Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-31 / 26. szám
1954 JANUAR 31, VASÁRNAP «mit 5 «■■innBnnnBBHHiMannMmHrawnMannwanwraaBna Tűrhetetlen állapotok a nagyhaltól boltókban Nemrégen, egy szombati napon történt. Sokan várakoztak a nagykállói íöldrnűvesszövetkezet húsüzlete előtt. Lehettek úgy nyolcvanan. Húst akartak vásárolni a vasárnapi ebédhez. Vehettek is amennyit csak akartak. Ki a karajból, ki meg a disznó combjából vásárolt. Csak az volt a hiba, hogy nem volt papiros, amibe a vásárolt húst csomagolják, — „Nincs papírunk, Hozzanak magukkal papírt, ha nem akarják a markukban elvinni a húst.” Az asszonyoknak nem tetszett az, amit Kovács Ferenc, a húsüzlet vezetője mondott. Széplaki Ferencné a fűszer- boltba igyekezett, amikor összetalálkozott Acs Szabó Lajosnéval, akit az MNDSz-szervezetből ismert — Hová-hová Széplakiné asz- szony?, i, Jajj, álljunk már meg egy szóra. <— Hagy panaszoljam el, milyen csúnyán elbántak velünk a hentesnél. Képzelje, nem adtak papírt a húshoz. Itt van ni a kezemben, úgy viszem haza. — Ugye te társadalmi ellenőr vagy? Ne felejtsd el majd szóvátenni panaszunkat a tanácsnál!... Hanem mit is akartam még? ... Jaj, igen. Tudom már. Tudod gummipertlit akartam venni a textilboltban, de azt mondták hogy nincsen. Zsebkendőt se kaptam. Gyerekharisnyát, gyerekcipőt és gyerekruhát sem lehet kapni. Aztán meg varrócérna sincsen. Jajj, hogy milyen nagy bosszúság az, ha valamit nem kap az ember a boltban. — Egyik boltból ki, a másikba meg be. Legjobb bemenni Nyíregyházára, ott legalább sok bolt van, és ha valami nincs az egyik boltban, akkor biztosan van a másikban. Kis szünetet tartva tovább beszélt az asszony. — Hát te hová igyekszel? *— Mit akarsz vásárolni? — Inkább a 13-as Népboltba menj, mint az az 1-es számú szövetkezetibe. Ott udvariasabb a kiszolgálás is és a narancsot, meg a citromot is kiteszik az asztalra, ha van nekik. A földművesszövetkezeti boltokban meg a pult alatt tartják. — Csak annak adnak, akinek akarnak. Széplakiné a 3-as számú boltba ment. Ott szokott vásárolni. Ott találta Hidegkúti Sándornét, a kereskedelmi állandó bizottság elnökét. Mind a ketten társadalmi ellenőrök. Várni kellett, amíg sor kerül rájuk, hogy kiszolgálják őket. Addig beszélgettek. — Széplakiné elmondta a panaszt, amiről hallott. Hidegkutiné is bosszankodott miatta, hogy borspótlót, csőtésztát, köménymagot és papírárut nem lehet a földművesszövetkezeti boltokban kapni. Ekkor elhatározták, hogy széjjelnéznek a boltokban, hogy hogyan szolgálják ki a vevőket és milyen áruféleségekből van hiány. • Bizony sok „ez nincs, az nincs” hangzott el a boltokban. Ezzel kapcsolatban a nagykállói tanács kereskedelmi osztálya is folytatott kivizsgálásokat. Január 25-én megjelentek a tanácsházán a társadalmi ellenőrök és elmondották észrevételeiket. Sokan számoltak be arról, hogy mit tapasztaltak a boltokban az áruhiányra, a kiszolgálásra és egyéb rendellenességekre vonatkozóan. Elmondották, hogy például a textilboltban nem lehetett kapni gyermekruhákat, mackóruhát és 7 éven felüli gyermeknek való cipőt. Nincs választék vagy egyáltalán nincs női és kislány-cipő, meleg nadrág és férfiing. Agykelengye, vattás paplan, ágyneművászon és ágygamitúra sincsen. Ezekért be kell járni Nyíregyházára, ha vásárolni szeretnének belőle. Laza András többek között a dolgozó parasztok nevében tett panaszt, hogy kocsikenőcsöt, szekéroldalhoz való gömbvasat, patkóvasat és szekér-ráíot nem árulnak a vasszaküzletben. Azt is elmondotta, hogy most télen, lenne rá idejük kijavítani a házkörüli kerítéseket, de nem árulnak szeget. Az asszonyok mosószódát szeretnének vásárolni a mosáshoz, de nem lehet kapni. Ugyanakkor a 3-as számú földművesszövetkezetben több mint egy éve nagyobb mennyiségű van belőle. Sok panasz hangzott el a kenyér minőségére vonatkozólag is. Járási István, a szabó KTSz dolgozója cigarettavéget talált a kenyérben. Egy másik dolgozó gombostűt talált a kenyérbe sütve. Ezeket a kenyérdarabokat látták a társadalmi ellenőrök és el is vitték a tanácsra. Nagykállónak egyik érdekessége, hogy orvosságértéke van a szódavíznek. Hidegkutiné elmondotta, hogy a földművesszövetkezet boltjában csak „orvosi receptre” akartak szódavizet kiadni. Úgy látszik Nagykállóban nem ihatnak az emberek szódavizet, csak bort. Igaz, a borról is hangzott el olyan vélemény, hogy csak a cukrászdában lehet kapni 11.60-as dugaszolt bort, természetesen 45 százalékos árfelszámolással. Ezek a hiányosságok arra utalnak, hogy különösen a földmfl- vesszövetkezetek vezetői és a boltvezetők nem törődnek eléggé a fogyasztók igényeinek kielégítésével. Ezt megállapította az Állami Kereskedelmi Felügyelőség két kiküldötte is, akik meghallgatták és megvizsgálták a társadalmi ellenőrök panaszait. A kereskedelmi vállalatok és a boltvezetők legfontosabb feladata, hogy a dolgozók igényeit tanulmányozva, a helyes áruterítés megszervezésével és a hiányzó áruféleségek idejében történő beszerzésével kielégítsék a fogyasztók kívánságait. O. A. Burgonyanemesítésünk rövid áttekintése és legközelebbi feladataink Irta: TEICHMANN VILMOS, tudományos kutató Az első világháború előtt burgonyatermesztésünkben található úgynevezett „régi jó fajták” — mint például a „Korai rózsa”, „Hópehely”, „Magnum bonum”, kékhéjú burgonyák többé-kevésb- bé megfeleltek az akkori követelményeknek. A rózsa típusokból vidékenként tájfajtákat is meglehetett különböztetni, például „Dunakiliti rózsá”-t, „Dögéi rózsá”-t Az első világháború után a burgonya becses cikk lett. Minthogy elsősorban vetőburgonyában mutatkozott a legnagyobb hiány, a vetőgumóelőállítás „jó üzletnek” ígérkezett. Egymásután ,.ötték fel fejüket a „burgonyanemesítő telepek”. Ezek közül többen az „azonnali eredmény”- re rendezkedtek be és csak kevesebb telep választotta a burgonyanemesítés rögösebb, de igazi útját: a komoly, tervszerű, új fajták előállításával járó nemesítést. Volt azután egy harmadik típusa is ezeknek a telepeknek. Ezek igen hasznos munkát végeztek új fajták előállítása nékül is. A rendelkezésükre álló burgonyaanyaggal komoly szelekciós szaporítást végeztek, megbízható, fajtaazonos és egészséges vetőanyaggal látták el a termelőket. (Azok a telepek, amelyek az „azonnali eredményre” dolgoztak, külföldről behozott fajták elsza- porítását végezték. Igazi céljuk a minél nagyobb haszon volt, ezért nem sokat törődtek a lelkismere- tes szelekcióval. Sokkal fontosabb volt a befektetett tőkének gyors kamatozása, mint az időtálló jó vetőanyag előállítása. — Ezek a telepek egy-kettőre el is játszották megbízhatóságukat, le is tűntek a nemesítés színpadáról.) A valódi nemesítői munkát"' végző telepek — mint például a lovászpatonai és tornyospálcai — csak 6—8 év után mutattak fel eredmény. A komoly szelekciós szaporítást végző telepek (Berzence, Dunakiliti), részint az ottani rózsaburgonyákból, részint a Németországból behozott Ella-burgo- nyákból kifogástalan vetöanya- got állítottak elő és hoztak forgalomba. Közvetlenül az első világháború után, főleg a hazai termesztésű tájfajták (például „Berzen- cei”, „Dögéi” és „Dunakiliti rózsa”), valamint a Németországból behozott „Krüger”, „Wohlt- mann”, „Deodara", „Parnassia”, „Iduna” és „Ella” fajták voltak forgalomban. E németországi fajták közül nem egy kiválóan alkalmazkodott a hazai talajhoz és az éghajlati viszonyokhoz. Ezeket nemesítőink fajtafenntartásos nemesítésbe vették. Az alkalmazkodni nem tudó fajták pedig természetszerűen eltűntek a köztermesztésből. Különösen a Krüger, Ella és Wohltmann fajtákkal folyt eredményes fajtafenntartásos nemesítés. Ennek volt a gyümölcse a tornyospálcai „Krüger gyöngye”, „Wohltmann gyöngye” és a „Nemesített Ella”. Ezek a 20-as évek végén már számottevő mennyiségben kerültek forgalomba. — (Hogy valóban jó munkát végzett e téren a hazai nemesítés, bizonyítja az a tény is, hogy a 20-as évek végén a „Krüger gyöngye” és „Wohltmann gyöngye" termés- eredményben és keményítőhozamban messze felülmúlta az eredeti Cimball-féle Krüger, illetve Wohltmann fajtákat.) A harmincas években már tervszerű keresztezéssel előállított magyar nemesítésű új fajtákat tudtunk forgalomba hozni. Ezek között említhetjük a lovászpatonai „Keményítőkirály”, „Sámson”, Rózsagyöngye”, „Bakonyi betyár”, „Öröm”, a tornyospálcai „Gülbaba”, „Gondűző”, „Áldás", „Margit”, „Nemes rózsa”, „Szeszöntő” és „Arany- alma”, a Gödöllőn előállított „Gödöllői rózsa”, a magyaróvári „Zalán” fajtákat. Ezek közül többen hamar eltűntek a közter- mesztésből, másokat viszont még ma is igen kiterjedten termesztenek. A fajták egyrésze ugyanis csak addig bizonyult jónak, míg a nemesítő kezében volt, Vagy legalább is ellenőrzése alatt állott. A nem megfelelő bánásmódot, a helytelen agrotechnikát s főleg a szelekció elmaradását olyan mérvű leromlással boszul- ta meg, hogy csakhamar kiszorult a köztermesztésből. Más fajta, mint pl. a Gülbaba, a nem mindig helyes agrotechnika dacára — a hasonló érésű fajtákkal szemben — termőképesebb- nek bizonyult, amellett a piacon is sokkal keresettebb volt. így a köztermesztésben még ma is nagy szerepet játszik. Néhány fajta, így a Gondűző, Margit, Aranyalma, Ella a tetszetős piaci minőség (nagygumó) miatt csaknem teljesen étkezési (csarnoki) piacra került és a vetőanyag belőlük évről-évre kevesebb maradt. A vetőgumó ellátásában megmutatkozó fejetlenség a második világháború végefelé tetőfokát érte el, mert a nemesítő telepek nem tudták az ország vetőgumó igényét kielégíteni. A második világháború után ennek a tűrhetetlen állapotnak Qíyzafláj cl LzwcJkben. Tegnap még szilárdan Mit a jég a folyó hátán. Csintalan gyerekek csúszkáltak rajta. Erre vette útját a meglett ember is, ha a túlsó parton akadt dolga. Nem érdemes százmétereket kerülni, megtart a jég... De most valami korai hőhullám borította el a vidéket. A folyó jege össze-visszarepe- dezett, haragos morajjal csapkodják egymást a jégtáblák. Odafenn a híd pilléreit ostromolja a jég, itt pedig a sima parton tábla táblát ér. Nem ártatlan mulatság a jégzajlás. Olykor-olykor kárt is okoz. De utána nem sokkal ki- virul a természet; fű, fa, virág és dalos madár köszönti a tavaszt. Nem, még nem zajlik a jég a Tiszán. Sem Tiszakerecseny- nél, sem másutt. De a kerecse- nyi emberek szívében valami nagyon hasonló történik. A végtelen nyugodt emberre azt mondják errefelé: tán még azt is megengedi, hogy fát vágjanak a hátán. Úgy tesz, ahogy más ajánlja, nem sokat gondolkozik rajta. Itt van például Dalnoki Károly. Egyszerű parasztember. Istenfélő kereszténynek Ismerik faluszcrte, kurátornak is megválasztották. Senki rosszat nem mondhat róla, és mégis... most „baj van vele”. Dálnoki Károly nem volt járatos pénzügyi dolgokban. Nem is nagyon érdekelte az egész. Csak most emelt szót, amikor már többen figyelmeztették: rossz vezető vagy, ha tűröd... Hát így indult meg a jégzajlás-féle a szivekben. így engedett fel a jég, így kezdenek érdeklődni Kerecsenyben az egyház és világ dolgai iránt az emberek. És így történt meg, hogy Dálnoki Károly, ez a csenorvoslására nem mutatkozott más megoldás, mint külföldről idegen fajtákat behozni. Ezek között — ezt a gyakorlati termesztés tudja legjobban — alig akadt nekünk megfelelő. (Főképp a hollandi fajták bizonyultak nem idevalóknak, Ezzel szemben jónak ismerjük a Merkúrt, Ackersegent, valamint a legújabban behozott több szovjet, lengyel és cseh fajtát. A külföldi fajták többsége azonban nem vált be hazai viszonyaink között.) Ennyit röviden a múltról. Kis- várda 1943 óta némi megszakítással rendszeresen foglalkozik burgonyanemesítéssel. Célkitűzésünk kettős volt: egyrészt a régebben kinemesített és a köztermesztésben bevált fajták (Gülbaba, Margit, Aranyalma) fajtafenntartásos nemesítése és a köztermelés ellátása e fajták egészséges, bőtermő, fajtiszta vetőanyagával. Másik célunk volt a régebbi fajtáknál egészségesebb és bővebben termő új fajták előállítása. Eredményeink a jövőre nézve ezen a téren is biztatónak mondhatók. Jelenleg már második éve 14 fajtajelölt klón áll országos kísérletben. Ezek — általában — szépen szerepelnek. Az országos fajtakísérletek eredményei fogják eldönteni azt, hogy melyik klón lesz az új fajta s hogy az ország különböző burgonyatermő területeire (különböző talaj és éghajlati viszonyok közé) melyik kerüljön. Fajtajelöltjeink közölt — célkitűzéseinknek megfelelően — a legkülönbözőbb típusok vannak képviselve. A Gülbaba pótlására szerepel a korai, rózsa típusú 502/45 sz. magonc, amely kísérleteink szerint 6 év átlagában 23 százalékkal termő- képesebb a Gülbabánál. Vannak új bőtermő középkorai és középkései rózsa típusú fajtajelöltjeink (a 209/41 sz., 249/43 sz, 495/45 sz.), amelyek az Ellánál 6 év átlagában 26—47 százalékkal többet teremnek. A fehér és sárga típusú étkezési fajták közül des, nyugodt ember as asztalra, ütött. Az emberek már nem tudják pontosan, hogy történt, de úgy igaz, hogy a kurátor felelősségre vonta a tiszteletes urat. Lengyel Lászlót. Felelősségre vonta akkor, amikor az egyházadó kivetéséről volt szó. Nem emlegetett szólás-mondas- beli papzsákot, amely telhetet- lenségéröl lett híres. Nem emlegetett kapzsiságot, nem ócsárolt senkit. Megmondta azt, ami a szívét nyomta, csak a szokottnál hangosabb szóvaL Megmondta, hogy a tiszteletes úr" tegye a lomtárba a múlt században kelt díjlevclet. Oda való. Nem járja már dézsmál szedni a néptől százéves törvény alapján. Azóta már rendes fizetést kap a papi ember is. Nincs szüksége 60 mázsa terményre, 12 öl fára, szénapénzre, miegyébre. Nincs szüksége rá, különben törvénybeütköző Is. Aki akar, adjon, de ne kényszeresen senkit. Mert az mégsem járja, hogy egy hivatalért két fizetést húzzon valaki. Aztán még jobban nekibuzdult. Szemére vetette papjának a sok hamis prédikációt. Mert a tiszteletes úr azt mondja,, hogy nagyon-nagyon bűnös ai nép, megérdemli az istenverést, az ínséget. Ugyan ki hihet! ilyet, amikor a télen alig maradt porta Kerecsenyben disznóölés nélkül. És miért bántja, * tiszteletes úr mindig a jót: az állami iskolát, ahol öreg is, fiatal is tanulhat? Ilyeket kérdett Dálnoki Károly Lengyel Lászlótól. Az pedig hátamögött megfenyegette, hogy eltiporja, megvereti. Pedig nem érdemes zajló Jéggel dacolni. A csattogó jégtáblák közt sokan otthagyták már fogukat.., az Ellánál 8—10 nappal korábban érő 678/45 sz. magonc annál —* szintén többévi kísérletek átlagában — 23 százalékkal többet terem. Középkorai valamint középkései érésű fehér és sárga típusú étkezési fajtáink 30—45 százalékkal teremnek többet, n int az összehasonlításul használt Ella. A fajták a szaporító gazdaságokban nagyüzemi termelésben is megálltak helyüket és a környék termésátlagát jóval meghaladó termést értek el, Legfontosabb feladatunk most az, hogy eredményeink ne csak a kísérleti és állami gazdaságok szaporító területein, hanem a köztermelésben is érvényesüljenek. Ezt célozza a párt Központi Vezetősége és a minisztertanács határozatának az a része, amely előírja, hogy 8000 kát, holdon minőségi burgonyavetőgumó előállító szaporítóterületet kell létesíteni és biztosítani kell a termelőszövetkezetek és egyéni gazdálkodók részére, hogy előbb négy, majd háromévenként mi nőségi vetőgumóhoz jussanak. E szaporítóterület jelentős részén már ebben az évben az új bőtermésű fajtákat szaporítjuk, így néhány éven belül eljutnak ezek a köztermesztésbe. Ezek az intézkedések azonban önmagukban nem oldják meg a burgonya termésátlagának jelentős emelését. Az új fajták ugyanis a köztermelésben újból leromlanak, elvesztik termőképességüket, ha nem alkalmazza minden termelőszövetkezet és egyéni dolgozó paraszt a vetőgumótermelés helyes módszereit, a burgonya nyári vetését, a tőszelekciót De az így előállított legjobb vetőanyag sem adja a várt termést, ha nem alkalmazzuk a legjobb termesztési módszereket, amelyet az egyes fajták megkívánnak. Mi azon leszünk, hogy minden termelőszövetkezeti tag és egyéni dolgozó paraszt megismerje ezeket a módszereket, i (Folytatjuk/)
