Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-17 / 91. szám

% ,\ <i f L. A f­Több ligyelmet a minőségi áriiát vétel re, fokozottabb harcot a burkolt árdrágítások ellen Az 1953 szeptember 6-i, majd az 1954 március 15-i árleszállítá­sok komoly jelentőségűek az élet- színvonal emelkedésében. Az üz­letek, áruházak kirakataiban még sok helyen ott van a tábla, vagy árjelző cédula, amely az árleszál­lítás mértékét mutatja. Az új fo­gyasztói árak mellett áthúzva, ott látszanak a régi árak. A dol­gozók nap mint nap egyre na­gyobb vásárlási kedvvel keresik fel a boltokat. A kereskedelem dolgozói régen nem tapasztalt forgalmat bonyolítanak le. A Nyíregyházáról délután kiinduló vonatok utasai csomagokkal, vá­sárolt holmikkal utaznak haza.— Mindez népünk jólétének emelke­dését mutatja. Ha azonban azt állítanánk, hogy az árleszállítások óta már minden a legnagyobb rendben folyik, nem lenne helyt­álló az állítás. Vannak még hi­bák a kereskedelemben. Előfor­dulnak burkolt árdrágítások, to­vábbá kereskedelmi szerveink nem hajtják végre jelentőségének megfelelően a minőségi áruátvé­telről szóló rendelkezéseket. A felületes munka, vagy nemtörő­dömség a dolgozókat károsítja. Pár héttel ezelőtt a tiszavas- vári földművesszövetkezet ven­déglőjében az 50 százalékos kék- Szilvapálinkát a 73 forintos új ár helyett 75 forintért árusították. A nyíregyházi Vendéglátó Vállalat népbüfféjében előfordult, hogy égy budapesti átutazótól két deci kávéért 1.30: forint helyett 2 fo­rintot kértek. A nyíregyházi 16-os számú cipőboltban reggeltől estig nagy a forgalom. Gyermekcipőt, női cipőt, szandált kérnek a vásárlók. Ott történt, hogy Molnár kartárs, az egyik el­árusító, a vásárló kérésére a Bőrtex-cipőgyár által készített klammer-varrott szárascipőt mu­latott. A cipő ára 175 forint, nagy­sága 34-es volt. „Én 32-es cipőt szeretnék“ — szólt a vevő. Az el­adó a polcról a szombathelyi ci­pőgyár Bőrtex-készitményét vet­te le. A cipó tetszetősségre azo­nos volt az előbbivel. Mindkettő I. osztályú,-MNOSz. 3360. gyárt­mányszámú, rámánvarrott eljár lássál készült. „Ára 131.50 forint“ — mondta az eladó. Felfigyeltünk a két ár közötti különbözetre. Ügy tudtuk, a 21—34-es gyermek­cipők azonos minőségben, egy- árúak. Itt azonban valami hiba történhetett. Egy másik vevő női rámánvarrott cipőt kért. A Duna- cipőgyár készítménye 242 forint­ba, míg a szombathelyi cipőgyár azonos minőségű és fazonú cipője 230 forintba kerül. A boltvezető­vel megvizsgáltuk másfazonú ci­pők árát is. A szegedi, bonyhádi­cipőgyár gumitalpú félcipőt 149.50 forintos áron készített (részben sima, részben pedig préselt felső­bőrrel), a szombathelyi cipőgyár ugyanilyen fazonú és minőségű cipőt 193 forintos áron szállított. Vájjon a szombathelyi cipőgyár nem látja még tisztán a kor- mányprogramm jelentőségét, vagy a szegedi és bonyhádi gyárak vé­gezték rosszul az árkiszámítást? A mátészalkai Népbolt műszaki árudájában a Saller-présen akadt meg a sze­münk, ami az elmúlt évben hosz- szú időn keresztül hiánycikk volt. Most 20 forintért árulják. „De hiszen ez olcsóbb volt“ — jegyez­tük meg. — „Igen, azonban most a Vas és Műszaki Vállalat darab­ját 20 forintjával számlázta. A korábbi szállítmányban eladásra került Saller-prés csak 14.04 fo­rint volt. Minőségre és nagyság­ra mindkettő azonos.“ Megnéztük az árut a Vas és Műszaki Vállalatnál is. Ök azt bizonyítgatták, hogy nem ők okai az árváltozásnak, mert a buda­pesti ktsz. így számlázta az áru­cikket. Igaz, hogy a számla ezt bizonyította, de mi idézte elő az árdrágítást? Talán az Árhatóság nem volt elég figyelmes, vagy a Saller-prés termelői és fogyasztói ára változott egy-két hónap alatt ilyen lényegesen? Amint később megtudtuk, az történt, hogy egy ládába csomagolták a régi és az űj Sallereket. A kiskereskedelem­nek a 20 forintos, a drágább árat számlázták úgy a régi, mint az új Sallerekre. Vájjon a hiba el­követése mellett a gyártóipar felé felvetette-e a Nagykereskedelmi Vállalat az árdrágítást, vagy örült, hogy árut kapott, és hall­gatott, nehogy az ipar „meghara­gudjon“?! Az áraknál mutatkozó diffe­rencia igen sok esetben a felületes áruál vételre vezethető vissza. A minőség védelmét tör­vény biztosítja. — A kiske­reskedelemben az üzleti sza­bályzat 10. §-a írja elő a mi­nőségi áruátvételt. A boltvezetők egyrésze sajnos, elhanyagolja a szabályzat betartását. Vannak lelkiismeretes, a vásárlók érde­keit képviselő boltvezetők. Ilyen például a nyíregyházi Kiskeres­kedelmi Vállalat 12. számú kö­töttáru boltvezetője, Kelemen elv­társ. A bolt részére március 23-án 500 darab puplininget szállított a Textilnagykereskedelmi Vállalat. Az ingeket a nyíregyházi fehér­nemű ktsz. készítette. Az ingek­re „egy kaptafára készített” gal­lérokat varrtak. A 36-os számú 39-esnek, a 37-es pedig 40-esnek felelt meg. Az „agyusztálással” is baj volt. A boltvezető kifogá­solta a hibákat. A ktsz. és a Nagykereskedelmi Vállalat kül­döttei felváltva, majd közösen ke­resték fel a boltvezetőt, próbál­ták „meggyőzni”, hogy nézze el a hibákat. A boltvezető azonban kérte a minőségi hiba kijavítá­sát. „Jó kereskedőnek ezt el kell tudni adni! A vásárló legfeljebb kétszer kimossa, majd összemegy az ing nyaka, és megfelelő mé­retű lesz” — így nyilatkoztak a ktsz. küldöttei. Az is mondták, hogy: „örüljön a kereskedelem, ha kap inget”. Ezek szerint talán úgy vélik a ktsz. illetékes szemé­lyei, hogy örülni kell a vásárló­nak, hogy inget vásárolhat és ne bosszankodjon azon, hogy az ing gallérját át kell csináltatni!? Kelemen elvtárs, a bolt veze­tője helyesen cselekedett, amikor nem vette át a minőségileg ki­fogásolható ingeket. Felháborító azonban az, hogy a Textilnagyke­reskedelmi Vállalat megfenye­gette Kelemen elvtársát: ezután rosszabb áruellátásában fogják a boltot részesíteni. Ugylátszik, a Textilnagykereskedelmi Vállalat illetékes személyei megfeledkez­tek arról, hogy ilyen „jogokkal” nincsenek felruházva. Remélem, felvetéseimet a kis- és nagykereskedelmi vállalatok­nál, a minisztérium illetékes osz­tályain, a termelő üzemekben is megszívlelik, és a jövőben na­gyobb gonddal, a párt- és kor­mányhatározat széliemében jár­nak el. Kon ez Sándor, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség vezetője. Hírek ax állami gazdaságokból Teljesítették vállalásaikat a balkán? iák Szerteágazó feladatai vannak a balkányi ál­lami gazdaságnak. A sokféle munka sokféle szakembert, jó munká­sokat kíván. Vannak ilyen emberek, szép számmal a gazdaság­ban. — Ezt bizonyít­ják a pártkongresszus tiszteletére tett vállalá­sok is. Néhány példa a telje­sített felajánlások soka­ságából: Igazán szorgalmas munkára vall. Ignácz Ferenc tehenész ered­ménye. Pontos időben etet és itat. Pontosan porciózza a takarmányt. Becsületére válik, hogy 9.8 literre emelkedett a keze alatt lévő tehenek tejhozama. A sertéstenyésztőknek Hetei Antal brigádvezető mutat példát. Tisztán tartja az ólakat, gondja van a malacokra és anyakocákra egyaránt. A rábízott zsirsertések fialási állaga 6.5, a york- shirei kocák átlaga 8 volt. A választási súly 13 (a yorkshirei mala­coknál 14) kilóra emel­kedett. — Hasonló jó munkával dicsekedhet Magyar Ferenc és Kele­men István sertésgon­dozó is. A talajelőkészítésnél, vetésnél hasznos munkát végeztek a növényterme­lők. Karalyos István fo- gatos 120, Jaksi Sándor pedig 173 százalékra tel­jesítette e munkák nor­máját. Kiss János 121.5 százalékos teljesítménye elsősorban azért emlí­tésre méltó, mert mun­kacsapata időben elve­tette a burgonyát. Külön kell megemlé­kezni Kovács János asz­talos igyekezetéről. — Megígérte Kovács Já­nos, hogy megmenti az eltüzelés elöl a hulla­dékdeszkákat. A nagyob­bakat felhasználja a cséplőszekrények javítá­sánál, a kisebbekből pe­dig húsz darab szép képrámát készít. Ko­vács János is — mint a gazdaság többi dolgozó­ja — teljesítette ígére­tét. Kijavították a nyári gépeket Aha pusztán Az abapusztai állami gazdaságban befejező­dött a cséplőgép- és ele­vátorjavítás. Már most gondoskodnak róla, hogy a cséplésnél semmi fenn­akadás ne legyen a munkában. 26 holdon ültettek a gazdaságban burgonyát. Ezzel túlteljesítették ve­tési tervüket. A gazdaság fő üzem­ága a gyümölcsös és a szőlő. 141 hold termő- gyümölcsösben végezték el a téli permetezést, a szőlőnyitást és metszést pedig 3 holdon. Dicséretet érdemel Terdik Mihály, Kiss László és Budai György munkacsapatának p" ­den tagja, mivel teljesít­ményük meghaladta a 150 százalékot. Duleba Ilona, Duleba Irén, Molcjván Verőn és Pi- varnyik Antal 125 szá- za’.ckot ! cljasítclt. \ megyei tanácsülés végrehajtó bizottsági elnökké választotta Fehszi István elvtársat A megyei tanácsülés tegnap a 1 ságának elnökévé választotta megyei tanács végrehajtó bízott-1 Fekszi István elvtársat. Orvoslást várunk! 66 „Aki siet, menjen gyalog Szólás-mondás Nyíregyházán, hogy „aki siet, menjen gyalog”, sok igazság van ebben. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat Szé- chenyi-úti üzemében dolgozok. Két munkatársammal együtt a MÁV. bérház melletti villamos-végállomáson várjuk reggelenként fél 7, háromnegyed 7 között a villamost. Várjuk, de nem jön. Ha viszont megérkezik, akkor a szokott lassúságát meghazud­tolva olyan gyorsan fordul visszza, hogy a pár méterrel távo- labbállók biztos lemaradnak. így járt 13-án két idősebb nő a 6.40-es villamossal. Pedig két kccsi is közlekedett egymásután szokatlan módon ebben az időpontban. Pórul is jártunk, mert az első kocsi csaknem üresen indult tovább a nagyállomásról, mi pe­dig jó 10 percet vártunk a második, 893. számú kocsin az in­dulásra. Amikor a kalauztól megkérdeztük, miért nem szólt, hogy szálljunk át, únottan megjegyezte: „nemsokára megyünk”. He­lyesnek tartanánk, ha az illetékesek intézkednének, hogy a vil­lamos ne késleltesse, hanem gyorsítsa a munkába siető, utazó dol­gozók útját. Veres Sándor Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat. Ötször csapott be bennünket a megyei földmérési igazgatóság A múlt év őszén öt termelőszövetkezeti tagtársammal együtt házhelyet igényel­tünk. Beszereztük a szükséges iratokat, sőt ezév januárjában a helyi földrendező bi­zottság térképre vette a házhelyeket, név- szerint bejegyezte az igénylőket. Csupán az hiányzott, hogy a me­gyei földmérési igaz­gatóság mérnöke a szükséges műszaki munkálatokat elvé­gezze. Megbíztuk az egyik Nyíregyházára utazó dolgozót, hogy személyesen kérje meg erre az illetéke­seket. örömhírrel tért haza: pár nap múlva itt lesz a mérnök. A harmadik héten kezd­tünk türelmetlenked­ni, márcsak azért is, mert elhatároztuk, hogy eiőcsiráztatott burgonyával vetjük be a házhely kertjét, nem akartunk késle­kedni vele. Ismét be­utazott Nyíregyhá­zára egy elvíárs. Meg­nyugtatták: pár nap múlva kint lesz a mérnök. Nem akarok hosz- szan írni, változás akkor történt, ami­kor már ötödször ke­restük fel az igazga­tóságot. Akkor ugyan­is már arra is felszó­lítottak bennünket, hogy szedjünk össze minden házhelyigény­lőtől 60 forintot, mert két nap múlva kint lesz a mérnök. Ez több, mint két hete történt, de még se­hol semmi. Az előcsi- ráztatott burgonyát előreláthatólag a Iá-: dában kapálhatjuk. Bak Béla elvtársunk meg úgy járt, hogy nyolc hónapja bon­totta le engedély' alapján régi házát, újat meg nem kezd­het építeni, mert szin­tén nem jön a mér­nök. Debreceni Sándor, Nyírvasvári. Miért nem biztosit tát és cserepet a Tüzép? A tanácsülésen többen kifogásolták, hogy már egy hónapja nem lehet fát, cserepet kapni a Tüzép-telepen. Több dolgozó épít házat, a falakat már felhúzták— részben vályogból — most pedig tető nélkül áznak a falak. Pécsik József vb. elnök, Rakamaz, Baleset a megyei tanács központi rendelőintézetében „Baleset ellen vé­dekezz“ — több he­lyen kifüggesztették ezt a plakátot a me­gyei tanács központi rendelőintézetében, de arról, úgylátszik, megfeledkeztek az in­tézet vezetői, hogy gyakorlatilag is meg­szüntessék a balese­teket. Április 7-én kislányomat ellenőrző átvilágításra vittem. Több beteggel együtt a sötétkamrában vá­rakoztunk, amikor aj­tónyílás és jajgatás törte meg a csendet. A sinen mozgó toló­ajtó kiesett a sínből és egy várakozó be­teg fejére zuhant. Az utóbbi hetekben nem egyszer okozott ha­sonló balesetet ez az ajtó. Ha nem állok hároméves kisleá­nyom előtt, a teljes súlyával lezuhanó aj­tó könnyen szétron­csolhatta volna az ő fejét is. A velünk várakozó Nagy Sán- dorné fején daganat keletkezett és magam is érzem az ütés ha­tását. Azzal mindenki tisztában van, hogy baleset esetén első­segélynyújtásért or­voshoz kell fordulni, de vájjon ki számít arra, hogyha orvos­hoz fordul, baleset érheti. Ezúton kérjük a rendelőintézet illeté­kesét, vegyen végre magának annyi fá­radságot, hogy ezt a néhány forintos költ­séggel járó javítást végeztesse el. És ha már erről beszélünk, jó lenne az öltöző és a kamra közötti ajtó­zárat is megjavíttat­ni, hogy ne kelljen a sötétet ajtóra akasz­tott ruhadarabbal biz­tosítani. Vadász hászlóné. A Néplap elint este „Kiss Ferenc volt györteleki állatgondozó 1953. évről elmaradt illetménye ügyében közöljük, hogy nevezett részére 684.18 forintot az 1954 február havi illetménnyel folyósítottuk. Mátészalkai ki­rendeltségünk pénztárosának jelentése szerint Kiss Ferenc illetmé­nyét 10-én átvette. Szabolcs-Szatmármegyei Állat- és Zsírbegyüjtő Vállalat BIRINYI.” * « „Tóth Sándorné, született Bíró Zsuzsanna lónyai örökhagyó hagyatéka ügyében hozzám intézett levelükre a következőket vá­laszolom. Nagyon helyesnek tartom, hogy a Néplap felhívta erre az ügyre figyelmemet, mert így legalább egy régen húzódó ügy fog érdemi elintézést nyerni. Tekintettel arra, hogy az örökösök között van olyan, aki ismeretlen helyen tartózkodik, ezért csak 6 hónapos időközzel tudtam a tárgyalásra határnapot kitűzni és erre szeptemberre kerülhet sor. DR. TARCZALY ÄRPÄD állami közjegyző.

Next

/
Oldalképek
Tartalom