Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-18 / 92. szám
I NÉPLAP 1954 ÁPRILIS 18, VASÁRNAP Hétmérföldes körtelefonok, instruktorok hada... Riirokráciaellenes kiállítást rendezeti a közalkalmazottak szakszervezete Érdekes és tanulságos bürokráciaellenes kiállítást rendezett a közalkalmazottak szakszervezete Nyíregyházán. A kiállítás látogatói előtt rossz emlékként elevenedett fel a Horthy-rendszer tengerikígyó-ak- tákat gyártó hivatalnokszelleme a megyei levéltár iratai nyomán, pgy példa: Póti István útőr 1918 augusztusában temetési segélyt kért — az akták útját „csak” 1923-ig lehet követni, aztán eltűntek a megyei és minisztériumi hivatalok, osztályok útvesztőiben. Más példák is mutatlak: mennyire megkeserítette a dolgozók életét ez a szörnyű, szándékosan táplált bürokrácia. Ám úgylátszik, még mindig nem sikerült teljesen elpusztítani ezt a veszedelmes és kártékony jelenséget! Sok-sok példát hozott fel erre a kiállítás. írásban, karikatúrákban tette nevetségessé azokat a bürokratikus módszereket, amelyek még mindig sok keserűséget okoznak a dolgozóknak. Egyes helyeken még mindig szokás a körtelefonon való intézkedés. A megyei tanács mező- gazdasági osztálya 1953 december 16-án hosszú távmondatot küldött szerte a megyébe, amely 13 kérdésre kért választ. Pedig a válaszokat kisebb költséggel, kevesebb munkával az osztály tervösszesítőjéből ki lehetett volna írni. Az egyik képen két harcias fél tusakodott egymással: a megyei tanács igazgatási osztályának és a vásárosnaményi járási tanács igazgatási csoportjának megszemélyesítői. A heves küzdelem oka: a vásárosnaményi FŰSZERT raktárnak foglalta le a naményi kismagyarok tornatermét. A járási tanács illetékesei utasították a FŰSZERT vállalatot, hogy a termet sürgősen adja át. A megyei tanács igazgatási osztálya ezt az intézkedést megsemmisítette.... kezdődött elölről minden s a naményi általános iskolások pedig tornaterem nélkül maradtak... S vájjon ki szereti az aktatáskás villáminstruktorok siserehadát kinn a községekben? Mert ilyenek is vannak. Amint az egyik kép bemutatta: 1953 nyarának egyik aratási napján a tiszadadai községi tanácsot pontosan 33, azaz harminchárom ilyen „szempontokkal” nyargaló villáminstruktor kereste fel. Felvettek összesen 1023 forint napid'jat és 660 forint útiköltséget az állam pénzéből. Amikor két egymásmelleit! szoba levelezik... Más hivatalokban is találha- 1unk furcsa dolgokat. A megyei bíróságon két egymásmellet! szobában van a polgári bíróság és a büntető bíróság. A két szoba azonban rendületlenül hivatalos levelezést folytat egymással, ha; közölni, vagy kérdenivalójuk van. Az SZTK iratok, igazolványok seregével szerepelt a kiállítás egyik tablóján. Kiderült: az SZTK-kifizetések több, mint 20 különböző munkafolyamatot igényelnek — míg az üzemi kifizetések mindössze két munkafolyamatot. Számos karikatúra és írás figyelmeztet arra a kiállításon: sokkal jobban kell küzdenünk a bürokrácia ellen. Érdeme volt a kiállítás rendezőségének, hogy megmutatta a bürokráciaellenes harc eredményeit is — jelentős újításokat s a megye újító köz- alkalmazottainak fényképeit is kitette. A közalkalmazottak szak- szervezetének helyes kezdeményezését kövessék a többi szak- szervezetek is, hiszen kereskedelmi szerveink, ipari üzemeink, vállalataink sem mentesek a bürokráciától. Meg kell szervezni az alulról jövő ellenőrzést! A kiállításnak voltak hibái is. j Elsősorban az, hogy nem vizs- i gálta, bírálta alaposan az egyes i hivatalok munkáját. Ezért nem- ] csak a rendezőbizottság tagjai,' hanem a hivatali vezetők is felelősek. Úgy tűnt fel, mintha ezek a vezetők, akiket a szak- szervezet felkért, hogy szolgáltassanak a kiállításhoz anyagot, nem akarták volna megbolygatni a bürokrácia gennyes gócait. — Nem lehet szó nélkül elmenni több kísérőszöveg bürokratikus nyelvezete mellett sem — mai hivatalnokaink egyik rákfenéje éppen ez a bürokratikus úgynevezett „mozgalmi tolvajnyelv”, amely idegen a magyar nyelvtől. Elrettentő példaként: az egyik karikatúra magyarázó szövegében Ilyet lehetett olvasni: „a távmondatok leadásánál komolyabb bürokrácia mutatkozik, amikor a megyei tanács a begyűjtés vagy mezőgazdasági munkákkal kapcsolatban egyoldalas távmondatot ad, ami a községek felé leadás alkalmával...” Vájjon ki érti ezt meg szótár, vagy ötszöri elolvasás nélkül? Véleményünk szerint a kiállítás egyik fontos feladata lett volna a bürokratikus tolvajnyelv elleni fellépés. A kiállítás sajnos, nem mutatta meg azt sem: hogyan kell és lehet eredményesen küzdeni a bürokrácia ellen. Idézi ugyan Sztálin elvtás tanítását: „...meg kell szervezni az alulról jövő ellenőrzést, meg kell szervezni azt, hogy a munkásosztály milliós tömegei résztvegyenek intézményeink bürokratikus fogyatékosságainak, hibáinak bírálatában...” — ám egy kiállított karikatúra éppen ez ellen a sztálini tanítás ellen irányult. A szóbanforgó karikatúra eléggé el nem , ítélhető módon a sajtó munkás- és parasztlevelezőit gúnyolta, akik bátran tárják fel egyes intézmények bürokratikus fogyatékosságait, hibáit — ferde módon a rádiót és sajtót gúnyolta, amely ezeket a levelezőket nap, mint nap felszólítja érre a tevékenységre. A feladat ellenkező lett volna: felhívni a dolgozókat arra, hogy bátran mondják el bíráló szavaikat a rádióban, sajtóban, a panaszirodákon — éljenek az alkotmányban biztosított jogukkal! Reméljük, ezeket a tanulságokat figyelembevéve rendezik meg következő kiállításaikat szakszervezeteink. A kiállítás jelentős eredményei és a kiállítás hibái arra figyelmeztetnek, hogy ilyen kiállításokra nagy szükség van. Arra figyelmeztetnek, hogy az eddiginél még fokozottabban kell küzdenünk a bürokrácia megmaradt csökevényei ellen. Legényavató Fülpösön NAGY SÜRGÉS-FORGÁS van a faluban. A falu apraja-nagyja tudja, hogy ma nagy eseménynek lehetnek tanúi, részesei: legényavatás lesz Fülpösön. Ez éppoly nagy és érdekes esemény itt, mint a farsangvégi sirató, amikor a „maskarába” öltözött legények végigjárják a házakat és keservesen siratják — persze csak tetetik a siratást — a vidám farsang elmúltát. Szép napsütéses idő van. A Szamos felől enyhe szél fújdo- gál. Ejharangozták a delet is. S ahogy lassan elmúlik az ebédidő, gyülekezni kezdenek a legények, akik betöltötték már tizennyolcadik életévüket. A falu főutcáján gyülekeznek, a vendéglő előtt. — Senki sem hiányzik már s most Kiss Bertire várakoznak, akit 3—4 évvel ezelőtt avattak legénnyé. Berti a falu egyik legidősebb legénye •— s hozzátehetjük: legtekintélyesebb legénye is. Nem igen van, aki erőben, virtusban, munkában felülmúlná. — Az a szólásmondása: „Aki legény akar lenni, az munkában edzze magát!” A muzsikások rázendítenek s a legények, illetve legényjelöltek énekelni kezdenek. Szépen szól a nóta: Nem úgy van már mint ezelőtt Megállók a kapu előtt minden este Szeretőt keresni A sötétbe... NEM VÉLETLENÜL éneklik eset azok, akik ma felavatásra kerülnek, A falu ősi szokása szerint ugyanis a fel nem avatott fiúknak nincs joguk este az utcán kószálni s még kevésbbé a kiskapuban udvarolni, a vendéglőben inni, a fonóban csókkal orsót kiváltani. .. Aztán másik dalra zendítenek. Haragszik az édesanyám, Mért járok a lányok után Ne haragudj édesanyám Utánad is járt az apám ... Kiss Berti nem várat sokáig magára, megérkezik a fiatalok közé. Nagy örömmel fogadják s megkezdődik az avatás első része: a felvonulás. Összeölelköz- nek a fiúk s elindulnak hosszú sorban végig a falu utcáin. A házak előtt ott van a falu minden fiatalja, felnőttje. A legszebbek a lányok. Kezükben virágcsokrokat tartanak: muskátlit, rozmaringot. Daltól, zenétől, jókedvtől hangos az utca. S ahogy a legények elhaladnak a leányok előtt, azok a fiúk közé szaladnak, szétosztják virágaikat — a legtöbbet kedvesük kalapja mellé tűzik. S mire a fiatalok végigjárják az utcákat, csupa rozmaring és muskátli minden legény kalapja. VISSZAÉRKEZNEK oda, ahonnan elindultak. Betérnek a terembe s csendesen körülállják az asztalt, mindenki elé poharat tesznek. Kiss Berti, a legénybíró emeli először poharát s hangosan kiált: — Mindannyiunk egészségére 1 — Éljen! Éljen! — kiáltják a fiúk. Aztán újra csend lesz és Kiss Berti megköszörüli a torkát, hogy elmondja' avató beszédét. Ez körülbelül így hangzik: — Ifjú barátaim! Már csak percek hiányoznak addig az ideig, hogy a legények sorába léphettek. Mielőtt az avatás megtörténne, szeretném a figyelmeteket néhány dologra felhívni. Ha már legények lesztek, ne gondoljátok azt, hogy már minden a tiétek a nagydiófáig — példásan kell élnetek. Most már bátran járhattok este is a faluban, nem kell attól tartani, hogy valaki felelősségre von benneteket. Az orsót; is kiválthatjátok a fonóban, a: vendéglőben is megihattok egy- egy pohár bort. Legyetek tisztes-1 ségtudók, a becsület és tisztesség] útján járjatok egész életetekben,, A pletykás asszonyok szavait ne! vegyétek komolyan, mert ez csak1 rosszat hoz magával. — NE FELEJTSÉTEK el, hogy a fülpösi legények híresek a tisztességtudásukról, munkaszeretetükről. Ne hozzatok szégyent községünk hírnevére! — Fiúk! Most már legények lehettek! Nagy éljen harsant fel, a mu-1 zsikosok nótára zendítenek s at közben megérkező felnőttek, időal legények, nős emberek falkapnaki egy-egy legényt, felemelik őketj hogy azok feje a mennyezeten! koppan. — Ha legény vagy, ne vakard a fejed! — kiáltja valaki. Ezzel végetér a legényavatás. Azaz ... este vidám mulatóssal^ tánccal folytatódik kivilágos virradatig. Szakács Balázs. VÁLASZÚT Dráma három felvonásban, 5 képben. (1949-es történet.) Irta: BAROTA MIHÁLY. 4. JELENET. (Erzsi jön a 3 éves Margitkával, a kisebbik Szabó-lánnyal. Margitka egy nagy hárászkendű- be van bebugyolálva.) Erzsi: Nem győztük már hazavárni. (Leveti kabátját, Margitkát kibontja a nagykendőből, miközben Corzóné kimegy.) Szabóné (hozza a vizet, köhé- csel): Miért nem fektetted le azt a gyermeket? Erzsi (kicsit durcásan): Öh, igen, ha boldogulnék véle. Nincs nyugvásom tőle. Mindig emlegeti, mikor jön már anyuka, hun van anyuka? (Margitka anyjához megy, megfogja a szoknyája szélét, felnéz rá.) Szabóné (lehajol és többször megcsókolja): Egyem a csepp kis szádat.;. azt a picit, azt a pirosat, azt egye meg anyukája! (Leguggol hozzá, szenvedélyesen magához öleli.) Ki lánya az én Margitkám? Na, kapsz még egy csókot anyukától, ha megmondod. Margitka (kihúzza magát, bátran): Szabó Sándor apukámé, Corzó Erzsi anyukámé! Szabóné (ismét megcsókolja. majd feláll, kissé eltolja magától j és folytatja a mosást). Erzsi (is a teknőhöz áll, segít anyjának): Nem hagyott békit, hogy jöjjünk magáért, hívjuk haza. Süsse meg neki a kis fonott kalácsot. (Margitra néz, mintegy bizonyságul.) így vót, Margitkám? Margitka (fejével bólint és hátratett kezekkelvagyosan tovább szemlélődik): Igen. (Keresi a kalácsot.) Megsütötted mér Margitkának ? Szabóné (mintha nem tudná, miről van szó, évődik): Mit, gyermekem? Margitka (fejével is rábólint a szóra): Hát a kalácsot. Szabóné: Oszt milyet süssek, gyermekem? Margitka: Amilyet Kiss Panni- nak süt a anyukája... tudod, olyan kis fonottat, kis tepsibe ... olyat süssél Margitkának. (Kis szünet után várakozóan, anyjához.) Ugy-e, nekem is lesz olyan? Szabóné: Sütök, sütök, gyermekem. Csak most hagyjátok anyukát dolgozni. Margitka (tapsol, táncol örömében, Erzsihez dicsekedve): Nekem is lesz, bizony, nemcsak Kis Panninak! Beleteszem a kis kosaramba és úgy fogom vinni pászkaszentelésre. (És büszkén mutatja, hogy fogja majd vinni a kosarat.) Juj, de jó lesz, juj, de jó lesz! (Majd ő is segít „mosni“.) Szabóné: Mindj’ készen leszek, aztán megyek haza, sütöm a kalácsot. Erzsi (az erősödő szél hallatára ismét felébred benne anyja féltése, aggódik érte): Hallja, hogy süvít? Óh, igazán mért nem vigyáz magára? Az orvosnak se fogad szót, pedig az is váltig mondta, hogy fel ne merjen kelni. Dehát nem hallgat maga senkire. Szabóné: Nem lesz semmi baj, kislányom, csak ti menjetek szépen haza, én is megyek mindjárt utánatok. Erzsi: Kimostam volna én maga helyett, legfeljebb hiányoztam volna az iskolából. (Vállat von ) Na és? Szabóné: Nem, nem, gyermekem. Neked iskolába a helyed. Tanulj! Lásd, anyád milyen sorsban van. Nélkülözök, koplalok, félhóttan is dolgozok érted, csak te tanulj, csak el, .el innen. Gorzóné (behoz egy tányér levest és egy darab kenyeret, az asztalra teszi. Erzsihez): Beszélgetni otthon is lehet! Drága az idő! (Margithoz.) Aló mars! Haladjatok hazafelé, ne lábatlankod jatok! Kinézitek anyátok szájából a falatot! Margit (anyjához): Éhes vagyok, anyukám, éhes vagyok. Gorzóné (dölyfösen): Kérjél ott, ahun szógáltál. Dolgozni, nem dolgoztok, enni meg mindig ennétek. Nem győz meg benneteket az isten embere se kenyérrel. (Áz asztalhoz megy, a kenyeret háromfelé töri. egyiket leteszi, másikat Erzsinek, harmadikat Margitnak nyújtja. Margit elfogadja, Erzsi visszautasítja). Erzsi: Nem azért jöttünk, hogy tátsuk a szánkat! Gorzóné (felfortyanva): Tiszte- lctlenkedni, feleselni azt tudsz. Szép, mondhatom. (Fenyegetve.) Majd adtam vóna én az ilyen mi- haszna kölykinek!... Eltörtem vóna a kézit, lábát. Erzsi (dacosén): Amilyen az adjon isten, olvan a fogadj isten! Gorzóné (seprőt kap): Most aztán elég! Takarodj azonnal a házamból ! Te, te ... Majd megtanítalak én rendre, tisztességre, ha nem volt, aki megtanítson! Szabóné (védőén Erzsi elé áll): Ne, ne bántsa! (Keményen.) Nem tűröm! Érti, nem engedem, hogy egy ujjal is hozzányúljon. Gorzóné (elfutja a méreg, Sza- báné arcába akar sújtani, azonban visszatartja magát): Te, te;; * takarodjatok a házamból! (GorzóJ né kirohan.) Szabóné (székre roskad, sír): Nincs elég bajom. Ti is csak szaporítjátok. (Elkeseredéssel.) Mit vétettem én, hogy ezt méri rám a sors keze? Mivel érdemeltem ki? (Erősebben köhög.) Erzsi (megfogja anyja kezét): Menjünk, anyám... nincs itt semmi keresnivalónk. Szabóné (Erzsihez): Tudjátok is ti, hogy milyen árat kell fizetni a ti kis örömeitekért. Erzsi: Jaj, istenem, mért is engedtem felkelni. (Unszolja.) Menjünk haza, hagyja azt a mosást. Szabóné (letörli könnyeit, de köhögése nem csillapodik): Vidd Margitkát haza ebből a gőzből. Menjetek szépen haza, gyermekeim. Erzsi: Csillog a szeme, lázas, fuldoklik, jöjjön, menjünk innen. Községünkben van mozi, melynek minden dolgozó örül. Csak az a hiba, hogy már több hónapja a képek láthatók csupán, a hang, ha hallatszik is, nem érthető, az utóbbi időben pedig egyáltalán nem szól a hangszóró. Hadházi Mihály Nyírtét. Miért szótlan a nyírtéti mozi?
