Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-27 / 151. szám
1954 JUNIUS 27, VASÁRNAP NÉPLAP 5 Orvoslást várunk! Miért sütnek rossz kenyeret a jó lisztből ? „Miér sütnek rossz kenyeret a jó lisztből“ — ezt kérdi levelében Nagy Istvánné mátészalkai dolgozó. Örömrtieí látják a dolgozók, hogy Nyíregyházán az üzletekben már szebb és jobb kenyeret árusítanak. A kenyérgyárak igyekeznek kijavítani a hibákat és ez így helyes. Mátészalkán azonban még mindig rossz a kenyér, pedig a liszt, amelyből sütik, jóminőségű. Nagy Istvánné többek között ezt írja: „8—10 napig olyan savanyú a kenyér, mint az ecetes uborka, aztán a másik 8—10 napon olyan sós, mint a hering, vagy pedig félnyersen kerül a dolgozók asztalára. Nem is beszélve arról, hogy forgácsot és még más oda nem való tárgyakat lehet a kenyérben találni.“ Véleményünk szerint lelkiismeretesebb munkára van szükség. Hiányosnak látjuk mi is, mint a levélírónk az ellenőrzés munkáját. A mátészalkai pékség vezetői és dolgozói sürgősen javítsák ki hibájukat, süssenek a jó lisztből jó kenyeret, akkor minél előbb elnyerik a dolgozók megbecsülését. Vagy alusznak, vagy nem hallják. Hegyaljai Albert tiszaberceli levelezőnk türelmetlenül írhatta levelét és bosszúsan. Megértjük bosszúságát, türelmetlenségét, hiszen panasza eddig is süket fülekre talált. Pedig már lapunkban is felhívtuk az illetékesek figyelmét a tiszaberceli DISZ-ifjúság panaszának orvoslására. A tiszaberceli fiatalság példamutatóan végzi a mezőgazdasági munkát. A község az elsők között van a növényápolási munkákban és ez részben az ifjak jó munkájának köszönhető. Egy kérésük van csupán a fiataloknak. Adjanak helyiséget a tiszaberceli DlSZ-szervezetnek. Már hónapok óta kérik ezt a fiatalok. Az illetékesek azonban vagy alusznak, vagy nem hallják... Reméljük, hogy most mór meghallják, illetve sürgősen orvosolják az illetékesek a tiszaberceli DISZ-fiatalok panaszát. Nagyobb felelősséget a permetezőszerek csomagolásánál A műtrágyáért, vállalat raktárából darabáruként egy ládában 35 kiló nikotint kaptunk. A láda sértetlen volt, így a termelőszövetkezet raktárába vittük. Néhány nap múlva észrevettük, hogy a nikotin folyik. A ládát a községi tanács elnöke jelenlétében bontottuk fel. A felbontáskor kiderült, hogy a rossz csomagolás következtében két kiló nikotin folyt el. Az esetről jegyzőkönyvet vettünk fel és megküldtük a vállalatnak. Válaszolni azonban úgylátszik elfelejtettek. A termelő- szövetkezetnek a helytelen csomagolással 400 forintos kórt okozott a vállalat. Az a kérésünk, hogy a vállalat térítse meg a hanyag csomagolásból eredő kárt. Kovács Ilona Petőfi tsz. Nagydobos. A Néplap elintézte Józsa Lajos darnói lakos azt írta levelében, hogy igazságtalannak látja a reája kivetett adót. A fehérgyarmati járási tanács pénzügyi osztályával vettük fel a kapcsolatot. Hajdú Erzsébet a következőket írja a kivizsgálás eredményéről: „Józsa Lajos 1954. évi általános jövedelemadójét a Darnó községre megállapított átlagadó alapján vetették ki. Józsa Lajos panasza jogos, mivel földterülete a múlthoz viszonyítva nem változott, s így a múlt évben megállapított 1275 forint általános jövedelmi adót kell fizetni az 1652 forint helyett.“ „Folyó hó 17-én a Néplapban „Szeressük jobban Nyíregyházát“ — című cikk jelent meg. A cikkben Bartha Sándor elvtárs arról ír, későn jöttünk rá, hogy a sóstói strand vize egészségtelen. Mi a Bujtost és a sóstói strand vizét igen gyakran vizsgáltatjuk. Igaz, hogy a bujtosi strand tavaly le volt zárva, de az idén erre nincs szükség, mert a vize szinte ivóvíz-tisztaságú. A Sóstó fürdő vize is megfelel fürdés céljára. A fürdést tehát engedélyeztük. A napos idő hatására a sóstói víz öntisztulási folyamaton megy keresztül. Dr. Biró Béla városi tisztiorvos.“ •“’"’IC Vb Levelezőmozgalmunk Az elmúlt héten — június 20-tól 26-ig 155 levél érkezett szerkesztőségünk címére. Ez idő alatt 84 levelet közöltünk lapunkban. Különböző szervektől 24 olyan választ kaptunk, amelyben a dolgozók bejelentései nyomán tett intézkedéseiket közük. Postafordultával intézkedett a bejelentések nyomán a mátészalkai járási tanácsnál dolgozó Szentesi Miklósné elvtársnő. A héten Ibrányban és Szabolcson beszéltük meg lapunk munkáját a levelezőkkel és olvasókkal. A papírgyűjtés és a levéltár Mindannyian nagyon jól tudjuk és látjuk, hogy életünknek ma alig van olyan megnyilvánulása, ahol a papír ne szerepelne valamilyen formában. Ha a kis ember megszületik, beírják nevét az anyakönyvbe, erről bizonyítványt is adnak Amikor először orvos kezébe kerül, az receptet ír, oltási bizonyítványt állít ki és folytathatnánk ezt az ember életén keresztül az iskolai bizonyítványokon, iskolai könyveken keresztül egészen a halotti anyakönyvig. Mi ennek a következménye? Az, hogy egyre több és több papírt fogyasztunk, tehát mindig több és több papírra van szükségünk. Ha most már megmondjuk azt, hogy a papírgyártáshoz legjobb alapanyag a papír, akkor megérthetjük azt is, hogy miért kell a már hasznavehetetlen papírt összegyűjteni, hiszen a kész papír egy csomó vegyi eljárástól kímél meg bennünket. Tehát a hulladékpapír összegyűjtése hasznos a népgazdaságunknak, de hasznot jelent az összegyűjtőnek is, mert pénzt kap érte. Minthogy mi most a papír- gyűjtésnek a levéltárhoz való viszonyáról akarunk beszélni, szükséges, hogy elmondjuk azt is, mi a levéltár. A levéltár ma szocialista államberendezésünk fontos intézménye. A most kifejlődő szocialista típusú levéltárak kereszt- metszetét fogják adni politikai, társadalmi és gazdasági életünknek. összegyűjtik például az egyes üzemek iratanyagát és ennek alapján a későbbi kornak módjában lesz majd összevetni a múlt kizsákmányoló politikáját a mai politikával, amelynek minden ténykedése a dolgozó nép felmelkedését célozza. Ezek elmondása után úgy tűnhetik, hogy a papírgyűjtés és a levéltárak munkája között ellentét van. A nemzetgazdaság érdeke azt kívánja egyrészt, hogy minél több nyersanyagot képező selejtpapír kerüljön papírzúzó- ba, másrészt, hogy a levéltárak teljes keresztmetszetet tudjanak adni mai életünkről, tehát minél több iratot gyűjtsenek össze. Ez az ellentét azonban nem áll fenn. Ugyanis az egyes intézmények iratanyagának selejtezésénél az öntudatos dolgozók már maguk is ki tudják választani azokat az iratokat, amelyeknek megtartása fontos. Kormányzatunk itt sem hagyja teljesen magára a dolgozót, hanem minden minisztérium külön-külön ügykörjegyzéket adott ki, amelyekben megmondja, hogy milyen iratokat tartson meg az intézmény az utókor számára. De még ezzel sem elégszik meg, hanem elrendelte, hogy az ilyen selejtezési eljárást a levéltárak a részükre megadott szempontok szerint vizsgálják felül és csak azután szabad a kiselejtezett iratokat a gyűjtő vállalatnak átadni. A levéltár ezúton is felhívja a vállalatok, intézmények vezetőinek figyelmét, hogy a selejtezés elvégzése után a levéltár felülvizsgálatát kérjék meg és ne kerüljenek összeütközésbe az .1950. évi 29. számú iratvédelmi törvénnyel. A jelenlegi papírgyűjtő hónapok alatt külön selejtezés elrendelve nincs, de a 185/1951. (X. 23.) számú minisztertanácsi rendelet előírásai szerint, lehet végezni selejtezést, de a selejt- anyag felülvizsgálatára fel kell kérni — mint rendesen — megyénkben a nyíregyházi állami levéltárat. Amelyik vállalat ezt nem tartja be, nem segíti kellő öntudattal kormányzatunk tudományos célkitűzésének megvalósítását és a kidobott papíranyaggal több kárt okoz, mint hasznot. Kiss Ernő Jla b ú í'án stiök MINT EGY KIS OÁZIS a sivatag közepén, úgy helyezkedik el a hatalmas szántóföldek között sűrű lombú, zöld fákkal körülvéve a gyártelep. A pompázó természet százféle virága, bokra és fája teszi széppé itt a környezetet. Az eső utáni föld páráján erőszakosan törnek át az ébredező nap sugarai. Mintha aranyeső hullott volna, úgy szikrázik, csillog a harmat a zöld füvön. Az ázott föld frissen, édes illata csapott meg, amikor kiszálltam a vonatból a takaros, kis nyírbogdányi állomáson. A falu felé vezető úton nem jár még senki, mégis mintha nótaszó ütné meg fülem. Vagy talán nem jól hallottam? De ,nem, mégis. Most már tisztán hallom. „Sárgát virágzik a repce ...“ Halk foszlányokban szűrődik át a fák közül a fiatal leányok éneke. Egy-egy nóta után nevetgélnek, évelődnek, de azért szaporán mozog kezükben a kapa. Nem igen beszélnek egymás között róla, de könnyed, önfeledt kacagásuk elárulja, hogy öröm nekik a munka. Az állomástól a gyárig vezető utat olyan rövidnek találja az ember, hogy mégegyszer szívesen megtenné. Az út két oldalát virágzó jázmin-bokrok és vadcseresznyefák díszítik. A sűrű lombok között kis, fehérremeszelt házikók bújnak meg, egy-egy ablak úgy tekint ki a sűrű zöld közül, mint a pajkos gyermekszem a bokor alól, ha bujócskát játszanak. így vezet az út egészen a gyárig. ‘a A KÖRNYEZET nompázó szépségének nem vet határt a grér- telep kerítése, A gyár udvarát mindenütt fák, zöldelő. ápolt bokrok és szebbnél szebb rózsafák teszik otthonossá. Nemcsak a természet, de a rend és tisztaságszerető munkások keze is sokat változtatott már a gyár belső képén. Az egymásbanyíló kavicsos úton sétálgatva, azon gondolkoztam, mennyit is változott a gyár arculata egy pár év alatt. De nemcsak a gyár, az emberek is megváltoztak. A régi, rosszul felszerelt, egészségtelen —'áréniile- tekben gondterhelt és komorarcú munkások dolgoztak. Nem szerették a gyárat, mert csak szenvedést jelentett nekik. Az éhségtől, a nélkülözéstől való félelem tartotta őket a gyárban. Ugyanaz a gyár ma már az övék. Szeretik, szépítgetik, megbecsülik, mint második otthonukat. Az a munkás, akin régen mindenki csak rúgott egyet, ma már művezető, mérnök a gyárban. A gyárban dolgozó fiatalok minderről keveset tudnak. Na- gyobbrészük a közeli falukból került ide. A maguk szűk, mindennapi életét élvei fogalmuk sem volt arról, milyen lehel egy gyár, vagy egy munkás élete. A világlátás, a tanulniakarás vágya hozta őket ide. Na meg talán többet is lehet keresni a gyárban, mint a földeken. Ha valamelyik öreg munkás beszél nekik a régi életről, ámul- va hallgatják, mint valami mesét. Bizony, az öregeknek csak keserű emlékezés, a fiataloknak pedig hihetetlen mese a múlt. — Talán azért van ez, mert nekik, ami ma van, az mind természetes. Nem is tudnák elképzelni az életüket kultúrház, szórakozás, sportolás nélkül. GONDOLATAIMBÓL két fiatal leány lépteinek zaja riasztott fel, akik a desztillálóból a laboratórium felé tartanak. A kezükben levő üvegedényről azonnal meg lehet állapítani, hogy a laboratórium dolgozói. A laboratórium ajtaján hirtelen befordulnak, de beszélgetésük utolsó foszlányát sikerül még meghallanom. — ... rajtunk áll, hogy az üzem teljesítse a felajánlását. Nagyon jól mondta ez a két leány. Valóban az ő munkájuktól függ, hogy az üzem dolgozói hogyan teljesítik a pártnak adott szavukat, hogy a minőséget állandóan javítani fogják. Hiába igyekeznek ők, hiába tesznek meg mindent, ha a laboratórium dolgozói rosszul végzik a kísérleteket, rossz anyagot adnak le finomításra. A laboratórium a szíve, a kulcsa a vállalat jó munkájának. Nagy felelősség van a laboratórium dolgozóinak a vállán. Tudják ők ezt, hisz sorozatosan szép eredményeket értek el már eddig is. A laboratóriumban példás rend és tisztaság van, bármikor megyünk be. Az asztalokon katonás rendben sorakoznak a különböző üvegedények, tégelyek, desztilláló és fajsúly vizsgáló edények. A rendetlenség és piszok szégyen is lenne itt, ahol ennyi sok fiatal leány és asszony dolgozik. Ezelőtt pár évvel még itt is más volt a helyzet. Sok olyan férfit kellett alkalmazni, akiknek nagyobb hasznát vehették volna a termelésben. Még ezelőtt két évvel sem nagyon bíztak a nők munkájában. Csak olyan helyekre osztották be őket, ahol nem sok képzettség kellett. Ezek a leányok azonban itt is bebizonyították, hogy komoly feladatokat képesek megoldani. így került be a laboratóriumba Simonovits Jenőné, Orosz Erzsébet, Bessenyi Piroska és Tolnai Zsuzsa is, akik már mind kiváló munkát végeznek. Simonovits elvtársnő dolgozik itt a legrégebben. Ö a laboratórium leányainak a „mamája'“, bár nem lehet nagy korkülönbség köztük. Ha valami baj, vagy hiba van, azonnal hozzászaladnak segítségért a leányok. És ő mindig segít. Ha egy-egy új társukat kell megtanítani a „labor“ figyelmet és tudást igénylő munkájára, mindig elmondja, hogy neki is sokat kellett tanulni, míg sztahanovista lett. Az ő példáján minden laboráns tudja, hogy csak akkor végezhet kiváló munkát, ha állandóan képezi magát. Alig két hónapja végezték el a laboráns- képző tanfolyamot az üzemben, ahol igen sokat tanultak, de ősszel újra beiratkoznak az új tanfolyamra is. OROSZ ERZSÉBET alig három hónapja dolgozik a laboratóriumban, de máris az egyik legjobb dolgozó. Azelőtt az erőgéptelepen dolgozott, mint gépápoló. Ez a munkahely sem a képességeinek, sem az egészségének nem volt megfelelő. Határtalan volt az öröme, amikor megtudta, hogy a laboratóriumban dolgozhat. Szorgalmas, állandó tanulással hamarosan a legjobbak közé küzdötte fel magát. Amikor társai látták, hogy a vizsgálati szabványokat egy-két nap alatt elsajátította, komolyabb munkákat is rábíztak. Orosz Erzsiké egy-két hónappal ezelőtt még segítségre szorult és ma már ő segít a még csak pár hete itt dolgozó Bunkóczi Máriának. Olyan a laboratórium, mint egy család. Nemcsak munkájukról, de saját magukról is sokat beszélnek egymás között. Egy héttel a fizetés előtt már azt tervezgetik, hogy milyen színű nyári ruhát csináltassanak, vagy jól áll-e az új ruhához a bordó re tikül. Nagy gondok ám ezek, hisz minden leány férjhez akar menni és az asszonyok is tetszeni akarnak párjuknak. Tetszhetnek is, mert ezek a nők mind szépek, jókedvűek, jól dolgoznak, szépen keresnek. Büszke lehet rájuk bár-: melyik férfi. Ha azonban dolgoz- ni kell, akkor is jó kedvel, vidáman látnak munkához. SOK NEHÉZSÉGET küzdöttek már le ezek a leányok. A gázolaj lobbanáspontjánál már régen hibák voltak, míg végül rájöttek^ hogy egyszerűen a tégelyek megfelelő tisztításával javíthatnak; ezen. Sok gondot okozott Simonovits elvtársnőnek a renülőmotor- olaj finomításánál a magas savfelhasználás. Hosszú egyéni tanulás és kísérletek során rájötti hogy egy eljárással a minőség és a szín ugyanaz marad és a savfelhasználást mégis 4 százalékkal; lehet csökkenteni. Ezzel jó példát állított a laboratórium fiataljai elé, hogy mennyire az ő munkájuktól függ a vállalat jó munkája. Az ő munkájuk jelentősen hozzájárul a hatalmasmér etil megtakarításokhoz, az önköltség1 csökkentéséhez. Ha ezután még figyelmesebb munkát fognak végezni, ha közös ügyüknek érzik a vegyszerekkel való takarékoskodást, a hibamentes vizsgálatot és egymás között is szigorúan fellépnek azokkal szemben, akik gondatlanul bánnak az állam vagyonával, figyelmetlenségből és hanyagságból egymásután törik a drága kísérleti edényeket, akkor' valóban az üzem termelékenységének mozgatójává válnak. Az~ üzem szeretetének, egymás iránti1 megbecsülésüknek, hálájuknak' ebben kell megmutatkoznú Ha versenykedvük, tanulniakarásuk- cs új sikerekre való törekvésük továbbra is töretlen marad, akkor az üzem dolgozói még büszkébbek lesznek rájuk. SALLAY LÁSZLÓ
