Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 52-76. szám)
1954-03-14 / 62. szám
a N 6 P L A P 1954 MÁRCIUS 14, VASÁRNAP Tavaszi kozmetika A hideg elmúltával nem szűntek meg azok a veszedelmek, amelyek károsan befolyásolják az arcbőr szépségét, üdeségét. A tavaszi hűvös, szeles időjárás erősen árt a szárazságra hajlamos arcbőrnek. Ezért kell azt a tavasz beálltával ápolni. Sokszor azért lesz sömörös az arcbőr, mert nem kapott megfelelő . bőrtápláló arckrémet, amely hivatva van mesterségesen pótolni a hiányzó zsiradékot. Az arcbőr faggyúmirigyei ugyanis bizonyos zsírmennyiséget termelnek, amely megvédi az arcot az időjárás viszontagságai, a hideg, szél és eső ellen. Nem helyes a száraz arcbőrre zsírtalanító arcszeszt vagy bomlasztó hatású arckrémet használni. Ezzel csak fokozzák a kellemetlenséget. A tavaszi nap az arra hajlamos egyéneknél előhívja a szeplőket, májfoltokat. Ezt, az úgynevezett fényvédő szerekkel lehet megakadályozni, Ilyen fényvédő az arckrém és a púder. Ma már nincs a púderekben olyan anyag, amely káros lenne a bőrre, éppen ezért bátran lehet használni. Mindkettőt használjuk egyidejűleg, — ez megakadályozza a szeplő és májfoltok előtűnését. Fontos az, hogy nappal mindig használjuk a fényvédő szereket. Háztartási tanácsok Közeledik a tavasz s megkezdjük a tavaszi nagytakarítást lakásunkban. Most a padlóbeeresztéshez adunk tanácsot asszonytársainknak, mert ezzel sok időt és fáradságot takaríthatunk meg hosszú időre. 1 liter benzin, 3 deka forgácsolt viasz elegendő egy szoba beeresztéséhez. Ha a padló nem elhanyagolt és foltos, ne súroljunk, mert a benzines viasszal való kezelés tisztán tartja a padlót. A kezelés után sem szükséges az állandó kefélés, csak ruhával kell feltörölni a padlót és mindig ragyogó, fényes, tiszta lesz. A padlót jól feltöröljük, utána puha ruhával, kevés viaszoldattal bekenjük, lehetőleg csíkonként. Ha az egész padlót felkentük, áttöröljük, egyszer átkeféljük. * A dohányszag a lakásból rövid idő alatt és tökéletesen eltávolítható, ha kis edényben klórmész- szel kevert ecetet teszünk a szobába, aztán kinyitjuk az ablakot. A dohányszag egyetlen pillanat alatt eltűnik, még a párnázott bútorokból is. Építőipari asszonyok panasza Panaszos levelünkkel fordulunk asz- szonytársaimmal együtt a Néplap szerkesztosegehez, reméljük, hogy panaszunk eljut az illetékesekhez és orvoslásra találunk A 6112. Építőipari Vállalatnál tél öt van. lecsengetik a munkát. A dől. gőzök közül töuben nem hazafele tartanak, hanem a lépcsöházon fel a vállalat kocsmájába. A kiszolgáló készséggel szedi elő a palackos üvegeket, s megkezdődik a koecintgatás. Mi otthon töprengünk. Az idő szalad, lassan már éjfélre jár, — férjeink erő. sen illuminált állapotban lerakják poharaikat, az italboltos pedig előveszi a hitelkönyvet. Amikor eljön a fizetés ideje, férjeink első és legfontosabb kötelessége ismét a kocsmába indulni, az ital árát fizetni. Különben nem biztosítaná az italboltos a további hiteleket. Régi szolás-mondás az, hogy „a kocsmáros ceruzája vastagon fog", így aztán érthető is, ha íérjeink fizetésének komoly része az ö kasszájában marad. Azt nem tudjuk, hogy ez a hiteladás a 6112. vezetőségének tudtával, vagy beleegyezésével történik, vagy az italboltkezelő önhatalmú intézkedése? Azzal teljesen tisztában vagyunk, hogy hazánkban minden dolgozó megkapja munkájáért a megérdemelt bért. amiből a család nyugodtan megélhet. De amikor ilyesmi történik, mint a 61/2. Vállalat kocsmájában, a nt-^rzi az elitalozott pénz hiányát. Szeretnénk, ha az illetékesek mielőbb intézkednének és segítenének. Ezt várja tőlük sok családanya. Több, jobb árú tavaszra Százhatvanezer kockás freskó, zefir gyermeking. hatvanezer sporthoz, játékhoz alkaljnas fiú alsónadrág, »záz- ezer zefir atperi. puplin férfiing, háromezer külohlegee. szép férfi puplin pizsama, négyezer frottirköntös szerepel többek között a ruhaipari szövetkezetek tavaszi tervében. Kétszáz- hat van ezer darab csecsemő kelen gyét is gyártanak. U.i cikk a gyérmekágynemű : ebből nyolcezer darab készül. Barátok találkozás a fPppen olyan, mint a filmen. Annyira megnyerő, annyira 'emberig mintha» minden, ami as emberben as életen uralkodó egész. Séges erőt jelenti, benne egyesülne. Itt úti előttünk, alig halljuk a kislángka köszöntő szavait, csak az érkezőket figyeljük, szomjas, cső. <1 átkozó, várakozó tekintettel. Valahogyan az az érzése az embernek, mintha a filmekről, színpadról váratlanul közénk lepett volna. .Ír. ián szélesen tanyázik a fény,mint. ha az is jókedvében, ürömében terülne arcára. Olyan cuppanós csókot kap' a kislány, hogy belepirul, amint a virágot a vendégeknek át. nyújtja. Egy lépés távolságra van tőlünk. Szélesvállú, hatalmas tér. metű, amolyan vasgyúró ember, és a hangja zengő, érces bariton, betölti a termet, áttör a hang a fala. kon, az ajtókon, s szétterül a la. veszi délutánban. Hint barázdán a gyorslábú őz, ügy suhannak üt az emlékképek. —- Látjuk öt a matrózt, és ott látjuk a füsti^gö romok felett zászlót bontó, vörössapkás katonát, amint kitűzi a Iteichstagra a győzelmi lo. bogól. Az ebed rövid ideig tart, mert nagyon várják a vendégeket a sós- iúhegyi tsz-beliek. Megállnak az emberei; uz utcán, csoportba verődve, beszélgetnek, meglepet t felkiáltások rakétái szállnak fel: — A í, itt van Andrejev cs Szu~ hnrevszkája. — Érdekes, mintha nagyon régi ismerősök lennénk, mintha nem is filmről ismernénk — mondjálc a megállók, diákok, katonák, as szó. nyolc és az arcok zászlaján sugárzó köszöntés: üdvözlünk Benneteket szívünk szeretet ével! Köszön, jük, hogy itt láthatunk Bennete. kel, köztünk, a mi kis városunkban. És mint amikor szomjas emberek üditő forrásra lelnek, olyan igyekvcssel nézik, szemlélik ® ven. dégeket. Mindenki akar vinni ma. gának emléket, egyik az arc vonásaiból, a másik a szem nyugodt, kedves fényéből, a harmadik a robosztus termetet nézve, s hangját hallva népére gondol, a legyőzhe. tétlenre, a felszabadítóra. * // ergetik a kocsik egymást az estébe hajtó délutánon. Máris befordulnak u tsz. földjére. Szaladnak a gyerekek, kalapot, sapkát dobálva, hurrázva a kocsi mellett az apróbbak, a rirtusosabbjai azzal parádéznak, hogyan le. hetne lehagyni az autót- a futásban. Az öregebbjei kalaplevéve, vendéglátáshoz igazítják magukat, egy.egy bajuszsimítási, hajigazítdsi mozdulat közben. Fékez a kocsi. Fekete Bertalan párttitkár az ajtóhoz siet. kezetráz a vendége',-kel, s egy-két torokköszörülés és lámpaláznyugtató moz. dulat után felszegi a fejét és ne. kid urát ja magát u beszédnek. Bizony nem kis dolog az, unokáknak is jut ebből a nagy élmény- bői. úiajd ha felelevenedik a me. sélö öregek, vagy fiatalok ajkán ennek a vendéglátásnál; az emléke. As ajándékok gazdát cserélnek. Csinos, magyaros díszítésű kula. csők, egyikben saját termésű riz- I hígból, a másikban saját főzésű pá. Unkából és -még egyebek. Fekete Bertalantól átveszi a szót Fekete, majd Csorba és Matolcsi elvtársnő. Ahogy leülnek as asztalhoz, fel. sorakoznak szép sorjában a kérdések. A vendégek tokmindent szeretnének tudni a sóstóhegyiekről. Hiszen nemcsak a maguk részére, hanem az egész nép részére yyüj. tik népünk világának, új életünk eredményeinek sokrétű, százszinű kérdéseit. — Mennyi földje van a tsz.nek, milyen jövedelme volt a múlt évben, mennyi az átlagos munkaegység, mijyen a fiatalok, az asszo. nyolc élete. A sóstóhegyiek össze, néznek. A o lám, milyen jól össze- szedték, mintha köztilünk lévő,magunkfajta parasztember kérdezné, — suttogják az asszonyok. A férfi, nép elismerő tekintettel ajándékozza nemcsak Andrejevet, hanem, a mezőgazdasági kérdésekben s a többiekben is éppolyan járatos Szuharevszkája elvidrsnőt is. A válasz is megindul. A o nem olyan simán, mint a kérdés, kicsit botladozva, keresgélve, de megindul. Elmondják, hogy 230 az átla/i munkaegység. Büszkén emli. tik a Mányik-családot. Ez a család ötödmagukkal 1S3Ő munkaegységet pénzben számolva, 100.000 forint körüli jöcedetmet szerzett. ■ 1YTo ez derék, szép dolog. Andre- " jev úgy örül a sikernek, mint hogyha valamelyik doni kozák, vagy ukrán kolhozbeli paraszt győzelméről hallaná. Szintúgy Szuharevszkája is. — Bút az öregekkel mi van. az I öregek részére milyen megélhetést Mása, a rendzavart» Egy szép őszi délelottön nagy sürgés, forgás támadt Moszkva utcáin. Furcsa esemény kavarta fel az emberek nyugalmát. És mindezért Mása volt a felelős. Mielőtt elmondanánk a történetet, hadd mutassuk be a rendzavaró Mását. Mása huncutarcú, dióbarna, igen fürge — medve- bocs. Kora: 3 hónapos. A volog- dai területen született és ott kóstolta meg először a finom akácméz ízét. Amikor betöltötte 3 hónapos korát, elhozták a moszkvai állatkertbe. Itt kezdődött aztán a bonyodalom. Nem tudni, milyen okból, — lehet, hogy meg akarta látogatni régi vologdai gazdasz- szonyát, vagy a szép moszkvai utcákra volt kíváncsi. — de a lényeg az, hogy egy szép napon elszakította láncát és kiszökött a városba. No, lett erre olyan hajsza, hogy az egész környék felélénkült: futottak Mása után. — Csakhogy a kis bocs fürgébb volt és felmászott egy fára. Hogyan hozzák le? Néhány bátor férfi utána kapaszkodott, de ezeket Mása ellentmondást nem tűrő morgással visszaparancsolta a földre. Az emberek most már tanácstalanul bámultak a fára. Ekkor az egyik gyerek megszólalt: — Le kellene csalogatni. Én is lejönnék, ha csokoládét kínálnának. Ez hasznos tanácsnak látszott. Hoztak is gyorsan egy köcsög mézet. Mása nyomban megérezte a szagát, lomha mozdulatokkal igyekezett lefelé. A kergetők lesbe álltak és vártak. Amikor Mása leért, odaugrottak. Igen ám, de a ravasz állatka ügyesebb volt, gyorsan felkapta a köcsögöt és visszairamodott a fára. Ott aztán szépen elmajszolta a mézecskét, még a szája szélét is megnyalta az utolsó falat után. Erre újra elkezdődött a csalogatás. Ezúttal cukrot tettek oda, de Mása ugyanúgy becsapta őket. mint az előbb. Végül az üldözök kisütötték, hogy vizet kellene odatenni. így is történt. Mása lemászott, bedugta a fejét a vödörbe és mohón ivott. Olyannyira, hogy már csak akkor eszmélt fel, amikor a zörgö láncot a nyakára vetették. Búsan felpillantott, aztán még kiitta a maradék vizet. Úgylátszik, nagyon megszomjazott a mézecskére és a cukorra .., tud a tsz. biztosítanif — kérdezik Andrejevék. — Meg járáson. — Nem dobjuk mink el az öregeket. Kerül dolog a számukra is. Almaör.zés,vagy efféle — adja meg a felvilágosítást a tsz. elnök, meg a párttitkár. Na aztán arról meg már egyéné, sen büszkeséggel szólnak, hogy. hát ország-világ tudja meg: 1,2 fiatal tanul innen közép-, meg fel- söbb iskolákban. Egyet meg el. küldtek egyenesen Odesszába, egy ösztöndíjast, hogy hazatérve a faluba, vagy a hazai föld más részén dolgozva tanítsa meg a mi fiain. Icát is az ott tanult tudományokra. Az sem kis dolog, hogy a sóstóhegyieknek mozijuk, könyvtáruk van ás a múltbeli 3 tanítóval szemben 10 tanítja az apró nemzedéket az élettel való bánnitudásra, haza. fiúi helytállásra. Nem szívesen búcsúzkodnak a vendégek, vendéglátók, hiszen nagyon sole tett volna még a mon. danivaló. Ritka szép dolog az és ünnepszámba megy. ha két nép emberei így asztal melleit baráti szót válthatnak. Valahogy úgy folyt egybe ez a barátság, mint ahogy a Danába ömlik a Tisza, s ahogy a Duna ömlik a tengerbe. Sjí iJictni kellett, mert a Bcke- ^ moziban már várták a ven. dégeket. Feldübörög a taps_ s az üdvözlő szavak mint selyemszárnyú lobogók, kibomlanak az emberi szivekből, s belengik, átforrósitjálc a termet. Dobpergés, úttörő lányuk sietnek a: emelvényhez, hogy ajándékaikat átadják a vendégeknek. Ligyija. Sz-uha.revszkája és Borisz Andrejev arról beszél, hogy meny. nyíre jól esik ez az őszinte, emberi fogadtatás, ez a sok szeretet, amivel itt Nyíregyházán és szerte az országban a szovjet embereket körülveszik. A magyar népnek, a magyar kultúrának elismeréssel adóznaJc a szovjet emberek. A ma. gyár filmeket milliónyian nézik •meg, a magyar filmekből megismerni a magyarság életét, amint a múlt letiportságából felelevenedve, az éltető jelenen áthalad a még derűsebb jövő felé. „Engedjék meg, hogy mindnyd. junk nevében megköszönjem ezt a kedves fogadtatást — fejezi be Ligyija Szuharevszkája köszöntő sza. vait. Andrejev arról beszél, hogy gyakran az utcán úgy köszönnek rá az emberek, mosolyukkal, mos- dulatukkal, mint régi barátra, is. merősre. És még szavak sem kelle. nek, hogy az érzéseket, gondolato. kát összekössék: semmit sem mondunk egymásnak és mégis megért, jük egymást, valószínűleg úgy van az. hogy a barátok az első pillanatban ráismernek egymásra. — cs verődnek a szavak a. szívekhez, mint csobogó hullámok a parthoz. — Éljen a szovjet-magyar barátság — fejezi be a köszöntő, búcsúzó szavakat..., melyeket úgy ■viszünk magunkkal az éjtsza. kába, a teremtő holnupba, mint gyöitcs harc megvívására, induló hadsereg, melynek lobogóján ez áll: Békét! (bm.) " ^ . ----' ^ ^ > (Jtjerm ekeknek, úttörőknek