Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1954-06-03 / 130. szám

' 3

NÉPLAP

1954 JUNIUS 3, CSÜTÖRTÖK

liért maradt el ^írpaKony a beadásban?

Mielőtt megválaszolnám a kérdést, előbb nézzük meg, hogy miből hány százalékra teljesítették a község dolgozói a begyűjtési tervet. ' Vágómarhából 51, tojásból 24.6, baromfiból 20.1 százalékra, tejből pedig csak 9.6 százalékra. Az esedékes adónak alig negyede folyt be az év első öt hónapjában. Ezek hát az „eredmények“. Most pedig lássuk az okokat. Elsőnek talán azt kell megemlíteni, hogy nem érvényesül a pártszervezet ellenőrző szelepe. A községi pártszervezet titkára, Tamasovszki elvtársnő a községi tanács dolgozója. A tanácselnök, Pál elvtárs pedig mindenkor érezteti, hogy hivatali felettese a párttitkárnak. Soha nem kéri a pártszervezet segítségét, semmit sem közöl a pártszervezettel.

A másik nagy hiba, hogy a végrehajtó bizottság nem őrzője a törvényességnek. A községi tanács elnöke jogtalanul ad ki sertésvágási engedélyeket. Tóth Antal például az elmúlt évről hátralékos 41 kiló sertéssel, s ez ev februárjában mégis megkapta a sertésvágási engedélyt. Április

17-én a földművesszövetkezet részére adott ki 3 darab sertésre vágási engedélyt, figyelmen kívül hagyva, hogy a sertések nem érték el a kivánt súlyt, s azt sem nézte meg a tanács, hogy- a sei- tés eladói teljesítették-e ipár ser- tésbeadási kötelezettségüket De nézzük a tanácstitkár munkáját. Szilasi elvtárs háztáji gazdasága után még a múlt évről sem teljesítette beadási kötelezettségét. „Népszerűtlen1* feladatnak tekinti a beadási hátralékok szorgalmazását. Azt hangoztatja, hogy 6 „jó ember'* akar lenni, „meg akar maradni“ a jövő tanácsválasztás után is, „nem akarja zaklatni“ választóit. Arra azonban nem gondol, hogy a dolgozó parasztok, akik becsülettel teljesítik állam iránti kötelességüket,

nem igen tűrnek meg soraik között ilyen megalkuvó vezetőket, akik lépten-nyomon vétenek a törvényesség ellen.

Szilasi elvtárs „jó‘‘ papírmunkát végez. Szépenhangzó jelentéseket ír feletteseinek, mintha ezzel valamit is segítene a szé- gyelnivaló begyűjtési eredményeken. Szilasi elvtárs jól ismeri a törvényt. Miért nem dolgozik hát aszerint? Miért hívja ki maga ellen a község becsületes dolgozó parasztjainak haragját?

Legfőbb ideje, hogy rendet teremtsen saját portáján a községi tanács, minden esetben a párt irányítása szerint dolgozzon, tartsa be a törvényeket és így Nyírpazony is javíthat eddigi rossz eredményein.

Szloboda János, a járási vb. elnökhelyettese Nyíregyháza.

DERŰS PERCEK

Ebben a rovatban egy-egy ellesett vidám percről tudósítjuk az olvasót. E vidám percek népünk örömteli életének virágai.

A magyar labdarúgóválogatott győzelmének hire szélnél sebe-* sebben száguldottá be a várost, s azokhoz is percek alatt eljutott, akik nem jutottak jegyhez, de még rádiót sem hallgathattak. Akkor este az emberek nem úgy köszöntek egymásnak Nyíregyházán, hogy „jó estét kívánok“, hanem úgy, hogy: „7:1!” S a ragyogó győzelem hatása pontosan lemérhető volt még a Bessenyei- kerti gyermekjátszótéren is, ahol a mérkőzés után a libikóka, a hinta, a körbeforgó masina percek alatt elvesztette minden jelentőségét, s a gyermekek jórésze piros gumilabdákat kezdqtt rúg- dalni a porban a szülők nagy örömére.

Egyaránt folyt kollektív és egyéni játék. Az egyik hétéves fiúcska például egy másik hasonlókorúval játszott. Szemben egymással két kaput „állítottak fel”, a kapufákat homokdombocskából tornyozva, s úgy rugdalták a labdát.

Egyikük gólokban lemérhető fölényt harcolt ki magának. S amikor már a tizedik gól is beviharzott az ellenfél „hálójába”, a győzelemre esélyes lurkó felvette a földről a labdát, hátat fordított', ellenfelének, köszönésre sem méltatta. Távozását csupán ennyivel indokolta meg:

— Veled nem érdemes kezdeni. Te még az angoloknál is gyengébb vagy.

A torpai termelési bizottság mozgalma a holdankénti 200 mázsás cukorrépatermés eléréséért

Lesz-e már ezen a nyáron előadás a szabadtéri színpadon?

A tarpai termelési bizottság mozgalmat indított a 200 mázsás 'cukorrépatermesztés sikeréért. A mozgalomhoz csatlakozott a Baj- csy-Zsilinszky és a Rákóczi termelőszövetkezet, az egyénileg dolgozó parasztok közül Simon Géza, Csürke Lajos, Csürke Bertalan, Kiss János és sokan mások. A tarpaiak kezdeményezésében az az értékes vonás, hogy a versenyzők között olyanok is vannak, akik még nem termesztettek cukorrépát. Ennek ellenére azonban bíznak a sikerben. Ugyanis abban egyeztek meg a termelési bizottsági ülésen, hogy a község legtapasztaltabb cukorrépatermesztői átadják tapasztalataikat a kezdőknek. Ezenkívül tanulmányozzák és alkalmazzák Sedlmayr Kurt akadémikus módszerét. A sarabolást a legtöbben már el is

végezték. Az egyelést 3—4 leveles korban, csokrosítással gyorsítják meg. A kapálást kellő mélységben végzik el, mert a cukorrépa szereti a laza talajt. Az itt- ott észlelhető nitrogénhiányt pétisóval pótolják. Figyelik a kártevők megjelenését is, hogy gyorsan védekezhessenek ellene, ha fellépnének. Ilyen „haditerv“ esetén a tarpaiak mozgalma eléri célját.

31 községben fejezték be a dohányültetést

A szabolcs-szatmármegyei termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok á szeszélyes időjárás ellenére is nagy szorgalommal végezték a dohányültetést. A gyengébben fejlődött palántákat igyekeztek elültetni, hogy így kedvezőbb körülmények között jobban fejlődjenek. Már eddig is szép eredményekről tettek tanúbizonyságot a nyírgyulaji Petőfi, a kislétai Rákóczi, a mátészalkai Zalka Máté termelőszövetkezetek. A palántájuk nem fejlődött elég szépen, mert a hideg kicsit megcsípte őket, de amint lehetett, a szabad levegőhöz szoktatták és idejében kiültették a palántákat. Most már kiheverték a palánták a kedvezőtlen időjárás hatását és fejlődésükből úgy látható, hogy meg lesz a vállalt 10 mázsás termés holdanként.

Azonban nemcsak a termelő- szövetkezetek, hanem az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok is lelkes munkát végeztek. Már eddig 83 dolgozó paraszt fejezte be a dohányültetést. Vannak olyan termelők is, akik már az első kapálást is elvégezték. Gyenes Sándor nyírcsászári dolgozó paraszt dohányát május 27-én, Csadek Tamás demecseri dolgozó paraszt

28-án már egyszer megkapálta a korán kiültetett dohányt.

A megyében harmincegy községben fejeződött be a dohányültetés.

^íövényápolási

hírek

Az érpataki Alkotmány termelőszövetkezetben befejezték a

hagyma háromszori kapálását. A kapásnövényeket először mind

megkapálták. 40 hold gyümölcsösben háromszor végeztek talajpor- hanyító munkát.

Diószegi Béla Érpatak.

•

Termelőszövetkezeteink dolgozói szorgalmasan dolgoznak. — A kongresszus tiszteletére tett vállalásukat teljesítették. A cukorrépát és takarmányrépát kiegyeltük. 20 hold szántóföld helyett 50 holdat szórtunk be műtrágyával és 5 hold szőlőterületet. A gyümölcsösben a szükséges permetezéseket eddig 100 százalékosan elvégeztük.

Bíró Ferenc tsz. párttitkár.

JÓSZOMSZÉDOK

rpegnap reggel Domb- rádról 15 ember szekerezett át a szomszédos Pátroha községbe. Az eső csendesen szitált, de a dombrádiak szavukat adták arra, hogy

2-án átmennek és megtartják Pátrohán a kölcsönös határszemlét, és értékelik a két község közötti versenyt. Ez a verseny már régi múltra tekint vissza, s idén már ez a harmadik kölcsönös határlátogatás. Május 31-én a pátro- haiak látogatták meg a dombrádiakat. Fogatokkal járták be a határ minden részét. A jó gazda szemével néztek meg minden táblát és a határszemle utáni megbeszélésen meg is mondták a látottakról a véleményüket. Jól dolgoznak a dombrádi dolgozó -parasztok, de a pátrohaiak szerint van még javítanivalójuk. A kukoricát csak nagyon kevesen boronálták meg, pedig szakvélemény szerint

egy jó boronálás felér egy kapálással. Van ugyan lemaradás egyéb növények kapálásánál is. de ezt néhány nap alatt be lehet hozni.

A dombrádi határban már sok rozstábla teljes virágzásban van és még eddig sehol sem végezték el a pótbeporzást. Mindezeket beismerték a dombrádiak és tanultak belőle. De ezzel még nem döntötték el, hogy a verseny legutóbbi szakaszában ki lett a győztes. Most a dombrádiakon volt a sor és 3-án, délelőtt meg is tartották a határszemlét. A pátrohai határ minden dűlőjében végigment egy-egy szekér, a vetések mindenhol szépen fejlődnek. A kalászosok, de különösen a rozs, már jóval magasabb egy méternél. A szépen fejlődő rozskalászok már itt is teljes virágzásban vannak, de a pátrohai dolgozó parasztok a virágpoi zást nem bízzák a természetre.

ZT ozzákezdtek a rozs -*-1 pótbeporzásához. A termelőszövetkezet lóhátról, kötél segítségével már 40 hold rozson végezte el a pótbeporzást. Az egyéni gazdálkodók közül is 70—80-an mintegy 100 hold rozsot pót- beporoztak. A növényápolási munkák is gyors ütemben haladnak. A burgonyájuk legtöbb helyen már virágzik. A gazdák közül sokan már a második, sőt a harmadik kapálást is elvégezték. Az előcsir áztatott burgonyából még e hónap végén*1 piacra akarnak szálliu^rtf. A kukorica, napraforgó is megkapta a borymálást és az első kapáiéit. De lemaradás van a cukorrépa eavelésénét és kapálásánál. Több táblában a gyom már magasabbra nőtt, mint a cukorrépa. Ez persze nem sok, de nagyot rontott a pátrohaiak eredményén.

A határszemle után a községi tanácsház egyik termében ültek össze, két község verseny- bizottságának tagjai, hogy most már ténylegesen eldöntsék, ki lett az első a kongresszusi versenyben. A hozzászólások egymást követték. Egy ember sem akadt, aki ne mondta volna el véleményét. Sokáig vitáztak azon, hogy ki a győztes, mert tény az, hogy a pátrohaiak jobban állnak a munkával, de jobb az adottságuk is. mert Dombrádon na- "obhrészt laoosfekvésn. kötött talajon gazdálkodnak. Végül is hosszúi vita, után jegyzőkönyvbe foglalták, hogy Dombrád 60 s~áz''1,ihia. Pútrohc 75 százalékig végezte cl a növényápolást. Ezzel r verseny még nem. ért véget. Maid ősszel a terméseredmény dönti el hogy a két talu vetélkedéséből ki kerül ki győztesen.

Hetek óta folyik a vita a Néplap hasábjain a város szépítéséről, kulturális problémáiról. Sok érdekes észrevételt közölt az újság, ami beszédesen bizonyítja hogy sok még a tennivaló ezen a téren.

Hozzászólásomat azzal kezdem, hogy Nyíregyházáról olvastam a Csillag című irodalmi folyóirat legutóbbi számában. Szabó Pál írt városunkról. A közelmúltban megrendezett Móricz-esten láttuk vendégül a neves írót és ebből az alkalomból írt benyomásairól. Szabó Pál leírja, hogy menynyire tetszik neki városuna, milyen tisztának találta Nyíregyházát és milyen kedvesek, milyen előzékenyek voltak hozzá az emberek még az üzletben is, mintha régi ismerősökkel találkozott volna. Ez az írás részletesen szól a város legszebb üzletéről, a csemegeáruházról, ahol főleg az esti órákban tolong a vásárló közönség.

A dicséretre feltétlenül büszkék lehetünk. S ha mostanában járna városunkban Szabó Pál, bizonyára megdicsérné a Sztálin-téri Jereván kertvendéglőt is. Egy és más létesítményekért kijutna a dicséretből Nyíregyházának.

Az idevalósinak mégis az az érzése, hogy vendégünk csak a Széchenyi-úton, a Kossuth-tér környékén és még néhány valóban szép helyen járt. Ezek a városrészek valóban jó benyomást keltenek az idegen szemében tisztaságukkal, a jó világítással. öröm szétnézni a teljesen fővárosi jellegű csemegeáruházban és még jóné- hány nyíregyházi üzletben is, különösen hetivásáros napokon. amikor tömegesen jönnek be a városba a környező községek, tanyás, dolgozó parasztjai is. Az életszínvonal emelkedését bizonyítják a nagy csomagok, a ruhaneművel, rádióval. miegymással megrakott. hazafelé induló szekerek.

Mindez azonban nem jelenti é<- nem jelentheti azt, hogy városunkban minden rendjén van. Jócskán van még tennivaló, hogy városunk külsőleg is kultúrált helység benyomását keltse és belső kultúrája is megfelelően fejlődjön. Nyíregyháza dolgozói sok—inden más mellett szeretnék tudni, hogy vájjon lesz-e már ezen a nyáron is előadás a Sztáhivtéren épülő szabadtéri színpadon. Az építkezést már a múlt évben megkezdték, s még most sem halad kellő ütemben. Bizonyára sok anyag elpocsékolódott már, pénzbe kerül az állandó éjjeliőr is. Amellett itt a jóidő, az emberek szívesen fogadnák, ha a szabadtéri színpadon szólalnának meg a helyi kultúr- csoportok, a budapesti vendégművészek. Nagyon süygős tennivalónak tartom a szabadtéri színpad felépítését. Úgy gondolom, erre van is lehetőség.

Tudjuk, a színpad nagyrészt társadalmi munkával épül. A kultúraszerető emberek rendszeresen kijárnak a Sztálin- kertbe és segítenek az építőmunkába, amennyit tudnak. Ezt a segítséget, ezt az alkotóerőt kellene jobban kihasználni, alaposabban megszervezni. Az üzemek, a hivatalok dolgozói nem zárkóznak el a segítés elől, ha biztosan tudják, hogy mondjuk három vagy négy hét múlva már avatóhangversenyt hallgathatnak a Sztálin-téren.

Még valamit a városszépítésről. A nyíregyháziak kedvenc hétvégi pihenőhelye a sóstói erdő. Sokan azonban nem mennek ki egészen a Sóstóig. Vagy az utazást tartják kényelmetlennek, vagy az idejük kevesebb. Itt sétálnak az épülő stadion környékén, ahol újonnan telepítik a kiirtott, erdőrészt. Nagyon szívesen vennék ezek az emberek, ha errefelé is volna minél több pad, ahol lepihenhetnének.

Dr. Remes Elemér,

a megyei tanács dolgozója.

Becsüljük meg középületeinket

Vagyon helytelen és erkölcstelen dolog, hogy egyesek. — legyen az gyermek, ifjú, vagy felnőtt — új vagy átalakított, újra festett épületekre firkálnak, rajzolnak vagy vésnek semmitmondó szavakat, neveket, vagy trágárságokat.

Csak néhány példát a sok közül: alig fejezték be a bak- talórántházi földművesszövetkezet boltjának igen ízléses újrafestését, már pár nap múlva valaki ez épületet találta a legalkalmasabbnak arra, hogy kipróbálja, vájjon tud-e egyenletes fekete függőleges vonalakat húzni. A nyíribronyi iskola egyik épületének falát pedig fajtalan szavak „hirdetőtáblájának“ szánta egy-egy felelőtlen.

Szüségesnek tartanám, ha aziskolák, a szülők, a tömegszervezetek mozgalmat indítanának ilyen céllal: becsüljük meg középületeinket.

ALBERT ANTAL,

tanulmányi felügyelő, Baktalórántháza;