Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-05 / 3. szám
NÉPLAP 1954 JANUAR 5, KEDD A Szovjetunió Kommunista Pártja a demokratikus centralizmus megdönthetetlen elvein épült fel. Sztálin elvtárs tanítása szerint a párt tevékenyen gondolkodó, eleven életet élő, öntevékeny, harcos szervezet, amely szétrombolja az elavultat és életre kelti az újat. A párttagok aktivitása és öntevékenysége a pártonbelüli demokrácia alapján szakadatlanul fejlődik, növekedik a párt ügye iránti felelősségérzet, s ugyanakkor egyre inkább megerősödik a kapcsolat a vezetők és a párttagok között. A párt arra törekszik, hogy az állami, gazdasági és kulturális építés valamennyi területén pgv- re magasabbra emelik A PÁRTVEZETÖSÉG MINŐSÉGI SZÍNVONALAT. Ez csak úgy lehetséges, ha a pártszervezetek tovább tökéletesítik munkamódszereiket, ha egész tevékenységüket a pártonbelüli demokrácia elvei alapján folytatják, ha állandóan támaszkodnak a párttagokra és széleskölnien kifejlesztik a bolsevik kritikát és önkritikát. Sztálin elvtárs azt tanítja, hogy a káderek a mindennapi gyakorlati munkában kovácsolódnak. A bolsevik kádernevelés egyik legfontosabb eszköze éppen a kritika és önkritika alkalmazása, amelynek jelentősége különösképpen megmutatkozik a vezetőségválasztó taggyűléseken. A tagság a bolsevikokra jellemző elvi szilárdsággal tárja fel a pártszervezetek életében mutatkozó hiányosságokat és keményen megbírálja azokat a vezetőségi tagokat, akik elbízták magukat és beleestek az önelégültség hibájába. A kommunisták azonban nemcsak feltárják a hibákat, de megmutatják a hibák kijavításának módját is. Az altáji peremvidék jegorovi körzetének pártbizottsági titkára, Brjuzgin elvtárs, meglehetősen mellőzte munkájában a párttagok véleményét és szeretett parancsolgatni. A kommunisták rámutattak Brjuzgin elvtárs hibájára, s a pártbizottság rendszeresen ellenőrizte tevékenységét. Brjuzgin elvtárs kijavította hibáját és a körzeti pártbizottság plenáris ülésén újból megválasztották titkárnak. A kievi villamossági műszer- gyárban magas eszmei színvonalon, a munkában mutatkozó hiányosságok éles bolsevik kritikájának és önkritikájának légkörében zajlott le a vezetőségválasztó taggyűlés. Ez a gyár nem egészet» 9 hónap alatt teljesítette évi tervét, az államnak több, mint 3 millió rubel nyereséget adott, s így élüzem lett. A VEZETŐSÉGVÁLASZTÓ TAGGYŰLÉSEN Kolodezs elvtárs, a pártszervezet titkára beszámolójában meggyőzően bizonyította be, hogy a gyár pártszervezete olyan erő, amely napról napra szívós, fáradságos munkával tömöríti és szervezi az embereket újabb munkagyőzelmek elérésére. Ennek eredményeképpen nap mint nap fokozódik a dolgozók teljesítménye, egyesek. mint például Szevelin, Muhin és ömeljanjuk elvtársak, már három ötéves terv feladatát teljesítették. Vezető szerepet játszanak és jó példát mutatnak a kommunisták a gyár újítói között is. A gyári pártszervezet munkájának kitűnő jellemvonása az is. hogy állandóan keres és talál új termelési tartalékokat és megszervezi a kollektívát ezeknek észszerű kihasználására. A titkári beszámoló alkalmat adott a kommunistáknak, hogy alaposan elmélyedjenek a párt- szervezet munkájában, de a beszámolóban kevés volt az egyes személyek felé mondott kritika. Kevés volt az önkritika is. • A beszámolót követő vitában tizenketten szólaltak fel. Szmo- rednickij sztahanovista esztergályos elvtárs rámutatott az agitá- ciós munkában mutatkozó fogyatékosságokra. Volosin esztergályos elvtárs pedig azért bírálta a pártszervezet vezetőségét, mert az éjszakai műszakokban lankadt a politikai tömegmunka. A kommunisták javaslatokat terjesztettek be, amelynek alapján az újonnan választott vezetőség még jobb munkát végezhet az előbbinél. Az éles kritika és önkritika légkörében zajlott le a nyikolajevi terület ogyesszai körzetében lévő j „Kalinin“-kolhoz pártszervezetének vezetőségválasztó taggyűlése. A KOMMUNISTÁK KEMÉNYEN MEGBÍRÁLTÁK a pártszervezet tevékenységében mutatkozó fogyatékosságokat, különösen Vszevolodszkij elvtárs, a pártszervezet titkárának munkáját. A taggyűlés új titkárt választott a pártszervezet élére. A bolsevik vezetőre jellemző, hogy elszakíthatatlan kapcsolatot tart a pártonkívüli tömegekkel is. Az a vezető, aki elzárkózik a tömegektől, nem végezhet jó munkát. Ez történt például Tis- kov elvtárssal az altáj-vidéki Bijszk város pártbizottságának titkárával. Nem vette figyelembe a pártonkívüliek, de még az egyszerű kommunisták véleményét sem. A nevelőmunkát adminisztrálással cserélte fel. A városi pártkonferencia küldöttei ezért kemény bírálatban részesítették és nem is választották meg újra a városi pártbizottság titkárává. A pártszervezetek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a vezető káderek ideológiai színvonalának emelése nagymértékben járul hozzá a pártépítés feladatainak megoldásához. A pártszervezet azzal, hogy a kádereket Lenin és Sztálin diadalmas tanításával fegyverzik fel, s hogy egyre szélesebb alapon fejleszti ki a bolsevik kritikát és önkritikát, egyszersmind hozzájárul a szovjet haza gazdaságának és kultúrájá- ! nak új. hatalmas fellendüléséhez. December 30-án dr. Jakubovich Endre körzeti orvos véleménye alapján anyósomat sürgősen kórházba kellett szállítani. Ezért 11 óra 30 perckor felhívtam a mentőállomást, hogy küldjenek mentőkocsit. Ekkor egy félórás kér- dezősködés következett. Moravecz mentőápoló azt mondta, hogy mielőtt kocsit küldenének, a következő adatokra van szükség: a beteg neve, életkora, mióta beteg, mi a betegsége, mi a hívó neve, foglalkozása, lakcíme. Kértem Moravecz mentőápolót, hogy küldje a kocsit, s- azután elmondom a szükséges adatokat, mert a kórházbaszállitás nagyon sürgős. Ekkor azt mondta, a kocsi már elindult, azonban az csak 13 óra 30 perckor érkezett anyósomhoz, az Engels-utca 32. számú házhoz. Az a véleményem, hogy a mentőkocsi a bürokrácia útvesztőjében tévedt el, 3 azért tartott két órát az út. Megjegyezni kívánom még, hogy a mentőkocsival még csak orvos sem jött, és a beteg elszállítás? helyett újból vitázni kezdett a mentőápoló. Kérdezem, hogy mi a fontosabb a mcntőápolőnak: az emberélet, vagy a bürokrácia? MODENA LÁSZLÓ, MÉSZÖV., Nyíregyháza. Mostanában többször olvashat, jak ae újságokból, hogy újabb kul. túrotthonok nyílnak meg. Azonban azt is olvashatjuk, hogy lélektelen emberek a meglévő kultúrotthono- kat gazdasági épületek helyettesítésére használják jel. s ezzel gátolják az ifjúság tanulását, szórakozását. így vagyunlc ezzel mi, bér- koszi fiatalok is. KultúroUhonun. Icát nemrégiben telekrakták a községünkben épülő 21/0 férőhelyes gyermekotthon részére érkezeit bútorokkal, felszerelési tárgyakkal. A nyíregyházi háztulajdonosok, házkezelők nem nagy gondot fordítanak arra, hogy a járdák ne legyenek síkosak. Általában mindenfelé annyira síkosak a járdák, hogy a közlekedés egyenesen élet- veszélyes. A napokban, amíg a Madách-utcától a Kiss Ernő- utcóig elmentem, háromszor estem el, pedig még eléggé fiatal vagyok. Azonban nemcsak fiatalok közlekednek a járdákon, hanem olyan idős (kb. 70 éves) bácsik is, mint akivel én találkozz tam a Makarenkó-utcánál. A szegény bácsi a síkos járdán elesett, s bizony nagyon nehezen haladt tovább. Helyes lenne, ha a ház- tulajdonosok, házkezelők gondot fordítanának a járdára, s homokot vagy hamut szórnának arra, hiszen ezzel sok balesetet megelőznének. KISS ZSIGMOND, Nyíregyháza, Madách-u. 8. Az elvégzett munkáért fizetség is jár ! Júliusban az öcsém az ópályi tangazdaságban dolgozott 20 napig. Az elszámolásnál 16 napra fizettek, s azt mondták, a további 4 napra majd később fizetnek, mert azt nem számfejtették még. Azóta még mindig nem kaptam meg négynapi díját azzal a meg- okolással, hogy „hol a bérszámfejtő, hol a főkönyvelő nincs otthon“. Azt mondták, hogy december elején postára teszik a pénzt, azonban máig sem érkezett meg. Most már arra hivatkoznak, hogy igazolni kell, hogy nem 16, hanem 20 napig' dolgozott a tangazdaságban. Ezt az igazolást a munka- csapatvezetőtől kell kérni. Joggal kérdezhetjük: a gazdaságban miért nem tartják nyilván, hogy ki hány napig dolgozott? Mindeneseire annyit elvár mindenki, — valószínűleg a gazdaság vezetői is —, hogy munkája után megkapja az illetményt. OSZLÄNYI ZOLTÁN, Mátészalka. A Titó-klikk gazdasági katasztrófa szélére vitte Jugoszláviát. A jugoszláv falvakban létrehozták az úgynevezett „zadrugákat“, ezekbe erőszakkal és csalással bekényszerítették a jugoszláv parasztságot. Ezekben a „zadrugák- ban“ osztatlanul a kulákok uralkodnak. A legkülönbözőbb kedvezményekben részesülnek. — Ugyanakkor a dolgozó parasztok zsellérsorban élnek ezekben a „szövetkezetekben“. A kulák vezetőség vágja zsebre e gazdaságok jövedelmének több, mint 60 százalékát. A kulák „szövetkezeteknek“ korlátlan joguk van arra, hogy saját belátásuk szerint „bérbe- adják“ a dolgozó parasztok legjobb földjeit. A kulákok élnek is ezzel a jogukkal és a gyakorlatban elrabolják a parasztoktól földjeiket. A kulák „zadrugákba“ kényszerűéit szegény- és középparasztok százezreit a legkíméletlenebbül kizsákmányolják. A dolgozó parasztság halálosan gyűlöli ezeket i „szövetkezeteket“ és a kíméletlen megtorló rendszabályok ellenére a parasztok ezrei szöknek meg belőlük. A parasztokat nem fölemlíti meg még a büntetötör- vénvkönyv 204. cikkelye sem, amely 15 évi börtönbüntetést ró azokra, akik elhagyják ezeket a kulák-szervezetekot. A belgrádi főkolomposok úgy akarják előteremteni az ország militarizálásához szükséges összegeket. hogy évről évre növelik az adót, amelynek oroszlánrésze a dolgozó parasztság vállára nehezedik. 1948 óta több, mint kétszeresére emelkedtek az adók. — Még a Tito-fasiszta sajtó szépített adatai szerint is közel 50 milliárd dollárt sajtoltak ki 1952-ben Tito pribékjei á faluból. Meg kell még jegyezni, hogy az egyenesadókon kívül a legkülönbözőbb helyi gyűjtéseken és járulékokon keresztül • is kicsikarják a dolgozó parasztságból utolsó dinárjukat. A közvetett adók szakadatlan emelkedése, ami a közszükségleti cikkek árának emelkedésében nyilvánul meg, szintén fokozza a jugoszláv dolgozó parasztság kirablását. A fitóista lapok is beismerik, hogv 1046 óta 8—10-szc- resükre emelkedtek az iparcikkek árai. A fasiszta Tito-klikk adópolitikája a kulákság és a nagybirtokosság pozícióinak megerősítését szolgálja. É!e a szegény- és a Uö- zépparasztság elien irányul. Míg például Velika-Goriea körzetben 1948-ban a kisgazdaságok 89 százaléka a legalacsonyabb adókategóriába tartozott, addig két év múlva a parasztgazdaságoknak már csak 18 százaléka fizette az adót .c díjtételek szerint. Az ilyen gazdaságok százalékos arányszáma ma még alacsonyabb. A kulákságnak viszont minden kedvezményt megadnak a belgrádi vezetők. Amint a jugoszláv forradalmi emigránsok sajtója közölte, a szerb pénzügyminisztérium már 1949-ben szétküldött egy szigorúan titkos körlevelet, amelyben javasolta a helyi hatóságoknak, hogy állapítsanak meg a kulákoknak új, mérsékelt adó- kategóriákat. Titóék kulák elemekből és az UDB képviselőiből álló adóbizottságokat szerveznek. Ezek mindent elkövetnek, hogy mentesítsék az adófizetés terheitől a kulákokat és ugyanakkor kirabolják a szegény- es közép- parasztokat. Ma a jugoszláv Külákság, amelynek kezében az összes földek több. mint fele összponfosul, az összes begyűjtőit termékmeny- nyiség mindössze 10—15 százalékát adja a tiíóista államnak. Minthogy Jugoszlávia nyomorúságos helyzetben, az éhínség határán élő dolgozó parasztsága nem képes megfizetni a hihetetlenül magas adókat, a 4 “»ista helytartók erőszakos adószedőihez folyamodnak. A dolgozó parasztok nyílt kirablása, a „nem fizetők“ vagyonának elkobzása, az „engedetlen“ parasztok letartóztatása és fasiszta típusú halál- táborokban való elhelyezése megszokott jelenség a jugoszláv faluban. A jugoszláv parasztság féktelen kizsákmányolása és kifosztása, a szegényparaszt- és középparasztgazdaságok tömeges tönkretétele teljes hanyatlást idéztét elő Jugoszlávia mezőgazdaságában. — A jugoszláv sajtó közlése szerint Macedóniában a paraszt- gazdaságok 48 száz dóka faekével műveli meg a földet, 20 százalékának pedig egyáltalán nincs mezőgazdasági munkaeszköze. — Míg 1949-ben 1 mii'.ió hektár maradt megmunkálatianul, addig 1951-ben a megmunkálaüan föld nagysága meghaladta a 3 millió hektárt. Évről évre rohamosan csokson a mezőgazdasági termények terméseredménye. A „Borba“ című jugoszláv lap kénytelen volt beismerni, hogy a terméseredmények az ország sok területén 50— 70 százalékkal csökkentek az 1931-es színvonalhoz képest. A „Rudc Právo“ című csehszlovák lap nemrég Jugoszlávia mezőgazdaságának katasztrofális helyzetével foglalkozva hangsúlyozta, hogy a Tito-banda garázdálkodása következtében az országban állandó jelenséggé lett a rossz termés. Az éhín ség szörnyű kísértető lebeg Jugoszlávia fölött. Jugoszlávia népei azonban nem akarnak belenyugodni az önkény, az. éhínség, a nélkülözés és innfopzh-tt >.'.!> fasiszta rendszerébe, nem akarnak a washingtoni gyarmattartók rabszolgái lenni. Jugoszláviában évről évre fokozódik a dolgozók ellenállása. A Tito—Rankovics- rendszer elleni harcba mind aktívabban bekapcsolódik a dolgozó parasztság. A kegyetlen terror és erőszak ellenére minden eszközzel megakadályozza, hogy erőszakosan kivezényeljék hadiüzemek, repülőterek, műutak stb. építésere. Horvátországban például a hadászati építkezésekhez vezényelt 17.000 paraszt közül mindjárt az eiső napokban megszökött 12.000. Jugoszlávia városainak és falvainak dolgozói egyre szorosabban tömörülnek a „Jugoszlávia népeinek a Tito—Rankovics-klikk fasiszta uralma alól és az imperialista rabságból történő felszabadításra alakult Jugoszláv Hazafiak Szövetségébe“. A Szövetség azt a feladatot tűzi maga elé. hogy megsemmisítse Tito fasiszta diktatúráját és népi demokratikus rendszert teremtsen az országban, visszavezesse Jugoszláviát a béke, a demokrácia és a szocializmus táborába, helyreállítsa a baráti kapcsolatokat Jugoszlávia és a Szovjetunió, valamint a népi demokratikus országok között, harcoljon a békéé'* és a népek közötti egy öt y- désért. Orvoslást várunk! Mentőautó a bürokrácia útvesztőjében * .> Tamiljunh as SsKP tapasztalataiból Vezetőségválaszió taggyűlések az ukrajnai és altáj-vidéki pártszervezetekben Mi büszkék vagyunk az épülő gyermekotthonra, azonban ac ifjúságnak az nem tetszik, hogy bár az épületben van jó néhány olyan terem, ahova, a, berendezéseket el lehetne helyezni, mégsem, intézkedik senki. Szeretnénk pedig, ha a község ifjúsága előtt ismét megnyílna már a lehetősén a■ tanulásra, szórakozásra. Helyes lenne talán így intézkedni! FEKETE LÁSZLÓ DISz-titkár, Berkesz. Adják vissza kultúrotthonunkat Nagyobb gondot a járdákra A v ntexfígraxtittsáj!»' httnyntlása
