Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-15 / 140. szám
1954 JUNTOS 15, KEDD NÉPLAP 3 A ranglétrán felfelé... Irta: A. CSEHOV. A következő elbeszélést Csehov halálának 50. évfordulója alkalmából közöljük. Dolbonoszov tartományi tanácsos egy - ízben, mikor hivatalos ügyben Pétervá- rott járt, véletlenül Fingalov herceg estélyére került. Ezen az estén, — köztünk szólva, — legnagyobb csrdálkozására, találkozott Scsepotkm egyetemi hallgatóval, aki b év előtt tanítója volt gyermekeinek. Mivel az esté'yen nem voltak ismerősei, unalmában odament Scsepotkinhoz. — Maga .,. Hegy is n.cndjam csak.,, hopi an került ide .,, kérdezte tenyerébe asítva. — Ugyanúgy, ahogy maga.., — Vagy is hogy ... mondjuk, nem úgy mint én .., — mondotta Dolbonoszov szigorúan végigmérve Scsepotkint. — Khm... és izé.., hegy van egyébként? — Csak úgy lassacskán ... Elvégeztem az egyetemet és Podokonnyikov tisztviselője . vagyok.,, különleges megbízatásaim vannak. — Igen? És na nem vagyok indiszkrét, mennyit jevedeimez ez az állás önnek? — Nyolcszáz rubelt!.., — Hallatlan .., dohányra sem elég ... mormogta Doibonc- szov, megint leereszkedő, gyámkodó hangon. — Természetes, a pétervári fényéi élethez ez nem elég, de azonkívül az Ugaro- Debiseri vasútveze- tóség titkára is vagyok, s ez másfélezer rúbel jövedelmet jelent,,, — Igéén ... így tehát természetesen... szakította félbe Dolbonoszov és az arca felragyogott... Hm, igen, hogyan ismerkedett meg e ház gazdájával? — Igen egyszerűen, — felelte közömbösen Scsepotkin — Lodkin államtitkárnál találkoztam vele. 11 — Maga ... Lod- kinnál szokott vizitelni ...? És Dolbonoszov kidüllesztette szemét... — Nagyon gyakran. .. A feleségem az unokahúga... — Az u*no-ka-hú- ga? Hm... Mondja csak... én mindig nagy szerencsét kívántam ... illetve nagyszerű jövőt jósoltam magának nagyrabecsült Iván Petrovics.. i — Pjotr Ivano- vies... — Ah igen, Pjotr Ivanovics ... És tudja ... nézem, nézem és látom ismerős arc.,, És rögtön megismertem .., No gondoltam — meghívom magamhoz ebédre.,. Ha ... Ha ., i remélem szegény öregember meghívását nem utasítja vissza. i i Európa- szálló, szobaszám 33, egytől-hatig.,, ,A függetlenségért és o békéért" harcoló mozgalom felhívása Párizs. (MTI) „A függetlenségért és a békéért” küzdő mozgalom, amelynek a téli sportcsarnokban Párizsban rendezett kétnapos összejövetelén az ország minden részéből, pártállásra való tekintet nélkül, mintegy 10.000 küldött vett részt, felhívást intézett a francia néphez. Ebben felszólítja a franciákat, hogy a július 14-i nemzeti ünnepet minden városban és minden feluban a béke napjaként ünnepeljék meg, a következő három követelés jegyében: 1. A párizsi és bonni szerződések elvetése, a német probléma megoldása, a kollektív biztonság minden európai nép számára; 2. tűzszünet és politikai rendezés Indokínában; 3. a különböző atombomba-robbantási kísérletek megszüntetése, az atomfegyverek törvényen kívül helyezése és igazságos megegyezés a lefegyverzés kérdésében. Ma összeül az országgyűlés A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. szakasza második bekezdése alapján az országgyűlést kedden délelőtt 11 órára összehívta. A keddi ülésen Olt Károly pénzügyminiszter előterjeszti a Népköztársaság 1954. évi költségvetését, amelyet az országgyűlés megtárgyal. Külpolitikai hírek Párizs. (MTI) René Coty francia köztársasági elnök — mint a „Reuter”-iroda jelenti — elfogadta Laniel miniszterelnök lemondását és Mendes-France radikálisszocialista vezetőt kérte fel a kormány megalakításara. • A genfi értekezlet Indokínáról tárgyaló 13. ülése Eden brit külügyminiszter elnökletével hétfőn délután 14 óra 5 perckor megkezdődött. Az Indokínáról szóló legutóbbi zárt ülést június 4-én tartották. • Casey ausztráliai külügyminiszter, aki a napokban visszatért Genfbe, megkezdte tárgyalásait az indokínai fegyverszünet létrehozáséra kidolgozott új tervéről. Casey szombaton Eden angol külügyminiszterrel, vasárnap Bedell Smith amerikai külügyminiszterhelyettessel és Krisna Me- nonnal ,az indiai miniszterelnök személyes képviselőjével folytatott eszmecserét. • A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság elleni agresszióban résztvett 16 állam képviselői hétfőn délben külőnértekezletre gyűltek össze Genfben. Ezen a megbeszélésen — a kiszivárgott hírek szerint — arról tanácskoztak, hogy „van-e értelme” a koreai kérdés további megvitatásának a genfi értekezleten. Ünnepi magyar filmhetet rendeznek a Szovjetunióban Június 14-től 20-ig ünnepi magyar filmhetet rendeznek a Szovjetunió több nagy városában, így a többi között Moszkvában, Le- ningrádban és Kievben. Az ünnepi filmhétre magyar küldöttség utazott. A küldöttség vezetője Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes. Tagjai: Bányász Imre, a magyar filmgyártó vállalat igazgatója, Bihari József kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész, Makiári Zoltán Kossuth-díjas, érdemes művész, Déri Tibor Kossuth-díjas író, Simon Zsuzsa Kossuth - díjas, a színház és filmművészeti főiskola igazgatója, Fábry Zoltán Kossuth-díjas filmrendező, Petress Zsuzsa filmművésznő, valamint Nagy Magda és Pásztor István filmoperatőrök. Szombaton este 8 órai kezdettel Kecskovszki elvtárs, a Szovjetunióban járt MSZT kulturális küldöttség résztvevője tart beszámolót Kisvárdán. VÉLEMÉNY Mit keres a disznó a könyvtárban ? rp udott dolog, hogy a város legszebb részei közé tartozik a ■*- nyíregyházi Kossuth-tér. Széppé teszik üzletei, kirakatai* parkjai és nem utolsó sorban epületei, amelyek közül a városi tanács haza a legtekintélyesebb. Énnek az épületnek a sarkán láttam egy plakátot, amely alkalmas arra, hogy segítségével kii1 bovithessem eddig hiányos zooteemkai ismereteimet, A disznóról van szó, amelyet az említett piakát meghatói pózban ábrázol. A disznóról, amelyről eddig csak annyit tudtam* nogy hasznos háziállat; húsa zsírja és bőre egyaránt értékes. —■ Mostmár azonban sutba kell dobnom elavult ismereteimet és meg kell állapítanom, hogy a sertestársadalom egyes tagjai másra isi alkalmasak. Mégpedig arra, hogy alakjuk felhasználásával kicsú-í csosodjék az emberi'butaság és ízléstelenség. Száz szónak is egy a vége: a Kossuth-téri plakát ismeretlen: „alkotója” jóképű disznót pingáit papírjára, bárgyú mosolyt aji kára, foltos overált húsos idomaira, s könyvet a hóna alá. A z talán még nem nagy baj. (Lehet, hogy az illető „művész’8 csak ilyen sertéseket látott). A baj ott kezdődik, hogy a plakát szerint ez a jószág beszélni is tud; mégpedig azt mondja* hogy „Gyere te is a megyei könyvtárba!” Ha szószerint vesszük a plakát mondanivalóját ,azt kell gom dőlnünk, hogy disznó van a könyvtárban. Bizonyára az asztalnál ül és hanyag mozdulattal tartja patájában a cigarettát, s közben, valami érdekfeszítő könyvet olvas. A másik lehetőség szerint a disznós plakát csak „művészi fogás”, „érdekes” témafeldolgozás, s bizonyára sok emberrel megi kedveleteti a rendszeres olvasást. Hót engedjék meg, tisztelt plakátmüvészek, tisztelt könyvién rosok, hogy ebben mélységesen kételkedjem. Szeretnék látni egy olyan statisztikát, amely kimutatná, hogy a plakát nyomén hányán iratkoztak be a könyvtárba. Én úgy érzem, senkisem, Az emberek nem szeretnek korpa közé keveredni, de disznók közér sem — még akkor sem, ha a disznó csak plakáton szerepel. A másik disznó-ügyről eddigelé három panaszos levélben szá-i moltak be a nagydobosí sertéstenyésztő-telep dolgozói. Két-* töt májusban, egyet pedig az elmúlt hét végén írtak szerkesztőn ségünknek. Hogy megértsük a panaszt, gondolatban egy pillantást kell vetnünk a telepre. Jó messze a községtől, távol az országúitól, kis dombhajlat mögött húzódnak meg egymás mellett a sértési szállások. Szalmás a tetejük, szalmás a padlózatuk. Tiszták, elég kényelmes sertéspaloták, de éjszaka sötétek. Ha aztán Ilyenkor felvisít egy-egy koca, az ellető kapja a petróleumlámpát és siet a, szállás felé, hogy a világra segítse az apró malackákat (nem ritn kán tizen is felül egy-egy kocától). Ha aztán ilyenkor felborul a lámpa, kigyullad az ól — igazán senkisem tehet róla, hogy párn ezer forint kár éri a vállalatot, meg arról sem, ha a sötétben: egy-két kismalacot agyonnyom a koca. De talán ... Meg lehetne szüntetni a tűzveszélyt, a sötétséget.. *j Gondoltak erre a vállalatnál. Még valamikor 1952-ben szerződést kötöttek a villany beszerelésére. A Megyevill. vállalta is a feladatot. Röpke másfél év alatt kiépítette a vezetéket az országúitól a telepig, és elvégezte a belső szerelési munkákat is. A telepi dolgozói tele voltak optimizmus-sal. Már a villanykörtéket is megvásárolták, becsavarták a foglalatokba, s várták-várták türelemmel a fényt. Nem jött. Tárgyalások, telefonálások következtek és ígéretet kaptak* hogy 1953 szeptemberére minden rendben lesz. Semmi se lett rendben. A Sertéstenyésztő Vállalat kötbért követelt, — a Megyevill,; fizetett, mint a köles Aztán rájöttek a nagydobosiak, hogy kötbérrel nem lehet világítani, s újra szorgalmazták a szerelést. Mostmár olyan bámulatos gyorsasággal követték egymást a határidők, hogy lehetetlen volna figyelemmel kísérni. Május 17, június 4, újabb és újabb csalódás. Mé egy „komoly” ígéret elhangzott, amely szerint a múlt hét végére tették a legvégső határidőt. Nem szaporítom a szót. Ma sincs még villany a sertéstenyésztőtelepen. Ma is döglenek a malacok ellés közben, ellés után*; S ha a villanyszerelő vállalat dolgozói azt tapasztalják, hogy nincs- elég hús a hentesüzletekben, egy kicsit érezzék magukat is hi-: básaknak. Kovácsvölgyi Sándor. MA Kevés film ragadta meg az utóbbi időben annyira a figyelmem, mint ez a pompás, színes szovjet film, melyet vasárnap a nyíregyházi Dózsa-moziban láttam. Hogy miért? Azért, mert mélyen emberi, mélyen igaz az, amit a film ábrázol. Nem íróasztalnál kiagyalt, papír- szagú történet pereg előttünk a film kockáin, hanem egy a sok közül, azok közül az embersorsok közül, amelyekben mély buktatók, megrázkódtató feszültségű mélységek vannak. De sok Ilyen élet van ma nácink is, mint a Marináé. — De sok ember ráismer Marina sorsában sajátmaga és ismerősei sorsára. És ezért a ráismerésért, ezért a felénk csapódó feszültségről, mely a film cselekményéből, bonyodalmából a nézőtérre árad, — ezért rendkívül megkapó ez a film. Nos, kiről van hát szó? Marina Laszenykó sorsáról, egy becsületes, talpig derék, erőslelkű kolhozparasztasszony sorsáról. Ö áll a filmcselekmény központjában. s körötte hullámzik az embeRÍNA sors ri indulatok, érzések vad, csapongó, sokszor az egeket csapdosó hullámfelhője. Marina dolgozik, gyermekét neveli becsületességre, jó munkára. Gáljának — eladósorba cseperedett leányának maga mutat példát. Hűséges szerelemmel, az egyszerű, tisztalelkű emberek szereimének lobogásával és vágyakozásával várja haza urát. Terentyijt, kit a kolhoz a tízosztályos iskola elvégzése után főiskolára küldött, hogy ott gyarapítsa tudományát, s onnan hazatérve segítsen, mint agronómus felvirágoztatni a Kolhozt. Remeg a kezében a toll, s az ember a becsületesség, a hűség, a ragaszkodás megtestesülését látja mozdulataiban, arcának ragyogásában, amikor férjéhez ír: „Ezenkívül közlöm veled, drága Terentyij, hogy kislányunk, Galina Terentyevna, betöltötte 17 évét. Olyan ügyes és helyes lett, hogy a fiúk mór egészen elkoptatják küszöbünket. Megkaptad a pénzt, amit küldtem? Miattam és Galina miatt ne nyugtalankodjál, mindenünk megvan ... írd meg. mikor várhatunk haza az iskola elvégzése után? Forró üdvözlettel .A. • • • és kézszoritással maradtam a szerető Marinád.‘‘ így ír Marina Kievbe férjéhez. Férjéhez, Terentyijhez, aki ezt a levelet el sem olvassa, kit ez a levél nem is érdekel, kit csak önmaga önző karrierista törekvései érdekelnek. Marina ünneplőbe öltözik, ragyog a ház a tisztaságtól, minden mozdulat és az arcok mutatják, mennyire várják haza a család fejét. Az haza is érkezik, örül is a kolhoz Marinával együtt, azonban Marina hiába várta. Hiába repesett érte a szíve, hiába volt becsületes, hűséges hozzá, mert Te- rentyij hátat fordított neki, s ölelő karjait lefejti magáról. Szinte könny szökik az ember szemébe, ökölbeszorul a keze, amikor ezt a lárvaarcú, rideg embert látja, ezt a kiégettszívű csörtetőt, amint megalázza ennek a nagyszerű asszonynak a szerelmét, amint durván, kegyetlenül porig zúzza azt az oltárt, melyben Marina szerelmének lángja lobogott ... Eltaszítja magától azzal az indokkal, hogy Marina műveletlen, nem való már hozzá, nem viheti tudósok társaságába, hogy Marina nem ember, nem „homó“. S ez az asszony szótlanul, könny nélkül félreáll Terentyij útjából, s elindul háborgó szívével, a súlyos teherrel, ami lelkében dúl az éjszakába, a rémületek, a vergődés, a csalódások éjszakájába. Azt hinné az ember, hogy összeroppan, hogy sohasem talál többé magára, hiszen szerelme tiszta volt, mint a harmat, s forró, mint a tűző nyári napsütés és zuhanása, csalódása, mint egy velőtrázó sikoltás. De nem így történt, és ez olyan jó, hogy nem így történt. Olyan jó, hogy Marina újra ember lett, még erősebb, még keményebb, még különb ember lett ezután a nagy vihar után. Beleveti magát a munkába, két ember helyett is dolgozik, brigádvezetést vállal, tanul. Brigádja hamarosan kiválik teljesítményével. Ö termeli a kolhozban a legjobb és a legszebb cukorrépát. A szocialista munka hőse lesz. így mutatja meg, hogy ő is ember, „homo”, s méghozzá százszorta különb ember, mint az, akire méltatlanul pazarolta szerelmét, — Terentyij. Marina is agronómus lesz, méghozzá országoshírű és egy cseppet sem találja kicsinynek a kolhozt, mint Terentyij. Terentyijt megismerik. Minden-*: ki megveti, mindenki hátatfordít1 neki, Zsenya, az újságíró is, aki miatt elhagyta Marinát. Disszertációja sem sikerült; az élet Igazságosztó keze megadja Terentyij- nek azt, amit érdemel. Amikor Zsen.vától is elhagyatva, vissza-; akar térni újra Marinához, az el-< fordul tőle és magára hagyja. Mi gyógyította meg Marinát a súlyos sebből? A munka, a teremtő, dolgos munka, ez volt az 6 betegségének legfőbb orvossága és az, hogy leli kének nagy háborgásában, szívéi nek nagy fájdalmában egy percre sem hagyták magára. Jóbarátként segítette a kolhoz, a párt* a becsületes emberek szeretete* megértése. Érdekes, a fiatalok sorsának; cselekményfonala is: Gálja és Száskó szerelmének szövődése* azonban mind a forgatókönyvben, rendezésben, mind az emberábrái zolásban, tehát a színészi munkái ban Marina alakja és sorsa az, ami legmegragadóbb, s ami tai nulság. B. M,
