Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-06 / 133. szám

néplap

3

1954 JUNIUS C.

ÜDVÖZÖLJÜK MEGYÉNK PEDAGÓGUSAIT

Barna Lajos elvtársat, a balkányi általános iskolás gyermekotthon igazgatóját „Kiváló tanító” jelvénnyel és oklevéllel tüntette ki a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa.

Az első irodalom-óra után

ZÓLYOMI ERZSÉBET vers«;

Csókolta már a holdtény a hazak homlokát;

Fáradt szellők bolyongtak rótt szőnyegén a lombnak, Tanáostalan szaglászva a tüno nyár nyomát,

S szeptember első csókjától talán Az édes alma elpirult a fán.

Mellém lopódzott lassan a hűvös őszi éj S anyámnak irt levélkén Egv félnapos nagy élmény Ezüstharangja kongta; mesélj, mesélj, mesélj!

Hisz elhívott a büszke egyetem,

Hogy szónak, szívnek urává tegyen.

Horváth János elvtárs, nyíregyházi tanítóképző gyakorlóiskolai tanító ugyancsak a III. Pedagógusnap alkalmából nyerte el a kiváló tanító jelvényt és oklevelet a háromezer forintos pénzjutalommal.

Hallottam szinte újra professzor Tolnait, Amint rajongva szólal Szép mélyzengésü szóval S a hátsó padsorokban Szemembe könny szökik,

Mig illetödve szál! a gondolat A korba, melyből írás nem maradt.

Elmondogattam újra sok színes mondatát, Mely mégmutatta nékem Hol gyűjtögette népem

Költészetünknek magvát, mely őst nagy virág Ezernyi pompás új hajtásként Tovább virulni tőlem vár ma fényt.

Köszönljük

a béke kiváló liarcosail!

A Szabolcs-Szatmármcgyci Békebizottság forró békeharcos üdvözletét küldi megyénk valamennyi pedagógusának a harmadik pedagógus-nap alkalmából. Amikor köszönetét mondunk a Megyei Békebizottság nevében pedagógusainknak fáradhatatlan bekemunkájukért, arra kérjük valamennyi pedagó- , gusunkat, hogy továbbra is segítsék mozgalmunkat, mely arra van hivatva, hogy minden becsületes embert, akinek érdeke a béke fenntartása, egyesítsen a béke megvédésének . .érdekében.

Azt kérjük pedagógusainktól, hogy neveljenek olyan embereket, akik állhatatos harcosai a .béke magasztos ügyének, azt

kérjük pedagógusainktól, hogy nocsak az iskolában a gyermekek között, hanem a felnőttek között is hirdessék a béke megvédésének lehetőségét, mert ezzel is hozzájárulnak ahhoz, hogy hazánkban még boldogabbak, még vidámabbak legyenek az emberek. Hozzájárulnak ahhoz, hogy a nép testéből végleg cltávolítsuk a töviseket, hozzájárulnék ahhoz, hogy még több rózsát teremjen hazánk földje.

Munkájukhoz a megyei békebizottság nevében jó egészséget és sok sikert kívánunk.

TÓTH JÁNOS,

a megyei békebizottság titkára.

Kitüntetések az 1954 évi pedagegusnap alkalmából

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a III. pedagógus-nap alkalmából kiváló nevelő munkájuk elismeréséül pedagógusokat tüntetett ki.

A minisztertanács az 1954. évi pedagógus-nap alkalmából a „kiváló tanító” jelvénnyel és oklevéllel tüntette ki és egyidejűleg háromezer forint pénzjutalomban részesítette a következő sza- bolcs-szatmári pedagógusokat:

Horváth János, Nyíregyháza, tanítóképző gyakorlóiskolai tanító, Barna Lajos, Balkány, ált. isk. gyermekotthon igazgató, Nagy Mihályné, Nyírmada, Hunyadi-tanya, ált. isk. tanító, Koós Lajosné, Tiszalök—Kisfástanya, ált. isk. tanító. (MTI)

A közoktatás kiváló dolgozói

'Szép ünnepség keretében tar-' tották meg tegnap a .pedagógusnapot a nyíregyházi pedagógusok, melynek keretében kiosztották a pénzjutalmakat és elismerő okleveleket. Az SzMT.-székházban tartott ünnepségen Fekszi János elvtárs, a M. T. V. B. elnöke méltatta a pedagógus-nap jelentőségét és átadta „A közoktatás kiváló dolgozója” c. kitüntető jelvényt és a vele járó oklevelet és pénzjutalmakat. 17 kiváló pedagógus: Nyulasi Imréné, a Nyíregyházi Tanítónőképző Intézet magyarszakos tanára, Breznay Béla, a balkányi ált. isk. tanítója, Szilágyi Erzsébet, a nagyecsedi ált. isk. vezető tanítója, László Gyula, a porcsalmai ált. isk. nevelője, Orbán Endre, a csegöldi ált. isk. nevelője, Hegedűs Fc- rencné, a nyíregyházi gyógypedagógiai isk. nevelője, Szalai Pál, a nyíregyházi II. sz. ált. isk. rajztanára, Molnár János, a nyíregyházi II. sz. ált. isk. tanára, Tóth Mária kisvárdai óvónő, Erdei Imre tanúim, felügyelő, özv. Szabó Károlyné, kislétai nevelő, Nehéz János, a nyírbátori II. sz. ált. isk. igazgatója, Horváth Miklós, a M. T. okt. oszt. továbbképzési csop. vezetője, Mezei Sándor, a kisvárdai J. T. okt. csop. vezetője, Csehi István, a kisvárdai I. sz. ált. isk. nevelője, Adorján István, pusztaújfalusi nevelő részesültek többek között kitüntetésben.

És minden megszokott szót ott úgy öleltem át, - Mint tág tudású vándort.

Mely hős korokból iábolt Az első munkadaltól Radnóti.ig 5 tovább.

Hogy annyi óriás költőtárs után.

Mint szent örökség szálljon énreám.

Mert kiknek szent tűz égott a homlokuk mögött. Mellyel egy feltörő nén Árván derengő szivét

Kellett testvéri gond közt megmelengetníök Hevével annak, mi szén és igaz.

Az ö honörzö akaratuk az,

Mely iskolába hívott s versnez hangot ád.

S mint tanítóm hat itt rám,

Talán egy más katedrán Szavammal eg.vkor én is szivet formálok át, Ifjú szivet, hol oltárt éoitek A szén szó harcos mestereinek.

fAz „Uj Hang" című irodalmi folyóiratból.)1

Koós Lajosné, kiváló tanítónő

Ha valakire lehet azt mondani, hogy a falu lelke, akkor .1 Koós-házaspárra lehet. Mindenütt 01 a vannak, ahol segíteni kell. Nem tud olyat kérni a Kisfás-tanyii dolgozó, amiben n'| segítenének Koós Le - josék. Ha kérvényt kell írni, ha fiataloknak valami szerepet kell betanítani, hí segíteni kell a tsz-f nek a munkaegység számításban, vagy

bármiben is, a Koósh házaspárhoz mindig) bizalommal fordul-* hatnak. Koós Lajosn<4 kiváló oktató-nevelő1 munkájáért, a tamx lók jó tárgyi tudá-í sáért kapta meg a* kiváló tanító címet* Kezdeményezésére olyan kísérleti par-> cellát létesítettek, me-* Ivet maga a tanuló-*1 ifjúság munkál.- így. nevel az életre Koós; Lajosné kiváló ta-»* nító.

De sok ember Kei esi, üc sok ember gyötrődik végette. Hiába. Egyik a pénzben, a dúsgazdag erszényben véli fellelni. Azt hiszi, a gondtalan élet, a sok szép ruha, szórakozás megadja, amire vágyik a szív, s mit ábrándként kerget. S ha elérte, szegényebbnek érzi magát, mint valaha, mert többre vágyik. S ha nem éri el, várja, reméli, hogy mikor ragyog fel élete egén a vágykép.

Hány elet lobban bele a múlás ejtszakájába, anélkül, hogy megtalálná, mire minden ember vágyik: a boldogságot.

Sohse gondoltam volna, hogy a Nyírmada melletti Hunyadi-taA BOLDOG EMBER...

nyán találkozom vele: a boldog emberrel. Egy asszonnyal, kit az élet megőrzött ifjúnak, mint azt a tájat, melynek ölében, a pár akác árnyában meghúzódik az egytan- termes kis iskola. Mint azt a tájat, melynek lombsátrú akác szegélyei között éneklő kalásztenger hullámzik, ha szél suhan át felette, s kacagva, szárnyával érinti.

Pedig 40 éve dolgozik, pedig 40 éve tanít már Nagy Mihályné. Azt mondom, tanít, nem, nem igaz, mert hacsak ezt mondanám, megkisebbítencm.

Ö mindig a leikével is tanít, ö mindig a szívét is adja, nevei. Ma is olyan hévvel, lelkesedéssel, mint 40 évvel ezelőtt, amikor elindult a rögös, tekervényes életpályán.

Jól esik nézni, érezni azt a jóságot, azt a nemesen érző szívet, mely ebből az egyszerű asszonyból árad. Kékes-zöld szeméből a szeretetnek valami egészen különleges ereje sugárzik. Pirospozsgás arcát egyszerű hajfonat koszorúz- za, olcsó, használtas, sötétebb színű ruha van rajta. Szerény, szemérmes. Szinte szégyenkezve sza- bódik, amikor arra kérjük, hogy álljon a fényképező lencse elé. Nem tudja mire vélni ezt a kitüntetést, ezt az elismerést.

— De igazán, ne tessék... nem tudom, mivel érdemeltem én ki,

hiszen nem csináltam én semmi különöset, nem vagyok én arra méltó, hogy rólam írjanak, meg példaképnek állítsanak.

Elfordul, mert a szeme sarkából egy illetlenkedő, egy kéretlen könnycsepp megjelent... Ki tudja, milyen mélyről, honnét dobta fel az emlék örvénye az érzések hullámzása.

Míg a fényképésszel a fényképezéshez hozzákészülnek, végignézek minden láthatót, mindent, ami vall, s beszél az emberről, tetteiről. Maga az iskola egyszerű kis tanyai iskola, melyből száz és száz van az országban. A falon egyszerű kis rajzok, szemléltető képek, falitáblák. Az ablakon virág, kis papírfüggöny, szóval nincs semmi rendkívüli, de minden olyan tiszta, ragyogó, mint amilyen ennek az asszonynak a lelke.

Az irkák, rajzfüzetek katonás glédában állnak, sehol egy pecsét, egy ujjlenyomat. A dolgozatok gondosan javítottak. Vázlatai, napitervek, nap mint nap rendszeresen elkészítve. Pedig 50 gyermeket tanít és még hozzá I—IV. osztályt.

— De azért, — mondja felcsillanó szemmel — mind az ötven vizsgázik. Ennyivel kezdtem az évet, ennyivel is zárom.

— Hány tanyáról járnak ide?

— Tizenháromról, kérem. És még hozzáteszem azt, hogy van olyan gyerek is, aki 4 és fél kilométerről jár ide. Nem számít, esik, fúj, de jön. Mind az ötven jön.

Vájjon jönne-e az az ötven gyermek fagyban, hóviharban, kapáláskor, krumpliásáskor, ha nem szeretné az iskolát, nem' szeretné tanítóját?

De szeretik, megbecsülik, így hát kötéllel se lehetne visszatartani őket az iskolától. De tudnak is azok a csepp magyarok. Tanulmányi eredményük 3.5.

Elismerő, kérdő tekintetemre siet a válasszal.

— Az életem adom nekik, minden időm az iskola köti le.

— Nem fáradt?

— Nem, nem vagyok fáradt. Akkor lennék fáradt és akkor nem találnám helyemet, ha nem ők kötnék le az időm, ha nem nekik élnék. Nincs nagyobb öröm, mint kielégíteni azt a sok kérdő, kérő. tudást szomjuhozó gyermeki lelket, mely elém tárul, s mely kezem alatt formálódik ... •Tát tessék mondani, lehet azokat nem szeretni?

Majd ámuldozó, csodálkozó arcunkat szemlélve és arról olvasva hozzáteszi:

— Itt találtam meg, az iskolában találtam meg az élet örömét... a boldogságot! Lehet, hogy apámtól örököltem ezt a gyermekszeretetei. Ö is tanító

volt Erdélyben, Tasnádon.

— A kartársnő is ott kezdte tanítói munkáját?

— Igen, én is ott kezdtem és; még hozzá milyen körülmények

között..;

Elhallgat, elgondolkozik, elural-' ják az emlékek. Majd kis idő múl**) va elmondja, hogy Erdélyben & fasizmus idején, mennyi megaláz-, tatást kellett eltűrnie, mert magyarnak vallotta magát, s magya-1 rul tanított.;:

Szeme felcsillan, kihúzza má

gát:

— De jó, hogy ma már ez nem így van. Hogy megértjük egymást és békében dolgozunk :: 3 Szeretnék még sokáig dolgozni a békéért. Szeretném még sokáig nevelni gyermekeimet a békéért; való harcra. Sokáig szeretnék még küzdeni a babonák ellen, melyek oly sokáig ópiumos kábulatban tartottak, s még manapság is tar-j tanak sok embert. Nehéz harcot" kell vívni a szülőkkel, hogy megvédjem gyermekeim lelkét a ba-^ bonáktól, téves eszméktől, a kle- rikalizmus hatásától, de míg bírom, míg tehetem, tanítom, neve-, lem őket.

Aztán, hogy felállunk és szede- lődzködünk, búcsúzóul egy kézszorítás között azt mondja nevetve, mosolyogva.;;

— ;;: Hát ez az én titkom;: 3 Ezért vagyok megelégedett, boldog ember.

BÁRÓT A MIHÁLY^