcsökkentés terén eddig elért tapasztalataikról és arról, hogy milyen intézkedésekkel akarják megvalósítani az önköltség további csökkentését és a minőség emelését a III. pártkongresszus határozatainak szellemében.

A műszaki dolgozók a termelékenységért

Vállalatunk dolgozói különösen a kongresszusi verseny során győződtek meg a legjobban, hogy vállalásaik teljesítésében milyen sokat jelent a műszaki dolgozók segítsége. Azelőtt talán csak felesleges alkalmazottaknak tartották a műszakiakat, akikre „rádolgoznak'1. A verseny alatt azonban véglegesen meggyőződtek, hogy a műszakiaknak is éppenúgy céljuk a termelés mennyiségi növelése. Ha régebben egy munkadarabot a rossz minőség miatt visszaadtak, a dolgozó azt bosszúsan és sokszor ^káromkodva fogadta. A kongresz- szus után azonban napról-napra ;belátták, hogy jóminőségű termelés nélkül, az önköltség csökkentése nélkül nem teremthetjük meg .a jólét alapját. Ma már sokkal nagyobb megbecsüléssel és örömmel fogadják a műszaki segítséget, hisz saját hibáikból tanulták meg, hogy a kongresszus határozatait, az előttük álló feladatokat csak az ő tudásuk felhasználásával és állandó segítségükkel valósíthatják meg.

Fontos feladatunk a minőség állandó javítása is. A kiszállított áruknál eddig sem volt nagyobb hiba, mert azok minősége jelenleg 99 százalék, ami igen szép eredmény, azonban a belső visz- szavetés túlnyomórészt minőségi 'hibából adódik. Ez pedig több, mint 30 százalék. Üzemünk dolgozóinak most az a feladata, hogy a minőség javításával a belső visszavetések számának csökkentésére törekedjenek. Nagy szerepe van ebben a minőség társadalmi ellenőrzésének is. Sok esetben előfordul, hogy egyes dolgozók nem merik társuknak visszaadni a hibás öltönyt, mert félnek attól, hogy társuk megharagszik érte, pedig ezzel nemcsak a vállalat eredményeit rontják, hanem a minőséget és egyéni fizetésüket is. Csak így kerülhetjük el, hogy hibás áru kerüljön a további feldolgozásra. Dolgozóinknak még nagyobb felelősséget kell érezniök. Hogyha hibát vesznek észre bárhol, azt azonnal jelentsék, mert hibás árut kár tovább dolgozni, hisz úgy is visszaadják. A párt és a szakszervezet vezetőinek javaslatára megvalósítjuk üzemünkben

A vállalat, a pártszervezet és a szakszervezet vezetői megbeszélték, hogy milyen hibák vannak az üzemben az önköltség, a takarékosság és a minőség terén. A meglévő hibákat a vállalat vezetősége főleg a műszakiakra támaszkodva akarja megszüntetni. Észszerűsítésekkel, ötletekkel, a dolgozók javaslatai szerint lehet a legjobban megvalósítani az előttünk álló feladatot, amelyek közül elsőnek kell megemlíteni a technológiai fegyelem betartását. Itt a munkát úgy javítjuk meg, ha szalaggyártás előtt a szabványokat pontosan megvizsgáljuk és ellenőrizzük darabszám, szín és helyes vágás alapján. Ezzel jelentősen csökkentjük a „Meo“ által visszavetett áruk számát. Különösen fontos, hogy a varrodában csakis' az előírásnak megfelelő árukat készítsenek. Ezt a műszakiak és minőségi ellenőrök állandó és gondos ellenőrzése mellett lehet csak megvalósítani.

a minőségre vonatkozó szocialista szerződést, „minden műveletben minőséget'1 jelszóval. Ez fokozza a dolgozók egyéni felelősségét és mindenki, aki hibát vesz észre, visszaadja az árut munkatársának, akitől azt kapta. Selejtsarkot készítünk, ahol a hibás árukat állítjuk ki, megjelölve rajta az előforduló hibákat és a készítő nevét. Ezekre alapozva vállaljuk, hogy a minőségellenőrzés visszavetését 10 százalékkal csökkentjük.

Az anyaggal való takarékoskodás, sajnos, még nem szívügye minden dolgozónak. Nem elég gondossággal és lelkiismeretességgel bánnak a rájuk bízott állami vagyonnal. Az aprókellékeket a jövőben az anyaghányad szerinti mennyiségben, utólagos elszámolási kötelezettség mellett adjuk ki a dolgozóknak. Csak a szükséges árut rendeljük meg a szállító vállalattól, s ezzel elkerülhetjük, hogy raktárunkban felesleges készletek legyenek,

A gépi erő kihasználása

A gépek kapacitását úgy használhatjuk ki a legjobban és élettartamukat úgy növelhetjük, ha becsületes karbantartást végzünk. Gépeink generálozását jelenleg a Gépjavító Vállalat végzi, ami darabonként 1000 forintba kerül. Ha a központ engedélyezné egy esztergapad beállítását, azzal jelentősen csökkentenénk a javítási időt és darabonként kb. 800 forint megtakarítást érhetnénk el. Felettes szerveink azonban úgy látszik. ezt nem tartják „előnyösnek'1.

Ha minden vállalat áramfelhasználásának csak egy százalékát takarítja meg, ez népgazda- ságilag óriási összeget tesz ki, amellyel tovább növelhetjük jóléti beruházásaink összegét. Ezért takarékoskodjunk a villamos energiával. A műszakok közötti szünetben a világítási és ipari áramot kikapcsoljuk, a kevésbbé fontos területeken is csökkentjük az égők számát, amivel havonta áramfelhasználásunknak 5 százalékát takarítjuk meg, kb. 200 kw. órát.

Eddig egy-egy új cikk gyártására való átállásnál igen nagyok voltak az órakiesések. Ez főleg az órabéres munkákból adódott. Ezt úgy akarjuk kiküszöbölni, hogy átállás előtt minden dolgozóra részletes tervet dolgozunk ki és darabbéres munkát nem végeztetünk órabérben.

Az elvtársi segítség igen szép példáit láttuk már a kongresszusi versenyben is. A 100 százalékon alul teljesítők számát úgy akarjuk csökkenteni, hogy a munkamódszerátadók, az új dolgozókat több reszortra tanítják be. így nem fordulhat elő betegség, hiányzás miatt kiesés a termelésben.

Eddigi hibáinkat kiküszöbölni és feladatainkat megvalósítani csak úgy tudjuk, ha vállalatunk minden dolgozója egyakarattal fog össze és műszaki vezetőinktől nemcsak elvárja, de meg is követeli a segítséget, egymással szemben semilyen lazaságot nem tűrnek el. De nemcsak elvárni kell a segítséget, hanem azt elősegíteni is, mégpedig azzal, hogy a hibákra azonnal felhívják a műszakiak figyelmét és egyéni ötleteikkel, javaslataikkal segítik az ő munkájukat.

Bálint Pál,

a Ruhaipari és Értékesítő

Vállalat nyíregyházi teleptelepvezetője.

A minőség javítása

Öt esztendeje Halt meg Dimitrov elvtárs

/\t évvel ezelőtt, 1949 július 2-án nagy gyász érte az egész haladó emberiséget: meghalt Georgi Dimitrov, a bolgár nép nagy fia. „Dimitrov halála

— hangsúlyozta a gyászjelentés

— az egész nemzetközi munkás- osztálynak és a kommunista mozgalomnak, valamint a békéért és népi demokráciáért küzdők táborának nagy vesztesége".

Bátor és lankadatlan harcos volt Dimitrov elvtárs. Már kora ifjúságában összekötötte életét a dolgozó emberek jobb életéért vívott küzdelemmel és élete végéig nem szűnt meg harcolni ezért. Különösen akkor figyelt

fel rá a világ, amikor bátor ítéletet mondott ki a hitleri fasiszták felett, akik hamis váddal bíróság elé állították.

Dimitrov halála óta a bolgár nép dicsőségesen folytatja azt az utat, amelyet Dimitrov kezdett meg. A kommunista párt vezetésével egyre jobban fejlődik az ország és különösen szép sikereket ér el a bolgár mező- gazdaság. Ezekkel az eredményekkel emel dicső emlékművet a bolgár nép nagy fiának. Halálának ötödik évfordulóján az egész haladó emberiség nagy tisztelettel emlékezik meg a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségéről.

Ünnepélyesen leleplezték Georgi Dimitrov budapesti szobrát

Cstürtökön délelőtt Budapesten a Dimitrov-téren ünnepélyesen leleplezték Georgi Dimitrov- nak, a bolgár munkásosztály nagy fiának szobrát, amelyet a szófiai városi tanács ajándékozott Budapest népének.

A bolgár és a magyar Himnusz hangjai után Apró Antal, a minisztertanács elnökhelyettese mondott beszédet.

— A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elhatározta, hogy Georgi Dimitrov, a bolgár nép hős fia, a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló barátja halálának ötödik évfordulója alkalmából, a róla elnevezett téren emlékművet állít — kezdte beszédét, majd így folytatta:

— Dimitrov elvtárs élete, sok évtizedes forradalmi tevékenysége szorosan összekapcsolódik a Bolgár Kommunista Párt «és a nemzeti munkásmozgalom harcaival, nagyszerű eredményeivel, az emberiségnek a fasizmus, a háború ellen, a békéért, a szocializmusért folytatott küzdelmével. Dimitrov elvtárs nevét, a nemzetközi munkásmozgalomban kifejtett tevékenységét a dolgozók az egész világon ismerik.

Apró Antal ezután Georgi Dimitrov harcokban, sikerekben gazdag életéről beszélt,- majd így folytatta:

Dimitrov elvtársnak 1949 július 2-án bekövetkezett halála mélyen megrendítette az emberiséget. A szabadságért, a szocializmusért harcoló népek — közöttük a magyar nép — soha nem felejti el Dimitrovnak az emberi haladás érdekében végzett kiváló munkásságát. Mindenütt a világon szeretettel és tisztelettel emlékeznek meg Dimitrovról, a kiváló proletárforradalmárról, a nemzetközi munkásmozgalom, a békéért folyó harc nagyszerűvezetőjéről, a bolgár nép hős fiáról. A szocializmus útján haladó magyar nép örökké szívébe zárta Dimitrovot és ezen emlékmű felállításával adózik nagy barátjának, a kommunizmus kiváló harcosának — mondotta Apró Antal.

Ezután Borisz Manolov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete szólalt fel,

— Emlékeztessen e szobor a bolgár munkásosztály nagyszerű fiának munkájára, harcára, legyen Bulgária és Magyarország dolgozói testvéri barátságának és együttműködésének jelképe! Adjon lendületet, hogy úgy harcoljunk a marxizmus-lenimzmus győzelméért, a munkások és dolgozó parasztok ügyéért, ahogyan Georgi Dimitrov harcolt!

Végül Pongrácz Kálmán, a budapesti városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke mondott beszédet.

Ezután Georgi Dimitrov halálának ötödik évfordulója alkalmával a nemzetközi munkásmozgalom nagy harcosának szobrán elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

Az ünnepség a Internacionálé

hangjaival ért véget. (MTI.)

Szabolcsi történet 1514-böl

1514-et írtak. A Tiszavidéken Bakócz érsek keresztesháborút hirdető bullája nyomán a községek biráik és esküdtjeik vezetésével felvették a keresztet, az egytelkes nemesek is fegyvert fogtak. Ez év tavaszán a diákok sem indultak Krakkó egyetemére a nyíri, szabolcs-szatmári részekről, hanem a falusi plébánosok egynéhányával együtt azt hirdették a parasztnak, hogy nyomorúságos helyzetének az urak az okai, az urak a nép elnyomói. ' Az alsópapok és diákok hirdették megyeszerte Dózsa levelét: „Székely György, serény vitéz, a keresztesek áldott népének feje és csak a magyar királynak alattvalója, nem az uraknak: a városoknak, mezővárosoknak, falvaknak Magyarország határain belül... lévőknek mind közönségesen és egyenként is üdvözletét „küldi és meghagyja és szigorúan megparancsolja mindenkinek, hogy mihelyt e levelét látják, késedelem és kifogásokkal való mentegetődzések nélkül jöjjenek, siessenek és jussanak el Cegléd mezővárosába — és kötelesen ott

legyenek, hogy a szent had és áldott gyülekezet kényszeríthesse, megzabolázhassa és megtörhesse ama hitetlen és átkozott nemesek erejét és hadát.”

A levelet hallva, Kislétán így szólt Varjas Mihályhoz egyik jobbágy társa:

„Kedves testvérem, Varjas Mihály, a keresztesekkel kell tartanunk, hozzájuk kell mennünk... menjünk bátran. Másképp nem lehet tenni ebben a dologban.” És a szabolcsi községekben gyülekeztek, fegyverkeztek a parasztok. Portyázó csapataik Tokaj környékén, Zombor faluban nagy kárt okoztak, Sárospatakot elfoglalták. Heteley Mihály, a tokaji vár parancsnoka az elfogott kereszteseket kivégeztette, többet közülük börtönbe vetett. Csé- csén, Szabolcson és Balkányban is felszakadt a parasztok elégedetlensége. Feldúlták a nemesi udvarházakat, szétosztották a megtalált okleveleket, azután elégették vagy szétszaggatták és szétszórták azokat.

A szabolcsi kurucok vezetője valami Máté pap meg Kispiricsei

Nagy György egytelkes nemes. Nagy Györgyről halála után, 1520-ban a következőket jegyezték fel: „... az egész ország nemessége ellen dühöngő és zavargó keresztes parasztok fölkelésének idejében a keresztes parasztokkal együtt részt vett azoknak minden gonosz cselekedetében, tudniillik rablásaiban, gyilkosságaiban s más lakosok ingóságainak és javainak elprédálásában.” De hiába vádolta mindezekkel Kiskállói Vitéz János, sem paraszt, sem kisnemes nem vallott ellene még halála után sem.

Mi volt a keresztesek fegyvere? «

„Ennél csak kasza, annál kard van ...

Ennek emitt ásója, — kapája van ottan amannak.

Rozsdás csákányát fényesre csiszolja az egyik ...

Csaknem valamennyi... mégis a sarlóban s ekevasban bízik erősen.

Többen ... boronának vasfogait kötözik védeimül a takarókhoz.’’

Az így felszerelt paraszthadak Máté pap kapitány és a páncélos. bögatyájú Nagy György vezetésével vonultak be Nyírbátorba, hogy majd innen továbbvonulva, Dózsa seregéhez csatlakozzanak.

A bátori eseményeket Varga János bátori jobbágy vallomásából ismerjük. János mester Bátorban élt, midőn a keresztesek a mezővárosba bevonultak. A parasztcsapatok elől többedmagá- val a minoriták kolostorába menekült. A parasztoknak több nemesi foglya volt. Nagy György Kállny Pétert vezette láncon. — Midőn Nagy György őt meglátta, Kállay láncát kezébe adta és ezt mondta: „Varga, tartsd ezt a nemest!” Ekkor Kállay, ki a vargát ismerte, suttogva megszólította őrzőjét: „Derék János mester, tudod, hogy sok ideig dolgoztál nekem és a családomnak; ha észreveszed, hogy a kurucok engem halálra szántak, jegyezd meg, hogy van egy kis ládám a szerzetes kántor cellájában s i

van abban néhány holmim: például ezüstre festett kép; vannak benne aranyforintok is és kétszáz forint értékű egyéb dolgok.” A beszélgetésre a kersztesek felfigyeltek, Kállay titka kiderült és az értékek a csapat pénztárába Máté paphoz kerültek a kolostori rejtekhelyről.

Kállay Péter életét nem fenyegette veszély, csak a 16. század legvégén, közel száz éves korában halt meg. Kincseiért is bő kárpótlást kapott. A paraszihá- boni után a jobbágyházakból a nemesek nemcsak a háború alatt odakerült holmit, hanem a jobbágy keservesen szerzett sajátját is elvették. Kállay Péter atyja, Kállay János a parasztok leverésében és a megtorlásben annyira „vitézkedett”, hogy II. Ulászló még 1514-ben birtokkal jutalmazta.

A temesvári csata megpecsételt«' Dózsa népe. s szabolcsi felkelők sorsát. Zápotyai nsmesan a parasztháborút tiporta el, hanem a népet is.

H«mft SatMtar TTIT történetei saatasetá^v