Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)
1954-07-27 / 176. szám
XI. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 5^ FILLER 1954 JUL1US 27 A most folyó mezőgozdosógi munkákban Nyíregyháza az első A megyei tanács mezőgazdasági osztálya együttesen értékelte a zabaratást, tarlóhántást, másodvetést és a behordást. E munkálatokat összesítve Nyíregyháza város került az élre, ahol e munkákat már 93 százalékra végezték el. A megyei tarlóhántási átlag még csak 41 százalék, a másodvetés 86, a behordás pedig csupán 30 százalék. A tarlóhántás és a behordás terén azokban a járásokban is nagy az elmaradás, amelyek az elsők között arattak le, mint a nyírbátori, baktai, vagy a kisvárdai járásokban. A sorrend a következő: 1. a nagykál- lói, 2. a nyíregyházi, 3. a bakta- lórántházi, 4. a nyírbátori, 5. a kisvárdai, 6. a mátészalkai, 7. a tiszalöki, 8. a kemecsei, 9. a fehérgyarmati, 10. a csengeri és 11. a vásárosnaményi. Záhony dolgozó parasztjai teljes!tették a kenyérgabona-beadást A következő szövegű táviratot kapta a megyei tanács végrehajtó bizottsága: „Záhony és Győröcske közös tanácsigazgatású községek kenyér- és takarmánybeadási kötelezettségüket 100 százalékra teljesítették. Ember Lajos vb. elnök."’ A gabonabegyüjtés legjobbjai Az eddig begyült gabonának közel 50 százaléka a nyíregyházi cs a tiszalöki járásból gyűlt be. A begyűjtött búzának több mint 52 százalékát adta ez a két járás. A nyíregyházi járás csupán szombr- ton hét és fél vagon búzát adóit be. A tiszalöki járás búzából és árpából összesen többet adott be, mint a nyíregyházi, viszont a rozsbeadással ezt a hátrányát a nyíregyházi járás kiegyenlíti. A megyei begyűjtési hivatal a holnapi naptól kezdve százalékosan is értékeli a járások tervteljesítését és ki lehet majd pontosan mutatni, hogy melyik járás hányadik a rangsorban. Tíz nyírtassi gazda kérte felvételét a Szabad Nép tsz-be Nyírtasson a Szabad lép tsz-nck nagy tekin- slyc van az egyénileg azdálkodó dolgozó pa- asztok előtt. Gyakran tondják — a tsz-ben legtanulták a gazdálko- ás mesterségét. Ez így i van. A falu legjobb gyéni gazdái, a legte- intélyesebb középpa- asztok is szívesen láto- atják a szövetkezet gaz- aságát, itt beszélik meg irmelési tapasztalatai- at, problémáikat, egy- izóval jóbarátság ala- ult ki köztük. A szövet- ezet irodája a falu köz- ontjává vált. Nem cgy- zer közös ünnepségeket endeznek, s ilyenkor gyütt van az egész falu. Néhány nappal ezelőtt a Szabad Nép tsz. nagy aratóünnepséget rendezett. Régi szokások, népi hagyományok szerint ünnepelték az aratás befejezését. Most is együtt ünnepelt az egész falu. Mintegy 200 egyéni gazda jelent meg a szövetkezet díszvacsoráján. A vacsora után együtt örültek, együtt táncolták a vidám aratóbálon. Tavaly ősszel 12 család lépett ki a Szabad Nép tsz-ből. Közülük sokan megbánták már, hogy meggondolatlanul otthagyták a szövetkezetét. Az ősszel kilépett tsz.-tagok közül már tízen kérték a szövetkezet vezetőségét, hogy a zárszámadás után fogadják őket vissza. Kovács János 10 holdas gazda két fiával jelentkezett s a tsz. vezetőségével úgy állapodtak meg, hogy ősszel a zárszámadás után állnak munkába. Most látják csak igazán, hogy ebben az évben milyen sokat vesztettek. Akármilyen szorgalommal dolgoztak, az egyéni gazdálkodással egyikük sem tudott olyan eredményt elérni, mint a tsz. tagjai. A Szabad Nép tsz. 72.000 forintot és 90 malacot osztott ki a tagok között előlegként. Volt olyan család, mint például Bedzsó Bertalané, amely 700 munkaegységére több mint 9000 forintot és 5 malacot kapott előlegbe. De a jó munka jutalmát még csak ezután kapják meg. Most csépelik 8000 kereszt gabonájukat, amelyből 6 kg. terményt osztanak ki munkaegységenként. ősszel a zárszámadáskor a természetbenieket is átszámítva, 50 forint lesz egy munkaegység értéke. — Ezért akarnak visszajönni az ősszel kilépett gazdák, hogy jövőre ők is részesei legyenek a gazdag jövedelemnek. (Sz. J.) Két kis történet Kökényből Egy jó Példa Dalanics Mihály már bóbiskolt a szekéren, mikor estére hazaérkezett a faluba. Hogyne, mikor a nap még a földgolyó másik oldalát világította, de ő már elhagyta faluját és a krumplival rakott szekeret Debrecen felé irányította. Jól sikerült a piac. Visszafelé jövet már 1200 forint volt a zsebében. Igaz, megállt az egyik üzlet előtt és a gyerekeknek cukrot vett, mert mikor hazaérkezik, biztos az lesz az első, hogy a kis hatéves Margitka megkérdi: Mit hozott apukám? Szóval már Debrecenben megvette a cukrot, magának egy doboz Kossuthot és egy újságot vett. Elhagyta Debrecent, mikor megállította a lovat — enni adott neki és ő is harapott. Közben az újságot forgatta. Az árvízről írt cikkel kezdte. Milyen szép — gondolta Dalanics Mihály, — hogy az árvíz- suj tóttá lakosságot segíti az ország, hogy együtt küzd munkás és paraszt a szennyes víz pusztításai ellen. Még amikor újra megindult a szekér, akkor is azon gondolkozott El is határozta, hogy ha a gép végez az udvarán — juttat nekik a termésből. „De elég ez?” — kérdezte magától. Érezte, hogy ezzel még nem nyugtathatja meg magát. Többet kell tenni. így gondolkozott: ahhoz, hogy az állam megfelelően tudjon gondoskodni a kárt szenvedettekről — ahhoz minden ember kötelességérzete kell. Igen ám, de Dalanics Mihály kötelességteljesítésével eddig bizony baj volt. Adójának harmadrészét sem fizette még be, de két kilométert sem haladt a szekér — már tudta, mi a kötelessége. Rövidre fogva a dolgot, másnap kora reggel Dalanics Mihály a krumpli árából 500 forintot fizetett adóhátralékába. Egy rossz példa Ez is Bökönyben történt — péntek délelőtt. Félrevert harang zúgása zavarta meg a bökönyi asszonyok ebédkészítését. Megelevenedett az utca. Vödörrel felszerelve elsőnek az asszonyok érkeztek G. Barnucz Mihály házához. A gazda udvarán a kukorica-góré lángolt. A háziasszony kétségbeesetten kapkodta el a tűz közeléből a szellőzésre kirakott párnákat. Az odasereglett asszonyok nem tétováztak. Pelles Mihályné — meg a többiek zúdították a vödörből a vizet a lángoló kukoricagóréra. De a tűz a ház szalmateteje felé kapdosott. Biztos baj is lett volna, ha nem érkeznek meg a férfiak. De az odasereglett férfiak: Farkas György vezetésével gyorsan elintézték a tüzet. Lelocsolták még a környékét is. Pár perc múlva már csak a megfeketedett oszlopok mutatták, hogy itt tűz volt. Hogy miként kezdődött a tűz — nem tudták megállapítani. Lehet, hogy gyermekcsiny volt, de hanyagságból is előfordulhatott. Nem tudni, de az megállapítható, hogy a bökönyi tűzőrség rosszul állta ki a „főpróbát”. — A toronyban ketten voltak Mosztág Miklós és Szoták Ilona. A lány kisgyermek még csupán, akit azért küldtek a szülei, hogy helyettesítse őket. A legény figyelmetlen volt. Bár látta, hogy füstöl valami, nem figyelmeztette az ottani kocsisokat, hogy közelebbről nézzék meg a dolgot. Szóval a két tűzőr felől leéghetett volna a falu. Hogy nem így történt, az a szomszédok érdeme. Valahogy több élelmességgel, éberséggel, figyelemmel kell ellátni ezt a fontos szolgálatot a tűzőröknek. Mert bizony még elképzelni is rossz, hogy hanyagság miatt égjen el a falu lakóinak kenyere, sőt még a házuk is. (V. O.) Jogok és kötelességek Versenylázban van a nyírbogdá- nyi gyártelep minden munkása. Alkotmányunk megszületésének évfordulójára készülnek. Hasonló ez a készülődés ahhoz, amikor egy családban a legkedvesebb családtag házassági évfordulójára, vagy születésnapjára készülnek. Már napokkal, hetekkel előtte csak arról esik szó. Boldog várakozással készülnek a nagy napra. így készülnek a vállalat dolgozói is egyik legnagyobb nemzeti ünnepünkre, a legdrágábbnak, legkedvesebbnek: alkotmányunk születésének évfordulójára, amely az ő munkájuk nyomán született meg, hogy mindnyájunk élete szebb legyen. Erről beszél ma mindenki, — ebédszünetben, vagy munka után. Amikor ma életüket összehasonlítják a múlttal, egyszerű szavak mögött a büszkeség és dicsekvés hangja csendül meg. — Olyanok, mint az a mester, aki kész müvében gyönyörködik és örül, ha munkáját dicsérik. A dolgozók munkájának gyümölcse minden remekműnél szebb és értékesebb. Ez pedig nem más, mint a meleg, barátságos otthon, a gyermekeik vidám, örömteli kacagása, munka után a megérdemelt pihenés, üdülés a grófok és hercegek volt kastélyaiban, a tanulás és a szórakozás. Munkásélet a múltban és ma Csáki József a paraffin üzem művezetője csendesen, akadozva beszél magáról. Egyszerű, keresetlen szavakkal meséli el életét. — 13 éve jött az üzembe. Szeretett dolgozni, de szeretett volna tanulni is, hogy „valaki” legyen belőle, Csende.en, szótlanul végezte munkáját. Mindenért hallgatni és tűrni kellett, különben kirúgták volna a gyárból. Sokáig csak messziről nézhette a gépeket, mert oda csak idősebb, szak- képzettebb munkást állítottak. „A gépre az életünknél is jobban kellett vigyázni, mert az drága volt — mesélte. — Az emberélet? Az olcsó volt. Ha zúgolódni vagy lázadni mert valaki, azt a csendőrök véresre verték. Velük nem mertünk szembeszállni. Szegényember gyereke 30—40 év után legfeljebb csak munkave-j zető lehetett. Ma pedig egyetemi' tanárok, katonatisztek, mérnökök kerültek ki közülünk. Én pedig munkavezető lettem. Ahány tanfolyam, iskola volt az üzemben, mindre eljártam, mert szeretek tanulni. Áprilisban Nagykanizsán! voltam két és félhónapos műveJ zetői iskolán. — Legénykoromban nem sokra vágytam. Csupán annyit szerettem volna, hogy emberhez méltóan bánjanak velem. Akkor álom volt ez, most pedig valóság. Ma egy év alatt többet kapunk, mint ezelőtt két emberöltő alatt.” Egyre jobban elmerül a beszédben. Szavai nyomán feltárul a régi úri világ és a mi világunk mélységes különbsége. Akkor: szolgaság, ostornyél, csend-' őrsortűz. Ma: alkotmány, jogok és munkáshatalom, amely a jogokat valóraváltja. Hányán járnak a dolgozók iskolájába, vagy; levelező egyetemre, azt hirtelené- ben senki sem tudná megmondani, de azt mindenki tudja, hogy a kisvárdai gépipari és a budapesti vegyipari technikumban jól tanulnak az üzem dolgozói. Munkásvédelem Ha az üzemi szakszervezeti bizottság üdülési naplójának lapjait forgatjuk, akkor látjuk igazán* miKént valósul meg az életben az alkotmány által törvénybeiktatott vívmány: a dolgozók joga az üdüléshez. Tavaly alig 20-an töltötték fizetett szabadságukat üdülőhelyen. Idén már 30 beutalót oszthatnak ki a jól dolgozók' között. Balaton, Mátra, Szóboszló,] Tapolca — olvashatjuk a bejegy-J zéseket. Felszabadult emberi élet, dolgozók hatalma. — így lehetne röviden összefoglalni az alkotmány paragrafusait! Emberi élet, amelynek állandó javulásáról immár párthatározat, kormánypro- gramm gondoskodik. A fizetés százforintosain túl az üzemi étkezde, a munkásszállás, a most épülő fürdő, a munkavédelmi berendezések, a védőételek, különböző segélyek és szociális juttatások mind bizonyítják, hogy nap- ról-napra megvalósulnak alkotmányunk elvei. (Folytatás a 2. oldalon.f <Vilnq prfrletáwui ujipniiliefek ! Magyar, koreai, görög és albán főiskolások üdülnek a Sóstón.] Képünk a fiatalok egy csoportját mutatja be. Barna; Ferenc egri] pedagógiai főiskolás (a negyedik) tavaly Kőszegen együtt nyaralt1 Kim Szón Pil, Cső Hen Bin és Zan Sós Kuk koreai fiúkkal. Nagy volt az örömük, amikor Sóstón újra találkoztak és emlékeztették egymást a mult-nyári üdülési élményekre. A koreai fiuk jól beszélnek és olvasnak magyarul. A fiatalok mint egyetlen vidám család' töltik a Sóstón kéthetes üdülésüket. Együtt esznek, együtt szóra-; koznak, együtt strandolnak, csónakáznak, sportolnak, ~prts3anak. —* Este kultúrműsort adnak egymásnak népi szokásaikr^l éS énekelnek népi dalaikból. Pár nap múlva elbúcsúznak a Sóstótól. Uj, üdülócsoport jön helyükre. (Hammel József felvétele)
