Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-11 / 137. szám

NCPUftP 1Ö54 JUNIUS 11, PÉNTEK PÁBTÉPÍTÉS_______________* Mit tesznek a szamosszegi Dózsa tsz. kommunistái a termelőszövetkezet felvirágoztatásáért? Derűs, vídámarcú, megelégedett embereket láthat az, aki mostaná­ban a szamosszegi Dózsa termelő- szövetkezetben jár. Nem kell so­kat kérdezősködni, az emberek maguk elmondják, mi okozza vi­dámságukat, megelégedettségüket. Álig egy éve jószágállományról szánté nem is beszélhettek a szö­vetkezetiek. A földek megmunká­lása is lassan haladt, gazosak vol­tak a növények, nem sok termést hoztak. A szövetkezet tagjai ked­vetlenül végezték a munkái, így kevés volt a munkaegységük szá­ma, kicsi volt az értéke is; Hogy az elmúlt'évben mégsem -tértek vissza az egyéni gazdasághoz,, ah­hoz hozzájárult a négyéves meg­szokott közös munka, s nem utol­só sorban az, hogy bíztak a párt­ban, erősen hitték; ezután, jobb lesz. . ' *’< .*« J! A Dózsa termelős^ygtkezet tagjai nem csalódtak: megválto­zott, jobb lett az életük.’ iJÜlf már szép jószágállománnyal rendelkez­nek: 400 darab juhot, 300 sertést, 26 szarvasmarhát és sok baromfit mondanak magukénak. A megnö­vekedett jószágállománnyal nem­csak a szövetkezet erősödött, ha­nem növekedett a tagok munka­egységének értéke is. Eddig több, mint 50.000 forint előleget osztot­tak abból a pénzből, amit az el­adott jószágok után kaptak. A földek is másak most, mint az elmúlt években. Meglátszik raj­tuk a gondos kezelés, s így min­den tábla bőséges terméssel, több jövedelemmel kecsegteti a ssövet- kezet tagjait. A KÖZÖS ÁLLATÁLLO­MÁNY MEGTEREMTÉSE Nem nehéz kitalálni, ki vará­zsolta az emberek arcára a mo­solyt, ki segített abban, hogy meg­elégedettek legyenek. Ha a szö­vetkezet tagjaival beszélgetünk, megtudjuk: a pártszervezet segí­tette őket ahhoz, hogy vidámab­ban, gondtalanabbá éljenek; A pártszervezet munkájáról így be­szélnek: Alig hangzott el az el­múlt évben a párt és a kormány programmja, amikor a termelő­szövetkezet pártszervezetének ve­zetősége összeült megvitatni, ho­gyan tudnák szebbé tenni a szö­vetkezeti tagok életét. A vezető­ség tagjai valamennyien úgy lát­ták, hogy a földmunkák mellett az állattenyésztéssel is kell foglal­kozni. A gazdasági vezetőkkel kö­zösen beszélték meg, mennyi jó­szág eltartására képes a szövet­kezet, s mennyi jövedelmet jelen­tene az a t6z-nek, a tagoknak. — Ezután pártgyűlésen a szövetke­zet kommunistái vitatták meg a vezetőség javaslatát, s valameny- nyien vállalták, hogy minden ere­jükkel támogatják a vezetőséget a szövetkezet állatállományának növelésében. A párttagok vala­mennyi szövetkezeti tagnak el­mondották, miért szükséges az ál­latállomány növelése, mennyi jö­vedelmet biztosít az a szövetke­zet tagjainak. A felvilágosító munka eredménye nem maradt el: a szövetkezeti gyűlésen vala­mennyien úgy határoztak, hogy közös erővel megteremtik a tsz. állatállományát s ez sikerült is. SZERVEZETI INTÉZKEDÉSEK Decemberben új határozatot vi­tatott meg a Dózsa tsz. pártveze­tősége: a mezőgazdaság fejlesz­téséről szóló párt- és kormány- határozatot. A magasabb termelé­si eredmények elérését jelölte fő­feladatnak ez a határozat. A párt­vezetőség úgy látta, hogy elsősor­ban az 6 feladatuk minden erővel elősegíteni, hogy a termelőszö­vetkezetben minél magasabb ter­méseredményt érjenek el. Alapos megvitatás után úgy határoztak: a gazdaságvezetőkkel közösen egyénekre osztják fel a területet, állandó munkacsapatokat alakíta­nak, ott pártcsoportokat hoznak létre, s megerősítik a népnevelő­hálózatot is. A határozat végre­hajtásával nem késlekedtek. Még a tél folyamán a gazdasági veze­tőkkel egyetértésben osztották fel a területet, s megalakították a munkacsapatokat is. A párttag­gyűlésen a kommunisták arányos elosztásáról beszéltek, majd a pártcsoportok megalakításával egyidejűleg a tagság pártcsoport- bizalmiakat is választott. Aztán meghatározták a feladatokat: a pórtcsoportbizalmiak neveljék a pártcsoportjukba tartozó kommu­nistákat példamutatókká az új agrotechnikai eljárások alkalma­zásában, a munkafegyelemben. A pártonkívüliek nevelését a mun­kacsapatokban lévő kommunis­tákra bízták, mert nem elegendő csupán a példamutatás, azt is meg kell magyarázni, milyen haszna van a tagoknak, ha megfelelő munkát végeznek. A pártszervezet vezetősége gyakran segítette és ellenőrizte a bizalmiak és a párt­tagok munkáját, tanácsaival segí­tette munkájukat; Rendszeres volt a pártcsoportbizalmiak érte­kezlete, ahol megbeszélték, milyen eredmények és milyen hibák van­nak egy-egy munkacsapatban, el­mondották a hibák kiküszöbölésé­nek módját. Az eredmény nem maradt el. A szövetkezet tagjai valamennyien kivették részüket a munkából, s a tavaszi mezőgazda- sági munkákat határidőre elvé­gezték. A NÖVÉNYÁPOLÁS MEGSZERVEZÉSE Pártunk III. kongresszusa a napokban zajlott le. Az ott el­hangzottakat tanulmányozta párt- zetőségi ülésen a Dózsa tsz. párt- szervezetének vezetősége. Úgy vélekedtek: a magasabb termés­hozam érdekében most elsősor­ban a növényápolást kell szor­galmazni. A termelőszövetkezet elnöke egyben pártvezetoségi tag is. Ot nem kell külön meghívni a ve­zetőségi ülésre. Meghívták vi­szont a függetlenített brigádveze­tőt és beszámoltatták a növény­ápolási munkák menetéről. Bajnai Miklós brigádvezető szavaiból az volt érezhető, hogy nem sok reménye van az elma­radás behozására. A pártvezető­ségi ülésen azonban hasznos ja­vaslatokat kapott ahhoz, hogy behozzák a lemaradást, időben elvégezzék a növényápolási mun­kálatokat. Arról beszéltek, hogy segítségül hívják a gépállomást. A kapálógép sok munkáskezet helyettesít majd. A lucernát is géppel kaszáltatják le, s így oda sem kellenek az emberek. A KOMMUNISTA PÉLDAMUTATÁS Jól haladt a munka az utóbbi hónapokban a termelőszövetke­zetben. Kissé el is bizakodott emiatt a pártvezetőség. Nem tűnt fel például az sem, hogy a párt­csoportbizalmiak az utóbbi idő­ben inkább csak a tagdíj pontos beszedésével foglalkoztak, a nép­nevelők pedig semmi munkát nem végeztek. A pártszervezet vezetői most elhatározták: ismét rendszeresen feladatokkal bízzák meg a pártcsoportbizalmiakat és segítik, ellenőrzik munkájukat. A népnevelőknek is több segítsé- ket adnak munkájukhoz. Arról is gondoskodnak, hogy a párt- csoport-értekezletek rendszeresek legyenek, s biztosítani tudják, hogy a kommunisták példát mu­tassanak a növényápolási mun­kák végzésében. Valamennyi pártcsoportbizalmi munkáját rendszeresen ellenőrzik és segítik, mint azt sok esetben tették Fe- renczi István elvtárssal. A párt­vezetőség egy-egy tagja, főleg Bodó Ilona ágit. prop.-felelős gyakran beszélgetett Ferenczi elvtárssal arról, hogy jó példát mutason a munkacsapat többi tagjainak, hiszen ő a pártcso­portbizalmi, s róla vesznek pél­dát. Ferenczi elvtárs nem is ma­radt el soha a munkából, amit bizonyít, hogy ebben az évben több mint 170 munkaegysége van. A pártvezetőség állandó, rend­szeres munkája elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a termelő- szövetkezet valamennyi kommu­nistáját csatasorba állítsa a ma­gasabb termésért folyó harcban. A pártvezetőség tevékeny mun­kája, a pártcsoportok és a nép­nevelőhálózat megerősítése ered­ményezi majd azt, hogy a Dózsa termelőszövetkezet valamennyi tagja kemény harcot folytat a magasabb termelési eredmények eléréséért. — Lévainé — Néhány szó az Ingatlankezelő Vállalathoz r» arr A Nyíregyháza és Vidéke Föld? művesszövetkezet kisáruházának mennyezete még az elmúlt év vé­gén lészakadt. Akkor a Nyíregyhá­zi Ingatlankezelő Vállalat nagy huza-vona után hozzáfogott az üzlethelyiség megjavításához. — A munka olyan lassan haladt, hogy pontosan egy évre volt szükség, amíg a mennyezet elké­szült. Ebben az évben aztán be­fejezték a mennyezet javítási munkát; de a megjavított fal­részt nem festették le. Ezért nem tudja létrehozni mindmáig vas­és műszaki osztályát a szövetke­zeti bolt. Sok dolgozó paraszt joggal kérdezi, mikor nyitják már meg az új szaküzletet. Mi is joggal kérdezhetjük, hogy kik ezért a felelősek. — Valószínű, az Ingatlankezelő Vállalat ve­zetői, akik annyi fáradsá­got sem vesznek, hogy utasítsák kőműveseiket az egynapi munka elvégzésére. Vagy úgy gondolják, hogy egynapos munka miatt három-négy hónapig várjanak a dolgozók az üzlet megnyitására. Dorogi Mihály. Megnyílt a honvédutcai bölcsőde — újabb épül az Őz-utcában Nyíregyházán, a Honvéd-utcá­ban új bölcsödé kezdte meg mű­ködését. Építésére 900.000 forin­tot fordított a városi tanács. A szép, tágas, korszerűen berende­zett bölcsődében 44 gyermek kap helyet. Ezzel a városban a terü­leti bölcsődék száma 2-re, a fé­rőhelyek száma 79-re emelkedett. A megnövekedett igényeket azon­ban még így sem tudják kielé­gíteni. Ezért a városi tanács úgy intézkedett, hogy az idén még egy újat létesítenek. A honvéd­utcaihoz hasonló új területi böl­csőde építését 950.000 forintos költséggel már megkezdték az őz-utcában. Tervszerint az év vé­gére ezt is átadják rendeltetésé­nek. Ennek felépítésével a böl­csődei férőhelyek száma az év végére 123-ra emelkedik Nyír­egyházán, A Néplap elintézte Sári Lajos tiszadobi géplakatos írt levelet szerkesztőségünk­nek az elmúlt napokban. Panaszolta, hogy a terményforgalmi vál­lalat hosszabb idő óta tartozik már 800 forintjával. Szerkesztősé­günk megvizsgálta Sári Lajos kérelme,. A tcrményforgalmi válla­lat az elmúlt heten megküldte a reklamált összeget. DERŰS PERCEK Vidám, meleg nyári napok köszöntöttek ránk, s ilyen­kor a nyíregyházi emberek munka után villamosra száll­nak, biciklire ülnek, kimennek a Sóstóra. Van, aki az erdő­ben sétál, mások a terraszon söröznek, könyvet olvasnak a tóparton, a gyerkőcök piros labdát rúgnak a stadionban és jagylaltevési versenyt rendeznek. S vannak olyanok, akik horgásznak. Szenvedélyes „pecá- zók‘‘ telepszenek le a tó füves, nádas partján két-három horgászbottal felfegyverezve és órákhosszat nézik a tó csen-' des tükrét, amelyen olyan izgatóan, oly sokatmondó ígérettel imbolyognak a pirosra, fehérre festett jelződugók. Olykor megrebbennek, gyűrűket vet a viz, a horgász elörehajlik, s mikor már nem bírja tovább az izgalmakat, kirántja a hor­got, Van, amikor halacska ficánkol rajta. Mert halak is vannak ám a sóstói tóban. Polykák leg­inkább, 10—15 dekások, de ha valakinek szerencséje van, egykilósakat is foghat. Aztán tavaly tavasszal süllöikrákat is telepítettek a tóba, mint a halászok mondják: „fészkeket“ raktak. A süllők azóta 10—15 dekásra nőttek — ezeket azonban még nem szabad horgászni, hadd nöjjenek na­gyobbra. Az idén keszegeket hoztak más vizekből, — ezek pedig valóságos ínyencfalatok a süllők számára. Tegnap leültem az egyik horgász mellé. Az első félórá­ban még nagy lelkesedéssel figyeltem a dugókat, a máso­dik félórában azonban már kezdett elhagyni a türelmem. A harmadik félórában újságot vettem elő a zsebemből és figyelmemet megosztottam az újság hasábjai és a dugó között. A horgász szemmelláthatóan neheztelt ezért. A ne­gyedik félórában aztán elszántam magam és megkérdeztem: — És tessék mondani, mi történik akkor, ha nem akad hal a horogra?... A horgász megrovó pillantást vetett rám, mint laikusra, aki olyanba üti az orrát, amihez egyáltalán nem ért, aztán megvonta a vállát és így felelt: — Elmegyek a halászcsárdába és rántotthalat viszek haza ... ZALKA MATE 1896-ban, a milleneum évében, Matolcson született a magyar és nemzetközi proletariátus egyik di­cső harcosa, Zalka Máté. Szóval és tettel, tollal és fegyverrel év­tizedeken keresztül harcolt az el­nyomottak felszabadulásáért, hir­dette a munkásosztály igazát. — Szülőföldünkről, az ő szülőföldjé­ről népünk forradalmi hagyomá­nyait vitte magával. Dózsa ke­resztes vitézeinek, Esze Tamás talpasainak, Kossuth honvédéinek példája nyomán egész életében mindenütt ott van, ahol a nép igazáért kell fegyvert fogni, ahol a magyar szabadság születését ké­szítheti elő. Az első világháború leleplezte előtte az urak világát és igazán megszerettette vele a népet. Sor­sa azonban nem engedte, hogy itt, e földön harcoljon népe iga­záért. 1917-ben Lenin és Sztálin veze­tésével győzött a cári Oroszor­szágban a proletariátus forradal­ma. Zalka Máté ekkor szibériai hadifogolytársaival együtt fegy­vert fog a forradalom védelmére. A magyar hadifoglyok, a magyar vöröskatonák az orosz munkások­ban és parasztokban testvéreikre találtak és megértették, hogy a forradalomért, az amerikai és ja­pán imperialisták ellen harcolva Magyarország jövőjéért, a magyar függetlenségért, a magyar pa­raszt földjéért is harcolnak. Zalka Máté az intervenció ide­jén harcolt Szibériában, harcolt az Uraiban, Közép-Ázsiában, Uk­rajnában és a Krímben. A Zalka Máté vezetése alatt álló, túlnyo­mó részben magyar hadosztályról Sztálin így beszélt: „A magyar vöröskatonák kitűnően vereked­tek.“ Zalka a hároméves polgárhábo­rú befejezése után nem tette le a fegyvert. Törökországba uta­zott s Kemény László néven egyik szervezője és vezetője lett Kemál pasa lovasságának. A török nép­nek a gyarmatosító imperialista hatalmak ellen folytatott függet­lenségi harcában Zalka Máté — Kemény László — jelentős sze­repet játszott. A szmirnai csatá­ban Kémál pasa a város égő főut­cáján saját legmagasabb kitünte­tését tűzte Zalka mellére. Ke­mény László ezredes érdemeit ma is emlékmű hirdeti Szmirna fő­terén. A török függetlenségi háború befejezése után Zalka Moszkvába tért vissza. Arra készült, hogy megirja polgárháborús élményeit, tapasztalatait, írásaiban feltárulj az orosz forradalom és minden nép szabadságharcának kapcso­lata az eljövendő magyar szabad­ságharccal. Zalka távol Magyar- országtól magyarul, nekünk írt: „A történetírás majd megállapít-! ja, — mondotta, — hogy százezer magyar harcolt a Vörös Hadse­regben, és azt is megállapítja, hogy jól harcoltak a magyar fiúk a szabadságért, a magyar jövőért; De ki tudja, majd holnapután, hogy mi fájt Kovács Jánosnak, mialatt Szibériában harcolt és ki tudja majd, mit remélt Nagy Ist­ván, amikor Taskent alatt ment szuronyrohamra? ;. És ezt mégis tudniok kell majd azoknak, akik az új Magyarországot építik.“ Zalka évtizedeket töltött távol a magyar földtől, de soha egy pil­lanatra sem volt távol a magyar néptől. Éltek benne a magyar nép dalai, meséi, hősei, s a világ legszebb tája az ő számára a Ti­sza part volt. 1936-ban Franco fasiszta hordái Hitler és Mussolini támogatásával a demokratikus Spanyol Köztár­saságra szabadultak. Ez év őszén Lukács Pál tábornok — Zalka Máté — Madridban termett. Nem­zetközi dandárja, melyben sok, nagyon sok a magyar, a spanyol köztársasági csapatokkal vállvetve megállítja, majd visszaszorítja Madrid alól Francp csapatait. Pár nap múlva már egész Spanyolor­szág, pár hét múlva az egész vi­lág ismerte Lukács tábornok ne­vét. A harcok szünetében Zalka Má­té Dózsáról beszélt magyar kato­náinak; Eszé Tamásról, Kossuth- ról és Rákosi Mátyásról. Idézte parasztszármazású katonáinak Rákosi történelmivé lett mondá­sát: „A földet Magyarországon a kommunisták fogják felosztani.“ És éjszakánként Spanyolország babérfái alatt katonáival magyar dalokat énekelt Rákócziról, Kos- suthról, a Tisza szőke vizéről. Húsz éven át készült haza Ma­gyarországra. Álma nem valósult meg. Már nem vehet részt a szo­cializmus építésében Magyaror­szágon és a magyar nép békehar­cában. Hősi halált halt 1937 jú­nius 11-én Madridtól északra, Huescánál. „Lukács tábornok magyar kato­na volt, magyar huszár, magyar hős. Hiánytalanul megvoltak benne Dózsa, Rákóczi, Kossuth katonáinak legfőbb «fényei, meg­sokszorozva mindazzal, «mit a Nagy Októberi Forrradalnro «rtcA az emberiségnek:?“ Horváth Mode* (TTSEj VJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom