Néplap, 1954. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-31 / 26. szám

1954 JANUÁR 31, VASÁRNAP NÍFUP Képek egy párttitkár életéből Szép ieiaäät, de nem könnyű dolog párttitkárnak lenni. Sokat várnak tőle a falu dolgozói, ö képviseli elsősorban a faluban a pártszervezetet, s így a falu dol­gozói mindenben kikérik vélemé­nyét, tanácsait. Tőle várják a se­gítséget. A párttitkár az első kommunista a faluban. Persze nem hibátlanok ezek az emberek. Nehézségekkel, hibákkal küzde­nek, de megvan bennük az aka­rat a hibák megszüntetésére * A pátrohai Boldogulás Útja termelőszövetkezet nem nagy, de szép jószágállománnyal rendelke­zik. A tagok azonban szíveseb­ben vettek részt a növényápolási munkában, s nem volt aki a 21 lovat gondozza, ápolja. Pásztor Mihály elvtárs, a pártszervezet titkára maga vállalta a lovak gondozását. Majd ifjú Palcsák József, a pártszervezet tagja ment segítségére. Pásztor elvtárs példamutatása egyre több szövet­kezeti tagot győzött meg az ál­latok gondozásának fontosságá­ról. Kora ősszel silót is készítet­tek a jószágállomány téli ellátá­sának biztosítására. Most azon­ban, amikor a siló kibontására került a sor, senki nem vállalko­zott erre a munkára á hideg idő­ben. Pásztor elvtárs ismét egye­dül fogott hozzá a munkához, rö­vid idő múlva azonban már több szövetkezeti taggal együtt dolgo­zott a siló kibontásánál. * Az elmúlt napokban Bállá Nándor pártcsoportbizalmi tartott értekezletet a hozzátartozó kom­munistáknak. Arról beszélt, amit Pásztor elvtárstól hallott azon a pártvezetőségi ülésen, ahol a pártcsoportbizalmiak is résztvet- tek: mi a kommunisták feladata a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat végrehajtásában. Megbeszélték, hogy legfontosabb feladat a trágyakihordás. Már most hozzá kell fogni 9.500 má­zsa trágya kihordásához, mert ügy tervezték a szövetkezet tag­jai, hogy a tavalyihoz viszonyít­va 10 százalékkal emelik a ter­mésátlagot, s ehhez szükséges a földek jó trágyázása. A pértcso- port tagjai megbeszélték, hogy erre a munkára mozgósítják a pártonkívüli dolgozókat. Egy-egy munkacsapatban dolgozó kom­munista felelős azért, hogy elbe­szélgessen a pártonkívüli dolgo­zókkal, megimertesse Velük a párt és a kormány határozatait, s annak végrehajtására mozgó­sítsa őket. Gyakran beszélget Pásztor elv­társ a pártszervezet tagjaival, gondoskodik arról, hogy a párt- csoport-értekezleteket megtartsák, keveset törődik azonban a pár­tonkívüli dolgozókkal. Hét hó­napja annak, hogy egyetlen tag­jelölttel sem erősödött a termelő- szövetkezet pártszervezete, Pász­tor elvtársnak az a véleménye, hogy senki nem alkalmas arra, hogy a pártszervezet tagjelöltje legyen. Pedig sok becsületes dol­gozója van a Boldogulás Utjá­nak, csak az a baj, hogy a párt- szervezet vezetősége nem neveli ezeket a dolgozókat. A népnevelő munkát is elhanyagolják, s ez is hozzájárul ahhoz, hogy nem ki­elégítő a pártonkívüliék neve­lése, kevesen ismerik a párt cél­kitűzéseit, s kevés azoknak a száma, akik alkalmasak arra, hogy a párt tagjelöltjei legyenek. Hosszú hónapok szívós felvilá­gosító, nevelő munkája szükséges ahhoz, hogy valaki megismerje, megértse és megszeresse a pár­tot. Ha a termelőszövetkezet párt- szervezetének vezetősége úgy foglalkozik a pártonkívüliekkel és tagjelöltekkel, mint Baráth Lajosnéval, akkor nem lesz erő­sebb, nem fog jobb munkát vé­gezni a pártszervezet. Baráthné elvtársnő 7 hónapja tagjelöltje a pártnak, azóta azonban nem vé­gez semilyen pártmunkát, poli­tikai oktatásban sem vesz részt. Pásztor elvtárs úgy vélekedik, i hogy Baráth Lajosnénak két j gyermeke van, s emiatt képtelen lenne pártmunkát végezni. Nem vett azonban fáradságot ahhoz, hogy megbeszélje Baráthné elv­társnővel, hogyan, s mikor tudna segíteni a pártszervezet munká­jában. Pásztor elv társ szereti a falu­ját. Most tanácstag és végrehaj- ióbizottsági tag is. Szereti a köz­ségét, s azt akarja, hogy abban jól érezzék magukat a dolgozók. Semmi nem kerüli el a figyel­mét, ami rossz, rendetlen a köz­ségben. A Hadak-útján volt dolga nemrégiben. Akkor látta, hogy az út egy része járhatatlan. Végre­hajtóbizottsági ülésen beszélt er­ről, s a tanács rövid idő alatt rendbehozatta az úttestet. Az ősszel megtartott tanács­ülésen arról beszélt, hogy a táj nács gondoskodjon arról, hogy az apaállatoknak biztosítva legyen a téli takarmányszükséglet, ne kel­jen a kemény hidegben beutazni a megyét takarmányért. * Népes kis család fogadja ott­hon a hazatérő Pásztor Mihályt. Nyolc gyermeke s felesége várja haza a családfőt, örömmel siet haza családja körébe, mert mun­ka után jól esik az övéivel együtt lenni, megbeszélni a csa­lád terveit, tanítgatni, nevelni a gyermekeket, s még az asszonyt is. Nehogy az ő családja tudat­lan, tájékozatlan legyen. Vizet, fát is segít az asszonynak beké­szíteni, s a ház környékét is rendbe kell hozni. Vacsora után ölébe veszi legkisebbik gyerme­két, az alig 10 hónapos Gizit, s karján a már szunyókáló gyer­mekkel beszélget családjával a szövetkezetről, a községben tör­tént eseményekről, tervekről. — Lévainé — A paposiak példája Ilyenkor, tél idején« falun job­ban jut arra idő, hogy az embe­rek szomszéd oljanak, vagy olvas­sanak. Van Is mit olvasni most a falusi dolgozó parasztoknak. Á paposiak azt mondják, szerencse, hogy nem aratáskor jelent meg a begyűjtési törvény, meg a me­zőgazdasági határozat Minden házban olvassák Paposon az. új­ságokat. Olvasó nép lett Papos lakossá­ga, 1947 óta minden télen szer­veznek dolgozók általános iskolá­ját. Már alig van javakorabeli felnőtt aki ki ne járta volna a 8 általánost ÚJÉV UTÁN a pártszervezet­nél, a községi tanácsnál, mások ■az Igazgató-tanítónál, ki kit ért közelébb, egyre többen fordultak még különböző problémákkal, ja­vaslatokkal. Akadtak olyanok is, akik azt javasolták, hogy egy gyűlést kellene hívni, ahol meg­beszélik a teendőket. A község vezetői elhatározták, hogy össze­hívják a község élenjáró dolgozó parasztjait, a tömegszervezetek vezetőit, népnevelőket és megbe­szélik a begyűjtési törvényt, vala­mint a mezőgazdasági határoza­tot.. Erre az értekezletre 52 dolgo­zó parasztot hívtak meg és meg­jelentek ötvenen. Másnap többen sérelmezték, hogy őket nem hív­ták meg erre a megbeszélésre, de nem sokáig tartott a „harag“, mert azon az estén elhatározták, hogy a felmerült problémákat 14 este beszélik meg és a község minden dolgozó parasztját meg­hívják. A kérdések és javaslatok alap­ján a következő előadássorozatot tervezték: 1. Az előadások célja és a sorrend megbeszélése. 2. Az új kormányprogramm jelentősége Paposon. 3. A mezőgazdaság fej­lesztésiről szóló határozat növény- és gyürnölcstermelési része. 4. A határozat állattenyésztési része. 5„ A szerződéses termelés, i» A 3 éves begyűjtési törvényről ál­talában. 7. A begyűjtési hátralé­kok rendezésének ügye. 8. A ter­ménybeadási kötelezettség és ked­vezményei. 9. A húsbeadás és a kedvezmények. 10. A tejbeadás és a kedvezmények. 11. Az előze­tes begyűjtési tervfelbontás. 12. Az időszerű mezőgazdasági teen­dők. 13. Kérdés-felelet-est, 14. Záró-est kultúrműsorral. Az első előadás 18-án volt és 27-én már a kilencedik előadás volt a soron. A községben 87 egyé­nileg dolgozó paraszt van, de már volt olyan este, amikor 84-en je­lentek fneg. AZ ELŐADÁSOK eredménye máris lemérhető. Amikor a nö­vénytermelésről beszélgettek, Ja­kab János javasolta, hogy a köz­ségben lévő két vetőgépet sürgő­sen javíttassák ki és még lega­lább 3 darabot vegyenek. Egy-egy vetőgépet 10—12 gazda összeállva vegye meg és nevezzenek ki egy felelőst, aki a gép irányításáért és tárolásáért felelős. A múlt évben is igen ráfizettek, hogy a csillag- . fürtöt nem géppel vetették. A szél és a tavaszi szárazság miatt a kézivétésű csillagfürtnek csak 20—25 százaléka kelt ki. Ebben az egy évben sokkal többet vesz­tettek, mint 3 vetőgép ára. Nehéz Miklós a burgonyacserét javasol­ta. A gyümölcstermelők védekező­anyag és permetezőgép beszerzés céljából társulnak. A községben 48 holdon termelnek gyümölcsöt, rövidesen megalakítják a kúltúr- otthonon belül a gyümölcsterme­lési szakkört. Permetiéfokolót és egy kis házi laboratóriumot is vesznek, ezenkívül szakelőadáso­kat szerveznek a gyümölcsterme­lésről. Ahogy a szerződéses termelést ismertették, Kiss János még az elején azt mondotta: „Erről még beszélni is kár“ és amikor meg­ismerte a feltételeket, ő is félje­gyeztetett egy fél-hold babot- Ezen az estén 3 hold dohány és 13 hold bab termelésére iratkoz­tak fel előadás után a termelők. J* KOVÁCS ANTAL nagyon örült, amikor Kolláth László fel­olvasta a begyűjtési rendeletét. Vita közben a táblánál kiszámol­ták neki, hogy két mázsával ke­vesebb lesz a terménybeadása, mint a múlt évben volt. H. Mir- cik János 65 éven felüli, 7 hol­das dolgozó parasztnak, amikor kiszámolták az öregségi és a szer­ződéses növények utáni kedvez­ményt, alig maradt valami, amit teljesíteni kell. A hátul ülők kö­zül valaki derűsen megjegyezte: „most érdemes öregnek lenni“. A tervfelbontást már befejezték, ment könnyen, hiszen a dolgozó parasztok maguk is ki tudták számolni, hogy miből mennyit kell teljesíteni. Nem egy olyan dolgozó paraszt van, mint Viga Antal, aki az egyik este nem tudott ott lenni a vita-esten és másnap elment a tanácselnökhöz megkérdezni, hogy mi volt az előző estén. Szombati József elmondotta, hogy ezen az előadás-sorozaton tudta meg, hogy a növendékmarha után 400 forint adókedvezmény is jár, a múlt év­ben sem adta volna el a borjú-' ját, ha ezt tudja. AMIKOR VÉGETÉR a 14 na­pos előadássorozat, akkor megbe­szélik a termelőkkel, hogy milyen szakelőadásokat szeretnének hall­gatni és akkor előadókat hívjak. Számításuk, hogy a Westsik-féle homoki vetésforgóról is tartanak egy szakelőadást. A paposi diny- nye messze tájon híres, szeretné­nek nagyobbmennyiségű dinnyét is termelni. Nem nagy dolog azt megcsinál­ni, amit a paposiak elkezdtek, de olyan eredmények születhetnek a közös összefogásból, amit más úton elérni nem lehet. Orvoslást várunk! Van és még sincs J A kormányprogramm megjele­nése után fokozottabban kerül előtérbe a dolgozókról való gon­doskodás Ezt olvassuk a sajtóban és ezt tanuljuk a politikai isko­lán is. A fehérgyarmati gépállo­máson azonban nem tapasztaljuk ezt. Ugyanis a gépállomásra meg­érkeztek a halinacsizmák, ezék azonban a raktárban hevernek és nem adják ki a dolgozóknak őket pedig nagy szükségünk lenne rá­juk. A téli gépjavítás idején kü­lönösen sokat dolgozunk kint a szabadban. Ha megkaphatnánk á csizmákat, sokkal jobb kedvvel végeznénk munkánkat Ez előse­gítené a téli gépjavítások határ­időelőtti befejezését. Szilágyi János, traktoros, Fehérgyarmat. Miért nincs Nyirszöllésön Táréterem A Nyírszöllős községből Nyír­egyházára beutazó dolgozóknak és diákoknak sokszor órákhosszát kell fagyoskodnia a szabad ég alatt, mert nincs váróterem. Ed­dig, ahányszor kértük, azt ta­pasztaltuk, hogy senkinek sem szívügye a nyírszöllősi váróterem megépítése. A hideg téli hónapokra átad­hatnák a nyár folyamán felépült irodahelyiséget, mert erre a célra a legalkalmasabb volna. Az irodát az állomás épületében is el tud­nák helyezni, mint amíg fel nem épült az új irodahelyiség. A kis­vasút vezetői ne hárítsák egy­másra a felelősséget, hanem hala­déktalanul intézkedjenek a dol­gozók jogos panaszainak elinté­zésére. Tóth Mihály, MSzT. megyei propagandista. A dohányfermentáló figyelmébe A múlt gazdasági évben dol­gozó parasztjaink, termelőszövet­kezeteink szorgalmasan végezték a dohánnyal való munkákat. — Munkájukat eredmény koronázta; szép dohányt termeltek. Eddig minden rendben is lenne, azon­ban a későbbiekben annál ke- vésbbé. Ugyanis a Petőfi, Dózsa és az Első Megyei Tanácskozás termelőszövetkezetekben mintegy 30 fiók dohány még mindig ott áll a pajtában. Helyesebben csak állott, mert utóbbi időben egy részét illetéktelen személyek eltu­lajdonították, másik része lehul­lott, s a nedves földön megfeke­tedett, elveszítette értékét. Nincs aki elszállítsa onnan és igen nagy érték veszett el ezzel. Tudomá­sunk szerint ezért a nyíregyházi dohányfermentálögyár felelős. —- Ideje lenne gondoskodni róla, hogy megfelelő helyre kerüljön a dohány. Ez az eset megnehezíti községünkben ezévben a dohány­termelési szerződések kötését, rossz fényt vet a szerződéses do­hánytermelésre. Nagy György, párttitkár, Nagyhalász. A megye földművesszövetkeze­tei mezőgazdasági gép- és szer­számigényeiket a Vasnagykeres­kedelmi Vállalatnak adják le. A szövetkezetek és a falu dolgozói azonban hiába várják a megren­delt gépeket és szerszámokat, mert a Vasnagykereskedelmi Vál­lalat új módszert dolgozott ki a falusi földművesszövetkezetek áruellátására. Azt mondják: Ha’ a szövetkezeteknek szükségük van árukra, akkor menjenek el sze­mélyesen áruért Salgótarjánba, vagy Győrbe. Dolgozó parasztjaink és föld­művesszövetkezeteink nem érte­nek egyet a Vasnagykereskedelmi Vállalattal, mert ha a szövetkeze­tek mennek el a megrendelt árukért, akkor sokkal drágább lesz az áru, sok dolgozó tölti fe­leslegesen munkaidejét. Mit gon­dolnak a vállalat vezetői, miért hozta létre kormányunk a Vas­nagykereskedelmi Vállalatot? —■ Miért nem gondoskodik a válla­lat műszaki osztálya a rádióhoz szükséges fűtő- és anódtelepek el­látásáról? Miért történik meg az, hogyha egy dolgozó rádiót vesz, a hozzá kapott telepek kimerülésük után nem pótolhatók? Gyáraink telve vannak kész áruval, csak gondoskodni kellene elszállításukról. A Vasnagykeres­kedelmi Vállalat munkáját a kor­mányhatározat alapján szervezze meg. Gondoskodjon, hogy a falu dolgozói bőséges és választékos áruban válogathassanak. Dorogi Mihály, MBSteöV,, A Néplap elintézte „Gyalog vagy autóbuszon” címmel január 14-i számunkban a MÁVAUT igazgatóságot bíráltuk a jössz és pontatlan közleke­désért. Az igazgatóság a bírálatot elfogadta és intézkedett aat autóbusz kicseréléséről. Az intézkedés eredményéről Kovács Béla tiszaszalkai lakos így ír: örömmel tapasztaljuk, hogy a MÄYAUT igazgatóság javított hibáján. Már január 17-én az új szép Ikarusz autóbusz szállította a dolgozókat a Lónya—Vásárosnamény vonalon. Köszönjük a Nép­lapnak, hogy elintézte kérésünk et. * Szilassi György petneházi d olgozó levelében panaszt tett, hogy a földművesszövetkezet boltjának kirakata üresen áll, pedig a KTSz. már régen beüvegezte. A Járási Szövetséghez küldött le­velünkre válaszoltak: Azonnal intézkedtünk a kirakat berendezésével kapcsolatban. Január 18-án mind a két kirakatot berendezték. A bírálat jogos volt, ezért elfogadtuk és kijavítottuk hibánkat. A Kiskereskedelmi Vállalat panaszkönyvéből Fekete György hadnagy és még több dolgozó kifogásolta, hogy a 62-es számú árudában a vezető nem fordít gondot az áruk keze­lésére.,, Piszkosan, porosán adja ki a vevőknek. Azt is kifogásol­ták, hogy az árudavezető keze sé­rült és azzal fogdossa az árukat. Kérték, hogy más munkakörbe osszuk be. A vevőknek igazuk volt, kéré­süket teljesítettük, az áruda ve­zetőjét más munkakörbe osztot­tuk. Kólónál' József kifogásolta: hogy a 20-as árudában 1 kiló szappant vett, 4 darabot adtak neki és amikor lemérte, csak 15 deka volt. A vevőnek igaza van, több üz­letben is hasonló a helyzet. A szappant nyers állapotban kapjuk és mikor a vevőhöz jut, már szá­raz s így kevesebbet nybm. Java­soljuk, hogy a Nagykereskedelmi Vállalatok a szappant szárazon adják vállalatunknak, hogy ráfi­zetés nélkül valóban 1 kiló szap- „pajní adhassunk a vevőnek, ha 1 kilóért fizetett, Szendreí István, csoportvezető. Uj módszer a Vasnagykereskedelmi Vállalatnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom