Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-11 / 137. szám
<VUäq fLH%leiá*4ai €jjjj£ f iU+eifk XI. ÉVFOLYAM, 137. SZÁM ILUllMB————— ARA 50 FILLER 1954 JUNIUS 11, PÉNTEK A TAVASZI MUNKA HÍREI A növényápolási versenyben Nyíregyháza város az első (A megyei tanács mezőgazdasági osztálya jelentése alapján.) A növényápolási versenyben kemény küzdelem folyik Nyíregyháza város és a nyíregyházi járás között. Az értékelést a megyei tanács a burgonya, kukorica, napraforgó és a cukorrépa kapálása alapján állította össze. A sorrend a következő: 1. Nyíregyháza város, 2. a nyíregyházi járás, 3. a nagykállói, 4. a kemecsei, 5. a baktalórántházi, 6. a tisza- löki, 7. a kisvárdai, 8. a fehérgyarmati, 9. a vásárosnaményi, 10. a mátészalkai, 11. a csengeri és 12. a nyírbátori járás. Az első járásokban is van mit javítani, de különösen meg kell javítani a munkát az utolsó járásokban. A nyírbátori járás lemaradása a legsúlyosabb, mert a csengeri, vagy a naményi járásban még valamennyire lehet az esőre hivatkozni, de a nyírbátori járásban, ha eláll az eső, 10 perc múlva lehet kapálni. Megkezdték a korai burgonya szedését Vencsellőn A burgonyatermelésről híres vencsellöi dolgozó parasztok az idén megyénkben elsőként kezdték meg a csíráztatott burgonya szedését. Ebben a községben évtizedek óta szívesen foglalkoznak a csíráztatott burgonya termelésével. Az idén 350 dolgozó paraszt 260 hold korai burgonyára kötött szerződést a Mezőkerrel. Mint minden esztendőben, az idén Is meghozta a gazdag jövedelmet a korai burgonya. Június 9-én 25 dolgozó paraszt kezdte meg a burgonyaszedést. Mészáros Mihály 250, Vinat Ferenc 250, Béréé András pedig 400 kilót szedett fel. összesen 45 mázsát adtak át ezen a napon. A korai ültetés, a jó növényápolás eredménye, hogy egy-egy bokor alatt 6—8 tyúktojásnagyságú gumó van. Nagy János dolgozó paraszt négyszáz négyszögöl területről hét mázsa burgonyát adott át. A 10 százalékos szerződéses felárral együtt mázsánként 496 forintot kapott a burgonyáért. A gazdaembernek ilyenkor van a legkevesebb bevétele; nagyon jól jön ez a nyáreleji pénz. Nagy János a burgonya árából egyebek között egy kétleveles boronát is akar venni, amit a íöldművesszö- vetkezetben már ki is szemelt magának. A vencsellöi dolgozó parasztok mostmár naponként szállítják a burgonyát a városi dolgozóknak. A mai napon száz mázsát fognak szállítani. A mai számban : A szamosszegi Dózsa kommunistái felvirágoztatják a tsz-t (2. oldal) Kutyából nem lesz szalonna (4. oldal) Sport (4. oldal) Kató István nagyhalászi egyénileg dolgozó paraszt nagy szakértelemmel gondozza 25 család méhét fiával, megyénk legifjabb méhészével, ifj. Kató Istvánnal. Arra számit, hogy ősszel 50 családra növeli állományát, a meglévő 25 család 30 kiló mézet termel kaptáronként ez évben. Ez könnyedén meglesz, mert vándorol majd méheivel. Jelenleg a nyírturai akácosban tanyázik, ahol sajatkészitményú kaptáraiba gyűjtik a méhek az akácvirág mézét. (Hammel József felviteli MEGYÉNK KULTURÁLIS ELRTEBÓL Egy jól működó népkönyvtárról Igen jól vezeti a nyírmadai népkönyvtárat Szászfalvi Mihály könyvtáros. Jobb, észszerűbb, célravezetőbb módot választott a könyvolvasás szélesítésére azzal, hogy a községi népkönyvtárat 11 kis fiókkönyvtárra osztotta. Ennek az az előnye, hogy a fiókkönyvtár vezetői jól ismerik könyvállományukat, amiket időnként cserélnek és minden olvasónak az érdeklődésének megfelelő könyvet tudnak adni. De jó ez az eljárás azért is. mert az olvasóknak nem kell messzire menniük. ha könyvtári könyvhöz akarnak jutni. Különösen jól működik a IV/a fiókkönyvtár, ahol mindössze csak 20 ifjúsági könyvet tartottak május hó folyamán, mégis 161-en olvasták el ezeket a könyveket. Szászfalvi Mihály népkönyvtáros kezdeményezése Nyírmadán bevált, de beválna máshol is, csak hasonló lelkesedéssel kell végezni a népkönyvtárosi munkát. A. A. A nyírbátori járás úttörői ax évvégei vizsgák sikeréért Járásunk úttörői derekasan kivették részüket ebben az iskolai évben is a munkából. — Hasznos társadalmi munkák végzésében mindég élen jártak a megyében. Nem hanyagolták el azonban a tanulást sem. A VIII. osztályos pajtások már megírták magyarból és számtanból az írásbeli dolgozatokat. Különösen nagy volt az érdeklődés a magyar írásbeli dolgozat témája iránt. A halhatatlan nevű Móricz Zsigmond egyik novellájáról írtak a pajtások és az írásbeli dolgozatok azt mutatják, hogy sokat és szívesen foglalkoztak nagy írónkkal. A nyírbátori járás úttörői a közeli napokban számot adnak egész évi munkájukról a vizsgákon és összefoglalókon. A csapatok, rajok, őrsök legfőbb feladatukul tűzték ki: „harc a jó éwégi bizonyítványokért P’ Lengváry József járási iskolai titkár. Mi újság a zeneiskolában ? Nemcsak az eső késlelteti a növényápolást Ahol elmaradtak a növényápolással, legtöbb helyen arra hivatkoznak, hogy a sok eső miatt nem tudnak kapálni. Az bizonyos, hogy hátráltatta a munkát az eső, de nem mindenütt ez az oka a lemaradásnak. A vásárosnaményi járás tiszántúli részén általában egyöntetű kötött talaj van. Tisza- szalkán mind a három termelőszövetkezetben elvégezték az első kapálást, most láttak hozzá a másodikhoz. A csarodai Bástya tsz-ben már háromszor kapálták a cukorrépát, a mákot kétszer, s a kukoricakapálással is jól állnak. Nem ez a helyzet a Csarodával szomszédos Hetén a Petőfi tsz- ben és Gulácson, ugyancsak a Petőfi tsz-ben. Mindkét helyen baj van még az első kapálásokkal is. A területet csak papíron osztották fel ezekben a termelő- szövetkezetekben. Hiba van a munkafegyelemmel. Míg a csarodai Bástya ísz-ben kora reggeltől késő estig dolgoznak, a heteiek és gulácsiak 8—9 órakor járnak ki a földekre. A családtagokat egyik helyen sem vonták be kellő mértékben a munkába. Sürgősen szerezzenek érvényt mind a két szövetkezetben a papíron elhatározott területfelosztásnak. „Jobb későn, mint soha.“ Felvilágosító szóval győzzék meg a munkától húzódozó családtagokat is, hogy a saját jobb jövedelmükről van szó. KOKAS SÁNDOR, tsz-szervező, Vásárosnamény. A nagykállói járás termelőszövetkezetei 1232 holdon végeztek eddig pótheporzást Amikor beléptem a kapun, azt hittem, hogy énekórán, vagy zongoraórán leszek és gyönyörködöm a leendő művészek zongorajátékában, vagy a szépen, lágyan szárnyaló csengő szopránokban. Azonban nem ez történt, hanem ettől sokkal izgatóbb, nem mindennapi dolog. Az egyik terem előtt 12—14 éves korú fiúkat, leányokat láttam álldogálni, nagyobbrészt úttörők, DISz-fiatalok. Arcukon a várakozás izgalma, kezüket tördelték, topogtak. Ha nyílt az ajtó, s kilépett nagy sóhajjal valame- lyikőjük, a fejek bokorba borultak és suttogó, kíváncsi hangon kérdezték: mi volt, hogy volt, mit mondtak? No, — gondolom magamban, — ennek fele sem tréfa, én is kezdtem izgulni. Már a kilincsen volt a kezem, amikor fülemet megütötte egy cérnavékony hang: lá- lá-lá, mint amikor xilofonon lépked az ütő fölfelé, mint valami üveglépcsőn, ha üvegsarkú cipő koppan, csilingeltek, csengtek, szépen a hangok. Az ajtót nyitó mozdulatot lefogta ez a hang bennem, gyönyörködve hallgattam. Aztán még nagyobb kíváncsisággal beléptem. A zongoránál egy kis csoportot találtam, ők voltak a zsüribizottság. Vikár Sándor zeneiskolai igazgató, Pankotai István a megyei tanácstól, Straky Tibor, a helybeli zeneiskola tanára, Hajnal Pál elvtárs, a járási tanácstól, egy falusi pedagógus, ki a gyereket hozta erre a felvételi vizsgára. Aztán magam is végigizgulva, végigdúdolva, kopogva a dallamokat, mintha magam is vizsgáznék — hallgattam, vártam a fejleményeket. Jöttek sorra a gyerekek, fiúk, leányok, szopránok, althangok. Egyik község után jött a másik. Itt voltak a rakamaziak, újfehértóiak és a többiek. Azért jöttek el, mert ők valamennyien szeretnének a helybeli zeneiskolában továbbtanulni, a legkiválóbbak, a mcsszebbnézésúek pedig arról ábrándoznak, hogy micsoda öröm, boldogság lenne hegedűművésznek, vagy operaénekesnek, karnagynak, vagy zenetanárnak lenni. Ók a békéstarhosi zenegimnáziumban szeretné folytatni tovább tanulmányaikat, Szép volt, élmény volt hallgatni ezeket az üde, tisztáncsengö han-< gokat, azonban a legszebb mind- ebben az volt, hogy idáig fejlőd« tünk. Az volt a legszebb, hogy nem kell már félni a Szilágyi Etelkák, Kuruez Máriák tehetséggé elkallódásától, nem hull halott szikre már a magyar tehetség, van, aki felkarolja, van, aki sor- sát ügyelje. A jelentkezők: dolgozó parasz-> tok, munkások gyermekei. Azt hiszem, nincs olyan ember* aki ne örülne ének-, zenekultú- ránk ilyen szép fejlődésének, az éneklési vágy és képesség ilyen sodróerejű feltörésének, Annak, hogy Magyarországon egyedül Szabolcs-Szatmár megyében a megyei tanács népművelési osztálya kezdeményezésére ilyen széleskörű tehetségkutatást végeztek, Dicséret ezért a bátor és szép, lelkes kezdeményezésért. (b. m.) Levél a Vili. osztályos pajtásokhoz A nagykállói járás megyénk egyik jellegzetes rozstermö vidéke. Minden nyáron szép gabonát' aratnak, de az idén olyan gyönyörű termés Ígérkezik, amilyen régen volt ebben a járásban. A termelőszövetkezetek többségében 160—180 centiméter magas a rozs. A magas szárak szép kalászokat is hoztak. A nagykállói járásban most azon dolgoznak, hogy a kalászok nehogy ablakosak maradjanak. A nagykállói Vörös Zászló termelőszövetkezetben már a múlt évben is elvégezték 70 holdon a pótbeporzást és ezen a területen 95 kilóval termett több holdanként, mint a porozatlanul hagyott táblán. Az idén már 100 hold rozsvetésükön elvégezték az első pótbeporzást. A császárszállás! Üj Alkotmány tsz. 420 holdon, a biri Béke termelőszövetkezet pedig 163 holdon végzett pótbeporzást. A termelő- szövetkezetek összesen 1232 holdon végezték el az első pótbeporzást. Ez a munka mintegy 12 vágón rozs többlettermést jelent a járásban. De nemcsak a termelő- szövetkezetek végeznek pótbeporzást, hanem az egyénileg gazdálkodók is. akik a lozsvetés-terüle- tüknek mintegy 30 százalékán pótbeporoztak, Kedves pajtások! Ezt a levelet a mezőtúri mezögazdasagi technikum gépészeti tagozatának üzemi gyakorlatáról írom, a gyomai gépállomásról. Május 10-én kezdtük meg gyakorlatunkat — ezen a gépállomáson negyed- magammal. Többi osztálytársaim — szintén négyes csoportokban — más gépállomásra, állami gazdaságba és termelőszövetkezetekbe nyertek beosztást. Már jó- előre nagyon örültünk ezeknek a gyakorlatoknak, mert az elméletben tanultakat az élő gyakorlattal gazdagíthatjuk. Meg aztán nem akármilyen gépállomásra, vagy más nagyüzembe szervezték meg tanáraink gyakorlatainkat, hanem a legna- gyobbakba, ahol éppen azokban a hetekben bontakozott ki a kongresszusi verseny. Itt a gyomai gépállomáson Vass mérnök elvtárs fogadott bennünket, aki szakmai irányítónk is. Nagyon jó beosztást és elhelyezést kaptunk. — Megérkezésünk utáni napon egyen- kint beosztott bennünket a gépek karbantartására, javítására és üzemeltetésére; egy-egy jó szakember mellé. — Magam egy aratógép javításában vettem részt először. Nagyon érdekes volt a szétszedése, ösz- szerakésa és a szerkezeti részek működése. — Magammal vittem I. osztályos géptankönyvemet is és felelevenítettem az elméleti kérdéseket. így azt^n sikerült tökéletesen megismernem az aratógépet. Legjobban tetszett itt az un. csomózófej, amely különösen elmés szerkezet. A következő feladatom egy . Zetor-tráktor- ral dolgozó elvtárs segítése volt, Mindig tetszett nekem ez a kony- nyű, mozgékony gép, Sok érdekes élményt jegyeztem fel a nap-* lómba, de sajnos — e rövid levélben — ezek* ről nem írhatok. Most rsak az volt a célom, hogy azok a jó, jeles vagy kitűnő.tanuló VIII. osztályos pajtások, akik még eddig nem tudtak dönteni, de szeretnének mérnökök, üzemvezetők, gépész-tanárok, stb. lenni — gyorsan elhatározásra jussanak. Iskolánk még felveszi őket a gépészeti tagozatra. Kosa János II, o, tanuló*
