Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-31 / 26. szám

■m* Siuwaä n» ▼iwärktap IliEAP m A minisztertanács határozata a magánerőből történő családi lakóházépítések fokozott támogatáséról ni a jelentősége a berlini értekezletnek ? Az egyre növekvő lakásszük­séglet kielégítése érdekében a minisztertanács elhatározta, hogy az állami erőből történő nagy­arányú lakásépítési programm mellett, az eddiginél jóval foko­zottabb segítséget biztosít a dol­gozók magánerőből történő lakó­ház, illetőleg lakásépítéseihez. A minisztertanács megállapította, hogy a magánerőből történő la­kóház (lakás) építkezések fokozá­sához elsősorban az építkezések­hez szükséges házhelyek juttatá­sával, valamint a házhely ki jelö­léssel és az építkezésekhez szük­séges anyagok forgalombahozata- lának növelésével s szükség ese­tén megfelelő hitelek biztosításá­val kell segítséget nyújtani. A fokozott anyagi segítés mellett a minisztertanács szükségesnek tartja a családi lakóházak foko­zott tulajdonvédelmét is. A fentieknek megfelelően a minisztertanács határozata ki­mondja: Mindazokat a dolgozókat, akik lakóházat kívánnak építeni s kö­telezik magukat arra, hogy a házhely juttatástól számított hat hónapon belül a lakóház építését megkezdik és a juttatástól szá­mított legkésőbb két éven belül befejezik, házhely-juttatásban kell részesíteni, a házhelyet elő­nyös anyagi feltételek mellett — telekkönyvi tulajdonukba kell adni, A szükséges házhelyeket első­sorban az állami tulajdont ké­pező — község vagy város terü­letén lévő — be nem épített in­gatlanokból, az állami tartalék­házhelyekből kell biztosítani. Ma­gántulajdont képező házhelyet csak a tulajdonos önkéntes fel­ajánlása alapján, vásárlás útján lehet ilyen célra felhasználni. A házhelyeket úgy kell kije­lölni, hogy azokon háztáji kony­hakertet, portát lehessen létesí­teni. Nagyságuk 150 négyszögöl­től a gazdasági szükséglettől füg­gően, négyszáz négyszögölig ter­jedhet. A házhelyjuttatások so­rán minden esetben figyelembe kell venni a község (város) ren­dezési tervét, illetőleg fejleszté­sének szempontjait. A helyi tanácsok végrehajtóbi­zottságai gondoskodjanak arról, hogy az építtetőknek, a kérel­mük beérkeztétől számított 14 napon belül, megfelelő házhelyet jelöljenek ki, vagy legalább is ügyükben érdemi döntést hozza­nak. Az építési engedélyről a kére­lem beérkeztétől számított legké­sőbb 8 napon belül a helyi taná­csok végrehajtó bizottságainak dönteniök kell. Az építkezésekhez szükséges anyagok biztosítása érdekében a minisztertanács utasítja a bel-és külkereskedelmi minisztert, hogy a Tüzép vállalatok útján 1954. évbén a lakosság részére hozzon forgalomba: 110 millió darab téglát, 47.000 tonna cementet, 100.000 tönna égetett meszet, 52 millió darab tetőcserepet, tiOO.OOO négyzetméter palát, 62.000 köbméter faárut, 640.000 négyzetméter húzott Üveget, 420.000 négyzetméter különbö­ző padlóburkoló anyagot, ezen belül 140.000 négyzetmé­ter parkettát., százezer tekercs szigetelő kát­ránypapírt, továbbá az építkezé­sekhez szükséges különböző egyéb anyagot. « A forgalomba kerülő tégla je­lenlegi fogyasztói árát 20 száza­lékkal, a különböző cementfajták árát 29—30 százalékkal le kell szállítani. A tanácsok fokozzák a helyi építőanyagok kitermeié rét. A ma­gánerőből történő lakóház-építke­zések építőanyaggal való ellátá­sának megjavítása érdekében a helyi ipar által termelt építő­ipari anyagok nagyrészét helyi­leg kell értékesíteni. A faanyagszükséglet kielégíté­sének megjavítása érdekében a minisztertanács utasítja az épí­tésügyi minisztert, hogy — első­sorban a nagyobb városok kör­zetében — gondoskodjék mint­egy háromezer lakóház vasbe­tonfödém- és tetőszerkezetének előgyártásáról s ezek beépítésé­nél nyújtson az építtetőknek mű­szaki segítséget, továbbá a bél­és külkereskedelmi minisztérium által biztosított faanyagból gyárt­son megfelelő mennyiségű ajtó- és ablaktokokat, (a bel- és kül­kereskedelmi miniszter ezeket a Tüzép vállalat útján hozza for­galomba), végül gondoskodjék teljesen előregyártott elemekből készülő lakóházak kísérleti építé­séről. Az építtetők lakóházaikat egyé­ni kívánságuknak megfelelően építhetik meg. Az egységes falu-, illetve városkép kialakítása, vala­mint a gazdaságosabb előregyár­tott épületelemek és szerkezetek alkalmazása érdekében azonban elő kell segíteni a korszerű típus­tervek alkalmazását is, ezért az építésügyi miniszter gondoskodjék az egyes tájegységek típustervé­nek kidolgozásáról és kiadásáról. Mivel az egyéni családi lakó­ház felépítéséről, illetve felépítte­téséről az építtetőknek kell gon­doskodnia, azoknak a volt — el­sősorban falusi — építő-kisiparo­soknak, akik ipar jogosítványukat visszaadták, az iparjogosítványt, saját kérelmükre, a kérelem be­érkezésétől számított 7 napon be­lül a helyi tanácsoknak ki kell adniok. Azoknak a dolgozóknak, akik családi házukat saját erejükből felépíteni nem tudják, a minisz­tertanács az 1954. évben 180 mil­lió forint építési kölcsönt biztosít. Ebből az összegből 100 millió fo­rintot a városi és ipari települé­sek dolgozói, ötvenmillió forintot pedig a falusi dolgozók részére új családi ház építkezéséhez szüksé­ges kölcsönök céljára kell folyó­sítani, harmincmillió forintot a félbemaradt építkezések befejezé­sére, a meglévő családi házak ki­egészítésére (toldaléképítkezés), az egyéni tulajdonban lévő házak sérült részeinek helyreállítására és tatarozására, továbbá egyéni és állami tulajdonban lévő házak nagy lakásainak megosztásához szükséges kölcsönökre kell fel­használni. A kölcsönöket az Országos Ta­karékpénztár folyósítja. Kölcsön­ben részesülhetnek a városi és falusi bérből és fizetésből élő dol­gozók, a szellemi szabadfoglalko­zásúak (tudósok, művészek, írók stb.), a kisipari termelőszövetke­zeti tagok és kivételesen a ter­melőszövetkezeti tagok és dolgozó parasztok is. Üj családi ház építésére akkor folyósítható kölcsön, ha a kölcsön kérelmezőjének saját telke van, vagy az illetékes helyi tanács ré­szére lakóház építésére telket juttat. Az építkezésekhez az engedélyt a helyi tanács végrehajtó bizott­sága megadta. A kölcsön folyósítását alkalma­zottnál (munkavállalóknál) a mun­káltató, más dolgozóknál pedig az illetékes helyi tanács végre­hajtó bizottsága javasolja. Berlin. (MTI) A berlini érte­kezlet szombaton délután tartott ülésén Bidault francia külügymi­niszter elnökölt. Az ülésen Molo­tov szovjet külügyminiszter pén­teki javaslatáról tanácskoztak. Molotov tudvalevőleg javasolta, hogy a négyhatalmi értekezletre A kölcsön összege az elfogadott j építkezési költségvetés végössze- j gének 75 százaléka, legfeljebb azonban negyvenezer forint le­het. A kölcsön kamata évi 2 szá­zalék, törlesztési ideje legfeljebb folyósítástól számított 25 év. A havonta törlesztendő összeget — az építkező szociális helyzetének figyelembevételével — az Orszá­gos Takarékpénztár állapítja meg (általában azonban havi 100 fo­rintnál kevesebb nem lehet). A kölcsön törlesztését az építkezés befejezésétől számított egy év után kell megkezdeni. Aki a felvett kölcsönt a tör­lesztésre megállapított batáridő előtt fizeti vissza, a felvett köl­csön összegéből annyi százalék engedményt kap, ahány évvel előbb fizeti vissza tartozását. A kölcsön igénybevételével fel­építésre kerülő egyéni családi házak után tulajdonosaik 15 évig teljes házadómentességben része­sülnek. Ugyancsak az elfogadott építke­zési költségvetés 75 százaléka ere­jéig folyósíthat kölcsönt az Orszá­gos Takarékpénztár a félbema­radt családi házalt építkezésének befejezésére, valamint meglévő családi házak kiegészítésére (tol­daléképítkezésre) legfeljebb 25 éves törlesztés mellett az egyéni tulajdonban lévő lakóházak sérült részeinek helyreállítására, legfel­jebb 15 éves törlesztésre, az egyé­ni tulajdonban, illetve állami tu­lajdonban lévő házak bérlői ré­szére nagy lakások megosztási költségeire, legfeljebb 15 éves tör­lesztésre. Az egyéni tulajdonban lévő lakóházak tatarozására fo­lyósított kölcsönök törlesztési ide­je legfeljebb öt év, a kölcsön összege házankint legfeljebb öt­ezer forint, a társasházak eseté­ben lakásonkint legfeljebb három­ezer forint lehet. A családi lakóházak tulajdono­sai jogainak fokozott védelme ér­dekében a minisztertanács hatá­rozata kimondja, hogy az 1953. évi április hó í. után épült lakást tulajdonosa — a lakás terjedel­mére való tekintet nélkül — sza­badon használhatja, illetőleg tet­szés szerinti méretű lakást épít­het magának, abból társbérlet cél­jára igénybevenni semmit nem lehet. Amennyiben a lakást tulaj­donosa a jelen rendelet megjele­nése után építtette és az valami­lyen oknál fogva megüresedik, azt tetszés szerint — részben, vagy egészben — szabadon bérbe ad­hatja. A minisztertanács határozata továbbá kimondja, hogy ameny- nyiben személyi tulajdonban lévő lakóház, illetőleg lakás (függetle­nül attól, hogy mikor épült) meg­üresedik, a tulajdonos — az igényjogosultságra vonatkozó ren­delkezésekre való tekintet nélkül — abba szabadon beköltözhet. A minisztertanács határozata utasítja a minisztériumokat és főhatóságokat, gondoskodjanak arról, hogy az irányításuk alá tar­tozó vállalatok, intézmények és hivatalok vezetői műszaki segít­ség, önköltségi áron történő anyagszállítást stb. formájában nyújtsanak messzemenő segítsé­get dolgozóinak családi lakóházuk felépítéséhez. hívják meg a Német Demokra­tikus Köztársaság és Nyugat-Né- metország képviselőit. A három nyugati külügyminiszter külön­böző kifogásokkal élve ellenezte a német képviselők meghívását. Mind a négy külügyminiszter többízben felszólalt, Berlinben hétfő óta ülésezik a négy nagyhatalom külügyminisz­tere. A világ békeszeretö népei nagy várakozással és reménység­gel ligyelik a most folyó értekez­let eseményeit. Már maga az értekezlet össze­hívásának puszta lénye is a béke erőinek hatalmas győzelmét je­lenti. A négy hatalom külügymi­niszterei 1949-ben találkoztak utoljára, 1951-ben lett volna újabb alkalom a „négy nagy" ta­lálkozójára, azonban az értekez­let előkészítésével megbízott kül- Ugyminiszterheiyettesck előzetes megbeszélésein a nyugati hatal­mak elodázó. taktikája következ­tében nem tudtak megegyezni a napirendet illetően. 1952 óta világszerte nagyot fej­lődtek a béke és a haladás erői. A jóakaratú emberek százmilliói­nak elszántsága véget vetett a koreai háborúnak. Vietnamban egyik vereséget a másik után szenvedik el a francia expedí- ciós csapatok. A gyarmatok le­igázolt, de egyre inkább öntu­datra ébredő népei alaposan meg­lazították béklyóikat. Európában Franciaország és Olaszország kor­mányai gyors egymásutánban vál­togatják egymást. Az amerikaiak minden segítsége ellenére, egyik sem tud tartósan szembeszállni a néptömegek egyre erősbödö el­lenállásával. A támadó atlanti szövetség, az úgynevezett euró­pai védelmi közösség politikája a csőd felé halad. A kettéosztott Németországban — amelynek né­pe talán legtöbbet vár a berlini értekezlettől — mindjobban nö­vekszik a békeszerződés megkö­tésére, az egységes, független, bé­keszerető Németország megterem­tésére irányuló törekvés. Molotov elvtárs, a szovjet kül­döttség vezetője a berlini érte­kezlet első napján a konferencia legnagyobb érdeklődéssel várt fel­szólalásában három pontban je­lölte meg azokat a nemzetközi kérdéseket, amelyekkel a berlini értekezletnek foglalkoznia keik Ezek, mint ismeretes, a nemzet­közi feszültség enyhítésére irá­nyuló intézkedések, az öt nagy­hatalom külügyminiszterei ta­nácskozásának összehívása, a né­niét kérdés és az európai bizton­ság biztosításának feladata és az osztrák államszerződés megtár­gyalása. A Szovjetunió külügyminiszte­rének megfontolt, világos, ész­szerű javaslatainak a nyugati külügyminiszterek nem mond­hattak nyiltan ellent. Dulles kénytelen-kelletlen elfogadta tár­gyalási alapul Molotov elvtárs javaslatait, noha megjegyezte, hogy „Az Egyesült Államok nem kíván a Kínai Népköztársasággal, az öthatalmi tárgyalások asztalá­hoz leülni.” Szerdán Dulles, majd Bidault és Eden állást foglaltak az első napirendi pont megtárgyalása el­len és azt indítványozták, hogy a külügyminiszteri értekezlet ne hozzon határozatot e kérdésben, hanem térjen át a második és harmadik pont, tehát a nórnet- és az osztrák kérdés megvitatá­sára. Molotov elvtárs nyomatékosan felhívta a figyelmet arra, hogy a Szovjetunió szükségesnek tartja, hogy megvitassák a fegyverzet általános csökkentésének, az öt nagyhatalom viszonyának és a nemzetközi kereskedelem kiszéle­sítésének kérdését is. A Kínai Népköztársaság ügyé­vel kapcsolatban Molotov emlé­keztetett, arra hogy a potsdami értekezleten elhatározták Anglia, a Szovjetunió, Franciaország, az Egyesült Államok és Kína kül­ügyminiszterei tanácsának meg­alakítását. „Hát hogyan — kér­dezte Molotov — azt kővetően, hogy valamennyien elismertük, szükség van az öthatalom, köz­tük Kína külügyminiszterének tanácsára, talán áthúzzuk ezt a határozatot, avagy érvényben van? Néha — mondotta Molotov — igen könnyű aláírásokat át­húzni. Aláírásaink azonban ke­vesebbet fognak érni, ha áthuzi­gáljuk őket.” Molotov külön-külön válaszolt a három nyugati külügyminiszter felszólalására. Dulles — mondotta Molotov — „lehetségesnek tartja az öt állam részvételével egyes Ázsiára vonatkozó kérdések, például a koreai és az indokínai kérdés megvitatását. Ilyenformán Dulles bizonyos mértékben elis­merte a Kínai Népköztársaság részvételével e kérdések megvita­tásának lehetőségét öthatalmi ta­nácskozásokon. Molotov emlékeztetett arra. hogy Bidault és Eden is elismer­te, hogy az öthatalmi tanácskozás pozitív szerepet tölthet be a kér­dések bizonyos csoportjának meg­tárgyalásánál. Ezért — mondotta Molotov — számomra úgy tűnik, hogy a szóbanforgó kérdésekkel kapcsolatos további véleménycse­rék segítségével megszabhatnánk az öthatalmi tanácskozás konkrét feladatait.” Természetesen nyugaton van­nak olyanok, akik mindent meg­tesznek, hogy elmérgesítsék a tanácskozások légkörét, meghiú­sítsák a berlini értekezlet sike- rét. Kiderült például, hogy Aden­auer bonni sajtóhivatala a négy­hatalmi értekezlet anyagának is­mertetésére szigorú „használati utasítást” adott a nyugatnémet koalíciós pártok lapjainak. Mindezek a mesterkedések azonban nem leplezhetik azt * nagy zavart, amelyet Molotov elvtárs beszéde keltett a nyugati táborban. Ezt tükrözik a többi között a francia lapok cikkei is. A párizsi Figaro szerint „Molotov művészien Irányította az értekez­letet, rendkívül ügyesen sikerült kissé elmozdítania azt ac aka­dályt, amelyről mindezideig azt hitték, hogy beláthatatlan ideig eltorlaszolja a kommunista Kíná­val való öthatalmi konferencia felé vezető utat.” A „Combat” felveti a kérdési milyen következtetést lehet le­vonni az eddigi tárgyalásokból. A lap így ir: Arra kell következ­tetni, lehetőség mutatkozik beve­zető lépések tételére Kínával és Indokinával kapcsolatban, A „Franc-Tireur” a Kínával való értekezlet kérdését vizsgálva így ír: sajnálatos ügyetlenség lenne kereken visszautasítani azt, hogy a koreai problémákon kívül más kérdéseket is megvi­tassanak Kínával.” Az értekezlet csütörtöki üléséit Molotov elvtárs újabb nagyjelen­tőségű javaslatot terjesztett be, nevezetesen azt, hogy az ENSz keretében 1954-ben általános le* szerelési világértekezletet hívja* nak össze, s ezen az értekezleten vegyenek részt mind az ENSz tagállamai, mind pedig azok az országok, amelyek nem tagjai az ENSz-nek. Nem kétséges, hogy a Szovjet­unió külügyminiszterének ezt a javaslatát ugyanúgy, mint az ed­digi javaslatait is, osztatlan elis­meréssel és lelkesedéssel fogad­ják világszerte a békét szenvedé­lyesen óhajtó embermiUlók, A négyhatalmi értekezlet sike- ! rének megvan a reális lehetősé­ge. S egy bizonyos: a nyugati külügyminiszterek nem állhat­nak fel a tárgyalóasztaltól és sza­kíthatják félbe az értekezletet anélkül, hogy szembe ne kerülné­nek a békeszerető népek és — elsősorban a saját népeik — aka­ratával. Itólasiafi ifesrii líöipslife § kérdésekre. A berlini értekezlet 6. ülése

Next

/
Oldalképek
Tartalom