Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-06 / 133. szám
NÉPLAP 1954 JUNIUS 6, VASÁRNAP A nagyhalászi gépállomás a kenyércsata előtt A téli gépjavítás idején nem • volt olyan traktorista, szerelő és szakember, aki tétlenül nézte volna a gépjavítást. Mindenki szorgalmasan dolgozott, lázasan készült a szántás-vetés kezdetére, amelyhez nagy segítséget kaptak a nagyhalásziak a budapesti csavarárúgyár dolgozóitól. Derekas munkát végeztek, időben üzemképessé tettek minden gépet. Azt sem lehet mondani, hogy késve láttak munkához a földeken, mégis csak 53.9 százalékra teljesítették tervüket a május 31-i értékelés szerint, mellyel megyénk 2^ gépállomása közül a 17. helyét szerezték meg. Ez az 53.9 százalékos tervteljesítés egy pillanatra sem szabad, hogy megnyugvásra késztesse a gépállomás dolgozóit. Ennél sokkal több talajmunkát tudtak volna elvégezni, ha az alapos technikai előkészületet gondos szervezési és politikai felvilágosító munka követi. Ugyanis a 3932 normálholdnak megfelelő talajmunka, amellyel elérték az 53.9 százalékos tervteljesítést, jórészt szántás, vetés, kultivátorozás és tárcsázásból adódik, és kis részben növényápolásból. Nem gondoskodtak időben a gépekhez szükséges területről, a tervezett 2600 hold növényápolási tervükből csak 1880 holdat szerződtek, amelyből május végéig csak 31 holdon végeztek növényápolást. Az utóbbi napokban ezt a teljesítményt 96 holdra növelték. Ez arra enged következtetni, hogy a szántás, vetés után csökkent a szervezési munka, a gazdászok nem harcoltak tevékenyen a szükséges területért, nem folytattak megfelelő felvilágosító munkát a gépi kapálás előnyeiről. A gépállomás pártszervezete sem figyelt fel erre idejében, elhanyagolta a termelőszövetkezetek pártszervezeteinek segítését, belenyugodtak, hogy egyes szövetkezetek nem kérik a gépek segítését a kapálás idejére. Ezért van az, hogy kevés növényápolást végeztek eddig, habár a vetemények első kapálásának ideje elmúlt, sok helyen másodszor is befejezték a kapálást. Most kell tehát teljes erővel, a téli javítás lelkesedésével munkához látni, hogy növényápolási tervükben mutatkozó lemaradást időben pótolhassák. De menjünk tovább, nézzük meg, hogy milyen tanulságokat vontak le a gépállomás vezetői a tavaszi munkákra való felkészülésből, mit tettek, hogy a nyári mezőgazdasági munkákat, a növényápolást, aratást, cséplést, -tarlóhántást és másodvetést a minisztertanács által előírt határidőre jó minőségben biztosítani tudják; Először is nézzük a technikai előkészületeket. Június 2— 3-án tartották meg Nagyhalászon a gépállomási szemlét a megyei tanács megbízottai Vincze János, a kisvárdai gépállomás főmérnöke vezetésével. Meg kell mondani: Vincze János főmérnök alaposan szemügyre vette a gépeket az utolsó csavarig. Megállapították, hogy az erő- és’ munkagépek jó állapotban vannak, kisebb hiányosságoktól eltekintve. Ilyen pél- ■dául, hogy az egyik cséplőgépnél p megengedettnél nagyobb kopást észleltek a bejáratásnál, vagy kevés a vontatókötél, hiányos a tűzoltófecskendők felszerelése, pótolni kell a védőberendezéseket, szükséges néhány csapágy és hogy a két műszak ténylegesen dolgozhasson, még világítólámpákra van szükségük. Ezen hiányosságok megszüntetésére 7 nap határidőt szabott meg a bizottság, s felelőssé tették ezek pótlásáért a gépállomás vezetőit. Az erőgépeket rendben találták, kivéve egy-két traktor üzemanyag-szűrőjét, amit nyomban ki is tisztíttattak a felelős vezetővel. A 4 darab kombájnt és 8 darab aratógépet üzemképes állapotban találták. Igv tehát nyugodtan állíthatjuk, hogy valamennyi gépük indulásra készen áll a kenyércsata megnyeréséért. Ezért dicséret illeti a gépállomás valamennyi dolgozóját, élükön a szakemberekkel. A technikai előkészület mellett ugyanilyen fontos helyet foglal el a munkaszervezés. Ezért sem kell szégyenkezniök a halásziaknak. Gulyás elvtárs, a demecseri gépállomás vezető mezőgazdásza is elismerően beszélt a helyes munkaszervezésről, elismerte, hogy a halászi és a demecseri gépállomás között folyó versenyben az előkészületek szerint Nagyhalásznak nagyobb lehetősége van az elsőség megszerzésére. Pontosan elkészítették a gépállomás éves és nyári terve után a brigádok beosztását, meghatározva egyes gépenként, határidő szerint a feladatokat. Ez vonatkőzik az aratásra, cséplésre. tarlóhántásra és másodvetésre. Valamennyi termelőszövetkezet területét térképszerűen elosztották, meghatározva a területviszonyokat, azok minőségét holdak szerint, a vetemények gépi munkaerőszükségletét. Ez a térkép egyben a vetésforgó kialakítását is szolgálja. Minden munkafolyamathoz pontos menetiránytervet- készítettek, amelyben község, utca, házszám szerint osztották el a gépeket, különösen az aratás, cséplés munkálataihoz. A helyes munkaszervezés — ha következetesen harcolnak azok betartásáért — megadja az alapot ahhoz, hogy időben teljesítse a gépállomás feladatát. Azonban nem lenne helyes, ha nem szólnánk a meglévő hiányosságokról. Ahhoz, hogy a nyári csatát, a minden szem gabonáért vívott harcunkat siker koronázza. az eddigi intézkedéseknél sokkal többre van szükség. Mert hiába van kijavítva a kombájn, ha nincs elegendő terület biztosítva ré-^nV-e A meglévő 4 darab kombájnak 640 hold kalászos a tervterülete. Azonban ebből csak 294 hold van szerződésileg biztosítva. Vájjon mi lehet ennek az oka? Pedig van olyan termelőszövetkezet, — mint például a nagyhalászi Első Megyei Tanácskozás, — ahol már dolgozott a kombájn és örömmel fogadták munkáját, s most mégsem kérték a kombájn segítségét. A hiba ott van, hogy sem az agro- nómusok, sem pedig a gépállomás pártszervezete nem figyelt fel erre a ielense"re idejében, nem világosították fel a termelőszövetkezeteket a kombájn-aratás előnyeiről, nem adtak megfelelő segítséget a tagságnak az új módszerek alkalmazásához. Pedig szívesen vennék a nagyhalászi Első Megyei Tanácskozás-beliek, ha megkímélné őket a gépállomás nemcsak az aratástól, hanem a csépléstől is, mivel van olyan területük, ahol kombájnnal lehet dolgozni. Ott sem biztosítottak területet a kombájnnak, ahol az előző éven előkészítették a talajt kombájnaratásra. Ilyen például a kótaji Vörös Október termelőszövetkezet, ahol Livpai János traktoros már a tavaly őszi szántásvetés idején úgy dolgozott, hogy most kombájnnal fog azon a területen aratni, csépelni. Mégsem kérték még eddig a kombájnt. Pedig ha meggyőzték volna őket ennek előnyéről, nem maradt volna el az eredmény sem a szövetkezet, sem pedig a gépállomás részéről. Lippai elvtárs jó munkát tudna az előre elkészített területen végezni. Az aratógépekhez szükséges területtel nincs komoly hiba. A nyolc gép közül már csak egynek nincs meg a terület. De ezt is napjainkban kell biztosítani. — Olyan aratógépkezelőket kell nevelni. mint Sándor Gyula, akit a besztereci Üj Barázda termelőszövetkezet írásban kért a gépállomástól aratógépével együtt, az előző években végzett kiváló munkája után. Ha ilyen hozzáértő szakemberek végzik az aratást, híre fut jó munkájuknak, s szövetkezeteink követelni fogják az aratógépeket. A pártszervezetnek pedig tovább kell folytatni a beszélgetéseket valamennyi aratógépkezelővel, kombájnvezetővel és felelős cséplőgépvezetővel, hogy a kenyércsata megnyerésében egész népünk ügyét lássák. A brigádszállások biztosítása nagyon fontos feladat. Sú- lyos hiba, hogy a tervezett 8 brigádszállásból csak egy van berendezve. Felelős ezért a községi és a járási tanács is. Ibrányban, Ke- mecsén, Nagyhalászban nem biztosít lakást részükre a tanács. Pedig a gép, a tervezés semmit sem ér, ha nincs lelkesedés a dolgozókban. ha nem gondoskodunk a traktoristák szociális ellátásáról. Ezt sürgősen pótolni kell. Olyan brigádszállásokat kell létesíteni, ahol otthonosan érzi magát a traktoros, ahol rendesen mosakodhat, pihenhet és szórakozhat. Ehhez megvan minden lehetőség, csak lelkiismerettel kell az adottságokat kihasználni a dolgozók érdekében. Az is hiba, hogy a gépállomás dolgozói nem tudnak hol mosakodni. Pedig nemrég érkezett egy nagyobb teljesítményű villany vízmelegítő, csak az lenne szükséges, hogy a gépállomáson található elfekvő anyagokból egy fürdőépületet emeljenek, mivel megfelelő fúrott kút is található. De arról se feledkezzenek meg, hogy a cséplőetetőknek időben biztosítsák a munkaruhát. Az eddigi jó technikai, szervezési munka mellett tehát az a feladat vár még a nagyhalászi gépállomás vezetőire, hogy a vezetés megszilárdításával, a politikai felvilágosító munka fokozásával biztosítsák a szükséges területet, hogy ezzel is elősegítsék a körzetükhöz tartozó termelőszövetkezetek terméshozamának növelését, gazdasági és szervezeti megerősítését. (N. T.) Megjeleni Dobozi Imre: „Pártmunka egy nyírségi termelőszövetkezetben“ című műve Dobozi Imre új könyvében a sóstóhegyi termelőszövetkezet pártszervezetének küzdelmeit, lelkes munkáját, a lelkesedés mellett a tapasztalatlanságból eredő hibákat, s az elkövetett hibák jó- vátevéséért folytatott harcot írja le. Ez a szövetkezet az 1953-as nehéz esztendőben megállta a helyét. Minden nehézség ellenére foggal, körömmel kiharcolta a jó terméseredményeket. De ennél még többet is tett: segítette a nehézségek leküzdésében a környező szövetkezeteket is. Valóságos erődje lett a Nyírségben a termelőszövetkezeti mozgalomnak. Dobozi Imre müvéből nemcsak a szövetkezeti pártfunkcionáriusok, a szövetkezeti tagság, hanem a városi olvasók is sokat tanulhatnak. Az igazi pártmunka, az emberekkel való türelmes, szeretetteljes foglalkozás bemutatásán kívül a könyv az emberek a szövetkezeti gazdálkodás fejlődésének leírásával szemlélteti, hogyan szünteti meg az ellentéteket a volt nincstelenek és a középparasztok között a közös munka, A növényápolág élenjárói A baktalórántházi járásban Z. Tóth Sándor bakta'órántházi dolgozó paraszt, Cs. Éles Péter ro- hodi egyénileg dolgozó paraszt, Kálmándi Péter besenyődi egyénileg dolgozó paraszt példát mutatnak a növényápolási munkákban. A termelőszövetkezetek dolgozói közül a baktalórántházi Úttörő tsz-ben Nikitovics Anna elvtársnő, a laskodi Vorosilov termelőszövetkezetben Éles Katalin és Nagy János tsz.-tagok példamutatóan végzik a kimért parcellákon a növényápolási munkálatokat. Szabó József VASÁRNAPI JEGYZETEK Az első fecskék Hivatlan-kéretlen, kopogtatás nélkül toppan be ez a kis cikk az újságolvasó otthonába, hogy beleavatkozzék a vasárnap délelőtt gondtalan időtöltésébe. Talán nem illő a látogatás ilyenkor, esetleg kellemetlen is. Lőhet, hogy még nincs minden rendben, vetetlen az ágy, takarítatlan a szoba, vagy fel kellene seperni a ház elejét, Az is lehet, hogy a gyermek nyűgösködik, labdázni szeretne odakinn az udvaron az édesapjával. Az is megtörténhet, hogy a konyhában foglalatoskodik a család, a készülő ebéd körűi bábáskodik. Az újságcikk azért elnézést kér az alkalmatlankodás miatt és becsületszavát adja: nem szól senkinek a látottakról. Nem akar semmit, csak pár szót váltani az olvasóval — hol az öregebbjével, hol a fiatalabbjával. Valami időszerű témáról beszélgetni vasárnapról-vasárnapra. Ma például — mondjuk — az első fecskékről. Az első fecskékkel a Könyvterjesztő Vállalat boltjában találkoztam. Pontosabban nem is a boltban, hanem a kirakatban láttam őket. Díszes keretben, üveg alatt sok-sok kép sorakozott egymás mellett. 18—20 éves leányok és legények képei. Érettségiző diákok. Az építőipari technikum negyedéves tanulói. Az első fecskék — ha szabad így nevezni őket. Az iskola első érettségizői. Megbocsásson az olvasó, de ma talán elsősorban róluk, elsősorban hozzájuk kell szólni. Az élet kapujában állnak — bár már eddig is sokat megismerhettek az életből. Holnap, holnapután talán már lakóházak, iskolák, gyárak építésénél foglalatoskocinak. Illő tehát pár szót váltani velük most, amikor még iskolai feladatot old meg kezükben a körző, a logarléc, a vonalzó. Először is azt kell elmondanom rólatok, kedves fiatal barátaim, hogy ifjúkorotok ellenére komoly embereknek tart benneteket a város lakossága. Hogyisne volnátok komolyak, amikor négy évvel ezelőtt, 14—16 esztendős korotokban ilyen szép mesterséget választottatok magatoknak. Nem volt könnyű a dolgotok. Az ábrázoló geometria, az ácsszerkezetek tana alaposan próbára teszi a diákkoponyát. De ne beszéljünk most erről. Becsülettel helyt álltatok négy esztendeig, s ma az építők napján szeretettel ölel benneteket szívére az építőipari dolgozók nagy családja. Híres család ez, kedves diákok. Ök építették ezt a várost, iskolátokat, lakóházatokat. Ök vitték elől a múlt május elsejéin is a mi győzelmeink zászlait. Ök írták ki a város korrupt polgármesterének épülő villájára, hogy: ,.Lopta-lak”. ök szenvedték meg nyáron a forróságot, télen az éhséget. Kemény emberek ők — holnapi munkatársaitok. Hadd szóljak röviden munkátokról, életetekről, amely rátok vár. Még nem igen tudjátok, de pár év múlva megtudhatjátok, hogy milyen kedves, milyen kellemes gond új lakásba költözni. Nos: negyvenezer magyar családnak szerez ilyen kellemes gondot a"" kormányprogramm ebben az évben. Negyvenezer új lakás — többek között ezt várja tőletek és az egész építőipartól az ország. Aztán- gazdasági épületeket, raktárakat, kultúrotthonokat. Nemsokára ezeknek építésénél fogtok segíteni. Illő tehát, hogy kicsit megismerkedjetek jövendő munkahelyetekkel. Azt hiszem, arról nem szükséges beszélni, hogy ma télen-hyáron van munkája az építőipar dolgozójának. — Annyi, hogy két kézzel sem győzi. Azt is tudjátok, hogy milyen gépek, felszerelések segítik az építés munkáját... — Tudjátok, hogyne tudnátok, hisz’ hányszor, meg hányszor találkoztunk a Beloiannisz-téren! Hányszor meg hányszor álltatok meg a toronydaru alatt és figyeltétek munkáját. Még a vezetőfülkébe is felkapaszkodtatok, szétnéztetek a két hatalmas épületen és úgy-e azt éreztetek, hogy nagyszerű dolog az építkezés parancsnokának lenni! Mindezt ismeritek. De vajjen tudjátok-e azt, hogy nem akármilyen munkát várnak tőletek az emberek? Képzeljétek csak el, milyen bosszúság, ha elfuserálnak egy épületet. Mondjuk: felpúposodik a padló, lehullik a vakolat, mint az új irodaház egynémely lakásában. Azt gondoljátok, hogy ilyenkor az emberek nem szidják szép szakmátokat? Vegy vegyünk egy másik példát. Képzeljétek csak! Az irodaház építői végre valahára elérkeztek a külső vakolás munkájához. Nagy szó ez, mert az elmúlt esztendő alatt jóformán egyebet sem hallott az ember, csak azt, hogy már megint elhalasztották az irodaház átadásának időpontját. (E sorok írójától egyszer úgynevezett „álló anyagot’’ kért a szerkesztőség. Ez afféle aranytartalék, olyan újságcikk, amelyet akkor közöl a lap, amikor nagyhirtelen nem volna mit betenni az újságba. Megírtam az álló anyagot — az irodaház építéséről. Jó két hónap múlva került újságba. de igazán nem veszített időszerűségéből.) Hát ilyen vontatottan készült az irodaház. Ezért mondtam, hogy nagy szó a külső vakolás megkezdése. No, de ne siessük el a dolgot: erre nem került sor. Az állványokat felépítették ugyan (egy brigád egy álló hétig dolgozott rajta), de aztán a vezetők elrendelték a lebontást. Nem az irodaházat, csak az állványokat bontják le, de úgye ez is éppen elég fejetlenségre vall? Mi a véleményetek róla? Vagy arról mi a véleményetek, hogy a békeház építésénél minduntalan beleszárad a malter a ládába? Nem kis dolog ez sem. 300 forintba kerül a malter köbmétere. Kedves fiatal technikusok! Ugye, ti nem fogtok ilyeneket csinálni? És nem tűritek azt sem, hogy mások így pazaroljanak? Ne is tűrjétek. Nekünk még nagyon sok lakást, iskolát, gyárat, napközit kell építeni. Építsetek szép, kifogástalan minőségű épületeket. Építsetek gyorsan, olcsón! 4
