Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)
1954-02-14 / 38. szám
NÉPLAP 1954 FEBRUAR 14, VASABNAP . ...................... .............. Hasznos tudnivalók Penészes befőtt megóvása további romlástól. A befőttön lévő penészt, fakanállal eltávolítjuk és vastag cukorrépa-réteget teszünk rá, azután pergamenpapírral lekötjük. Törött palack használata. Olyan palackot, amelynek felső része letört: még tovább használhatunk. Töltsük meg a palack azon részét, amelynek majd hasznát vehetjük, olajjal. Most tüzesítsünk meg egy vasrudat és tegyük bele az olajba. A palacknak az a része, amelyet az olaj mór nem ér el, leválik. A palack egy része tehát használhatóvá válik. Ruhaszin tartósítása. Hogy a házilag festett ruhák színüket megtartsák, áztassuk a ruhát erősen tlmsós vízben egy ideig. Ezáltal a nap sem fogja a festéket a ruhából kiszívni. Lámpaüveg edzése. Tegyük a lámpaüveget hidegvízben tűzre, majd lassan forraljuk fel a vizet s a forrás után a vizet lassan hűtsük ki. Mit olvassunk ? Orosz Klára elvtársnőtől levelet kaptunk, melyben arra kéri szerkesztőségünket, hogy írjuk meg neki, milyen könyvet lehet kapni a könyvesboltban. ő ugyanis Nyíregyházától elég távol dolgozik és most nem tud bejönni a városba, mert beteg és szeretne könyvet rendelni. örömmel teszünk eleget kérésének. Két érdekes új könyv jelent meg a könyvesboltban. Mindkettő elsősorban a nőkhöz szól. Az egyik Szabó Pál: Hajdú Klári c. könyve. Két traktorista lányról szól. Hogyan veszik fel a versenyt a férfiakkal és hogyan állják meg a helyüket. Ez a könyv rövid tartalma. A másik Nemes László: Tiszta szív c. munkája. Egy szövőgyárba vezet el bennünket az író. Látjuk a dolgozó nők nemes harcát a több, jobb termelésért. Mind a két könyvet melegen ajánljuk nőolvasóink figyelmébe. Bőrápolás A helyes bőrápolást tisztálkodással kell elkezdeni. A bőrre rakott porszennyeződést és baktériumokat, illetve a bőrön termelődött faggyút, beszáradt verejtéket ée lehámló "bőrpikkelyeket időnkint meleg, szappanos vízzel el kell távolítani. Egyszerűen szólva, minden este jól meg kell mosdani szappannal, bő meleg vízben. A reggeli mosdás inkább hideg vízben történjék. A testnek, a bőrnek az üdítését várjuk tőle. Az esti meleg mosakodásnál a tisztálkodás a cél. A melegvízben való mosakodást nem szabad túlzásba vinni. Serdülő korban nagyon gyakori a zsíros bőr. Ezzel együttjárnak a mirigyek elzáródását jelző sötét pontok, amiből faggyúcsomót lehet kinyomni. Ezek gyakran elgenyesednek és pattanásos lesz a zsíros, fényes arc. Ilyenkor gyakori melegvizes, bő kénes, szappanos lemosásokat, a bőr alkoholos vattával való letörlését és kénes púder használatát ajánljuk. A. sokgyermeke» anyák megbecsülése A városi tanács szociális osztályán naponta több sokgyermekes anya fordul meg, hogy segélyben részesítsük őket. Január hónapban 9 anya kérelmét terjesztettük fel az Elnöki Tanácshoz. A kérelem elbírálása után 11.000 forintot utaltak ki részükre. A felterjesztés és jutalmazás minden hónapban rendszeresen folyik. Az anyák bizalommal fordulnak a szociális osztályhoz. Tudják, hogy kormányunk megbecsüli és jutalmazza a sokgyermekes anyákat. A múlt év decemberében 30 sok- gyermekes anyát terjesztettünk fel kitüntetésre, amelyet március 8-án osztunk ki ünnepélyesen. Kormányunk gondoskodását mutatja az is, hogy 400 forintos babakelengyét kapnak a fiatal anyák gyermekeiknek. Horváth Gyuláné, szociális előadó. RECEPTEK Vaníliás kuglóf: 10 deka vajat, vagy zsírt, 2—3 egész tojással, 12 deka cukorral, 30 deka liszttel fokozatosan jól kikeverünk. Azután 2 és fél deci tejet adunk hozzá, majd kevés liszttel kevert 1 csomag sütőport, 5 deka darabosra vágott diót, egy fél csomag vaníliás cukrot és egy fél citrom reszelt héját. Mégegyszer rövid ideig jól elkeverjük és vajjal, vagy zsírral kikent, zsemlyemorzsával kiszórt formába Öntve, azonnal a már meleg sütőbe helyezzük el és rendes tűznél sütjük. Tálaláskor vaníliás cukorral leszórjuk. (Ugyanezt a receptet elkészíthetjük úgy is, hogy a tojásnak a sárgáját dolgozzuk el, a fehérjét felverjük habnak és a végén könnyedén a tésztához keverjük, így könnyebb, ritkább lesz a sütemény.) A veréb és a róka Hajdanában a veréb és a róka jó barátságban éltek, segítettek egymásnak, mint jó szomszédokhoz illik. A ravasz róka mégis állandóan azon törte a fejét, hogyan csaphatná be a verebet. Egy alkalommal így szólt a róka: — Kedves veréb-barátocskám! Gondoltam valamit. Vessünk búzát. Együtt dolgozunk és amikor elcsépelünk, megfelezzük és egész télen vígan élünk belőle. A veréb beleegyezett és kimentek a mezőre búzát vetni. Igen ám, de a rókának setyogysem fűlt a foga munkához. Lusta volt a ravasz kópé. Hamar kitalálta, hogyan csapja be a verebet. — Veréb-barátocskám! — szólt. — Te dolgozz itt, én elmegyek és megtámasztom az eget, nehogy lezuhanjon és összenyomja a búzánkat. Elment a csalárd róka a mező szélére s ott üldögélt álló nap. A veréb pedig ezalatt elvetette a búzát. Eljött az aratás ideje. A róka megint így szólt: * — Veréb-barátocskám, te csak arass, én megtartom a felhőket, nehogy ideérjen az eső és eláztassa magasranőtt búzánkat. A mező felett valóban úszott néhány bárányfelhő. A róka hátsó lábára állt és úgy tett, mintha a felhőt tartaná, de magában mosolygott és nézte, hogyan dolgozik a veréb. Eljött a cséplés ideje is. A róka megint gondolt egyet: — Veréb-barátocskám! Dolgozz csak. én pedig megyek a széleié,' nehogy ideérjen és szétfújja a ml aranyló búzánkat. Végül eljött az osztozkodás ideje. A veréb megkérdezte »rókát: — Róka koma! Hogyan osztozunk! — Egy magocska a tied, kilenc az enyém — felelte a róka. Ahogy mondta, úgy is osztotta el a búzát: egy rész jutott a verébnek, kilenc saját magának. A szegény kis veréb elvetette, learatta, elcsépelte a búzát, mialatt a róka a mezőn pihent és mégis majdnem az egész termés a he- nyélönek jutott. Igen elbúsult a veréb és útnak indult bánatában. Egyszer- csak szembe jött vele a kutya. — Kicsi veréb, miért vagy olyan szomorú? — kérdezte. — Ki bántott? A veréb szép sorjában mindent elmesélt: hogyan vetette el a búzát, míg a róka az eget tartotta, hogyan aratott, míg a róka a felhőket őrizte és hogyan csépelt, míg a róka a szél útját állta. — Nos, mondd meg te, kinek jutott a nehezebb munka?! — kérdezte a veréb. — Oh, te ostoba, kis veréb! Hiszen a róka becsapott téged! — Node ne búsulj, nincs Semmi baj. Majd egy kicsit megleckéztetjük a róka komát. Mindent megbeszéltek és a veréb visszarepült a rókához. Mikor odaért hozzá, kiabálni kezdett: — Menekülj gyorsan, róka koma! Egy nagy, gonosz kutya tart erre! Fenyegetőzik, hogy megesz téged! Szaladj hamar, majd én őrzöm a búzádat! Szaladt áin a róka, vissza sem nézett. A veréb pedig odahívta a kutyát és az egész term-st elvitték a róka magtárából. Vígan csip«- getett télen a búzából a veréb, a kutya meg alig győzte a sok kását főzni. Még vendégeket Is hívtak, mégsem tudtak mindent megenni. A róka pedig egész télen éhesen szaladgált az erdőben. Lám, milyen Igaz a kftzmon- ,,K5 jn'ot vet. ó<ry arat?’ Soltész István SZENTVÉR-UTCA Hidegen és szárazon mondta ki a rendfőnök ezt a szót, hogy „halál-*, mintha valami megszokott, la- tinnyelvú miseszöveget fújt volna. Báthory komoran bólintott és megismételte: — Halál. Azután a rendfőnök szomszédjához, a kövér Félix baráthoz fordult. — És tisztelendőséged hogyan vélekedik? Félix barát piros, hájas arca lángvörös lett, torz mosolyra ugrott a szája két sarka. Ilyen fanyar, ijedtségtől kényszeredett, aláza- toskodó mosoly ült ki az arcára mindenkor, ha nála nagyobb úrral szokott beszélni. Félrebillentette kerek fejét és úgy szuszogta a nagyúr felé: — Halál. — És tisztelendőséged? — riasztott rá kérdésével Báthory a következő szerzetesre, egy nyurga, ösz’tövér barátra, aki lehúnyt szemekkel, ölében összekulcsolt kezekkel ült az asztalnál. Az volt, aki olyan szolgálatkészen osztotta ki a vesszőket rendtársai között a Bóthory-lány megkínzósához. Lassan felemelte a fejét, felrebbentette szemhéjait és suttogó, egyforma, hangsúlytalan szóval ismételte: — Halál. Aztán újra lehajtotta fejét és maga elé suttogva mondta: Ámen. A következő barát felugrott a helyéről, széttárta karjait, tekintetét a terem plafonjára emelte, tompán zörrentek meg a csuklóján: csavart rózsafüzér feketi golyói. Slkoltó pátosszal sza valta: — Halál. Az egyik félig részeg szei zetes az asztalra könyökö ve, támasztotta mámort fejét s amikor rákerült sor, meg sem moccant a h(- lyén, úgy böffentette: — Halál. A szörnyű szó sorra járt a barátok száján. Mindegyikük ítéletet mondott és a nagyúr kérdésére mindegyikük halállal szavazott. Amikor az utolsó barát is szólott, Báthory leült a székére, ökleit annak karfájára helyezte, végigjáratta tekintetét az asztalnál ülőVI. kön, majd magához intette Törökverő Gábort. Nem kiáltva, de indulattól és apai fájdalomtól terhes, sötét hangon parancsolta: — Hozzátok be a lányt! Törökverő Gábor kisietett és a következő pillanatban újra feltárultak a terem nagy, tölgyből faragott szárnyasajtói. Lassú léptekkel előbb alabárdos, kardos fegyveresek léptek oe, hangtalanul felsorakoz- ak a falak mentén, aztán egyvertelen, feketébe öltö- :ött szolgák hófehér se- /emmel letakart nyoszo- yát hoztak. Rajta feküdt hunyt szemekkel, vértelen rccai, leomló, kibontott .ajjal világszép Báthory >nna. Mozdulatlanul, reb- oenés nélkül, mint egy gyönyörű márványszobor. Mögötte lépdelt, szívére szorított kezével, pergő köny- nyekkel a lány kérője, Törökverő Gábor. Báthory most látta először viszont elrabolt lányát. Amíg a barátok nála vendégeskedtek, katonáinak parancsot adott, hogy törjenek be a szerzetesekhez és mentsék ki szörnyű börtönéből, a kriptából a lányt. S most itt feküdt előtte megkínzott, ineggyalázott gyermeke. Báthory nem tudta magát tovább tartóztatni. Felugrott a székéről, odarohant Anna nyoszolyőjához, átölelte a lányt, melléhez szorította a fejét, úgy rázta, kérlelte, ebresztgette, becézgette, de Anna teste némán, rebbenés nélkül pihent. Az apai fájdalom gát nélkül zuhogott végig Báthory lelkén, zokogás ráz- kódtatta a büszke urat. A szerzetesek sápadtan, félelemtől remegve, riadtan nézték a látványt. A rendfőnök az első pillanatban az ajtó felé akart menekülni, utána nyomako- dott szuszogva, fújtatva Félix barát, de az alabár- dosok eléjük léptek. Most ott álltak valamennyien összeverődve, mint a megriadt juhnyáj, szólani sem tudtak, hangtalanul járt a szájuk, valami imádságot motyogtak rettenésükben s minduntalan kereszteket vetettek magukra. A részeg szerzetes szétterpesztett lábakkal állott és úgy bámult kidülledt, verbal ázdás szemekkel a lányra, mintha fejbeütötték volna. Törökverő Gábor ott őrködött a lány fejénél, nézte- nézte világszép Báthory Annát, hogy majd a szíve hasadt bele. A nagyúr csillapodott. Felállott térdeléséből és kongó léptekkel ment az asztalfőhöz. Tekintete rettenetes haragot szikrázott, mintha semmi más nem élne már szívében, csak a gyűlölet, az emésztő indulat. Ügy vágott a hangja, mint a korbács. — Ti mondtátok ki saját büntetéseteket! A halált! A részeg barát, mintha kijózanodott volna, megrázta fejét, a rendfőnökre mutatott és úgy üvöltötte: — őmiatta van! ö parancsolta! Mintha erre vártak volna valamennyien, kiáltozva, sápítozva rázták az öklüket a rendfőnök felé: „ö biztatott fel bennünket! ö az oka, ő a bűnös!“. A rendfőnök egyszeribe levetette hideg szenvteienségét és rikácsolva hadonászott: „Én? Én közietek sem voltam! Ki tudott a lányról? Nélkülem csináltátok, ti vagytok a bűnösök !*‘ Ordító, zsivajgó káosz töltötte be a termet. A zajnak Báthory kiáltása vetett véget. — Halál rátok, kétszínű gonosztevők! S az alabárdosok, kardosok terelni kezdték az ajtó felé a barátokat. Ki az utcára, ahol zúgott, szilajon vágott még a vihar, tépte, rázta a fák koronáit, ahol félelmetesen dörgött az ég, cikkózott újra meg újra a vakító villámostor. Báthory katonái ott kaszabolták le az ártatlan lány meggyalá- zóit mind egy szálig. Ki- ömlő vérük összefolyt a piszkosan bugyborékoló, szennyes habot verő pocso- lyalével. Testük, csuhájuk piszkos lett. Éppen olyan, mint a bűnös mocsokban hentergő, álnok lelkűk. Fenn pedig a teremben ravatalra tették világszép Báthory Annát, Törökverő Gábor halálba korbácsolt, gyalázott jegyesét. * Eddig a történet, amelyet öreg bátori regélők szájáról lestem el és öntöttem sorokba. Az utcát, ahol méltó büntetésüket nyerték el a szerzetesek, az urak hazug félrevezetésül Szentvérutcának nevezték el, de a nép szájhagyománya megőrizte az igaz történetet, hogy késői nemzedékek se feledjék el sötét idők sok papi gonoszságát. (Vége.) S ^^etmeke^nek/] úttörőknek j
