Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-18 / 92. szám
N Él' U t 6 ■ Tavaszi problémák A természet levetette téli köntöséi s az arcokat a tavaszi napsugár világítja meg. Ezáltal jobban érvényesül a szép arcbőr, de a tavaszi napfényben egyúttal előtérbe kerül, láthatóvá lesz számos szépséghiba, melyet sikerült a téli napokban palástolni. Különösen a száraz arcokon jelenik meg a tavaszi hűvös idő és szelek hatására pörsenések. Máskor az ilyen arcon húzó érzés fokozódik. Ezeket a tüneteket mind az arc szárazsága okozza. A hiányzó zsiradékmennyiséget mesterségesen kell zsíros arckrém, vagy arcolaj formájában nyújtani a bőrnek. Az arcbőr szárazságát javítják a parafinos, olajos arcpakolások is. A száraz arcbőrt is pude- rozzitk. De sohase hagyjuk figyelmen kívül, hogy a száraz arcra a pudert úgy alkalmazzuk, hogy előbb mindig alapkrémet kenünk a bőrre, s erre következik a púder. Ha nem így járunk el, a púder lepereg a száraz arcbőrről. K. S.-né. — Nem minden háziasszony tudja — hogy a sült petrezselyem, mint egyetemes gyökér, nagyon sok mindenre használható. A petre-; zsslymet tehát megmossuk, jól i megszárítjuk, forró zsírban kisütjük és még abban a pillanatban, amikor zöld és . a legkisebb színárnyalatot sem kapta, kivesszük. Ha a petrezselymet helyes módon készítettük el, a nyelven úgyszólván magától szétmegy. Az íg; elkészített petrezselyem kitűn. minden mártáshoz, burgonyához rizshez Sz. Ki , Kötött mellény magyaros mintával leijeim ekeknek, út tő {'éknek Okos katica Mátyás király idejében- élt egy szép leány, akinek a neve Katica volt. Ez még semmise lett volna, mert Katicában is annyi volt a szép, mint Mariskában, meg Erzsiben. meg Fanniban. A valami az volt, hogy ez a Katica nevű leányzó nemcsak szép volt, de olyan okos is, hogy hetedhét határon túl is szaladt a híre az okosságának. Végtére Mátyás királynak is a fülébe jutott az okos Katica híre. Azt mondta a király: — Nahát, én is szeretnék beszélni ezzel a nevezetes Katicával. Hozzátok fel elébem Budára. Hát otthon szépen felöltöztettek Katicát, feltarisznyálták, elindították Budavára felé, Mátyás király elébe. A király addig kigondolt három kérdést, hogy ezekkel majd próbára teszi Katicát. Mikor aztán elébe állították a piruló leányzót, azt mondta neki Mátyás király: — No ts Katicák Katicája, nyisd ki a füledet. Adok neked három kérdést, ha azokra megfelelsz, a király is azt mondja, hogy te vagy a legokosabb leányzó az országban. Először is van nékem a padláson százesztendős kócom, mond meg, tudsz-c abból aranyfonalat fonni? — Hogyne tudnék, — csak csináltasson az én édesapám száz esztendős sövényéből arany orsót. Bólintott a király, hogy jói van. Jött a második kérdés: — Másodszor azt kérdem kedves húgom: van a padláson száz lyukas korsóm, hát azokat meg tudnád-e foltozni? Meg cn, ha előbb kifordíttatja azt a száz korsót, mert azt a bolond is tudja, hogy színéről nem szoktak foltozni. Még nagyobbat bólintott a király: — Látom, édes lányom, hogy igen okos leány vagy, harmadszor hát azt kérdem tőled: hozzál is, meg he is, itt is legyen, meg ne is! — Várjon felséges királyom, hozom ízibe! — evvel futott Katica kifelé. Csak egy kis darabig volt oda, máris jötj vissza, két karjában két szitát tartott egymáson: amint a király elébe lé- pet, letette szépen a két szitát a márvány pádimentomra. — Parancsodra király uram! Ahogy aztán a király meg akarta nézni, mit hozott neki a leány, és felemelte a felső szitát, hopp, elrepült a két szita közül egy hófehér galamb. Volt, nincs. — Édes gyermekem — azt mondta Mátyás király — most már látom, nincs tenálad okosabb Katica kerek e világon! — Szólt a kincstárnoknak, száz aranyat adjanak az okos Katicának. A kisvárdai boltban is mérjék meg a kenyeret Kormányunk rendelete értelmében a boltokban mérve kell adni a dolgozóknak a kenyeret. A kisvárdai 6. sz. földművesszövetkezeti boltban azonban méretlenül adják a kenyeret a dolgozóknak. A földművesszövetkezet vezetősége ellenőrizze jobban a födművesszövetkezeti boltok munkáját. Makkai Kálmán Kisvárda. A HIMES TOJÁSOK AZ ÁPRILIS ÚGY ANGSAIÉ virgoncul viseli magát. Már tegnap, meg tegnapelőtt is hűvös szél nyargalászott. Ma meg korareggeltől kezdve esővel paskoltru be mindent, amit csak elér. Az utcákban szekerek zörögnek hazafelé a határból. Persze, nem úgy, mintha napsütéses, jó meleg tavaszi idő lenne, de mégis szekerek ezek, ekével, boronával. Ez időszaK két legfontosabb szerszámával. S a nyírmeggyesi emberek ott, ahogy ülnek egy-egy ilyen szekeren, csuromvizesen, lehajtott szélű kalapban, a tekintetük mintha azt mondaná: „Aha, kiesik már a fogad, te cudar idő; arra, Gebe felől megszakadt a felleg; de mi csak elvégeztük mára, amit akartunk." Délutánra jár az idő. A Petőfi tsz. takarosai! rendben tartott udvarára is most fordult be három lófogat. A lovak fényes szőrén, mint az üvegen, síklanak alá az esőcseppek ... Szép, nagy kultúrterme van a tsz-nek. Látszik rajta, gyakran van használatban. Itt ülünk benn Talabos István bácsival, aki öt- venkétéves és tíz élő gyermek apja. Most, — mint az ismerkedés szavainál — megint elmosolyodik. Űszszálakkal kevert bajuszát megsodorintja kétoldalra. Én pedig várom . a feleletét. — ... Hát igen, a leányok készítik a hímestojásokat. Három nap múlva osztogatják, ahogy szánták. De hogy mit tudnék én beszélni a régi időkről? — néz rám s arcáról, mintha valakik ellopták volna előbbi mosolyát. — Ügy tartja a szólás-mondás, hogy ezeiou voltak szép szokások ... — Ami a szokásokat illeti, abban van is valami... — Mikor Talabos bácsi kicsi fiú volt, hogy várta a tavaszt? — VÁRTAM, VÁRTAM, nem mondom, mert mindég volt abban valami. Maga az is, hogy a tavasz úgy meg tudja igézni az embert... Szóval, hogy így visz- szamenjek az életemben, emlékszem egyszer, amikor hétéves kicsi fiú voltam. Akkor is itt topogott a tavasz, mint mondani szokták: a kertek alatt. Én meg rimánkodtam anyámnak, vegyen nekem rózsavizet, •— locsolódni. „Bár egyébre jutna!" — így mondta. De azért csak elment a szatolcsos Fridmannhoz és hozott egy kicsi üveggel. Engem pedig még aznapeste megvert, hogy nem hagytam pihenni édesapámat, mert a verset tanultam. — Hogy van az a vgrs, ha visz- szaemlékezne még rá. — Nem tudom. Kiment az azóta a fejemből. Csak arra emlékszek, hogy a virágról, kikeletről, meg a békességről- szólt. — Kapott-e a megiocsolt lányoktól tojást? — Kaptam. Ügy egyet-kettőt. Egyébként az utcabeli lányokhoz mentem” én csak. Pável Erzsihez, Püspök Erzsihez. Meg egynéhányhoz, akiket az iskolából ismertem. Mint Balogh Marihoz, Cine Borishoz, Pap Erzsihez. Mert úgy volt az, ha szegényebb kisfiú bement egy nagygazda-ház- hoz, akkor a leány anyja lenézően csak ennyit mondott: „Nem tojnak a tyúkjaink, kisöeskös!" Ez pedig nagyon rosszul esett. — Arról tudott valamit, hogy miért ment locsolódni? Vagy miért festettek a lányok főttojást szép pirosra, kékre, sárgára... Miért adták ezt a locsolkódó, verset mondó fiúknak? Mit jelképezett mindez? — Nem, — gondolkozik el még mélyebbre Talabos bácsi. — Még anyámék se, meg tán senki. Meg ma sem tudom ... — Történt még akkor valami? — TÖRTÉNT, BIZONY. Még pedig az, hogy a legényfiúk úgy összeverekedtek a Bátori-utcában, hogy a vér festette ott a földet. Még a nősemberek is beleavatkoztak. — Hát amikor maga is legényfiú lett, hogy volt akkor egy húsvét ja? — Az se sokkal máskép. A Szálkái Pál tanyáján laktunk, mint amolyan harmados, sum- mas-félc cselédek. I-Iuszonnégy- éves voltam akkor. A feleségemet is ismertem már. Szemezgettem rá, ha úgy jött az alkalom, mert ők a szomszédos tanyán, a Her- mán-tagban laktak. Az apja kocsis volt. Szóval, a cimborákkal, Lengyel Andrással, Vida Istvánnal, Bőtös Andrással mi is elindultunk kántálni második nap éjfélén. — Hogy történt ez? Rámnéz. Előveszi rövidszárú pipúját. Megtümködi ujjainak nyugodt mozgásával, majd belegyujt a sárga rézgyujtóval. — Hogy történt? — ismétli kér- 1 désemet. — Ügy. hogy amelyik háznál eladó számbamenö leány volt, ott megálltunk az ablak alatt, elénekeltük a szokásos rigmust, mire a leány kinyitotta az ablakot és kiadogatta a hímes tojást. — Hányat? — Melyik mennyit. Egy párt, két párt. — Valami mégis csak meghatározta ezt. — Meg. Az, hogy hogy érzett hozzánk a leány. — Maga például mennyit kapott a feleségétől? — IRMUSOM KÉT PÁRT adott nekem. — Arra az énekre sem emlékszik, amivel ekkor kántáltak? — Erre igen. így van, hogy: Ma van húsvét napja, Másod éjszakája, Hímestojás lészen, Tíz vagy húsz pár készen, Mi számunkra, mi számunkra. Mert ha nem így lészen, Vízipuskám készen, Számotokra, számotokra. Ablakon bétartom, Reálok bocsátom: Mind megáztok, mind megfáztok! — Marit mondta, Talabos bácsi az előbb: megint a kertek alatt van a tavasz. Ez milyen lesz? Ahogy felemeli a fejét, tekintete az enyémmel ölelkezik. — Ez jöhet. — Ennyit mond előbb. Aztán hallgat egy pipa- szippantásnyit és megint ismétli: — Ez jöhet. Negyvennégy ősze óta a mi verejtékünk, munkánk nyomán fejlődik itt most már minden. Hogy magamról mondjam: két hízót vágtam a télen. ' Megvolt a kettőben úgy három és félmázsa körül. Fejőstehenünk van otthol, kicsi borjúval. — Hét-nyolc liter tejet fej ki a feleségem naponta. Minden terményünk bőven. — Burgonyát mostanában is adtam el pár mázsát. Ősszel tizennyolc mázsa almát kaptunk nyolcszázötven munkaegységünkre. Két szép süldőm is van az ólban. Ruha dolgában jól állunk. Két-három pár lábbelije van mindenkinek a családomban. Két idősebb fiam megnősült, két leányom férjhez ment. Szóval, az én szépszámú családom jól érzi magát ebben a másik nagyobban — s itt karjait széttárja. — Igv akkor jöhet a tavasz. — JÖHET. Fessenek csak szép hímes tojásokat a mi leányaink a mi legényfiainknak s adja oda mindegyik leány a maga választottjának. Másképp van ez már, mint régen. Merthogy most kölnivel locsolódnak a legények is..: Amikor elköszönünk egymástól, az arca úgy nevet, mint a nap arra Gebe felé, ahol felszakadt a hideg esőt szitáló felleg. S amikor már pár lépésre vagyunk egymástól, azt mondja utánam nevetve: — Ha nem ilyen az idő, bizony az elvtárs nem itt talál most engem, hanem a gyümölcsösben. Meglátta volna legalább, hogy milyen rendben van az ... mert én is ott érzem csak igazán jól magamat. Ott teremnek majd a nyáron a szép hímes almák, hogy tavasz legyen nekünk minden napunk. ASZTALOS BÁLINT. J9Ö4 ÁPRILIS IC, VASÁRNAP
