Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 52-76. szám)

1954-03-20 / 67. szám

1954 MÁKCIUS 20, SZOMBAT

N «6 e L A F

3

Képek a nyíregyházi mezőgazdasági technikum életéből

Egy hajnalon arra ébredtünk, hogy a szirtekkel egyidős, tengerekkel rokon öreg legény, a tél meglépett. Azt sem mondta, hogy jónapot, vagy, hogy viszontlátásra, hanem felszedte sátorfáját, nyakába kanyarintotta a hóprémes bundáját és elindult.

A vetések még meg is könnyezték, hogy lám, ilyen lelketlenül elbánnak a jó öreggel, így kiadják az útját. Váltig dohogott is az öreg, hogy vénségére sincs nyugta, furton-furt járatják, hegyről le völgynek, völgyről fel hegynek, tengerről tengerre, északról délre..; pedig pihenni szeretne már.

Ki tudja, most merre jár és mit csinál a felhők mögött, de elrejtőzött, bosszúságomra-é, vagy miért, de elég az hozzá, hogy elbújt. De nem is bosszankodom, nert érdeklődésem már másé. — logy kié? Hát egy csodálatosan szép, fehérfalú, sokszemű, világos •'pületremeké, Magyarország

, gyík legmodernebb, egyik legcsi- íosabb iskolájáé, a nyíregyházi mezőgazdasági technikumé.

Kik tanulnak ebben a szép iskolában?

— Dolgozóink leányai, fiai, föbbszázan, — feleli Radnóczi Fe- 'renc, az iskola igazgatója, egy alacsonytermetű, gyorsmozgású, fürge szemjárású, csupa cselekvés ember.

— Azt kell megírni, — mondja, — hogy szeressék jobban, becsüljék jobban a mi iskolánkat, hiszen termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink, állami hivatalaink, különböző Vállalataink ag- ronómusait,' brígádvezetőit, statisztikusait, a magyar mezőgazdaság szakembereit itt nevelik.

Az ország szeme a mezőgazdaságon van.

— Szeretném odakiáltani a világnak, hogy a több kenyér, a magasabb életszínvonal, a magyar mezőgazdaság megjobbulása úgy függ a jól képzett gazdasági szakemberek munkájától, mint ajtó forgása a sarokvastól.

— Mert lám, — folytatja, — nem akarja sok ember megérteni, hogy ezt a hatalmas feladatot, azt, hogy több legyen a földek terméshozama, hogy az avult régi módszerek helyett az új agrotechnikát, zootechnikát alkalmazzuk, — hazafiúi kötelesség támogatni,

és ez a támogatás jórészt azt jelenti, hogy ifjúságunk színét, javát, a kitűnőeket, jeleseket, jókat küldjük el a technikumokba, nem pedig azokat, — ahogy eddig szokás volt, — akik gyöngébbek.

— Hasznos tudást gyűjtenek, keresetük is szép, ha kikerülnek innen az életbe. S hogy el tud- nak-e helyezkedni? Oly biztos, mint az, hogy itt állunk. Vái'ja őket a sok állami gazdaság, termelőszövetkezeteink, kísérleti mezőgazdaságaink, termelő, begyűjtő vállalataink, a Mezőker, a Magtermeltető . .;

— No, meg aztán visz az út innen az egyetemekre, a főiskolákra, éppen úgy, mint a többi középiskolákról agráregyetemre, agrárakadémiára, kertészeti főiskolába, Lenin-intézetbe és a tudományegyetem különböző tagozataira.

Hej, leányok, fiúk. életpályát választók, ha látnátok azokat a gyönyörű, hatalmas szertárakat, amelyek a modern gazdálkodáshoz szükséges kellékeket, felszereléseket és gépeket tartalmazza, tudom, megdobogtatná a sziveteket ez a nagyszerű látvány és sokan, sokkal többen jelentkeznétek felvételre a technikumnál. Bizonyára kíváncsiak vagytok, hogy vájjon mi látható ezekben a szertárakban?

— A géptani szertárban, mely a leggazdagabb az országban, láthatunk egy négyhengeres, négyütemű motor alvázát és a gépek különböző elemeit.

Miért ez a sok gépelem? Ezt is elmagyarázza kísérőnk.

— Ezeket ismerni kell, hogy kinn az életben, akár a gép karbantartásánál, akár az üzemeltetésnél szakszerű ellenőrzést és utasítást tudjanak adni. Van itt vetőgép, traktoreke. különböző eketípusok fejlődéstörténeti sorrendbe állítva, aztán találunk itt szállítóeszközöket, még azt is meg kell mondáni, hogy ezt a nagyértékű szertárat a tanulók gépszeretete, a modern ember géprajongása, lelkesedése, hozta össze. Hogy miből? Hát úgy, hogy összehordták az ócskavasat, a megmaradt gépalkatrészeket és azt, a tanulók a tanárok segítségével gépjavító munkásokkal megjavították.

Etámul az ember, nem győz csodálkozni, amikor látja az érdekes gyümölcs- és szőlő-szertárat, mintha egy kicsit ott lenne egy cseresznyésben, almásban és másfajta gyümölcsösben, szőlőskertben. Egy sereg termésgyüj- teményt is látunk. Sőt, például almavirágot eredeti színben, különböző gombákat, kártevő rovarokat és még számtalan felsorol- hatatlan, érdekesnél érdekesebb dolgokat.

Zsibongó gyermekhad, mint csiripelő madársereg, jókedvűen, életvídáman, lányok viháncolva, egyik-másik egy sarokban megbújva leckét olvasva, mások tízórait fogyasztva .., vidám, élénk, kedves kép.

A szokottnál nagyobb ma az izgalom. Vendég van a háznál nem is egy. Az FM-ből, az OM- bői, meg a megyéről jöttek a látogatók, egy egész brigád. Két kislány, fejüket összedugva egy falás közben teliszájjal azt magyarázzák egymásnak, azt hány- ják-vetik meg, hogy milyen emberek a vendégek, barátságosak-e, mogorvák-e; vagy amazok a magyar óráról beszélnek, mások a számtan óráról, gépszerkezettani óráról. Látszik rajtuk, hogy jól érzik magukat itt, hogy övék ez az iskola és értük van itt minden és mindenki.

Trappba fut a kocsi a tangazdaság felé, sokan meg is bámulják, mert valamikor, nem is olyan régen még az ilyenfajta úri hiníón a nagyságos, meg a tekintetes urak, a földbirtokosok poffeszkedtek, parádéztak. Ma a tangazdaság birtokában, a nép birtokában van. — Mihamar ittvagyunk, egy ugrásra van ide a Morgó-temetőtől, — mondja a kísérő, de már látszik is a modern, piroscserepes, magyaros vágású, barátságosan integető épület, a diákszálló. Itt szállásolnak el a diákok, itt alusznak, itt kosztolnak tanári felügyelet mellett a 6—8 hetes gyakorlati idő alatt, amit itt kinn a szabadban gyakorlati munkában eltöltenek. Hatalmas, szemhatárig terjedő s eddig lenézett, semmibe vett, de ma mór élővé, gya- rapodóvá vált gyümölcsös és szőlő terül elénk. A serény ifjúmunkások, akik itt a szőlőt és a gyümölcsfákat metszik, nem mások, mint a technikum másodéves tanulói.

Foga van az időnek. Kicsit fázósak a gyerekek, de azért megy a munka, jókedvűen, lendülettel.

Budaházi Erzsébet kezében úgy áll a metszőolló, mintha mestersége lenne a fagondozás, j metszés, mintha több éve csinálná, pedig hát még diák. Igaz, j szereti azt, amit végez, szereti a gyümölcsfát, gyümölcskertészetet. Szó ami szó, kedvvel csinálja, hiszen azért jött a technikum szőlő- és gyümölcskertészeti tagozatára.

— Hazaszeretnék majd menni Tiszakerecsenybe, vagy legalábbis a környékre, állami gazdaságba, k gyakornoknak — mondja Andaházi Erzsébet kíváncsi, várakozó. tekintettel, nem tudván kiről van szó, ki az idegen látogató.

— Nagy szeretettel és örömmel készülök erre a pályára. Én szeretem az agronómusságot. Ilyen család vagyunk. Tán apámtól, nagyapámtól szereztem ezt a hajlamot, de való igaz, hogy szeretem a kertészkedést, a gyümölcsöst. Csakhogy — folytatja egy élénkszemű, nyurga, lelkesarcú fiú, — tetszik tudni, miná- lunk kicsibe van ez, mint amit itt tetszik látni. És én arra vágyom, hogy ilyen nagy, többszáz holdas gyümölcsösnek, szőlőnek legyek a kertésze — mondja határozottan Szilágyi János namé- nyi diák.

— Az is a tervem, hogy ha végzek itt, hazamegyek Nyírma- dára, az állami gazdaságba. Mert az közelebb van a szüléimhez — mondja bizakodó, derűs tekintettel.

Hazafelé jövet elgondolom, de jó is ezeknek a mai fiataloknak. De jó lenne közéjük állni, korukkal, derűs, tiszta szép, reményteljesen bomló életükkel eggyé lenni és indulni, tanulni velük közösen az agronómusságot, a gyümölcskertészetet, a szőlőkertészetet.

Diákfiatalok, vár benneteket a

virágzó magyar mezőgazdaság, várnak benneteket állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink, vár benneteket egész népünk. *— Jelentkezzetek a mezőgazdasági technikumba.

(b. m.)

Elutazott Budapestről a szovjet kulturális küldöttség

Egyhónapos magyarországi tartózkodás után pénteken délelőtt elutazott Budapestről a magyarszovjet barátság hónapján részt- vett szovjet kulturális küldöttség: I. J. Gluscsenko, kétszeres Sztá- lin-dijas, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája elnökségének tudományos titkára, a biológiai tudományok doktora, a küldöttség vezetője, E. G. Kazakevics Sztá- lin-díjas író, a Szovjet írók Szövetsége vezetőségének tagja, J. M. Nyeprincev Sztálin-dijas képzőművész, a Szovjetunió Művészeti Akadémiájának levelező tagja, J. Ty. Leszjuk, az OSzSzSzK: kulturális ügyek minisztériumának munkatársa, A. I. Guzanov, a kosztromaterületi Kosztroma-kör-i zet „Ogorodnyik“ kolhozának elnöke és J. K. Oszipova padagógus a moszkvai Dzerzsinszkij-kerület 43. számú középiskolájának igazgatója.

Tovább tombol a harc Dien-Bien*Phuér<

Párizs (MTI): Hírügynökségi jelentések szerint Dien-Bien-Phu francia és zsoldos helyőrsége körül egyre szorosabbra fűződik az ostromgyűrű.

A néphadsereg ostromágyúi jó-, formán szünet nélkül összpontosított tűzzel árasztják el az erődítményeket. Az ötnapos csata során! lelőtt, vagy a repülőtereken szét-« rombolt francia repülőgépek száma már 35-re emelkedett.

Párizsi francia lapértesülések; szerint másodízben történt a csa-; ta kezdete óta, hogy a néphadsereg főparancsnoksága visszajuttatott Dien-Bien-Phu parancsnokságának hatvan sebesült francia hadifoglyot;

Az ostromlott erőd két repülő-j tere különben állandóan tűz alatt áll,

*

A hivatalos francia hadijelentési elismeri, hogy Hanoi-tói ötven kilométernyire délre, Phuly körze-j tében négynapos körülzárás után a néphadsereg kezébe jutott a; Phuong-Khé melletti megerősített) francia állás.

Épül a narvai vízierőmű

A narvai vízierőmű, az ötödik ötéves terv egyik nagy építkezése a híres narvai vízesések közelében, Szovjet Észtország és a leningrádi terület határán épül. Az erőmű nagymennyiségű villanyenergiát ad majd Szovjet-Észtországnak, Leningrádnak és a leningrádi területnek.

Az építkezésen bonyolult és sokféle munkálatokat kell elvégezni. Krengolm sziget fölött közvetlenül a vízesések előtt épül a vasbetongát, amely felfogja majd a Narva, folyó vizét és felemeli a víz szintjét. Itt terül majd el a 200 négyzetkilométer területű Narvai tó. A Narva vízszintjének felemelése kedvező feltételeket teremt a hajózás számára mind a folyón, mind a Csud-tó medencéjében.

Az építők most a gát első szakaszán munkálkodnak. Február

26-án megkezdték a betonozási munkálatokat. Az építkezés dolgozói arra készülnek, hogy a meleg napok beköszöntéséig elkészülnek a gát első szakaszával és a tavaszi áradások után megkezdik a másik szakasz építését.

A földmunkák már befejezéshez közelednek, a fő feladat most a betonozás. A teljesen gépesített betongyárak éjjel és nappal szünet nélkül gyártják a betont, amelyet előmelegített csöveken keresztül továbbítanak a munkahelyekre. Azokra a munkahelyekre, ahová nem tudnak melegített betont adni, konyhasóval kevert betont szállítanak. Az igy készült beton a legerősebb fagynak is ellenáll.

Az építkezésen az észtekkel vállvetve dolgoznak az orosz munkások és szakemberek. A moszkvai, leningrádi, sztálingrádi gyárak gépeket, az észt üzemek márványt, üveget, téglát és egyéb anyagokat szállítanak az építkezésre. A narvai erőmű felépítéséből kiveszi részét a szovjetország sok vállalata és ez újabb bizonyítóké, a szovjet népek megbonthatatlan testvéri barátságának.

Varsó műemlékeinek újjáépítése

A háború előtt Varsó 987 kulturális, illetve történelmi műemlékkel rendelkezett. A hitlerista barbárok a varsói műemléke!: túlnyomó többségét megsemmisítették.

Amikor 1945-ben a lengyel kormány határozatot hozott arról, hogy az ország fővárosa Varsó lesz, az épitőmunkások mellett a történészek, a szobrászok és a restaurátorok is munkához láttak. Az ország levéltáraiban előkeresték a megmaradt egykorú rajzokat, metszeteket, ezek alapján indult meg a műemlékek újjáépítése.

Csaknem valamennyi műemlék újjáépült már. Feltámadt romjaiból az. óváros, amely korszerű lakónegyeddé alakult át.

A XVII. és XVIII. századbeli egykori mágnás palotákban főiskolai előadótermek, könyvtárak, tudományos intézetek kaptak helyet. A XVII. századbeli Ostrogski-palolába a Chopin intézetet költöztették be. .4

Kilenc esztendő telt el azóta, hogy amerikai bombázók egyetlen szörnyű éjszakán lerombolták Drezda városát, az építészeti műremekekben oly gazdag „német Velencét“. Akik túlélték a támadást, dermedten szemlélték a szörnyű pusztítást. Hetekig égették az Altmarkton a február 13-i támadás 35.000 áldozatát, — ki győzte úölna a tömegsírokat megásni?

De á halálos dermedtség nem tartott'sokáig. Győzött a város iránti szeretet, a vasakarat, hogy újra felépitik Drezdát, a reneszánsz- és barokk-korabeli, különös szépségű műemlékeket.

És Drezda újjáépült. A város ma nemcsak a művészet és zene, a kultúra városa, hanem egyben fontos ipari központ is. A Zeiss Ikon-művek gyártmányai iránt

oly nagy az érdeklődés, még Jetiig földön is, hogy 1954-ben meg kelll kétszerezni a termelést; A drez-i dai finommechanikai és optikai üzemek készítményeinek 40 szá-i zaléka a Szovjetunióba, Kínábai Bulgáriába és Nyugat-Németor* szágba irányul. A drezdai kikötő-> be befutnak a baráti országok bőt érkező tengeri szállítmányok,

A városban még sok a teendői

1954-ben 1700 korszerű, három- négyszobás lakást adnak át a doU gozóknak. Ebben az évben épül fel a nagy diákotthon is, J955-Í ben újra megnyílik a látogatók előtt a „Zwinger“, Drezda egyik legszebb építészeti műemléke.

Drezda, amelyet .9 évvel ezelőtt amerikai bombázók földig romi boltok, újjáépült, él és bizonysán got tesz a munkásosztály hatalmas erejéről.

V fejlődő Peking

Pekingben, a Kínai Népköztársaság fővárosában 1953. év folyamán 2,500.000 négyzetméter területen épültek lakóházak és hivatalos épületek. Több. mint 80 kilométer vízvezetéki és csatornázási vonalat fektettek le, kétszáz kilométer utat javítottak ki és építettek újonnan, öt új villamos- és autóbusz-vonalon indult meg a közlekedés.

Az újonnan épített vagy kibővített épületekben több. mint száz iskolai hálóterem és több, mint 30 orvosi intézet létesült. 1953-ban számos parasztszállöt bővítettek ki körülbelül ezer szobával.

Az elmúlt évben számos építöanyagíermelőgyárat is üzembe-* helyeztek, amelyek légiával, cseréppel, fával, kővel látják el az .lilkezö Fckinget és J'szak-Kínát.

XVIII. századbeli Raczynski- palotában a Képzőművészeti Akadémia fejti ki működését. A „Królikarnia“-palotában, amelyben Napoleon lakott varsói tartózkodása idején, most kerületi kultúrházat rendeztek be. As egykori „Arzenál“-ban kiállítási helyiségek és képzőművészeti műtermek vannak.

Az épülő Drezda