Néplap, 1954. június (11. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-27 / 151. szám
NCPIBP 3 1934 JUNIUS 27, VASÁRNAP A guatemalai helyzetről A Biztonsági Tanács üléséről A Biztonsági Tanács pénteki ülésén amerikai nyomásra elutasították Guatemala kormányának azt a kérését, hogy a tanács ismét tűzze napirendjére a guate- málai kérdést‘és foganatosítson intézkedéseket a tanács előző felhívásának érvényesítésére, A pénteki ülésen az Egyesült Államok, Brazília és Colombia küldöttei azt kívánták, hogy ne az ENSZ, hanem a pánamerikai szervezet vizsgálja ki a guatemalai helyzetet. * A londoni rádió jelentése szerint a Biztonsági Tanács döntésének közzététele után Guatemala washingtoni nagykövetégse közleményt adott ki. Eszerint a guatemalai kormány megtagadja az engedélyt az amerikai államok szervezetének békéltető bizottságától, hogy vizsgálatot folytasson Guatemalában. Menekülnek a támadók A guatemalai kormánycsapatok főparancsnokságának legutóbbi jelentése szerint „az inváziós erők az egész fronton menekülőben vannak*'. A főparancsnokság megcáfolta a betolakodók főhadiszállásáról származó híreszteléseket, amelyek szerint Chiquinula városa az Armas-féle erők kezébe került. Az amerikai reakciós sajtó az intervenció kiszélesítésére bu jlogat Az amerikai reakciós sajtó attól való félelmében, hogy a Guatemala elleni jelenlegi támadás kudarcba fulladhat, kampányt indított az Egyesült Államok Guatemala elleni intervenciójának ki- terjesztésére. A „The Newyork American“ washingtoni tudósítása a következőként hangzik: „A kommunistaellenes mozgalom (így nevezi az amerikai sajtó az intervenciós csapatokat) Guatemalában szemmelláthatóan gyengül. Valami nincs rendben a menetrenddel.“ A lap kijelenti, hogy az Egyesült Államok „céljául tűzte ki a guatemalai rendszer meg- változtatását*1 és az amerikai intervenció kiszélesítésére hív fel. A lap közli William Randolf Hearst szerkesztőségi cikkét, amely a következőket írja: „Mi engedékeny álláspontot foglaltunk el Guatemalával szemben. Eljött az ideje, hogy keményebb módszereket alkalmazzunk.“ Guatemala védelmében prAga A csehszlovák közvélemény felháborodással tiltakozik az amerikaiak guatemalai beavatkozása ellen. A csehszlovák dolgozók — írja a „Rudé Právo“ — figyelemmel kísérik a guatemalai eseményeket és kifejezésre juttatják, hogy együttéreznek a guatemalai néppel, amely hazája szabadságának és függetlenségének védelmére kelt. A csehszlovák nép valamennyi békeszerető néppel együtt követeli az agresszió megszüntetését. RIO DE JANEIRO Június 24-én a Brazil Szocialista Párt szolidaritási gyűlést rendezett Guatemala védelmében. E gyűlésen tiltakoztak „az országba külföldről történt szervezett behatolás ellen“. 30 brazíliai újságíró táviratot küldött Guatemala riodejaneirói nagykövetének. Az újságírók táviratukban helyeslik Guatemalának a területére hatolt betolakodók elleni harcát. Hangoztatják, hogy a Guatemala szuveréni- tása elleni merénylet valamennyi latinamerikai országot veszélyezteti. , . _____________________ j • | cm}! I A washingtoni és az újdelhi megbeszéléseit rőt Az l’Humanité hasábjain Pierre Courtade Churchill és Eden washingtoni tárgyalásaival kapcsolatban a többi között a következőket írja: A sok balsiker ellenére Washington politikusai még mindig vakok és nem látják annak a pro- blémának súlyosságát, de alapvető jellegét sem, amely egyre inkább elszigeteli az amerikai imperializmust. A washingtoni politikusok még ma is úgy beszélnek, mintha ők lennének a világ „lelki gondozói“, közben pedig nem veszik észre, hogy cinikus és szégyenletes módszereik létrehozzák az egységet — ő ellenük. Churchill | azért utazott Washingtonba, meri j a félreértések Washington és ! London között egy idő óta a nyílt civakodás jellegét öltötték. Pedig a napnál is világosabb, hogy a problémák lényegében van ellentét, nem pedig csupán az amerikai kezdeményezések kivitelezési módja vagy időzítése körül. A lényeg az, hogy az angol imperializmus nem hajlandó arra, hogy Ázsiában kikaparja a gesztenyét az amerikai imperialisták számára. A jobboldali Combat ugyanerről a kérdésről azt írja, hogy az Eden legutóbbi alsóházi beszédében foglalt egyezményjavaslat felháborodással töltötte el az amerikai képviselőket és szenátorokot, és Foster Dulles részletes magyarázatokat kért angol kollégájától. „A magyarázatot — írja a lap — részben Uj-Delhi adta meg. Az angol javaslatban ugyanis nincsen semmi rejtélyes. Bizonyítja ezt Csou En-laj és Nehru találkozója. Nem arról van szó, hogy Eden meggyőzze Dullest, hanem inkább arról, hogy tényekkel bizonyítsák be neki, mennyire megvalósíthatatlan az amerikai elképzelés. Egy his ország népe ellenáll Június 19-én hajnalban repülű- gepberregés verte fel a kis Guatemala fővárosának csöndjét. Néhány perc múlva megdöbbentő jelenetnek lehettek tanúi a tegnap még békés város lakosat: a gépekből bombák hulltak alá, s tuzokádó gépfegyverek pásztázták végig az utcákat. — Szinte ugyanezekben a pillanatokban fegyveres csapatok lépték át Honduras felöl a határt és benyomultak Guatemala területére. Meglepőek voltak-e a június 19-i események? Megdöbbentőek, ele mégsem meglepőek. Mert mióta 1944-ben a kis ország sza- tadsagszerető népe elkergette Ubco-t, az amerikai zsoldban álló diktátort, s előbb Arevalot, majd Arbenzet emelte az elnöki székbe, hogy demokratikus átalakulás bontakozzék ki, a támadás veszélye Damoklész kardjaként függött Guatemala feleit. Tíz esztendő alatt 56 összeesküvést szőttek, jórészt amerikai segítségre támaszkodva, hogy megbuktassák a kormányt, s különösen kiszélesedett az aknamunka azóta, hogy földosztás céljaira kisajátítottak 90.000 hektárt az amerikai tulajdonban lévő United Fruit gyümölcstermelő társaság tulajdonából. Hosszú volna elmondani, hogyan próbálta az Egyesült Államok ez év elején a pánamerikai értekezleten a nyugati félteke többi országait Guatemala ellen hangolni, hogyan látta el hadianyaggal a Guatemalával szomszédos Hon- durast és Nicaraguát, hogyan kürtölte világgá a nyugati sajtó heteken keresztül, hogy Guatemala lengyel fegyvereket vásárol, mert ’ „agresszióra készül”. (Az alig négymilliós Guatemala a 160 milliós Egyesült Államok ellen!) Az amerikai lapok most azt igyekeznek elhitetni, hogy Gautemalában polgárháború dúl, s helyi felkelők harcolnak a kormány ellen. Az igaz is, hogy a betolakodók élén az áruló guatemalai Armas ezredes áll, aki már huzamos idő óta havi 150.000 dollárt kapott Amerikától az intervenció ellenértékeként, s hogy az ország söpredékének egyes elemei is megtalálhatók a támadók között. De akad bőven jó pénzért felbérelt nicaraguai és hondurasi zsoldos is, s főképpen az sem titok, hogy az intervenciósok repülőgépeit amerikai pilóták kormányozzák. Nem szólva arról, hogy a támadók fegyverein csupán ilyen felírás látható „Made in USA”. Armas ezredest egy újságíró „blöff-tábornoknak” nevezte el, mégpedig találóan, hiszen a betolakodók főhadi-'zállása szívesen ad győzelmi jelentéseket — a, valósággal ellentétben. Az intervenciósok az első napon 15 kilométeres sávon nyomultak be az országba, s azt terjesztették, hogy elfoglalták Puerto-Bárrios kikötőjét és még több fontos várost. Ez nem volt igaz. A támadók kemény ellenállásra találtak. Arbenz elnök már 20-án átvette a hadsereg főparancsnokságát és rádióbe zédében kijelentette: „Egyetlen guatemalai sem akarja elvesztem szabadságát és nem akar megválni a demokratikus rendszertől. Azon a nyelven fogunk beszélni a betolakodókkal, amelyen ők akarnak velünk — a fegyverek nyelvén.” így is történt. Június 22-én megindult a kormánycsapatok általános ellentámadása, s a legújabb jelentések arról számolnak be, hogy az intervenciósok fejvesztetten menekülnek a hondurasi határ felé, miközben az országban nyugodtan zajlik tovább az élet. A guatemalai kormány azonban nemcsak a fegyveres erőket sorakoztatja fel az intervenció- sok megleckéztetésére. Toriello külügyminiszter közvetlenül a támadás után kérte az ENSZ Biztonsági Tanácsának összehívását. A tanács 21-én ült ö:sze, s az Egyesült Államok reakciós erői azonnal akcióba léptek. A brazil és a colombiai küldött révén olyan határozati javaslatot nyújtottak be, amely arra irányult, hogy Guatemala panaszát a pánamerikai értekezlet „békebizottsága” vizsgálja meg. A pánamerikai szervezet pedig köztudomásúan washingtoni irányítás alatt áll. A szovjet képviselő vétót emelt e javaslat ellen, s végül a francia küldött által előtérj esz- j tett javaslatot fogadták el, amely j a csatározások beszüntetésére szólítja fel a harcoló feleket. A felhívásnak a támadóknál nem volt foganatja, ezért Guatemala külügyminisztere 22-én ismét kérte a Biztonsági Tanács ösz- szehívását. Ezt a tanács soros elnöke, az amerikai Cabot-Lodgc i azonnal elutasította! E példa nél- j kül álló tett olyan visszatetszést ] keltett a Biztonsági Tanáci többi j tagjai körében, hogy Lodge 23-án j kénytelen volt visszakozni és közölni, hogy a tanács mégis ösz- szeül. Guatemalában még ropognak a fegyverek, a béke ellenségei tovább bonyolítják diplomáciai manővereiket. A koreai háború már egy esztendeje véget ért, Indokínában egyre nagyobb a kilátás a megegyezésre, új csatamező kell tehát, ahová fegyvereket lehet szállítani. A fegyver- gyárosok úgylátszik nem okultak a koreai és indoknai példán, s nem tanulták meg, hogy kis népek is hatalmas tettekre képesek, ha szabadságukat védik, Aratás előtt a tiszavasvári gépállomáson Szabó József főgépész vidáman, jár-kel a kijavított gépek között. Az érdeklődőknek mindig egy a ' válasza: „így még nem készültünk fel egy évben sem". A szerelők, a kombájnisták is sokkal képzettebbek már, mint a múlt években, ha mégis baj akad, a mozgóműhely azonnal ott lesz a tarlón. Szauder Antal, a kombájnok I „orvosa“ az utolsó simításokat végzi a mindenttudó, aisínákon. Meghúzza a csavarokat, megnézi az elektromos berendezéseket, megindítja a motort, meghallgatja a „szívverést“ és egymásután mondja ki a végszót: „Jól van, mehet“. A képen előtérben Molnár József kombájnista a főgépésszel még egy próbakört ír le a kombájnjával és aztán ő is beállítja gépét a már kijavított, főpróbán is átesett 14 kombájn közé. Molnár Jói zsef a múlt évben 245 hold kalászost és 305 hold napraforgót vágott le ezzel a masinával. Az idén sem akarja alább adni. A megyei írócsoport közleménye A cséplési tűzveszély megakadályozására már most felkészüli nek a gépállomáson. Minden kipuffogóra szikrafogót szerel Gulyás Sándor hegesztő és segítője, Kenyeres László. (Hammel József felvételei) Közöljük megyénk íróival, hogy az írócsoport vezetősége a szokásos — eddig a nyíregyházi stúdió helyiségében megtartott — pénteki megbeszéléseit a jövő héttől kezdődően csütörtökön délután 5—7 óra között tartja a Néplap szerkesztősége klubhelyiségében.
