Néplap, 1954. július (11. évfolyam, 154-179. szám)

1954-07-27 / 176. szám

2 NÜPtÄP 1934 JULIUS 27, KEDD Jogok és kötelességek HÍREK A MEGYÉBŐL (Folytatás az I. oldalról) A párt és a kormány terveinek megvalósítása végső soron a dol­gozóktól — közöttük a Maszolaj munkásaitól is .— függ. — Az üzem dolgaiéi szebben járhat­nak, jobban élhetnek, ha több és jobbminőségü olajat adnak az iparnak és mezőgazdaságnak. A gyár dolgozói falun élnek. Ma­guk is láthatják, hogy a gépek, traktorok és kombájnok mennyi­re megkönnyítik a parasztok munkáját. Gépi munkával gyor­sabban, nagyobb termést lehet elérni. Ennek révén pedig több és jobb ruha, cipő, olcsóbb élel­miszer jut a dolgozóknak, új munkáslakások, napköziotthonok és üdülők épülnek. Becsületesen dolgozni l Annak ellenében, hogy az ál­lam naponta gondoskodik róluk, újabb kedvezményekkel, juttatá­sokkal javítja meg életüket, ők csak eggyel tartoznak: becsülete­sen dolgozni. A vállalat dolgozói­nak nagyobb része megértette ezt és igyekszik is munkájával segí­teni népgazdaságunk erősödését. Az üzemrészek dolgozói maguké­nak vallják az üzem bajait. •— Igyekszenek -azokon javítani. — 'Hasznos javaslatokkal segítik a műszaki vezetők munkáját is. A paraffinüzem dolgozóinak munkáját nagyban akadályozta az alapariyág rossz minősége. — Emiatt nőm' tudták a termelést sem megfelelően emelni. Amikor ezt szóvátették, a mérnökök azonnal kidolgozták azt a módot, ahogyan javítani lehet a hibán. A többi üzemrészek dolgozói is javítottak munkájukon, hisz a többtermelés nemcsak egy üzem­rész, hanem az egész gyár ügye. Az elmúlt hónap ugyanezen idő­szakához viszonyítva máris 20 százalékkal nőtt a termelésük. Az újításoknak, észszerűsítéseknek nagy szerepük van a termelés emelésében. A műszaki vezetők a javaslatokat igyekszenek azonnal megvalósítani. Csáki elvtárs egy hónap alatt több mint 15 ilyen javaslatot valósított meg. A pa­raffinüzem dolgozói augusztus 20-ra két tonna paraffinnal többet akarnak adni népgazdaságunk­nak. — Ez az ő ajándékuk. — Felajánlást nem tettek rá, de be­csületüknek tartják, hogy jobb­minőségű alapanyaggal segítsék elő, hogy a továbbfeldoigozó üze­mek munkásai is teljesítsék vál­lalásukat. Az eddigi eredmény: a vacuum üzemrész 15-ig 77.7 százalékra, az olajraffináció pedig 61.8 százalékra teljesítette havi tervét. Vannak még azonban olyanok is, akik nem látják, hogy az ő jó, vagy rossz munkájuk milyen hatással van saját életükre. — Vannak egyesek, akik ha ke­veset keresnek, a normást, vagy a művezetőt hibáztat­ják, pedig bennük van a hiba. Here József a paraffinüzemrész­ben dolgozik. Mindenki elisme­réssel beszél munkájáról. Iszákos- sága miatt dolgozótársainak mégis szégyenkeznie kell miatta. Elő­fordul, hogy ittasan jön az üzembe dolgozni, ami nem egy párttaghoz, de bárkihez méltat­lan. Gondoljon feleségére és öt gyermekére, akik irígylik kis pajtásaikat, mert az ő édesap­juk munka után szeretettel be­szélget és játszik velük, nem pe­dig a korcsmában issza meg a pénzt. Munkatársai is jobban megbecsülnék, családja is jobban szeretné, ha úgy élne, mint ahogy dolgozik. Örömmel és szívesen vállalták az üzem dolgozói, hogy a selejtet 0.02-ről 0.01 százalékra csökken­tik. Eredményesen harcolnak ezért. De mégis akadnak, akik hanyag, gondatlan munkájukkal tönkreteszik eredményeiket. A központi szivattyúház dolgozói az „anyagösszekeveréssel” és a „ki­folyásokkal” nemhogy csökkente­nék, de növelik a selejtet. Sok függ a refluxos fűtők munkájá­tól is, mert ha egyenlő hőfokon tartják az olajat, ezzel jelentősen javíthatják a minőséget. Ahhoz, hogy a szállítási dolgozók telje­sítsék vállalásukat — a kocsi­álláspénz 20 százalékos csökken­tését, — a műszaki vezetőknek kell segítséget adniuk. Az első félévről még 60.000 fo­rinttal adósak államunknak a vállalat dolgozói. Ezt a tartozást augusztus 20-ra törleszteni akar­ják. Ennek a lehetősége az üzem dolgozóinak kezében van. Hogy eredményeik ne kampányszerűek, hanem állandóak legyenek, ah­hoz az kell, hogy minden dolgo­zó tudja: az ő munkája sokat nyom a latban, (S.) Négy nyíregyházi nyomdai dolgozó kapott sztahanovista oklevelet Az elmúlt napokban négy nyír­egyházi nyomdai dolgozó kapott sztahanovista oklevelet: Kun Andrásné, nyomdai összehordó, Bachrach Istvánná berakónő, Tornai Mihályné kéziszámozó és Békési József laptördelő. Bírósági ítéletek A nagykállói járásbíróság 6 hónapi börtönre ítélte Kárpa Ist­ván nagykállói lakost, mert a vádlott a császárszállási földmű­vesszövetkezet italboltjában ve­rekedett, szurkált. Márta Ferenc hodászi kulák fia csereingatlanát nem művelte meg, s azon mesterkedett, hogy a termelőszövetkezetet megkárosít­sa. A mátészalkai járásbíróság a kulákfattyút 8 hónapi börtönre ítélte. A baktalórántházi járásbíróság 2 évi börtönre ítélte Rácz Antalt, 1 évi 2 hónapi börtönre pedig Kanalas Sándort. Minkettőt több évre tiltották el a közügyektől. Rácz és Kanalas fát loptak a baktalórántházi erdőből, s ami­kor egy erdész és egy rendőr fi­gyelmeztette őket, mindketten a hatóság tagjaira támadtak. — Ugyancsak a baktalórántházi já­rásbíróság ítélte el Mádi Zoltán volt nyírmadai korcsmakezelőt 1 évi börtönre, mert mintegy 16.000 forintot sikkasztott. Kovács Sán­dor, a ramocsaházi földművesszö­vetkezet korcsmárosa több mint 13.000 forintot sikkasztott. 8 hó­napi börtönbüntetést kapott. A nyíregyházi járásbíróság elmarasztalta a 61/2. Építőipari Vállalatot, mert a prémiumot nem fizette ki a dolgozóknak A nyíregyházi járásbíróság a nyíregyházi 61/2. Építőipari Vál­lalatot ítéletével arra kötelezte, hogy a vállalat 62 dolgozója ré­szére mintegy 65.000 forint pré­miumot fizessen meg. Ezek a dol­gozók a nyíregyházi építkezések­nél végzett jó munkájukkal szol­gáltak rá a prémiumra, s annak­idején a vállalat jogellenesen a prémiumokat nem fizette ki. ! Vasárnap este fél nyolckor a kótaji kultúrotthon színjátszócso­portja a János vitézt adta elő Uj- fehértón nagy sikerrel. — Erre az alkalomra külön autóbusz vitte a szereplőket az előadás színhelyére. A csoport tagjai az előadás teljes bevételét az árvíz- károsultaknak ajánlották fel. A nyírbátori járás pajtásai ve­zetnek eddig megyénkben a ka- lászgyüjtésben. Eddig 71 mázsa 7£, kilót gyűjtöttek. * A nyíregyházi dohányfermen­tálógyárból 30 dolgozó üdült a nyár folyamán az ország külön­böző üdülőiben. Augusztusra most szervezik az üdülést. A baktalórántházi kultúrházat nemrégen adták vissza rendelte­tésének. 1950-től különböző szer­vek használták. 22-én este a Fa­luszínház tagjai nagy sikerrel ad­ták elő Jókai: Aranyember című művét, a kibővített kultúrház- ban. * Nyírbogáton megkezdték a cséplést. A termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasz­tok a cséplőgép alól teljesítik beadásukat. * Július 10-én előadást szervez- tetett a Szakszervezeti Kultúrott­hon Nyírgyulajban. Azonban is­meretlen okok miatt a színját­szócsoport még a mai napig sem érkezett meg, pedig a község dol­gozói nagyon várták őket. Ugyan miért nem értek el Nj'írgyulajba? * A nagykállói járás tsz-ei 20-ig 105 százalékban teljesítették má­sodvetési tervüket. A behordást a geszterédi Vörös Csillag és a sza­koly! Vörös Sugár tsz. befejezte. (Tóth Györgyi.) A baktalóránházi járásbíróság spekulációs társaság felett mon­dót ítéletet. Szilágyi András, a baktai földművesszövetkezet korcsmájának volt kezelője Né­meth Ferenccel és Móré Miklós­sal, az italbolt alkalmazottaival összejátszva, rendszeresen be­csapták a dolgozókat. Az italokat vízzel keverték, s így azok 5-6 fokkal alacsonyabb szesztartal­Piricse községben a Veres-ta-j nyán 9 nap alatt 34 pajtás 5: mázsa 50 kg. szemet gyűjtött. ♦ Anarcson is csépelnek. Idős! Márta Lajos, a kisvárdai gépállo-! más traktorosa szerdán 220 má-l zsát, csütörtökön 260 mázsát, pénteken délután 5 óráig 280 mázsát csépelt el. A nyíregyházi járás a másod-; vetési tervet 124 százalékban tel-! jesítette. A termelőszövetkezetek! közül élenjár a nagycserkeszi Ujj Élet, az újfehértói II. Pártkon-Í gresszus és a nyírteleki Szabad' Nép termelőszövetkezet. Tarlóhántásban száz százalé-j kig teljesítette vállalását a balsa i: Haladó és a vencsellői Szabad­ság termelőszövetkezet. A nyíregyházi járásban a ter-| melőszövetkezetek szép példát' mutatnak a beadásban. Az újfe-J hértói II. Pártkongresszus és a) Dózsa tsz. száz százalékig tett! eleget gabonabeadási kötelezett­ségének. A Petőfi termelőszövet-! kezet 32 mázsa búzát, 17 mázsa! rozsot és négy mázsa árpát adott1 be. * Iiakamazon 800 mázsa ter­ményt csépeltek eddig. 208 mázsaj rozsot, 76 mázsa árpát és 200’ mázsa vegyes gabonát szállíJ tottak az állam raktárába. * A nyíregyházi járásban 17.500! holdról behordták a termést. 7lj gép csépel már eddig a járásban, * Kisvárdán 22-ig 53 egyénileg; dolgozó paraszt csépelt el, ebből; beadásra kötelezett 51, akik' mindannyian teljesítették állam iránti kötelezettségüket. (Hován József.) múak voltak, ugyanakkor a pa- linkát 58 forint helyett 73 fo­rintért árusították. Az -üzérek ve- zérkolomposát, Szilágyi Andrást a járásbíróság 10 hónapi börtön-! re, Németh Ferencet 8 hónapi börtönre, Móré Miklóst pedig/ tekintettel 5 kiskorú gyermekére, 4 hónapi felfüggesztett börtön-i büntetésre ítélte. Az ítélet nem' jogerős, az ügyész fellebbezett. Baktalórántházi spekulációs társaságot ítéltek el Az új nyáj születése 1952 szeptemberében, egy sze­les, csepergős hajnalon bekopog­tak Szilvást Jánosékhoz a terme­lőszövetkezet tagjai. Fialtak a kocák, pusztultak a malacok. — Szilvási bácsit, mint régi tapasz­talt kanászt hívták segítségül. A segítség után sokat gondolkozott az öreg kanász, hogy mennyire kellene egy sertésgondozó a ter­melőszövetkezet szép kocáihoz. Még az év októberében fel is ke­reste a termelőszövetkezetet. — írd meg öcsém azt a nyilat­kozatot — mondta Hók Mihály­nak, — de csak is a kocákhoz, jelentette ki Szilvási János. Vá­gya teljesült. Felvették a terme­lőszövetkezetbe és 30 anyaállat meg 30 koszos süldő gondját bíz­ták rá. Egy kicsit sopánkodott a vézna jószágok láttán, de nem sokáig töprengett, sorra megfü- rösztötte őket. Egy hét múlva már rá sem lehetett ismerni az „állományra”. Aztán teltek a he­tek, a hónapok és újra elérkezett a kocák fialásának ideje. Sokan nevették az öreget, mert ollót, vattát, jódot, meg ládákat készí­tett, egyszóval úgy készült a ma­lacok fialásához, mint egy bába­asszony. Az viszont már nem volt nevetség, hogy minden baj nélkül a világra segítette 28 mangalica koca 250 malacát. — Sokan elismerték, hogy Szilvási bácsi, az öreg kanász, valóban mestere a sertésnevelésnek. Az elmúlt évben 956 darab malacot választott el a termelőszövetke­zetben. Ez év tavaszán is 353 darabból álló új nyájt adott ki keze alól. (Az új nyájat, amikor négy hó­napos volt, kiosztották a termelő­szövetkezeti tagok között.) Májusban újra fialni készültek a kocák. 34 fehérhúsú kocának kellett rendbehozni a keccet, és a hízóba fogott süldők közül egyné­hánynak. Május 19-én virradóra 12 szép malac látott napvnagot. Később egy másik kocának ér­kezett el az ideje. Akkor történt a „csoda“ is. Egy közepes ter­metű elöhasu kocára került a sor. Az olló összecsukódott Szil­vási János jobbkezében, balkezé­ben pedig ott izgett-mozgott egy parányi kis malac. A seb fertőt­lenítése után a malac ládába ke­rült. — Megvan a terv, jegyezte meg elégedetten az öreg kanász, ami­kor a tizedik malac is a világra jött. Aztán jöttek a többiek. Tá­las Béni. aki Szilvási János körül segédkezett, jóízűen nevetett, amikor a tizenötödiket is meg­látta. — Számodra már nincs hely — mondta nevetve. Szilvási bácsi pedig megtoldta Tálas Béni szavait: — De még más se... (14 emlője van a kocának.) Volt öröm. 19 malacot fialt a „Remek” nevű anyasertés. — A fialási átlag 9.3 lett a termelő­szövetkezet fehérhúsú fajta ko­cáinál. Védték a kis apróságokat széltől, portól, minden baj tol. — Szilvási bácsi fütyörészve, dudo- rászva járt kelt a keccek körül. Falas beruvei felváltva orkuaic,c még éjjel is, nehogy baj érje az új nyájat. Mégis megtörtént a baj, mert a párosodáskor kapott fertőzés kihatott a kis malacok­ra, gyengén fejlődtek, hasmenést kaptak. Ez a betegség aztán nem kíméli a gyenge állatokat. Alig marad egy pár belőlük, ha a be­tegség felülti a fejét. Csak nagy gondoskodással, gyógykezeléssel lehet eredményt elérni. Az első világrajött malacok közül a ha­todik napon egy elpusztult. Az­tán egy másik. Szilvási János, amikor megpillantotta a mozdu­latlan malacot, szinte rosszul érezte magát. Hideg szél fújt, de a homlokán gyöngyözött a verí­ték. Eszébe jutott, hogy milyen örömmel beszéltek a termelőszö- szövetkezet tagjai a sok kis ap­róságról. Úgy tervezték, közülük 200-at felnevelnek, jövőre hízóba fognak, a többit eladják és előle­get osztanak belőle vagy a zár­számadáskor fogja növelni a munkaegységek értékét. — Most mégis elpusztulnának? Mit mondanak róla... hogy kerül­jön akkor a szemük elé azok­nak, akik úgy bíznak benne? — így gyötörték Szilvás' bácsit a góndolatok. De nem töprengett sokáig. Szólt a fiának. — Jóska fiam ... Gyere csak! — A fiú ott termett. — Szaladj az állatorvosért... Tudod hol van? — Tudom. — Mondd meg neki, azonnal, de azonnal jöjjön, mert baj van. Az állatorvos nem késett, gyógy­szert rendelt. Szilvási bácsiék a sertésgondozó szobát is kórház­nak rendezték be. Tálas Béni hordta be a kis betegeket, az öreg kanász pedig kanálba töltötte az orvossággal vegyített kamillateát, egy kis lapos ’fával szétnyitotta a beteg malac száját, aztán beadta az orvosságot. így folyt ez éjjel­nappal, alig szundítottak néha egy-egy félórát. A íiaztatót olyan tisztává tették, mint egy lakó­szobát. Különös gondot fordítot­tak a fertőtlenítésre. Nem volt irgalom a legyeknek sem. Légy- irtószert kértek a vezetőségtől, s egy-két nap alatt elhulltak a le­gyek!' A kicsinyeket pirított árpá­val etették és gondoskodtak ar­ról,- hclgy jólőrölt faszénhez is jussanak. Tisztán tartották az itatő' vályúkat és állandóan friss vízzéí-töltötték meg. A fáradsá­gos munka, a szerető gondviselés egy pár nap múlva éreztette ha­tását. A beteg állatok kezdtek lábbkddzni. Uj nyáj született. Most ott szedegeti lábát nyu­godtan, megelégedetten Szilvási •János, az 55 éves kanász a 415 fürge malac után. Nyakában a karikás, majd leveszi, cserdít- | pattint vele egyet-kettőt, int aj barnaszőrű kutyájának. Szalad-; gálnak a fürge malacok, csipe­getik a füvet, Szilvási János peJ uig ei-eldudorászik egy-egy Ked­ves dalt, később rágyújt pipájára. Hosszú, deresedő bajusza alól! méltóságosan eresztgeti a kék. pipafüstöt. Talán nincs is nála boldogabb ember. Régen uradalmi cseléd volt —■: akkor is kanász, — a másét ne-! velte, az uraságét. Most a tér-' melőszövetkezetét, a saját ma­gáét is. Hatodmagával dolgozik a termelőszövetkezetben. Már több mint 1000 munkaegységük van, de még elérnek legalább 500-at a zárszámadásig. Jónéhány malacot prémiumként kap majd Szilvási bácsi jó munkájáért. Amit a nyájból eladnak, annak árából az 1500 munkaegységre kap majd a zárszámadáskor, jövőre pedig többek között 300 hízó ontja majd a sok jó forintot a termelő- szövetkezetnek és benne Szilvási bácsiéknak is. Egy pár nap múlva a jó öreg kanász átadja a kis nyájat egy, új gondozónak, mert már 40 koca megint készül a fialásra. Ha azok is lefialnak, már több mint 1000 darab malaccal gyarapszik a ti- szadobi Táncsics termelőszövetke­zet. A nagy család minden tag­ja egy-egy munkaegységére sok­kal több terményt, egyszóval na­gyobb jövedelmet kap, mint ax .múlt évben és jövőre még töb- .- -i, mint az idén. Kolozsi Dezső.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom