Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 52-76. szám)

1954-03-20 / 67. szám

NÉPLAP 1954 MÁRCIUS 20, SZOMBAT-» Javaslat a módosított szervezeti szabályzat tervezetéhez „A Magyar Dolgozók Pártja mó­dosított szervezeti szabályzatát he­lyeslem, s az a véleményem, hogy a szabályzat ilyen formája, tar- lalma minden párttagnak nagyobb lendületet ad munkájához, mert minden pontja biztosíték arra, hogy a jól végzett munka a párt­tagság, s a pártonkívüli dolgozók megbecsülését vonja maga után. Különösképpen azt a részét ta­nulmányoztam alaposan, amelyik a párttagok jogairól és kötelessé­geiről szól. Teljes mértekben egyetértek ezzel is, azonban egyes pontok kiegészítését helyesnek látnám. A c) ponthoz, véleményem szerint helyes lenne hozzáfűzni: a párttagság kötelessége példát mutatni a párt- és állami fegye­lemben. Az e) pontot azzal látnám helyesnek kiegészíteni, hogy ösz- szeegyeztethetetlen a párttagság­gal az, ha valaki hatalmi súlyával, funkciójával visszaélve, erőszak­kal helyettesíti a párt és tömegek közötti jó kapcsolatot. Minden párttagnak kötelessége hirdetni a párt politikáját, megismertetni a párt munkáját a dolgozók széles tömegeivel. Nem tudom, helycs-e és meg lehet-e valósítani azt, hogy a szervezeti szabályzatban bennfog- laltassék a párttag példamutató családi élete és ezen belül a gyer­mekek helyes nevelése. Ügy gon­dolom, nem közömbös az, hogy a párttagok hogyan nevelik gyer­mekeiket. Ügy gondolom, hogy ezek a ja­vaslatok erősebbé, szilárdabbá tennék a pártfegyelmet, öntudato- j sabbakká, példamutatóbbakká ne- j vélnék párttagjainkat. A szerve­zeti szabályzat tervezete nekem is sok segítséget ad ahhoz, hogy jobban, fegyelmezettebben végez­zem munkámat, odaadóbban fog­lalkozzam a reám bízott gyerme­kek nevelésével. HERTELENDI SANDORNÉ, az V. sz. ált. isk. igazgatója.“ Kenyerünk ellen*es»*e: a kiilátk Mindenkit munkára hívott az utóbbi napok tavaszi napsütése. Késve érkezett a meleg időjárás, sokat kell pótolni ebben a hó­napban. Nem is kell sok biztatás a dolgos kezeknek. Mindenki szerszámot fog és földjére igyek­szik. Szégyen most a lustaság, megérzi ősszel a család, ha elmu­lasztják idejében földbe tenni a magot, megmunkálni a földet, ápolni a vetést, És mégis .., Mit tapasztalunk Gergelyiugornyán? Mintha a dol­gozó parasztok egy része saját maga ellensége volna ... Sokan késlekednek a vetéssel, nehézke­sen cserélnek tavaszbúza vető­magot egyébért, egyszóval húzó­doznak valamiért a korai munká­tól. A beadásról is úgy gondol­koznak egyesek: „majd később’’. Pedig pár nap múlva lejár az el­ső negyedév és-azt sem tudják a községi tanácson, hogy hány szá­zalékig teljesítették a tervet to­jásból vagy baromfiból. Százalék szerint a járás sem kérte még tőlük. Vérszemet kaptak a kulákok Az omsósi düllőben lévő 17 hold tartalékföld vetetlenül áll. A tanács a Rákóczi termelőszövet­kezetnek adta hasznosítás végett, mégsem engedik bevetni. Szövet­kezetiek és kívülállók huzakod- nak a föld miatt, a föld meg gazdátlan, nem viseli senki gond­ját. Kinek kellene igazságot ten­ni? 4 tanácsnak. A tanács meg sehol. De vájjon miért tétlenkedik a községi tanács felsőbb szervei­vel együtt? Mert a járásnál is tudnak az ott történt dolgokról, meg a megyéhez is eljutott már a híre. De hallgat mindenki, írá­sokat küldöznek lentről felfelé, onnan meg vissza. Tavaly, a kormányprogramm megjelenése után vérszemet kap­tak a falubeli kulákok. Mikor látták, hogy senki nem csititja kedvüket, mégjobban fellángolt ragadozó vérük mások munkájá­nak gyümölcsére. Gőgösen hord­ták fejüket. Nemcsak azt várták el, hogy előre kalapot emeljenek előttük volt cselédeik, fiatalok, öregek egyaránt. Szombathy Gusztávné meg File Gyuláné ha­mar megtalálták egymást. Gyalá­zatos terveket szőttek együtt. — Felbiztatták egymást, hogy elve­szik a szövetkezetektől a gyü­mölcsöst, földet, épületeket, jó­szágot és gazdasági felszerelésü­ket. Nem is tartogatták sokáig magukban tervüket. A szövetkezet ellen Szombathy Gusztávné kezdte a „nagy akciót“. Gyümölcsöt szüreteltek a Győ­zelem termelőszövetkezet fiatal leányai, asszonyai. Szépen öltözött gyermekek vidám serege édes ka­cagással vette körül ottlévö szü­leiket, testvéreiket. Egyszerre vá­ratlan „vendég“ zavarta meg a vidámságot. Szombathy Gusztáv­né állított be hozzájuk, aki nagy­ságos asszony korában még a jó szót is sajnálta a falu népétől. Nos, aki talán erről megfeledke­zett és most várta a jó szót Szom­bathynétól, — tévedett; Egyre azt kiabálta, hiába szedik fe 'á gyü­mölcsöt, nem lesz az a szövetke­zetieké. Csípőretett kézzel nézett szét a gazdaságban, mintha már látná is a „jövőt“: cselédek gör­nyednek a gyümölcsösben. Pa­rancsszóra dalolnak naphosszat, nehofl valamelyikük is ehessen a gyümölcsből. A gyerekek meg ölik egymást egy almáért, ron­gyos ruhákban kószálnak az utcá­kon ... Ilyen „jövőt“ képzelt Szombathyné. Pár nap múlva férje zavarta meg a békésen dolgozó szövetke­zetieket. Éppen dióverés volt. Ha nem tart a hosszú rudaktól, talán még közelebb merészkedik. £ A kulák ténykedését senki sem zavarta, senki sem akadályozta. Vérszemet kapott erre és fogad- kozott úton-útfélen, hogy vissza- szerzi régi hatalmát. Először a szövetkezet elnökét,' idős Szűcs Károlyt „vonta kérdő­re“. Dölyfösen kiabált rá, köve­telte helyiségük elhagyását, a földjeikről való lemondást. Nem is eredménytelenül. A községi ta­nács és pártszervezet magára hagyta a termelőszövetkezetet, — „mosták kezeiket“, nem volt sza­vuk ehhez az ügyhöz. Nem ismer­ték a törvényt, a szövetkezetiek­kel együtt, nem mertek szólni. De valamiben mégis segített a köz­ségi tanács. Nem a szövetkezet­nek, hanem a kuláknak. Január 20-án a szövetkezet néhány tagja a kulák jelenlétében felment a tanácsházára és „hivatalos meg- | egyezést'“ kötöttek a kulákkal, ! amit Soltész István, a községi ta­nács titkára vetett papírra. Meg­állapodtak. hogy a szövetkezet el­hagyja helyiségét, az irodát, a gépállomás brigádszállását. Sőt adnak a kuláknak 19 hold földet is, csak hagyja már őket végre nyugodni. Egyéb se kellett a kuláknak. Másnap rakodómunkásokkal állí­tott a szövetkezet udvarára, köve­telve a kiköltözést. Az épület köz­vetlen szomszédságában lévő ta­nácsházán meg mindenki hallga­tott. így tett a pártszervezet is. És a szövetkezet kiköltözött, — Előbb csak egy szoba kqll^tt a kuláknak. Mikor ez megvolt, pár nap múlva az egész portat birto­kába vette. .El keltett hagyni a Győzelem termelőszövetkezetnek az elfoglalt udvart. , v További „Jerveli“ Mikor végleg ..hatalomra“ ke­rült a kulák. tervezgetni kezdett feleségével együtt. Számba vették volt cselédeiket, napszámosaikat, alkalmi munkásaikat, hogy kit hívjanak cselédnek. Özvegy Tóth Fercncnét „kegyelmükbe“ fogad­ták, — egyezett meg a házaspár. Régen is sokát „segítettek“ az öreg asszonyon. Gyakran felszán­totta udvara telkét Igaz. ez nem sokáig tartott, alig volt 600 öl. De az volt a fontos, 5—6 napi gya­logmunkát végzett érte a becsa­pott asszony. Bazola Mihúlyra már nem szá­mítottak, mert becsületes kenyere van a szövetkezetben, tudták. hogy nem jön el hozzájuk. Pedig milyen jó munkás és milyen sok éven dolgoztatták látástól vaku- lásig! Istállóban hált, gyenge koszton tengődött. De valaki még kell a 34 hold földbe, mert a barabási határban lévő 14 hold földet is „el számítja j venni” az államtól. — A ké- nyük-kedvük szerint nevelke- j dett leányaik, a „kisasszo-J nyok” munkájára meg nem! lehet számítani, nem dolgoztak soha. (Az 1940-es években csak a | két testvér járt a faluból felsőbb iskolába: Eszter meg Erzsébet.) j A „fiatal urak“ meg városon dol­goznak. Igaz, addig sem füllött munkához a foguk, mielőtt város- | ra mentek. Volt, aki dolgozzon { helyettük, olykor még tizen is. — iadós volt ez az olcsó nap­mért.- Kia J* örvényes intézkedés szükséges! A kulákoknak minden ment si­mán. Erre aztán újabb „bead­vánnyal” fordult a felsőbb szer­vekhez. Három sertést, egy te­henet, gazdasági felszerelést, vetőmagot, meg 5500 forintot kö­vetelt a szövetkezettől. Csodák- csodájára felébredt a tanács, már a helyi vezetők is megso­kallták a kulákhuncutságot. Ép­pen ideje volt. Ideje volt utána­nézni a törvénynek, a lendele­teknek. Megvan ott minden pon­tosan. A helyi vezetők megtanul­hatták: amíg a dolgozó parasz­tok, termelőszövetkezetek hasz­nosítani tudják a községben lévő tartalékföldeket, addig a kulá­koknak és egyéb kizsákmányoló elemeknek nem lehet földet visszaadni. — Gergelyiugornyán meg nincs annyi föld, hogy a szövetkezetek és dolgozó parasz­tok ne bírnának meg vele. Meg­tanulhatták: le kell törni a ku­lákok megnövekedett szarvát, hogy ne érezze magát olyan „nagy úrnak”. Ha a törvény sze­rint tesznek az első perctől kezd­ve, ma nincs baj Gergelyiugor­nyán, a dolgozó parasztok nem! élnek bizonytalanságban, hanem i szántanak-vetnek, ahogy szívük I és eszük parancsolja. Nem csak a községi tanács j tűrte el eddig a kulák garázdál­kodását. A járási tanácson is is-j merik a történetet, mégsem let-! tek meg mindent annak érdeké-j ben, hogy letörjék a kulákszarva- J kát. Azt ugyan helytelennek! tartják, hogy kiűzte a kulák a szövetkezetét saját portájáról. De egyebet nem tettek. A járási pártbizottságon is „hallottak” az esetről. Bogdán elvtárs, a já­rási pártbizottság titkára mikor tudomást szerzett a kulák dol­gairól, Szallai Béla elvtársat bízta meg az ügy elintézésével. Azonban nem számoltatta be a végzett munkáról. Itt az ideje, hogy a párt- és tanácsvezetők rendet teremtse­nek Gergelyiugornyán, hogy a dolgozó parasztok zavartalanul folytathassák a tavaszi munká­kat. Szombathy Gusztávot pedig a törvények szerint „szoktassák ie” duhajkodó természetéről. <N. T.) VESSÜK \i írástudatlanság sötétségében A kapitalista országokban min­den tanévben sok tízmillióra emelkedik azoknak a gyerme­keknek a száma, akik nem en­gedhetik meg maguknak azt a „luxust“, hogy átlépjék az isko­la küszöbét. Ezeknek az orszá­goknak a kormányai hatalmas összegeket költenek a fegyver­kezésre és ugyanakkor évről- é/vre csökkentik a közoktatási kiadásokat. A „New York Herald Tribu­ne“ c. amerikai lap beismeri, hogy a folyó tanévben egyedül az elemi iskolákban 345.000-rel több tanteremre és 72.000-rel több tanerőre volna szükség, mint amennyi van. Hatmillió amerikai gyermek kénytelen, egészségtelen, sötét odúkban ta­nulni, míg további csaknem hat­millió gyermek szüleinek nehéz anyagi viszonyai miatt kényte­len távolmaradni az iskolából, Az Amerikai Egyesült Államok­ban az írástudatlanok száma el­érte a 20 milliót. Angliában az elmúlt tanévben 4.800 olyan tantermet találtak, amelyek az egészségtelen viszo­nyok miatt nem feleltek meg a közoktatás céljainak. A „Daily Herald“ beismeri, hogy számos angol városban egész negyedek­ben nincs iskola és a gyerme­kek kénytelenek más városne­gyedek túlzsúfolt iskoláiba járni. Olaszországban mintegy két­millió gyermek nem jár iskolá­ba. az írástudatlanok száma Kö- zép-Olaszországban eléri a 30 százalékot, Cagliari tartomány­ban 53, Enna tartományban pe­dig 48 százalékot. Az országban 69.000 új iskolaépületre volna szükség. Brazíliában a lakosság 75 százaléka írástudatlan, 5 mil­lió gyermek nem járhat isko­lába. ft SS2EE Mindenütt hígyúl a kultúra fénye Románia a felszabadulás előtt nemcsak arról volt hírhedt Európában, hogy ebben az or­szágban volt a legmagasabb a gyermekhalandóság, hanem ar­ról is, hogy hatalmas tömegek éltek az írástudatlanság sötétsé­gében. A Román Népköztársaság gyorsan felszámolta ezt a gyá­szos örökséget. Míg azelőtt a falvak nagy többségében egyál­talán nem volt iskola, ma már alig találunk olyan falut az or­szágban. amelyben legalább ele­mi iskolát ne létesítettek volna. Számos faluban hetosztályos is­kolát nyitottak meg. Az 1938— 39-es tanévben az országban mindössze 770 gimnázium műkö­dött, mintegy 100.000 tanulóval a folyó tanévben 4.596 hétosztá­lyos iskola működik, amelyek­nek az V—VII. osztályaiban 466.012 gyermek tanul. 1938-ban Romániában 421 líceum voll 50.206 tanulóval, ezzel szemben ma a különböző középiskolák száma 781, a tanulóké pedig 217.025. A háború előtt az ország­ban 16 főiskola működött 41 fakultással. Jelenleg 50 főiskola 155 fakultásán egyedül a nap­pali tagozaton 64.319 ifjú és le­ány tanul. Ugyanakkor csaknem 20.800-re emelkedik azoknak a száma, akik a levelező oktatás­ban képezik magukat. Az 1938— 1939-es tanévhez képest a főis­kolai hallgatók száma csaknem négyszeresére emelkedett. Ez a néhány számadat is hí­ven tükrözi a népi hatalom ra­gyogó eredményeit a közoktatás fejlesztésében. Talán tegyük még hozzá azt az egyáltalán nem lé­nyegtelen körülményt, hogy az országban az elemi oktatás álta­lános. kötelező és díjmentes, a magasabb iskolákban pedig az állam számos ösztöndíjjal gon­doskodik az arra érdemes tanu­lókról. Nagyszerű eredmények a húsipari vállalatnál A Szaboics-Szatmármegyei Hús­ipari Vállalat dolgozói értékes felajánlásokat tettek a pártkon­gresszus tiszteletére. A felajánlá­sok nagyréaze minőségi munka végzésére, a tisztasági követelmé­nyek betartására és az anyagta­karékosságra irányult. A vállalat dolgozói célúkul tűzték ki, hogy a kongresszusi versenyben terme­lési sikereik alapján elnyerik az élüzem jelvényt. A dolgozók fel­ajánlásukban kifejezésre juttat­ják, hogy lelkesen harcolnak a korrpányprogramm megvalósítá­sáért. A vállalat dolgozói a bére­zésben is láthatják, hogy követ­kezetesen gondoskodnak róluk. A szakmunkások eddigi fizetését átlag 80—130 forinttal emelték. A húsipari vállalat dolgozói, a mi­nisztériumi nagy vállalatokhoz ha­sonlóan, elsőízben az idén kötnek kollektív szerződést. Az a tény, hogy a kitűzött sztahanovista szinteket az üzem sajátosságai­nak figyelembevételével állapí­tották meg, továbbá az, hogy a sztahanovista cím és oklevél után a termelésben élenjáró dolgozók a szakma legjobb dolgozója cí­met is megszerezhetik, minden dolgozót érdekeltté tesznek a to­vábbi becsületes munkában. A húsipari vállalat az elmúlt év utolsó negyedében 800.000 fo­rint beruházási összegből mun­kásfürdővel, öltözőszekrényekkel és egyéb szociális, kulturális lé­tesítményekkel gyarapodott. A napokban egy jégkompresszor be­állításával befejezték Nyíregyhá­zán a 10 vágásos hűtőtér építé­sét. Megépült egy 12 vagonos zsírraktár, továbbá mintegy 3.000 darab zsírosláda befogadására al­kalmas fedett tárolóhelyiség. A kisvárdai telepen elvégeztek egy ötvagonos hűtőház generáljavitá-i sát. Mindez további jó munkára lelkesíti a vállalat dolgozóit. A kongresszusi munkaverseny­ben kitűnik Éva János húsüzemi szakmunkás, aki vállalta, hogy a minőségi előírások szigorú be­tartásával 130—140 százalékra növeli teljesítményét. Eddigi át^ lagteljesítménye 160 százalék. —* Március 16-án 186 százalékot tel-i jesített, és több mint 50 forintot keresett. Éva János munkamód­szerét átadta Tóth Jánosnak,' Kántor Sándornak és Palicz Zol­tánnak, akiknek teljesítménye 127-ről 140 százalékra növeke­dett. Jó munkájáért az „élelmi­szeripar kiváló dolgozója” cím és jelvény adományozására terjesz­tette fel a vállalat vezetősége. —■ Nagyszerű teljesítményt ér el Marozsán Sándor is, aki a ser­tésbőr fejtésénél 4-ről 3 száza­lékra csökkentette a selejtet. — Gede János csoportja 114 száza­lékot, Pellei István 120 százalé­kot, Molnár József és Királyfalvi Ferenc bélüzemi szakmunkások pedig selejtmentcs munka mellett állag 130 százalékot teljesítenek. Csendes József, a karbantartó részleg műszaki vezetője 100 da­rab használhatatlan jégcella át­építésével 8.000 forintot takarí­tott meg a vállalatnak azáltal, hogy a jégcellákat kisméretűvé építették át. A vállalat dolgozói eredményei­ket növelve harcolnak tovább az élüzem cím elnyeréséért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom