Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 29-50. szám)

1954-02-14 / 38. szám

1954 FEBRUÁR 14, VASÁRNAP 3 A minisztertanács határozata a minisztériumok és állami hivatalok munkarendjéről A minisztertanács legutóbbi ülésén határozatot hozott a mi­nisztériumok és állami hivatalok munkarendjéről. A határozat fő­célja a dolgozó emberről való fo­kozott gondoskodás. Ennek érde­kében a minisztertanács meg­szabta a hivatalok munkaidejét, megtiltotta a dolgozók munkaidőn túli igénybevételét. A határozat végrehajtása gátat vet a minisz­tériumok és hivatalok vezetői és dolgozói jelentős részénél szokás­sá vált későesti, sőt éjszakai mun­kának. Ezzel fokozott mértékben biztosítja a minisztériumok és állami hivatalok dolgozóinak sza­badidejét, növeli a művelődéshez és szórakozáshoz rendelkezésükre álló időt és lehetővé teszi, hogy családjukkal, gyermekeikkel az eddiginél jóval többet foglalkoz­hassanak. A minisztertanács határozata szerint a minisztériumokban, or­szágos jellegű hivatalokban, to­vábbá a fővárosi és megyei taná­csok végrehajtó bizottságainak osztályain a hivatali idő — fél­órás ebédszünettel — 1954 már­cius 1-től általában 8.30-tól 17 óráig, szombaton 14 óráig tart. A munkarend és a munkaidő betartása a hivatalok vezetőire és dolgozóira egyaránt kötelező. — Azoknál a szerveknél, ahol a munka jellege miatt az esti órák­ban is ‘dolgozni kell, a dolgozók szabadidejének biztosítására, a munkaidőn túl végzett munka tartamától függően, szabadnapot, illetve szabadidőt kell biztosítani. Ilyen kivételes esetekben sem le­het a dolgozókat hetenként há­romnál többízben munkaidőn túl foglalkoztatni. A munkaidő kezdete előtt és befejezése után hivatalos ügyben a hivatalban tartózkodni nem szabad. Kivételes esetekben is csak a miniszter, vagy helyettese, illetőleg a hivatal vezetője adhat erre külön engedélyt. A minisztériumok és hivatalok dolgozói a szombati munkaidő be­fejezésétől hétfő reggeli munka­kezdésig hivatali munkára nem kötelezhetők. Állami oktatás szombaton ki­zárólag 14.30-tól 18.30-ig tartható. Vasárnapra oktatást szervezni nem szabad. A minisztériumokban és hivata­lokban — ahol ez szükséges — a munkaidő befejeztétől a követ­kező napi munka megkezdéséig ügyeleti szolgálatot kell szervezni. Az ügyeleti szolgálatot ellátó dol­gozónak — az ügyeleti idő tarta­mától függően — a következő munkanapon szabadnapot, illetve szabadidőt kell biztosítani. A határozatot úgy kell végre­hajtani, hogy a hivatali munká­ban zavar, fennakadás ne legyen. Ezért a munkaidőt jól ki kell használni és harcolni kell a mun­kaidő mindenfajta pazarlása el­len. A hivatali munkát pontosan előírt időben kell megkezdeni és befejezni. Munkaidő alatt más, a hivatali munkához nem tartozó ügyet intézni nem szabad. A határozat végrehajtásának biztosítására lényegesen meg kell javítani a minisztériumok és hi­vatalok munkamódszerét. A je­lenleg fennálló túlzott központosí­tást fel kell számolni, a hatáskö­röket és ezzel együtt a munkát az eddiginél jobban kell megosz­tani a vezetők és dolgozók között. A vezetők a feladatok megoldá- j sába munkatársaikat fokozottabb J mértékben vonják be és biztosít-; sanak számukra az eddiginél szé-; lesebb hatáskört és felelősséget.’ Növelni kell az alsóbb fokú ve­zetés szakmai színvonalát, önál­lóságát és felelősségét. Lényege­sen csökkenteni kell az értekez­letek számát, meg kell javítani azok előkészítését. A minisztertanács kötelezi a határozat végrehajtásáért felelős minisztereket és hivatalvezetőket, hogy a munkarend betartásában maguk járjanak elől jó példával, s személyesen is ellenőrizzék a határozat végrehajtását. Ehhez vegyék igénybe a társadalmi szer­vek, elsősorban a szakszervezetek segítségét. Azokat, akik a határozatot nem hajtják végre, fegyelmileg (súlyo­sabb esetben büntetőjogilag is) szigorúan felelősségre kell vonni. A határozat rendelkezéseinek a járási, városi (kerületi) és közsé­gi tanácsok apparátusában való végrehajtásáról — tekintettel ezek feladatainak eltérő jellegére — külön történik intézkedés. A minisztertanács felkérte a Szakszervezetek Országos Taná­csát, hogy a szakszervezeteken keresztül segítse és ellenőrizze a határozat végrehajtását. A szak- szervezetek segítségével, a nyil­vános bírálat fegyverével is har­cot kell indítani azok ellen, akik a munkanapot nem használják ki megfelelően, vagy rossz munka- módszerükkel a határozat végre­hajtását bármi módon akadá­lyozzák. A minisztertanács határozata oz energiagazdálkodás új rendszerérői A minisztertanács legutóbbi ülésén nagyjelentőségű határoza­tot hozott a villamosenergia ter­melésének szabályozásáról. A ha­tározat értelmében az Országos Tervhivatal egy-egv tervidőszak­ra, valamint napszakonként is előírja a vállalatok és üzemek által felhasználható villamos­energia mennyiségét, az előre meghatározott „fogyasztási me­netrend” alapján, amelyet a mi­nisztertanács hagy jóvá. A minisztériumonként elosz­tott villamosenergia-mennyiség gazdaságos felhasználásáért első­sorban a vállalatok igazgatói felelősek. A vállalatok igazgatói­nak és dolgozóinak nem szabad egy percre sem szem elől tévesz­teni, hogy a rendelkezésükre ál­ló energiamennyiség túllépése zavarokat okozhat az egész nép­gazdaság áramellátásában. Ezért a dolgozóknak fontos érdekük a rendelkezések lelkiismeretes, pon­tos betartása. A minisztertanács határozata véget vet annak a helytelen ál­lapotnak, hogy az energiával ta­karékosan gazdálkodó üzemek a kényszerű korlátozások következ­tében együtt károsodjanak a pa­zarlókkal. A határozat értelmében az elő­írt normát túllépő vállalatnál — egyéb büntető rendszabályok mellett — fokozott áramkorláto­zást is alkalmaznak. Intézkedik a határozat a taka­rékos gazdálkodás, valamint az energiaellátást javító különböző intézkedések, újítások jutalmazá­sáról. A határozat előírja, hogy az erőművek munkáját meg kell javítani elsősorban a karbantar­tási munkálatok maradéktalan végrehajtása, illetve meggyorsí­tása útján. Rendelkezik arról is, hogy a nagyobb, saját erőtelep­pel bíró vállalatoknak részt kell venni az országos energiaellá­tásban. Ez az intézkedés is azt szolgálja, hogy a lakosság zavar­talan áramellátását, a mezőgaz­daság, valamint az ipari terme­lés s ezen belül elsősorban a közszükségleti cikkeket gyártó üzemek céljaira szükséges villa­mosenergiát biztosítani tudjuk. A minisztertanács határozata felhívja a lakosságot is a villa­mosenergiával való fokozott ta­karékosságra. Ennek megvalósí­tása, a tervszerű energiagazdál­kodás eredményessége, a vezetők nagy felelősséget és — a megfe­lelő műszaki ellenőrzés mellett —• széleskörű társadalmi ellenőrzést, az egész lakosság hatékony köz­reműködését kívánja meg. Ezért a minisztertanács felkéri a szak- szervezeteket, a DISZ-t és a töb­bi tömegszervezeteket: a dolgo­zók széleskörű mozgósításával, felvilágosító munkájukkal se­gítsenek a határozat maradékta­lan végrehajtásában. A határozat február 15-én lép életbe. Szovjet tudósok kitüntetése Moszkva. (TASzSz.) Február 12-én a Kreml Szverdlov-termé- ben K. J. Vorosilov, a Szovjet­unió Legfelsőb Tanácsa elnöksé­gének elnöke átnyújtotta a Szov- '.etunió Tudományos Akadémiája egyes akadémikusainak, levelező tagjainak és más tudományos munkatársainak a Szovjetunió rendjeit. A kitüntetettek nevében A. N. Nyeszmejanov, a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának elnöke mondott köszönetét, K. J. Vorosilov’ melegen üdvö­zölte a kitüntetetteket. Mint mondotta, üdvözli a szovjet tudó­sokat a magas kitüntetések al­kalmából. Jó egészséget és új nagyszerű tudományos eredmé­nyeket kívánt a tudományos élet képviselőinek és kifejezte azt a meggyőződését, hogy a szovjet tudósok hatalmas kollektívája a jövőben is becsülettel áldozza majd gyümölcsöző alkotómunká­ját a szovjet nép, a kommunista társadalom nagy építője javára. A négyhatalmi értekezlet hírei A négy hatalom külügyminisz­terei szombaton délután három órakor összeültek értekezletük 19. ülésére, hogy folytassák az osztrák kérdés megvitatását. Az ülésen, amely a volt Szövetséges Ellenőrző Tanács nyugatberlini épületében zajlik le, Leopold Figl osztrák külügyminiszter is megjelent. * Osztrák hivatalos körökben még nem foglaltak állást azzal a javaslattal kapcsolatban, amelyet pénteken terjesztett elő Molotov szovjet külügyminiszter az osztrák kérdés ügyében, azonban az osztrák főváros politikai köreiben már jelentették, hogy a szovjet javaslatot „nagyon érdekesnek” tartják. „Különösen örömmel üd- vözlik azt, hogy a Szovjetunió el­fogadja a vele szemben fennálló adósságok árukban való kifizeté­sének elvét.” * A berlini négyhatalmi értekez­let alkalmából saarvidéki kül­döttség érkezett a Német Demo­kratikus Köztársaságba, hogy a külügyminiszterek tudomására hozza a saarvidéki németek kö­veteléseit. A küldöttség nyilatko­zatában megállapítja, hogy a né­met Saai’-vidéket belevonták a Schuman-tervbe és az úgyneve­zett „konvenciókkal” teljesen hozzákötötték Franciaországhoz. A Saar-vidék lakossága nem akar ilyen méltatlan körülmé­nyek között élni. Valóban demo­kratikus fejlődést követe), igaz­ságos békeszerződést a független, demokratikus és békeszerető Né­metországgal. * A nyugatberliní sajtó közlése szerint Dulles amerikai külügy­miniszter igyekszik minél előbb végetvetni a négyhatalmi érte­kezletnek. Dulles pénteken beje­lentette partnereinek, hogy már­cius 1-én feltétlenül részt akar venni a pánamerikai konferencia megnyitásán és előzőleg még be­számolót kell tartania az Egye­sült Államok kongresszusa előtt, laszoli időszerű liülpoliHlai (érdesekre. Mi a jelentősége az új szovjet javaslatoknak ? A berlini értekezlet első két hetében a Szovjetunió küldöttsé­ge megtette javaslatait a nemzet­közi helyzet legsürgetőbb kérdé­seinek megoldására. Javaslat hangzott el szovjet részről ötha­talmi értekezlet, leszerelési világ­értekezlet összehívására, előter­jesztette a szovjet küldöttség a német békeszerződés tervezetét és a német kérdés megoldására vo­natkozó javaslatát, javaslatot tétt azoknak a terheknek enyhítésére, illetve megszüntetésére, amelye­ket a két részre szakított Német­országnak a háború következtében viselnie kell. Ha a nyugati kül­ügyminiszterekben lett volna né­mi hajlandóság a megegyezésre és megfelelően fontolóra vették volna a szovjet javaslatokat, az értekezlet munkája sokat halad­hatott volna előre. A nyugati vá­lasz azonban minden szovjet ja­vaslatra ez volt: „Nem.” Nyugati részről ezzel szemben Eden vér­szegény javaslatán kívül nem hangzott el egyetlen javaslat sem. A harmadik hét elején a nyugati sajtókórus már az értekezlet „válságáról”, „kritikus napjairól” zengett. Minden bizonnyal köz­ponti utasításra felmerült az ér­tekezlet berekesztésének kérdése. A „Sunday Times” című .angol lap február 8-i számában r ódáig ment, hogy kifejezte azt a véle­ményét, hogy . a nyugatnak most már az a problémája, mi­ként válhatna meg az értekezlet­től anélkül, hogy felelősnek lát­szanék annak kudarcáért”. A szovjet küldöttség azonban korántsem osztotta ezt a véle­ményt. A Szovjetunió küldöttei egy pillanatra sem feledkeztek és feledkeznek meg arról, milyen nagy várakozással tekintenek a békét óhajtó népek ennek az ér­tekezletnek a kimenetele elé. A szovjet küldöttség azon fáradozik, hogy a berlini értekezlet beváltsa a hozzáfűzött reményeket és va­lóban elhozza a nemzetközi fe­szültség enyhülését. Ez indította a Szovjetunió küldöttségét arra, hogy új javaslattal lendítse előre az értekezlet munkáját. A történelmi jelentőségű új szovjet javaslatok lényege: vala­mennyi európai állam kollektív biztonsági szerződése az európai béke fenntartása érdekében. A javaslat indítványozza, hogy eb­ben a kollektív biztonsági rend­szerben vegyen részt mind a Né­met Demokratikus Köztársaság, mind a Német Szövetségi Köztár­saság. Addig is, amíg Németor­szággal megkötik a békeszerző­dést, vonják ki mind a Német De­mokratikus Köztársaságból, mind a Német Szövetségi Köztársaság­ból a megszálló csapatokat és csak korlátozott számú csapat­kontingenst hagyjanak ott. Ki­mondja a javaslat, hogy a szerző­déshez csatlakozó európai álla­mok nem köthetnek olyan nem­zetközi szerződést, amely ellent­mond a kollektív biztonsági szer­ződés békés szellemének. A három nyugati külügymi­niszter nem tudott érdemleges javaslatot előterjeszteni Európa biztonságának fenntartásira. A szovjet javaslat megoldja az euró­pai biztonság kérdését. A nyugati külügyminiszterek szándékai szerint Európát egy­mással szembenálló hatalmi töm­bökre kell bontani. A szovjet ja­vaslat egyetlen békés szövetségi rendszerben egyesíti Európa va­lamennyi államát. A nyugati külügyminiszterek szándékai szerint Európát az ál­lamok társadalmi berendezkedése értelmében kell kettéosztani. A szovjet javaslat alapja a két rendszer békés együttműködésé­nek eszméje, a Szovjetunió ja­vasolta szövetségi rendszerben részt vennének, társadalmi i end- szerüktől függetlenül, az összes európai államok. Számot vet a Szovjetunió ja­vaslata a német kérdés megoldá-1 sának eddigi nehézségeivel. Ép­pen ezért javasolja a tervezet, hogy addig is, amíg létrejön a német békeszerződés, gondoskod­ni kell Németországnak — az ott fennálló mindkét államnak — a szövetségi rendszerbe való bekap­csolásáról és így arról, hogy ezek az államok közreműködhessenek a békés Európa megteremtésé­ben. Nem mulasztja el azonban a szovjet javaslat erőteljesen hang­súlyozni, hogy a négy hatalom­nak továbbra is mindent meg kell tenni a német békeszerződés mi­előbbi létrehozása érdekében, minthogy a négy hatalom felelős­sége ebben a kérdésben e szerző­déssel távolról sem szűnik meg. A Szovjetunió javaslatai óriási hatást keltettek az egész világon, Ez egészen természetes is, hiszen minden józan eszű, becsületesen gondolkodó embernek látnia kell, hogy ezek a javaslatok való­ban hatalmas lépéssel viszik elő­re a béke ügyét. E javaslatok még világosabbá teszik, hogy nem az Európa megosztását és Európa államainak társadalmi rendsze-1 rük különbözősége szerinti szem- beállítását jelentő „európai védel­mi közösség” jelenti Európa biz­tonságát, hanem mindert európai állam békés együttműködése. E javaslat egyúttal próbakő is. A nyugati külügyminiszterek ál­lásfoglalása most minden eddigi­nél világosabbá teszi majd az egész emberiség előtt, mi Anglia, Franciaország és Amerika valódi álláspontja: agresszív katonai tömböket akarnak-e, vagy valódi békét és biztonságot? Valóban szívükön viselik-e Európa béké­jét, avagy valóban csak frázis-e mindaz, amit arról mondanak. A szovjet javaslatok visszhang­ja tekintetében természetesen ha­talmas a különbség a nyugati kormányok hivatalos álláspontja és a nyugati országok népeinek véleménye között. Különösen áll ez Franciaországra. Bidault Ber­linben fanyalogva és csaknem me­reven elutasítóan fogadta a Molo­tov elvtárs által, előterjesztett nagyjelentőségű javaslatokat. A francia nép azonban nem így reagált. A francia sajtó jelentős része — igen sok polgári lap is — úgy látja, hogy ezek a javaslatok megmutatják a kiutat Franciaor­szág veszélyes helyzetéből, lehe­tővé teszik, hogy megszabaduljon a Franciaország függetlenségének feladását jelentő „európai védel­mi közösségtől”. Még a javasla­tot egyébként ellenséges hangon tárgyaló burzsoá lapok is úgy vé­lik, hogy a merev elutasítás meg­bocsáthatatlan hiba lenne. így van ez nemcsak Franciaország­ban, hanem a többi európai orszá­gokban is. A javaslatok népi visszhangja világos bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió, mint mindig, most is valamennyi nép békéjének és biztonságának hi­vatott védelmezőjeként állt új1 ja­vaslatával a világ ©lé,

Next

/
Oldalképek
Tartalom