Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-18 / 92. szám

2954 ÁPRILIS 18, VASÁRNAP NÉPLAP A pártoktatási ismétlések elé Pártoktatásunk vége felé kö­zeledik. Kezdetét veszi a tanul­tak ismétlése. Az ismétlés és az összefoglaló, számadás pártunk­nak arról, hogyan hajtották vég­re a pártbizottságok, a propa­gandisták a Politikai Bizottság­nak az 1953—54-es pártoktatási évre vonatkozó határozatát. — Számadás arról, hogyan teljesí­tette a párttagság a Szervezeti Szabályzatban lefektetett köteles­ségét : marxista-leninista képzett­ségének állandó növelését. Az összefoglalók eredményei és hiá­nyosságai megvilágítják a párt- élet helyzetét, a pártmunkához, a pártmegbizatáshoz való viszonyt, a párttagok aktivitását, megvilá­gítják a pártszervezet munkájá­nak alapvető problémáit. Az ismétlések és az oktatási évet bezáró összefoglalók célja: az eredmények meg­szilárdítása, a tanultak elmé­lyítése. Felfrissíti és rögzíti, maradan­dóbbá teszi a propagandisták és a hallgatók eddigi ismereteit. — Elősegíti a még meglévő hiá­nyosságok pótlását azoknál a ré­szeknél, amelyeket évközben va­lamilyen oknál fogva nem tanul­tak, nem sajátítottak el kellően. Ismétléseknél a különböző tanfolyamok résztvevői arra törekedjenek, hogy még ala­posabban megismerjék pár­tunk tevékenységét, harcát és politikáját a szocializmus építése során. Az SZKP-tanfolyamok résztve­vőinek feladata, hogy megismer­jék a Szovjetunió Kommunista Pártjának harcát a hatalom meghódításáért, a tömegek törté­nelemformáló szerepét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének vi­lágtörténelmi jelentőségét, a szocializmus építésének kér­déseit, a párt harcát az opportunisták, az osztályellenség ellen, a Szovjet­uniónak a Nagy Honvédő Hábo­rúban aratott győzelme történel­mi jelentőségét, a XIX. kon­gresszus útmutatásait és az ezek­hez kapcsolódó magyar vonatko­zású anyagot. A politikai gazdaságtan ismét­léséhez nem egyszerűen a tanul­tak felfrissítéséről és a hiányok mennyiségi pótlásáról van szó. A cél itt az, hogy a tananyagok el­sajátítása valóban a politikai gazdaságtan szempontjából tör­ténjen. Világosan kell látni a termelőmód, az áru, a tőke, a munkabér, a profit, stb. — mö­gött a kapitatlista termelési vi­szonyokat, a tőkések és munká­sok viszonyát, osztályharcát. Az objektív gazdasági törvé­nyek: az értéktörvény, az érték­többlettörvény, a tőkés felhalmo­zás törvényei, az anarchia és a konkurrencia törvénye. Ezen tör­vények ismerete, összefüggésük megértése lehetővé teszi annak a megértését, hogy a kapitaliz­mus magában hordja bukásának okait is. Az ismétléseknél is tartsuk szem előtt, hogy helytelen az el­méleti tételek és a történelmi események tanulmányozását ket­tészakítani, sőt egymással szembe állítani. Figyelemmel kell lenni arra, hogy egyes elméleti tételek mindég konkrét történelmi viszo­nyok között jönnek létre. Ezek továbbfejlesztését, kimunkálását szintén történelmi körülmény te­szi szükségessé. Az ismételt anyag lényegé­nek megértésére töreked­jünk, vigyázva arra, hogy ne vesszünk el a részletkérdé­sekben. Igen fontos, hogy az elméleti kérdéseket ne elvontan tanuljuk. A marxizmus-leninizmus alap­vető tételeit a valóságos életből vett konkrét tételekkel, példák­kal támasszuk alá. Ne a könyv szövegét magoljuk és idézgessük, hanem gondolatainkat saját ma­gunk fogalmazzuk meg. Sajátítsuk el Kalinin elvtárs tanítását, hogy: ......nekünk nem olyan em­berek kellenek, akik csak a marxizmus betűjét ismerik, akik csak a vizsga kedvéért magolják be a marxizmus formuláit, hanem olyan em­berek, akik elsajátították a marxista módszert és al­kalmazni is tudják a gya­korlati életben.” Módszertani szempontból he­lyes, ha a propagandisták és a hallgatók tervszerint végzik az ismét­lést, a tervkészítésnél figyelembe ve­szik a rendelkezésre álló időt, az anyag nagyságát, a kérdések mennyiségét elosztják az ismét­lésekre fordítandó idővel. Ezzel kikerülik azt, hogy az utolsó percben kapkodjanak, végül fel­készületlenül menjenek az össze­foglalókra. Helyes, ha az évköz­ben készített jegyzetüket hasz­nálják, mivel arra idő nincs, hogy egy-egy klasszikus művet újból feldolgozzanak. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy telje­sen mellőzzék ezen műveket. — Elő lehet, sőt kell is venni, ha egy-egy rész a jegyzetben nem megfelelő és kiegészítésre szorul. Az oktatási év eredményes be­fejezése fokozott kötelezettséget hárít a propagandistákra. A propagandisták egészévi fáradhatatlan, oktató-nevelő munkájuk betetőzéseként ké­szüljenek fel lelkiismerete­sen, nagy gonddal az össze­foglalók levezetésére. Jelentős segítséget ad munkájuk­hoz a propagandista-konferencia és a „pártoktatás háza”. Az is­métlések alatt a megyei „pártok­tatás házában” és a járási szék­helyeken lévő „pártoktatás há­zaiban” előadásokat, a nehezebb kérdésekről konzultációkat tar­tunk. Minden szerdán délután 5—7-ig konzultációs inspekciót tartunk, ahol a propagandisták választ kapnak kérdéseikre. Ke­ressék fel a propagandisták a „pártoktatás házait” problémáik­kal, vitatott kérdéseikkel, ame­lyek eddig még nem lettek meg­felelően tisztázva. Feladatuk a propagandistáknak az ismétlések alatt is foglalkozni a hallgatókkal, felhívni a fi­gyelmüket a fontosabb kérdé­sekre. Egy-egy elvtárssal külön is foglalkozzanak, ha ennek szük­ségét látják. Segítsék elő a hall­gatók kiválogatását, a jövő ok­tatási évre való beosztását. Rakita Györgvné, P. H. felelős. KÜLFÖLDI HÍREK Mint a „Times Of India” című lap jelenti, április 11-én Madrasz- han megtartották a délkínai né­pek konferenciáját az Indiai Nemzeti Kongresszus Párt, In­dia Kommunista Pártja és más pártok képviselőinek részvételé­vel. -v A konferencia résztvevői fel­hívással fordultak India népé­hez, hogy „fogjon össze a közös cél. az ország függetlenségének megvédése érdekében” és „tanú­sítson ellenállást az amerikai— pakisztáni háborús politikával szemben”. * Az Angol-Szovjet Baráti Tár­saság április 10—11-én London­ban rendkívüli értekezletet tar­tott. Az értekezleten Sloan, a tár­saság főtitkára tartott beszámolót a nemzetközi helyzetről. Az ér­tekezlet résztvevői határozatot hoztak, amelyben megállapítják, hogy „Angliában mind többen követelik a további tárgyalásokat a Szovjetunióval a német kér­désben, hogy olyan békés rende­zést érjenek el, amely kizárja a német militaristák felfegyverzé­sét.” : Tulajdonképpen nem : most kellett volna be­toppanni a gyűléste­rembe. Ki tudja, ta­lán mindenről elkés­tünk. Ez a 25—30 sző­ke, barna és deres fej már túl van a nehe­zén. Még néhány kér­dés, pár felelet és ki­osztják a bizonyítvá­nyokat, kinek-kinek érdeme szerint. A kró- I nikás hazamehet és megírhatja egyszerű­en, hogy a sóstóhegyi Vörös Csillag terme­lőszövetkezetben vizs­ga volt. A gyümölcs­termelési tanfolyam első és másodéves hallgatói fejezték be a tanévet. Ennyien és ennyien kaptak bizo­nyítványt, ez és ez zárta be ünnepélye­sen a vizsgát. Azért mégse intéz­zük el ilyen kurtán- furcsán a tanfolyam ügyét. Hallgassuk csak, miféle kérdések peregnek: Milyen ég­hajlatot szeret az al­ma? Milyen talaj­munkát kíván? Hány fajtát érdemes egy gyümölcsösben ter­melni? Hogyan kell összeállítani a külön­féle permetezőszere­ket? Régen, régen hang­zottak el először ezek a kérdések. Egyikük- másikuk harmadéve, amikor megkezdődött a tanfolyam. Egyik­másik kérdésnél ko­torászni is kell az emlékezetben, épp­úgy, mint mikor régi dalt idéz az ember, s hangfoszlányokból rakja össze a dalla­mot és a szöveget: „Szánt az ökör, csö- rög-csattog a járom...“ Tudományra, vagy dalra emlékeznek a sóstóhegyi koponyák? Nehéz dolog volna különválasztani. Ta­lán egyikről a másik jut eszükbe, mert — valljuk meg őszintén — egyszerre tanulták mind a kettőt. Hosz- szúak a téli esték. A lóca is kemény. Elüli az ember magát. Az emberi agy, ez a szor­galmas íródeák is be­leun, belefárad, ha órák hosszat csak je- gyezget az emlékezet könyvébe. Es ilyen­kor, amikor már egyik-másik fej a mellre csuklik, frissí­teni kell. És Borbély Ferenc, a tanfolyam tanára, hegedűt húz elő a tokjából, keve­set stimol, és az egész tanfolyam rázendít egy dalra .. j így volt ez akkor, és ne vegye rosszné­ven senki, hogy most egy-egy segít megta­lálni egy-egy régi okos megállapítást, a mezőgazdaság-tudo­mány egy-egy gyé­mántját. A feleletek jók, oko­sak. Meg lehet elé­gedve az elnök, a vá­rosi agronómus, a vizsgázó. A gyakorla­ti vizsga is jól sike­rült. Szándékkal met­szetlenül, gondozatla­nul hagytak a gyü­mölcsösben egy fát. Hadd teljesítsék ezen a vizsgafeladatot a hallgatók. Ügy állták körül a tanfolyamis­ták, mint klinikán a beteget az orvosnö­vendékek. „Sebészet- ből‘‘, azaz metszésből, korona-kialakításból vizsgázott Csorba László, Horváth Mi­hály, Mirki István. És vizsgáztak a töb­biek, akik hozzászól­tak, akik szavaikkal irányították a fürgén mozgó metszőollót. Jól vizsgáztak mind­annyian. Jól vizsgáztak, Nem most, amikor böjti szelek paskolják az életnek induló ága­kat. Az igazi vizsga tavaly volt, a betaka­rításkor. Ha rajtam állt volna, azt is be­írtam volna a bizo­nyítványokba, hogy a sóstóhegyi Vörös Csil-. lag termelőszövetke zetben sok más mel- lett öt kiló almát ad* tak minden munka- egységre. Beírtam volna, hogy mi min­den gazdagságot ka­pott Mányik Mihály családja az 1823 mun­kaegységre, hogy ami­kor a harmcáik tíz­ezer forintot megkap­ták, már azt hittéki hogy az nem is az övék, mert sose láttak ilyen summa pénzt egy rakáson .. * Be­írnám azt is, hogy Biri János nem tudta hova tenni a sok al­mát, ide-oda kapko­dott, aztán meg is fagyott egy kevés a gyümölcsből. {A fele­sége épp eleget zsör­tölődött mialta és az sem engesztelte meg* amikor az ember ki­préselte az alma levéti mondván, hogy jó bor lesz abból hús- vétra. „De nem lesz bizony abból semmii — szokta volt monda­ni az asszony —,mert még must-korában elosztogatod.“ Ha va­laki mégis kíváncsi Biri János almaborá­ra, menjen ki Sóstó­hegyre, a tsz. köz­pontjába. Meg kell kerülni az épületeti ott áll a hordó egy hűvös helyiségben4 De a kulcs János bá­csinál van.) Befejeződött hát M tanfolyam egy időre« És mire újra össze­ülnek, mire megkez­dik a harmadik esz­tendőt, talán be is takarítják az új ter­mést. Hogy mennyiti azt még nem lehet tudni. De ezek a mes­terek, mesterjelöltek már sejtenek valamih Nagyon sok függ az ő munkájuktól. (Ks.) Sok törlesztenivalójuk van téglagyárainknak Szabóné: Még nem mehetek. Erzsi: Óh, igazán, nem is sze­ret maga bennünket... — mert ha szeretne minket, jobban ügyel­ne magára. Szabóné: Hogy mondhatsz ilyet, kislányom? Te is csak bántod anyádat. Csak tőrt döfsz a szí­vembe. Erzsi (szenvedélyesen, nagy sze­retettel): Nem kell a kalács... Jó nekünk a kenyér is. (Könnyel a hangjában, szelíden, anyját át­ölelve.) Csak sokáig mellettünk legyen, anyánk legyen. Mi lesz velünk, ha árván maradunk? Margitka (megfogja anyja ke­zét): Menjünk, édesanyukám. Ké­szítsük elő a tepsiket. Süssük meg Margitkának a kis fonott kalácsot, Juj, de jó lesz, juj, de jó lesz! (Tapsol, táncol örömében.) Szabóné (magához öleli Margit­kát, maga elé mered): Másnak te­rített asztal, roskadásig... Új cipő, új ruha gyermekének... (Keserű­séggel, könnyel a hangjában.)... és az enyémnek kis ünnepi kalácsa se legyen? ..; Nem, azt nem bírnám elviselni..; (Erőt vesz magán, s folytatni akarja a mosást.) A liszt nagyon kell, s még nem öblítet­tem ki. Erzsi: Menjünk, anyám, hall­gasson rám, mért nem hallgat «•ám? Szabóné (magának mondva): Amilyen lelketlen, kitelik tőle, hogy addig nem ád lisztet, míg ki nem mosok. (Sóhajtva feláll s a teknőhöz indul.) Erzsi: Hallja, hogy süvít? Men­jünk, anyám! Félek, hogy valami baj, valami nagy baj lesz ... Szabóné: öltöztesd fel Margit­kát és menjetek haza. Erzsi (szót fogad, az ajtóból még visszaszól: De maga is jöjjön. Szabóné: Csak kiöblítem még ezt a pár darab ruhát, aztán me­gyek. (Erzsiék el.) Szabóné (kikíséri őket, a vadul zúgó szél megtépázza, m.egrázza, ahogy az ajtót beteszi mögöttük): Még megfáznak ezek a' puiyák, abban a szál ruhácskában. (Visz- szamegy a mosóteknőhöz.) Csak még annyi erőm lenne, hogy ezt befejezném ... szédülök, pedig még a kalácsot is meg kell sütni. (Fuldokló köhögés, székre roskad, szájához kap, kezén piros csík,- megrémül.) Vér, véres a kezem. ...Jaj, istenem! Végem van... meghalok... ki visel gondot rá- -juk, ha én nem leszek. (Köhögés elcsendesül, azonban arca tüzel, szédül, kapkodva vesz lélekzetet.) ■.. Másnak terített asztal, roska­dásig, az enyéimnek ... (Zokogás­ba fullad a hangja, majd elcsen­desül, próbálja összeszedni az ere­jét.) Muszály, mennem kell. Kell a liszt. (Meginog, az ajtóba ka­paszkodik, s újra köhög, ismét piros lesz kendője.) Jaj, iste­nem, mi lesz velem ... megha­lok, végem van. (Dermesztő ré­mület fojtogatja, felsikolt.) Nem, nem akarok meghalni! (Pár lé­pést előre tesz.) Élni akarok! Nem halhatok meg, a családom, gyer­mekeim! (összeesik.) Gorzóné (bejön a tányérért, ré­mülten látja Szabónét): Segítség! Gorzó (beront): Mi az, mi tör­tént? (Szabónéhoz siet, felemeli, ágyhoz viszi.) Hugóm, Erzsi hú­gom ... kedves testvérem, mi van veled? Gorzóné (férjéhez): Mit óbe­gatsz! Nem látod! A végit járja... Tüstént orvosért... Még csak az hiányzik nekem, hogy itt meg­haljon! (FÜGGÖNY.) (Folytatása következik. A megyénkben működő téglagyárak az első negyedév na­gyobb részében különböző technikai hibák miatt álltak. Egye­dül a tiszavasvári téglagyár mutatott fel komoly eredményt. Az elsőnegyedévi tervet 118.8 százalékra teljesítette. Eredményeiket azzal akarják még szebbé tenni a dolgozók, hogy májushavi ter­vüket a kongresszusig teljesítik. A tiszaberceli, a fehérgyarmati és a vásárosnaményi tégla­gyár az első negyedév nagyobbrészében üzemképtelen volt. A vásárosnaményi téglagyár csak április 6-án kezdte meg a ter­melést, mert a Diesel-motor nem készült el. Az első negyedévről 150.000 darab téglával adósak. Eddig még a napi normát sem tel­jesítették. Április 16-án, pénteken azonban már 110 százalékra teljesítették napi tervüket. 27.000 helyett 32.000 darab téglát gyár­tottak. A tiszaberceli téglagyár dolgozóinak még nagyobb a lemara­dásuk. A gépek még nincsenek bejáratva, emiatt még a normát sem teljesítik. Fehérgyarmaton pedig még el sem kezdtek a gyártást. Fokozott ütemben kell hozzálátni a munkához, hogy téglagyáraink lemaradásukat behozzák. A tiszavasvári gépiiioinás szakszervezete aktívaértekezleten beszélte meg a SZOT-elnökség március 27-i határozatát Pénteken délután a tiszavas­vári gépállomáson szakszervezeti aktívaértekezletet tartottak. Meg­beszélték a SZOT. elnökségének március 27-i ülésén hozott hatá­rozatát. Az értekezleten resztvet­tek a tiszavasvári állami gazda­ság szakszervezeti vezetői is. A beszámolót Fitos Lajos, a gépál­lomás szakszervezeti üzemi bi­zottságának titkára tartotta. Be­vezetőben beszélt a szakszerve­zet és a gépállomás eddigi mun­kájáról. A Ili. pártkongresszus tiszteletére a szakszervezet szer­vezte a versenyt. Nyolc brigád. tett eddig vállalást tavaszi ter­vének túlteljesítésére. A Lenin- brigád területén a gabonafélék­ből egy mázsás holdankénti ter­mésemelést vállalt. A gépállomá­son eddig már tizen teljesítettek túl tavaszi tervüket. Bodor Sán­dor és váltótársa Juhász Miklós 373 normálhold szántásával 129 százalékra teljesítették tavaszi tervüket. A szakszervezet ezután mind nagyobb gondot fordít a dolgo-i zók munkakörülményeinek meg­javítására, érdekeik, jogaik meg­S ZÁ MA DÁ S

Next

/
Oldalképek
Tartalom