Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-24 / 20. szám

ft e. p l a p Nagy Imre elvtárs beszéde az országgyűlés tegnapi ülésén (Folytatás a S. oldalrólj szabad úgy hibáznunk, mint a múltban. Tudományos előrelátás­sal úgy kell terveznünk, hogy el­kerüljük az ország gazdasági éle­tének megrázkódtatását, amivel a hibák kijavításához szükséges mélyreható változások elkerülhe­tetlenül velejárnak. Az ország erőforrásainak, a lakosság teherbíróképessé­gének, népgazdaságunk fejlett­ségének, egyes ágaztai tel­jesítőképességének ' reális fel­mérése alapján a főfeladat a la­kosság anyagi és kulturális szük­ségleteiről való fokozottabb gon­doskodás. Az anyagi javak ter­melésére irányuló tevékenysé­günk központjában az ember áll, a maga sokoldalú szükségleteivel. A népgazdasági tervezésünkben tehát minden mást megelőzően a szocializmus alaptörvényének kell érvényesülnie. Az új itt abban áll, hogy összhangba hozzuk a termelőerők további fejlődését a lakosság életszínvonalának továb­bi emelésével. A tervek kidolgozásánál fon­tos szempont volt az egyes nép- gazdasági ágak fejlesztési ütemé­nek helyes meghatározása. Ter­vezésünk hűen követi népgazda­ságunk fejlesztésének irányelvét, amely tovább szélesíti az új sza­kasz gazdaságpolitikájának alap­jait, csökkenti a gazdálkodás köz- pontosítását, az állam gazdasági tevékenységét, tágabb teret biz­tosít a magánkezdeményezésnek és az egyéni érdekeltségnek. Tisztelt országgyűlés! Ipari termelésünk előtt, mint az 1954-es tervszámok mutatjáK, nagy feladatok állnak. A köz­szükségleti cikkek gyártásának fokozásával biztosítani a lakos­ság fogyasztási alapjának árufe­dezetét, kielégíteni a mezőgazda- sági termelés fejlesztésének ipari szükségletét, és mindezen felada­tok sikeres megoldásához szüksé­ges importanyagok biztosítására maradéktalanul, határidőre és jó minőségben teljesíteni az ipar, elsősorban a gépipar exportter­vét. Az ipari termelés terén messze kiemelkednek azok a rendkívüli feladatok, amiket a szénbányá­szat, a vaskohászat és a villa­mosenergiatermelés terén kell megoldani. A legközelebbi hóna­pok munkájának e téren döntő jelentőségük van. Beruházásainknak a fenti fel­adatok anyagszükségletének fe­dezésén túl legfontosabb, egész iparunk, sőt egész népgazdasá­gunk további fejlődésére kiható feladata, az ipar alapanyagbázi­sainak, a szénbányászatnak és a villamosenergia-iparnak a rend­behozása, korszerűsítése. Az iparosítás korábbi túlhaj­tott üteme nem tette lehetővé a termelés technikai feltételeinek biztosítását. Az 1954. éves tervben bizonyos lélekzetvételhez juttat­juk az ipart, hogy menetközben behozza a lemaradást a meg­előző karbantartás terén, végre­hajtsa a szükséges javítási és a 1 tervezett felújítási munkákat. melési tervünk teljesítését minden eszközzel és minden körülmé­nyek között biztosítani kell. A kormány számos intézkedést haj­tott végre, hogy megjavítsa a jó­szág-, főképpen a sertéshízlalást és biztosítsa a lakosság jobb hús- és zsírellátását. ’ Komoly ei’őfeszi- téseket teszünk arra, hogy már­cius folyamán leszállítsuk a hús- és zsírárakat. Átlagosan mintegy 10—15 százalékkal csökkentjük az árakat, ami a fogyasztás jelen­legi színvonala mellett is sok­millió forint megtakarítást jelent elsősorban a városi fogyasztók­nak. A helyiipar és a kisipar szerepe — Tisztelt országgyűlés! — Iparunk és mezőgazdasá­gunk termelési terveinek mara­déktalan teljesítése biztosítja az árualapot, közszükségleti cikkek­ből és élelmiszerekből, — ami a lakosság fogyasztását van hivatva teljes mértékben és jó minőség­ben kielégíteni. Külön kiemelem a helyiipar és kisipar nagy szere­pét és jelentőségét e téren. Olyan feladatokat kell ellátnia, amiket a gyáripar nem tud megoldani. A múltban a helyiipar nem felelt meg feladatainak, helyesebben nem olyan tevékenységet folyta­tott, ami a tulajdonképpeni fel­adata lett volna: nem szolgálta kellőképpen a lakosság helyi szükségleteinek kielégítését. Még rosszabbul alakult a helyzete a helyiiparon belül a magánkis­iparnak, amelynek a szerepét a helyi tanácsok lebecsülték. — A kormányprogramm óta, amely a helyiipar és a magán­kisipar tevékenységének kiszéle­sítését tűzte ki feladatul, több­ezer fővel emelkedett a helyiipari szövetkezetek taglétszáma, ugyan­akkor a hálózat is több, mint 200 fiókkal bővült. A kisipar terén is komoly javulás tapasztalható. Jú­niusig a kisiparosok száma csök­kenő irányzatot mutatott. Azóta a kisiparosok részére kiadott ipar jogosítvány ok száma jóval meghaladja a nyolcezret, közel ötezer iparjogosítványi kérelem pedig elintézés alatt áll a taná­csok ipari osztályainál. Bár a fejlődés jelentős, mégsem kielé­gítő, különösen falun. A taná­csoknak több figyelmet kell erre fordítani és a hosszas, bürokrati­kus eljárás helyett, főleg a falun hitelnyújtással, helyiségbiztosítás­sal, a nyersanyagbeszerzés meg­könnyítésével kell elősegíteni a kisiparosok munkáját. — Erre annál inkább szükség van, mert 1954-ben mind a helyi­ipar, mind a kisipar előtt további nagy feladatok állnak. A helyi­iparnak folyó évben 2.5 milliárd értékű munkát kell végeznie. — Fejleszteni kell a mérték szerint készülő cikkek készítését, ame­lyet 1954-ben közel kétmilliárd forintra kell emelni. Ezért főkép­pen a mérték szerint dolgozó sza­bó- és cipészműhelyek hálózatát kell fejleszteni, és bútoroknál is lehetővé kell tenni az egyéni ren­deléseket. A helyiiparnak főkép­pen a helyileg értékesíthető cik­kek termelésére és a helyi anya­gok felhasználására kell fokozot­tabban rátérnie és főfeladatának a lakosság helyi szükségletei mi­nél jobb kielégítését kell tekin­tenie. — A gyáripar, valamint a me­zőgazdaság és a helyiipar mun­kája és tervteljesítése az előfel­tétele annak, hogy 1954. folyamán tovább javítsuk a lakosság áruel­látását. Amíg 1953-ban a lakosság, közvetlen fogyasztására — nem számítva azt, ami közületeken ke­resztül jut a lakosság számára — a nemzeti jövedelem 58 százalé­kát fordítottuk, addig 1934-ben már 70 százalékát, ami azt je­lenti, hogy a lakosság fogyasztá­sára szánt árualapot a múlt év­hez képest, kereken húsz száza­lékkal íelemeliük. Az áruforgal-, mon belül 25 százalékkal nö-, véljük a ruházati cikkek, 34.« százalékkal a vegyes iparcikkek és 21.5 százalékkal a kultúrcikkek forgalmát. A* áraforg-alom nagyarányú növelése — Az áruforgalom 1954-re ter­vezett nagyarányú növelése, va­lamint a mezőgazdaság fejlesztési programmja, amely az ország élelmiszerellátásának hatalmas terve — új feladatok elé állítja a kereskedelmet és annak széleskö­rű fejlesztését teszi szükségessé. Ezzel egyidejűleg a minisztérium­nak hatékony intézkedéseket kell tenni a kereskedelem munkájá­ban tapasztalható komoly hiá­nyosságok mielőbbi megszünteté­sére, elsősorban a kiszolgálás, de az áruelosztás, a szállítás és nem utolsó sorban az áruminőség te­rén. A lakosság joggal megköve­teli a kulturált kereskedelmet, az udvarias, előzékeny kiszolgálást, azt, hogy pénzéért jóminőségű árut kapjon és a nap bármely szakában Budapesten épúgy, mint vidéken, minden áruszükségletét beszerezhesse. Kereskedelmünk fő feladata ezeknek az igények­nek a feltétlen kielégítse. A jobb áruellátás érdekében fejleszteni kell a kereskedelmi hálózatot. Budapesten a munkáskerületek­ben és a vidéki iparvárosokban az év folyamán mintegy 1500 üzletet kell nyitni és a meglévőket to­vább kell fejleszteni. Gondoskod-’ ni kell az áruválaszték bővítésé­ről és ezért a kereskedelemnek bele kell folyni a közszükségleti cikkek termelésébe, minőségébe és választékába. A termelőiparra ilyen irányban kell hatást gya­korolni. Általában a kereskede­lem kiemelkedő feladata, nem­csak a maga területén, az áru­forgalomban, hanem a közszük­ségleti cikkek tervezésétől, a gyártáson, minőségen és választé­kon át egészen az eladásig, vé­delmezni a vásárlók érdekeit. A földművesszövetkezetek mnnksijáröi — Az áruforgalom lebonyolítá­sában az állami bolti kiskereske­delem mellett fontos tényező a íöldművesszövetkezeti bolthálózat, amelynek fő feladata a falu—vá­ros árucsereforgalmának lebonyo­lítása. Az 1954-es esztendő szá­mára is nagy feladatokat tarto­gat. A földművesszavetkezeteket, mint a dolgozó parasztság fo­gyasztási és értékesítési társula­tait, alkalmassá kell tenni a fa­lusi lakosság áruellátására. Nagy­részt a tagság közvetlen anyagi érdekeltségének növelésével, vá­sárlási visszatérítésekkel, más­részt a szövetkezeti életben a de­mokratikus elvek érvényesítésé­vel, tevékenységébe be kell vonni a dolgozó parasztság széles réte­geit. — A mezőgazdaság fejlesztésé­nek programmja a szövetkezeti kereskedelemre is újabb feladato­kat ró. Neki kell forgalomba hozni a termelés számára szüksé­ges kisgépeket, felszerelést, szer­számot, műtrágyát stb. Ez is meg­követeli a bolthálózat fejleszté­sét, azzal a céllal, hogy a falusi lakosság fogyasztási és termelési szükségleteit lakóhelyén kielégít­hesse. Mezőgazdasági szaküzlete­ket és mivel a földművesszövet­kezetek 1954. folyamán nagy- mennyiségű építőanyagot hoznak forgalomba, á járási telepeken kí­vül legalább 600 építőanyag-lera- katot kell létesíteni. — Ügy az állami, mint a szö­vetkezeti kereskedelem terén fo­kozottabb figyelmet kell fordíta­ni a helyi beszerzésekre, véget kell vetni a rendkívül nagymére­tű árumozgatásnak, keresztbeszál­lításoknak, amely nemcsak közle­kedésünket terheli feleslegesen és késlelteti az áruszállítást, ha­nem főképpen élelmiszereknél növeli a veszteséget, ami a nép­gazdaságnak érzékeny károkat okoz. Ezt azonban csak a keres­kedelem terén elburjánzott büro­krácia elleni erőteljes és szívós küzdelemmel tudjuk megszüntet­ni, ami éppen ezért a miniszté­rium egyik legfontosabb feladata. kulturális felé irányítsuk. —• Oktatásunk terén a legna­gyobb erőfeszítéseket és anyagi áldozatokat az általános iskolák fejlesztésére kell fordítani. Be­ruházásaink — lehetőségeink ke­retei között — ezt hűen tükrözik. A pedagógusok — elsősorban a falusi és tanyai tanítók — anyagi problémáival is foglalkozik a kor­mány. Az iskolák fokozottabb ta­tarozása mellett szaporítanunk kell a tantermek számát, kiegé­szíteni felszerelését. Az általános iskoláknak azonban nemcsak új külsőt, de a tanításnak is új tar­talmat kell adni: igazi népi, ha­zafias szellemet. Jobban kell ápolni a haladó magyar hagyo­mányokat. Őrizni nemzeti nagy­jaink dicső emlékét. A felnövő úi nemzedék magyarságát és művelt­ségét itt kell a szocialista haza­a tudomány, irodalom és művé­szet eszközeivel, nem utolsó sor­ban fejlett film-művészetünkkel a műveletlenség ellen. Olyan fel­adat ez, amelyet nem lehet átug­rani annak veszélye nélkül, hogy elszakadunk a néntől és kulturjá­— Tisztelt országgyűlés! — Az elmúlt hónapokban mun­kánk jó részét az ország gazda­sági problémáinak rendezése, nép­gazdaságunk átcsoportosítása kö­tötte le, ami érthetően a kor- mányprogrammból következett. — Eddig végzett munkánk lehetővé’ teszi, hogy figyelmünket és gon­doskodásunkat fokozottabban feladataink fiasság szellemében megalapozni. Arra kell törekednünk, és el is kell érnünk, hogy az általános- iskolai képzettséggel megalapoz­zuk ifjúságunk műveltségét. Édes anyanyelvűnk elsajátítása népok­tatásunk legnagyszerűbb, egyben legfontosabb feladata ... „Nyelvé­ben él a nemzet.“ — Népoktatá­sunk legnemesebb feladata ezt a nagy gondolatot valóra váltani. El kell érni — és ez legyen okta­tásunk fő célja, hogy gyerme­keink helyesen beszéljenek, írja­nak és olvassanak magyarul. (Nagy taps.) A nevelés terén az eddigieknél nagyobb felelősség hárul a szülőkre. A családi életen kívül tevékenyebben kell részt- venniök az iskolai nevelés mun­kájában és elősegíteni az iskolai fegyelem megszilárdítását. — Kultúrpolitikánk legnagyobb feladata: lis kincseink, kultúrforradalmunk eredményei csak a társadalom szűk felső rétegének kiváltságává válnak. Biztosítani kell a kultúra demokratizálását, széleskörű nép­édMatofA« í. oldaton^) sokoldalú, tervszerű munka a kulturális élet minden területen „ . . . „ 2-f, VASARNAP 1954 bérügyi intézkedései Tisztelt országgyűlés! A kor­mány a bérből és fizetésből élők helyzetének javítására 1954-ben további bérügyi intézkedéseket tervez. Ennek keretében néhány területen rendezni kell az ala- csonykeresetűek bérrendszerét, meg kell szüntetni egyes vidéki üzemek munkásainak tíz száza­lékkal alacsonyabb alapbérrend­szerét. Részben alapbéremeléssel, részben felsőbb kategóriába való sorolással javítani kell az alsó három kategóriába tartozó segéd­munkások keresetét. ' A nehéz fizikai munkát vala­mennyi ipar: ,ban egy kategóriá­val feljebb kell sorolni, vagy 10 százalékos pótlékot kell rendsze­resíteni. Ezen túlmenően február 1-ével a vasipar, a vaskohászat, a vegyipar, a könnyűipar, az élelmiszeripar, valamint a MÁV. és a posta területén tervez a kormány bizonyos bérügyi intéz­kedéseket az alacsony keresetű dolgozók bérének rendezése és egyéb munkáskategóriák bére közötti aránytalanságok meg­szüntetése céljából. Az I. ne­gyedévben életbelépő bérrendezés évi pénzügyi kihatása 334 millió forint. Későbbi időpontban, de még ez év folyamán végrehaj­tandó egyéb bérügyi intézkedé­sekre a kormány a folyó évben 283 millió forintot biztosított a költségvetésben. — A bérügyi intézkedéseken túl egyes járadékok és nyugdíjak felemelését is tervezi a kormány április 1-vel. Nem kívánom rész­letezni, a vonatkozó rendelet an­nakidején majd pontosan ismer­tetni fogja, csupán néhány intéz­kedés megemlítésére szorítkozom. — A régi OTI öregségi és rok­kantsági járadékot a 65 évnél fiatalabb járadékosoknál mintegy 29 százalékkal, az idősebbeknél körülbelül 43 százalékkal emeljük fel. A járadékemelés közel 80.000 öreg munkást érint. 16.000 bánya- nvugbéres öregségi és rokkantsá­gi járadékát átlag havi 30 száza­lékkal emeljük fel. Ezen túlme­nően a járandóság felemelésével rendezzük a munkások özvegyei­nek járadékát, az öregségi nyug­díj minimumát, a rokkantsági alapnyugdíj mértékét, a szakkép­zettséggel rendelkező munkáson nyugdíját és így tovább. A jára­dék- és nyugdíjemelés évi költ­ségkihatása mintegy 200 millió forint. — A dolgozók szociális és kul­turális helyzetének megjavítására is széleskörű intézkedések tör­ténnek 1954-ben. A munkavéde­lemre több, mint 316 millió forin­tot bocsátunk rendelkezésre. Szo­ciális célokra 328 millió forintot ruházunk be. A dolgozó anyák életkörülményeinek megjavítása érdekében 1954-ben közel 26.000 férőhellyel növeljük a bölcsődék és óvódák befogadóképességét. — Mint csepp vízben a tenger, úgy tükröződik e néhány szám­ban a népi demokratikus rend­szer, melyben a legfőbb érték az ember. Ezt célozzák azok a fel­adatok is, amelyek a mezőgazda- sági termelés növelésével a la­kosság fogyasztásának fokozot­tabb kielégítését vannak hivatva biztosítani. Ezért most a kor­mánynak is, az állami és társa­dalmi szerveknek is, az ország népének is e nagy nemzeti feladat sikeres megvalósítására kell min­den képességét, lelkesedését és erőfeszítését irányítani. — A földosztás óta nem volt még ilyen egység és szoros össze­fogás falu és város, ipar és me­zőgazdaság, a társadalom minden rétege között, mint most, a mező­■ gazdaság fejlesztésének hatalmas programmja alapján. A munkás­paraszt szövetség ezzel a pro­grammal új tartalmat és széle- : sebb alapot kapott. Ez a záloga I az 1954-es mezőgazdasági terme- • lési terv sikeres megvalósításá­nak. dáinkat épúgy, mint álrami gaz­daságainkat. Ettől függ idei ga­bonatermésünk, ezen múlik né­pünk jóléte, az ország ellátása, dolgozóink életszínvonalának emelése. A későbbi esztendők mezőgazdasági feladatai megvaló­sításának is most rakjuk le az alapjait. Ezért mezőgazdasági ter­ruár az őszi munkákkal megkez­dődött. A nem valami kedvező időjárást fokozottabb agrotechni­kai intézkedésekkel kell ellensú­lyozni. A rendelkezésre álló időt a téli munkákra, a felkészülésre kell fordítani, hogy a tavasz tel­jes készültségben találja termelő- szövetkezeteinket és egyéni gaz­A mezőgazdasági programul végrehajtása

Next

/
Oldalképek
Tartalom