Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-21 / 17. szám

■> N * P Ii A P 1954 JANUAR 2t, CSÜTÖRTÖK A vezetők fontos kötelessége : <4©V UOSKODMI A no IDŐZÖK RÓL Levelezőink javaslatai Nagyobb gondot a járdákra „Egy pillanatra se veszítsük el szem elöl dolgozó népünk és elsősorban ipari munkássá­gunk életszínvonalának, jólété­nek, kulturális és szociális szükségletei kielégítésének sza­kadatlan emelését." (Rákosi.) Pártunk ereje abban van, hogy a legszorosabb kapcsolatban áll a dolgozó tömegekkel, ismeri érzé­seiket, vágyaikat, igényeiket és politikája meghatározásában a dolgozó nép érdekeit követi. So­kan ismerik ezt az igazságot, mégis meg- kell mondanunk, hogy sok párt-, állami és gazdasági ve­Szajnik János elvtárs, a 6-os számú Mélyépítő Vállalat párt- szervezetének titkára elmondotta, hogy a vállalat 102 százalékra tel­jesítette 1953. évi tervét. A dol­gozók eleget tettek szocialista kö­telezettségeiknek, jó munkájukkal harcoltak a tervteljesitésért. Nem így a vállalat vezetői, akik fi­gyelmen kívül hagyták a dolgo­zók szociális és kulturális igé­nyeinek biztosítását. Az építés­ügyi minisztérium november 20- tól átvette a vállalatot a közle­kedés- és postaügyi minisztérium­tól, viszont csak január 1-től gya­korol ellenőrzést a vállalat mun­kája felett. Miután a közlekedés- ügyi minisztérium megtudta, hogy a vállalat az új- gazdasági évben nem fog felügyelete alá tartozni, tovább már nem törődött vele, hogy biztosítva legyen a zökkenő­mentes átmenet 1954. évre. A vál­lalat még most sem ismeri 1954. évi tervét. Nincs biztosítva a téli építkezés. Emiatt a vállalat dol­gozóinak több. mint hatvan szá­zalékát fagyszabadságra kellett engedni. Felelősség terheli érte a vállalat vezetőit is, akik látták, hogy nincs biztosítva a téli épít­kezés, mégis belenyugodtak ebbe. A fagyszabadságra küldött dol­gozók joggal vetik fel, hogy ők bérből élő munkások, s nincsenek berendezkedve arra, hogy fagy- szabadság miatt 50 százalékos fi­zetésből éljenek. Sok dolgozó jön emiatt panaszra az üzemi párt- szervezethez. A dolgozókról való gondoskodás más területen is hiányos. Különö­sen a vidéki munkahelyeken el vannak hanyagolva a dolgozók. A szerencsi építkezésen például Taj- nafői Sándor építésvezető nem gondoskodott elegendő mennyisé­gű tüzelőről. A munkahelyen gondozatlanok, piszkosak a szo­bák, ami miatt a dolgozók joggal panaszkodnak. A vállalat vezető­sége felelősségrevonta a köteles- séümulasztó építésvezetőt. Tudok róla, hogy a munkás- szállásokon van könyvtár, rádió, a dolgozók kaptak vattásruhát, azonban csak igen kevés szám­ban. Tapasztaltam, hogy ahol tö­rődnek a dolgozókkal, 'ott ió a vezetők és dolgozók közötti viszony, erősödik a pártszervezet is, — fejezte be beszámolóját Szajnik elvtárs. Majd Bíró László, a vállalat ü. b. elnöke számolt be. Többek között ezeket mondotta: ..Nemcsak az 1954. évi tervün­ket nem ismerjük, de még múlt- évi tervünk sincs végérvényesen jóváhagyva, így aztán hogyan dol­gozhatunk jól, hogyan tehetünk felajánlást, hogyan szervezzünk széleskörű és jól megalapozott munkaversenyt? Központunk na­ponta felhív, hogy kössük meg a kollektív szerződést. Vájjon mire kötnénk, mikor nem ismerjük, mit fogunk csinálni, milyen fel­adataink és lehetőségeink van­nak. A múlt év tapasztalataiból okultam, amikor a vállalat és a szakszervezet olyan kötelezettsé­geket vállalt magára a kollektív szerződésben, amelyeket nem tel­jesített, mert nem is volt komoly alapja. Érzem a felelősséget és az az álláspontom, hogy 1954-ben körültekintő munkával kell a kol­lektív szerződést elkészíteni. A zetőnk nem fordít kellő figyel­met a dolgozók jogos igényeire. Az ipari üzemek vezetői sokszor beletemetkeznek a termelés gond­jaiba és elfeledkeznek a dolgo­zókról, az élő emberről. Emberte­len vonás lebecsülni, másodrangú kérdésnek tekinteni a dolgozók mindennapos gondjait. A gazda­sági vezetőknek nagy körültekin­téssel kell gondoskodni a dolgo­zók egészségéről, a munka bizto­sításáról. A jó vezető, a dolgozók­ban nem egyszerűen a munkaerőt látja, hanem az érző embert is, akinek vágyai, gondjai vannak, akinek öröme, bánata lehet. — vállalat több munkásszállásán már szőnyeget, játékokat, folyó­iratot és újságot is biztosítottunk a dolgozóknak. Harcolni kellett azonban azért, hogy a melegítőitalt mindenütt megkapják a dolgozók. Művezetőinknek nincs mindig gondja erre. A tiszavasvári gép­állomásnál például tapasztaltam, hogy nincs melegedő, a dolgozók nem kapják meg a melegítőitalt, ami miatt a „Szabad Nép“-től is bírálatot kaptunk. Sok hiányos­Gerzánics elvtárs, a tatarozó vállalat pártszervezetének titkára örömmel számolt be arról, hogy a vállalat fennállása óta 1953-ban teljesítették először túl az évi ter­vet. Majd a hiányosságokról szólt. Elmondotta, hogy még néhány hónapja jogosan panaszkodtak a dolgozók az üzemi koszt miatt. Most már hetenként ötször hús is szerepel a menüben. Most 150— 160-an étkeznek a vállalatnál. A vállalatvezetőség 1953-ban félmil­lió forintot fordított szociális és kulturális célokra. A dolgozókat vattásruhával látták el. Uj mun­kásszállást építettek a Maximen- kó-telepen. A munkásszállás la­kói részére elegendő tüzelőt biz­tosítanak. Takaró is van. Négy pokrócot adtak ki egy-egy sze­mélynek. Az erömüep; Gáli elvtárs, a tiszalöki erőmű­építkezés dolgozóinak ü. b. elnöke beszámolójában elmondottá: az építkezésnél a legnagyobb 'prob­léma most, hogy a szívókotrógé­pek befagynak a Tisza új medré­be. Még nem sikerült megtalálni a módját, hogyan mentik meg a hajókat a jégzajlás elől. A január 14-i pártaktíva-érte- kezleten sok hiányosságot tártak fel a pártszervezet kommunistái. A öl /2. számú Építőipari Válla­lattól Faragó ü. b. titkár elvtárs többek között arról számolt be, hogy az Árpád-utcai munkásszál­láson nem a legjobb körülmények között élnek a munkások. A ter­mek nagyok és hidegek. A válla­lat nem szerzett be idejében elég tüzelőt, s most is csak a 6-os szá­mú mélyépítő vállalat segítségé­vel tudják a helyiségeket tüzelő­vel ellátni. Persze, ehhez még mi is el­mondhatjuk, hogy a helyiségek, az ágylepedők piszkosak, a fej- párnákban nincs elegendő szal­ma. A dolgozók vattásruhában alusznak és sajnos, olyan eset is előfordult, hogy a dolgozónak reggelre bederesedett a feje. A munkásszállás lakóinak nincs le­hetőségük a szórakozásra. Zord. hideg a kultúrterem. Nincs ben­ne játék, nincs újság, folyóirat s nem minden szobában van rádió. A dolgozók szakmai és egyéb foglalkoztatottságával nem törőd­nek. Faragó elvtárs és a vállalat töb­bi vezetői tudnak erről. Tudják, hogy a dolgozók szórakozása és a velük való törődés hatással van a munkafegyelemre és a terme­Ezért meg kell hallgatni problé­máit. Abban az üzemben, ahol törődnek a dolgozók egészségével, szívesebben megy be reggel a munkás, s az ilyen üzemet máso­dik otthonának tekinti. Nálunk a munkások védelme a társadalom megbecsülését, szeretetét, gondos­kodását fejezi ki minden ember sorsa és egészsége iránt. A napokban a megyei pártbi­zottság értekezletre hívta össze a vállalatok párttitkárait és ü. b. elnökeit. Az értekezlet egyetlen kérdéssel foglalkozott: hogyan gondoskodtak és hogyan gondos­kodnak a vezetők a dolgozókról. Ságról csak akkor szerzünk tudo­mást, ha ellenőrizzük a munka­helyet és felkeressük a dolgozó­kat. Ez arra mutat, hogy még nem elég jó a kapcsolatunk a dol­gozókkal. Ilyen hiányosságok mellett nem csoda, hogy az utób­bi három hónapban több, mint 200-an otthagyták a munkahelyet. A hiányosságokért én is felelős­nek érzem magam és igyekezni fogok jobban harcolni a dolgozók jogaiért. Egyes vidéki munkahelyeken, mint például Baktalórántházán, baj van a munkásszállásnál. Be­tört ablakú, vakolatlan, fűtetlen teremben szállásolták el a dolgo­zókat. Ezen a helyen, és másutt is az építésvezetőt terheli első­sorban a felelősség, mert nem értesíti a központot a tapasztalt hiányosságokról. Más hiba is van a vállalatnál, amin sürgősen változtatni kell. Például egyes építkezéseknél nem készítik el a melegítőitalt, s nem biztosítják, hogy a dolgozók mun­ka közben forró, cukros teát kap­janak. Az is hiba, hogy több épít­kezésnél koksszal fűtenek, ami ártalmas a dolgozók egészségére. A vállalat vezetősége a hiányos­ságok megismerése után megtette a szükséges intézkedéseket a hi­bák megszüntetésére. fők panaszai I ob bök között feltárták, hogy az építkezésnél dolgozó munkásokat nem látták el téli ruhával és ba­kanccsal. Nincs melegedőhelyük. Piszkos az orvosi rendelő. Az erő­műhöz vezető vasúti pálya men­tén nagymennyiségű sóder és ka­vics van befagyva, ami az anyag minőségi romlását idézte elő. A hibák kijavítását már megkezd­ték. lésre. Mégsem igyekeznek sürgő­sen javítani a hibákon. Megen­gedhetetlen, hogy egyes beosztott vezetők durván beszélnek a dol­gozókkal. Tűrhetetlen az olyan eset, mint amilyen az irodaház­nál is előfordult, hogy Böbék Gyula raktáros megütött egy se­gédmunkást. De nemcsak ezek­nél a vállalatoknál, másutt is van javítanivaló. A földkotró vál­lalat vezetőségét sem dicséri, hogy 9 emberre jut egy sapka és egy pár kesztyű, hogy a dolgozó­kat nyitott teherautón szállítják a munkahelyre. A vállalatok vezetői vonják le a tanulságot ezekből az esetekből. Nézzenek körül a munkahelye­ken s vizsgálják meg jól, mit tet­tek a dolgozókért, hogyan bánnak velük, hogyan törődnek jogos pa­naszaikkal. problémáikkal és jo­gaik biztosításával?! Az üzemi bizottságok és párt- szervezetek állandó feladatnak te­kintsék a dolgozókról való gon­doskodást. OROSZ ANDRÁS Megyénkben egyik fontos dolog az utcai járdák rendbentartása. Mivel a háztulajdonosok és ház­kezelők nem nagy gondot fordí­tanak rá, ezért különösen ilyen­kor télen, életveszélyes a rajtuk való közlekedés. Községeink gya­logjárói viszont nem is nevezhe­tők sok esetben járdáknak, mert majdnem egyenlőek a szekérút- tal. A régi, elavult járdákat fel kellene szedetni és aszfaltnak be­önteni. A beöntött aszfaltból kész köveket lehet nyerni, ami által bőségesen jut azokból nemcsak Országunk igen kevés fürdővel és uszodával rendelkezik, pedig ez a hygiénia szempontjából igen fontos. Számba kellene venni, hogy hány ilyen típus fürdőberen­dezésre lenne szükség és egy­szerre kellene megrendelni, le­gyártani és üzembehelyezni. Nem lehetne-e összekapcsolni a strand­fürdők és uszodák építését a Ke­leti Főcsatorna építésével, hisz ez a Betonútépítő Vállalatnak is a szakmájába vágna? A Főcsa­Igen hasznos lenne, ha a vas­úti kocsik lépcsőjén a legalsó deszkát kicserélnék fémből ké­szült lyukacsos vagy rácsos láb­törlő lemezre. Ezzel elősegíte­nék, hogy a dolgozók tisztább, egészségesebb kocsikban utazza­nak. Mielőtt az utasok fölszáll- nának, lábaikat a lábtörlőbe meg­Orvoslást várunk! Az Uvegértékesítő Vállalat instruktora a biri-i szövetkezeti boltban meg sem kérdezi, hogy milyen üvegáruból van hiánya a boltvezetőnek. .— A boltos demizsont kér, azonban csak 2 és 3 literest lehet rendelni. A dolgozók nagyobb méretűeket is keresnek, abból azonban nincs. — Lámpaüveget is szeretne a bolt­vezető, mert mindennap keresik a dolgozó parasztok. Tóth elvtárs ebből is csak hármast tud ren­delni. Még sok más árucikk is hiányzik a boltból: ..Most nincs, de majd lesz”. A dolgozó parasz­tok a lámpacsőhiányért minden­kor a szövetkezet vezetőségét te­szik felelőssé, ha nem kapnak A napokban Kovács András, a laskodi Vorosilov termelőszövet­kezet tagja telefonált be a postá­ra, hogy egy súlyos beteghez kér­jem a mentőállomást. A kisvárdai mentőállomás közölte, hogy a ko­csi nincs üzemképes állapotban, ezért kérjem a nyíregyházi men­tőket. Kb. 10 perc kérdezősködés után közölték, hogy csak akkor jönnek ki, ha mentő- és kórházi beutaló van. Nem volt mit tenni, Kovács Andrásnak mentőbeuta­lóért kellett menni az orvoshoz. Szerencse, hogy kint volt az or­vos. mert különben Ramocsaházá- ra kellett volna menni előbb. Ami­kor ezt is' megszerezte, a nyír­egyházi mentőállomással közöl­tem, hogy meg van a mentőbe­utaló, sürgősen jöjjenek a bete­Nyíregyházának, hanem a fal­vaknak is. Ha a tanácsok a jár­daépítést beveszik költségveté­sükbe és lelkiismeretesen meg isi valósítják, akkor a sokszor oly sáros szabolcsi falvakból tiszta,; egészséges falvak lesznek. Gaz-i dasági és egészségügyi szempont-; ból célszerű lenne, ha a tanácsok! és tömegszervezetek fásítanák — akár akác, eper, vagy vadgeszte­nyefával •— a gyalogjárók szélét.; Tarnavölgyi András nevelő, Nyíregyháza. torna medrét már most úgy ké­peznék ki, hogy a csatorna mel­lett létesítendő strandfürdőket is figyelembe vennék. Azt hiszem, ezt a tervet Hernádi Mihály, a Keleti Főcsatorna építésvezetője szívesen elkészítené. így egyik fontos problémánk, a fördőhiány egy-két év alatt megoldódna. Zsoldos János, közg. techn. dóig. isk. tan., Nyíregyháza. ' törölnék, így elkerülnénk, hogy télen, tavasszal és ősszel a sok sár és piszok bekerüljön a ko­csikba. Segítsük elő, hogy a dol­gozók tisztább és barátságosabb körülmények között utazzanak. Ez nemcsak a vasút, hanem mind­nyájunk érdeke. Takács Ferenc, Mátészalka. lámpájukhoz megfelelő üveget. Jogos is panaszuk, mert nem ül­hetnek sötét szobában, amikor csak egy kis utánajárás kellene és lehetne szerezni a gyárakban lámpaüveget. A Vasnagykereske­delmi Vállalat úgy biztosította a tűzhelyet a • falusi dolgozóknak, hogy teherautóval mentek el Salgótarjánba és hoztak is. Az Uvegértékesítő Vállalat is tekint­se szívügyének a falu dolgozóinak jobb és választékosabb áruellá­tását, biztosítsa, hogy ne csak 3-as, hanem minden nagyságú lámpaüveget lehessen kapni a vidéki szövekezeti boltokban. Dorogi Mihály, Nyíregyháza, gért. Ezután hosszú és felesleges kérdezősködés következett. Töb­bek között azt ajánlották, hogy olvassuk el a beutalóról, mi van ráírva latinul. A sok csöngetéstől és kérdezősködéstől teljesen el­ment a kedvem, de mégis elnevet­tem magam ezen a bürokrácián. Űgylátszik, aki a mentőket akar­ja kérni, annak először latinul kell megtanulni és nyugodtan meghalhat a beteg, amíg a men­tőautó a kórházba szállítja. A mentőállomás dolgozói szün­tessék meg ezt a felesleges kér- dezősködést, a dolgozók ügyeinek bürokratikus intézését és na­gyobb gondot fordítsanak a beteg dolgozókra. Szabó Sára, postaalkalmazott, Laskod. Még a tavasszal történt, hogy a nyíregyházi földművesszövetkezet áruházának mennyezete leszakadt ami tetemes károkat okozott. A földművesszövetkezet azonnal a „házigazdahoz“, az Ingatlan- kezelő Vállalathoz fordult. Az.In­gatlankezelő olyan nagy hévvel fogott a munkához, hogy az arra járók azt hitték, augusztusra ké­szen is lesz az áruház. Azonban ez nem így lett. A nagy munka­kedv alábbhagyott, majd pedig teljesen megszűnt. Hiába ment a felszólító levél, hiába beszéltek személyesen a vállalat vezetőivel, nem történt semmi intézkedés a további munka megindítása érde­kében. Egyik bizottság jött a má­sik után, értekeztek, vitatkoztak, de semmit sem csináltak. A Mű­szaki Hivatal bizottsága is figyel­meztette a vállalatot, de mind­hiába. Az Ingatlankezelő Vállalat újabban már bont is, de építeni semmiképpen nem hajlandó. Fel­szólításainkra azt felelték: „Ké­rem, mi bírjuk a kritikát!“ A mi vevőinknek és dolgo­zóinknak viszont az a véleménye, hogy nem lehet tovább tűrni ez• a közömbösséget. Dorogi Mihály, MÉSZÖV. A mélyépítők téli munkájáról Gondoskodjunk a vidéki munkásszállásokról is! A 61 2. sz. vállalat vezetőihez Több fürdőt és uszodát A tisztit vasúti kocsikért Kiirokrácia a mentőállomáson l&endeiés-íel vétel a biri-i iöldművesszövetkczetbeti „ISírjuk mi ft kritikát**

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom