Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1953-12-24 / 302. szám

1953 DECEMBER 24, CSÜTÖRTÖK

NÉPLAP

3

A Magyar Dolgozók Fárlja Hözponii Vezetőségének és a Magyar Aépktfzft&irsaság Mini§z(erlanác§áoak Imlsirozafa

a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről

(Folytatás a 2. oldalrólJ

kon csak vérvizsgált állományból származó tojásból szabad keltetni. Ezért a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok egész állományát, továbbá a mintaközségekben szervezett egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok állományából mintegy 700.000 darabot vérvizsgáltatni kell. A termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok mellett, baromfitenyésztéssel foglalkozó városi munkásoknak és alkalmazottaknak is kell naposcsibéket kiadni.

A naposcsibehullás csökkentése érdekében a keltetőállomások fokozatosan készüljenek fel arra, hogy a naposcsibéket előnevelés után, 10—12 napos korban adják át a termelőszövetkezetek részére.

d) A tyúkfajták nemesítésére és ezáltal a termelés emelésére a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok legjobb baromfitelepéiből mintegy 150 törzstenyészetet kell létesíteni. 1956. év végére meg kell szervezni 40.000 tojótyúk csapófészkes teljesítményellenőrzését.

e) A baromfiállomány minőségének és termelési eredményének

javítására 1954-ben 50.000, 1955ben 70.000, 1956-ban .80.000 darab tenyészállatot kell kedvezményes áron termelőszövetkezeteknek,

A gépesítés fokozása mezőgazdaságunk fejlődésének kulcskérdése. Lehetővé teszi a mezőgazdaságban — különösen a nagyüzemekben — a terméshozamok gyors növelését, a termelékenység emelését és a nehéz testimunka kiküszöbölését.

A mezőgazdaság gépesítésének egyes területein értünk el eredményeket. Mintegy 14.000 traktor, 1400 hazai gyártású kombájn, 3000 kévekötő-aratógép és többtízezer egyéb munkagép — közöttük számos teljesen új típus — van már használatban. Ezekkel a folyó évben mintegy másfélmillió kát. hold mélyszántást és 550.000 kát. hold kalászos gépi aratást végeztek el, az egyéb munkák mellett. Az őszi mélyszántást az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben szinte teljes egészében traktorral végzik, a gabona aratása az állami gazdaságokban 62.5 százalék, a termelő- szövetkezetekben 36 százalék gépi aratás.

Az elért eredmények mellett azonban mezőgazdaságunk gépesítésében még jelentős hibák vannak.

Az utóbbi években mezőgazdaságunk viszonylag kevés új traktort kapott. Kevés a gépi kapáláshoz szükséges Univerzál-traktor. Nincs előrehaladás az állattenyésztés gépesítésében.

Az ipar a mezőgazdasági gépeket nem megfelelő minőségben gyártja, ez sok munkakiesést okoz és gátolja a termelést.

A gépek pótalkatrészekkel való ellátása sem mennyiségileg, sem minőségileg nem kielégítő. Ez, valamint a leromlott minőségű kenőanyag hozzájárul a gépek rossz kihasználásához és gyors elhasználódásához.

A gépállomások és állami gazdaságok javítóalapjának fejlesztése még az eddigi gépesítéssel sem tartott lépést. Kevés a műhelyépület, hiányos a szerszámgépfelszerelés, elégtelen a szerszámkészlet. Nincs megfelelő üzemanyagtároló tér.

A gépállomásokon és az állami gazdaságokban rossz a gépek kihasználása. Nem megfelelő a gépek karbantartása és tárolása.

A gépállomások és az állami gazdaságok vezetői és a gépest'-mintaközségeknek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak juttatni.

f) Intézkedéseket kell tenni a baromfipestis végleges felszámolására és egyéb baromfibetegségek teljes visszaszorítására.

6. Méhészet.

A méztermelés növelése és a magtermelés megjavítása érdekében növelni kell a méhcsaládok számát. A lekénezésre szánt ka- sos méhcsaládokat kaptárok biztosításával kell megmenteni. — 1954-től kezdve évente mintegy 5000 köbméter faanyagot kell méhkaptárak készítésére biztosítani. A vándorlás irányítására méhlegelő megfigyelő hálózatot, a méhegészségügy javítására méhbetegség ellenőrző hálózatot kell szervezni. Fokozni kell a költésrothadás elleni harcot. A költésrothadás miatt kiirtott méhcsaládokért a méhészeket kártalanítani kell. A vándorméhészetet utazási és fuvarkedvezményekkel kell támogatni. A méhviasz termelői árát 25 forintról 50 forintra kell emelni. A méhészet tevékenységét minden adó alól mentesíteni kell.

7. Haltenyészfés.

a) Dolgozó népünk bőséges élelmiszerellátása érdekében nagymértékben fejleszteni kell a haltenyésztést. A mezőgazdasági művelésre alkalmatlan olyan terüleIX.

tés területén dolgozók — bár ez évben kereken 20 százalékkal növelték az egy traktorra eső teljesítményt — továbbra is sok hibával dolgoznak, elsősorban azért, mert szakképzettségük nem kielégítő. Nagy a munkaerővándorlás, laza a munkafegyelem. A dolgozók szociális helyzete rossz: nincs gondoskodás megfelelő szálláshelyről, élelmezésről, a kulturális igények kielégítéséről és kevés a lakóépület. A bérezés rendszere nem megfelelő és nem teszi kellően érdekeltté a dolgozókat a nagyobb termések elérésében.

A mezőgazdaság gépesítésének fejlesztése, a gépállomások és az állami gazdaságok gépi munkáinak megjavítása érdekében a következőket kell végrehajtani:

A.

1. El kell érni, hogy a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban a tarlóhántás 1954-ben lehetőleg teljes mértékben, 1956 végéig a gabonabetakarftás 80 százalékban, a takarmánykaszálás 70 százalékban gépesítve legyen. Ezek mellett a legfontosabb feladat a cukorrépa, kukorica, napraforgó. burgonya, az ipari növények termelésének és az állattartás munkafolyamatainak jelentősmérvű gépesítése.

A nehézipari miniszter gondoskodjék arról, hogy 1956 végéig a gépállomások, állami gazdaságok, kísérleti és tangazdaságok be legyenek kapcsolva az országos villamoshálózatba.

A gépállomások az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére is nyújtsanak hathatós segítséget, főleg a szántásnál, csép- lésnél, silózásnál, vetőmagtisztí- tásrál stb. Gondoskodni kell az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok kisgép- és szeráruigényei- nek kielégítéséről.

2. A mezőgazdaság gépekkel é° eszközökkel való ellátása érdekében:

a) A kohó- és gépipari miniszter biztosítsa 1954-ben 4000, 1955- ben 4000, 1956-ban 5000 darab G- 35-ös izzófejes traktor legyártását. A traktorgyártásba vonjon be egyéb gépipari üzemeket is;

gondoskodjék arról, hogy a DT —54. jelű szovjet lánctalpas traktor mintájára készülő, nagytelj?teken, ahol a vízellátás gazdaságosan biztosítható, halastavakat kell építeni. A termelőszövetkezetekben a tógazdaságok területét a jelenlegi 500 katasztrális holdról

1956-ig legalább 6500 katasztrális holdra, az állami halastavak területét pedig 18.000 katasztrális hóidról 46.000 katasztrális holdra kell növelni. El kell terjeszteni a haltenyésztést a rizsterületeken is.

A halhozamot a tógazdaságokban a jelenlegi katasztrális hol- dankinti 200 kg-ról 1956-ig 310

kg-ra kell emelni, így a természetes vizek halhozamával az ország haltermelését a jelenlegi 70.000 mázsáról három év alatt háromszorosára kell növelni. A tógazdaságokat elegendő takarmánynyal, korszerű gépi felszereléssel és szállítóeszközzel kell ellátni.

b) A halivadékellátás megjavítására 1956-ig legalább 4000 katasztrális holdon speciális ivadéknevelő gazdaságokat kell létesíteni. A tógazdaságok jobb kihasználása érdekében —, ahol a lehetőségek megengedik, — a haltenyésztést össze kell kapcsolni a kacsaneveléssel és sertéshízlalás- sal.

A halkitermelést a természetes vizekben is fokozni kell, a halfogási technika megiavításával és a halutánpótlás állandó biztosításával.

sitményű szántótraktor hazai sorozatgyártása három éven belül megkezdődhessék.

A bel- és külkereskedelmi miniszter gondoskodjék 1954-ben 1000 darab, 1955—1956. években évi 2000 darab Univerzál-traktor behozataláról.

b) A talajművelés céljaira 1954- ben 5500. 1955—1956-ban 7000— 7000 darab előhántós traktorekét kell gyártani, a traktorok kihasználásához szükséges egyéb talajművelőgépekkel és felszerelésekkel együtt. Ki kell alakítani az egyirányú tárcsát úgy, hogy sorozatgyártása 1955-ben megindulhasson.

c) A vetés elvégzésére az eddig használtnál jobb és az aprómagvak vetésére is alkalmas traktoros vetőgépet kell kialakítani úgy. hogy 1955-ben 300, 1958-ban 2500 darab készüljön el. 1954-ben ki kell alakítani a sűrűsorú vetőgép és a műtrágyaszóróval kombinált vetőgép mintapéldányát.

A kohó- és gépipari miniszter 1954-ben 550 darab egyetemes kultivátort, az Univerzál-trakto- rokhoz pedig 1600 függőkultivá- tort gyártasson. A kultivátorok javított minőségben és sorművelésre alkalmas kivitelben készüljenek. 1955. és 1956. években a traktorállomány növekedésének megfelelő mennyiségű kultivátor gyártását kell biztosítani.

d) A gabonatermés betakarítására 1954-ben 400, 1955-ben 800,

1956-ban 1000 kombájnt kell hazai gyártásból a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátani. A kombájn használatát ki kell terjeszteni az egyéb növények (napraforgó, szója stb.) betakarítására is, az aratásnál biztosítani kell a pelyva külön gyűjtését. A kombájnaratás után a szalma azonnali betakarításához le kell gyártani 2000 darab fogatos szalma- gyűjtőt. A kohó- és gépipari miniszter 1954—1956. években évi 1000 darab cséplőgép gyártásáról gondoskodjék, úgy, hogy azok az első félév végére leszállításra kerüljenek.

A KA—8. jelű kévekötő-aratógépből 1954—1955—1956. években a kohó- és gépipari miniszter évi

600 darabot gyártasson le,

A villamosüzemű cséplőgépek számát 1956-ra további 1500 darabbal kell növelni.

A kohó- és gépipari miniszter a fentieken kívül gondoskodjék a növényápolásra, növényvédelemre, talajerőgazdálkodásra, kukorica négyzetes vetésre és betakarításra, a takarmány-, ipari-, gyök- és gumósnövények betakarítására szolgáló gépek és az állattuiv tás gépeinek kellő mennyiségű legyártásáról.

e) A mezőgazdaság részére a kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék az 1954—1956. években

10.000 traktor- és lóvontatású pótkocsi legyártásáról. A népgazdasági tervekben megfelelő számú tehergépkocsi gyártását kell előirányozni a mezőgazdaság számára.

f) Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok megsegítésére a kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék 1954-ben 12.500 fogatos eke, 1600 fogatos vetőgép, 9000 lókapa, 12.000 borona, 3000 szecskavágó, 3800 rápavágó, 10.000 kézi kukoricamorzsoló, 15.000 kézihajtású daráló, 14.000 háti permetező és egyéb mezőgazdasági kisgépek legyártásáról, mintegy 52 millió és szeráruról mintegy 90 millió forint értékben, a továbbiaKban a szükségletnek megfelelően kell fokozni a kisgépek és mezőgazda- sági szeráruk gyártását.

3. A mezőgazdasági géo- és traktorgyártásban a gépek előírt minőségét feltétlenül biztosítani kell. Ennek érdekében:

a) A kohó- és gépipari miniszter biztosítsa az előírt méretű és minőségű anyagokat. A gyáraknak meg kell tiltani, hogy az előírástól eltérő méretű vagy minőségű anyagot használjanak fel a mezőgazdasági gépgyártásnál.

b) A földművelésügyi miniszter minden mezőgazdasági gép- és traktorgyárba állandó átvevőt ál- Rtson be, akinek feladata, hogy a gyártmányok minőségét gyártás közben is ellenőrizze.

c) Minden mezőgazdasági gép- és traktorgyárban kiszolgáló (service) részleget kell létesíteni. Ennek kötelessége az üzemeltetés helyén a gépeknél felmerült hibák kiküszöböléséhez szerelők küldése, a gyártmányok minőségének a jótállási időn túl is figyelemmel kísérése.

4. Fel kell számolni az üzemanyag- és a tartalékalkatrészellátásban mutatkozó súlyos zavarokat. A kohó- és gépipari miniszter, a nehézipari miniszter és a földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy az üzemanyag és alkatrész kellő mennyiségben és időben, a felhasználás helyén rendelkezésre álljon. A kohó- és gépipari miniszter 1954- ben létesítsen önálló pótalkatrészgyárat.

A földművelésügyi miniszter a kohó- és gépipari miniszterrel egyetértésben 1954 március 1-ig állapítsa meg a szükségletnek megfelelő tartalékalkatrészgyártás, az elosztás és felhasználás rendszerét.

5. A mezőgazdaság gépesítésének meggyorsítása érdekében az Országos Tervhivatal elnöke a kohó- és gépipari miniszterrel együtt:

a) A traktorok és mezőgazda- sági gépek gyártásával foglalkozó gépgyárak gyártási profilját haladéktalanul rendezze. Hiányzó kapacitásuk biztosítására az ipar egyéb területein profilösszevonást kell végezni, az így felszabadult gyárakat a mezőgazdasági gép- és traktorgyártás szolgálatába kell állítani.

b) A mezőgazdasági gép- és traktorgyárak fejlesztéséről 1954 május 1-ig tegyen előterjesztést a minisztertanácsnak.

c) Az újonnan kialakított és bevált géptípusokért, vagy jelentősebb módosításokért az abban

résztvevő intézmények összes érdemben közreműködő szakembereit jutalmazni kell. A jutalmazás összege 100.000 forintig terjedhet.

6. A mezőgazdaság gépesítésében fontos feladat vár a munkás- osztályra, különösen a mezőgazdasági gépiparban dolgozó kommunistákra, akik felelősek azért, hogy a mezőgazdasági gépek, ai- katrészek határidőre, jó minőségben legyártásra kerüljenek.

B.

A gépállomásokon a mezőgazdasági munkák gépesítésének megjavítása érdekében az alábbiakat kell tenni:

1. A gépállomások vezetőit felelőssé kell tenni a termelőszövetkezetek terméseredményeinek növeléséért, elsősorban a növénytermelés területén, de a többi termelési ágakban is. További feladatuk a dolgozó parasztok termelésének elősegítése, a számukra végzett jóminőségű gépi munka útján.

2. Minden gépállomáson javítóműhelyt, géptároló színeket, üzemanyag- és alkatrészraktárt, üzemi mosdót, öltözőt és pihenőhelyiséget kell építeni. Az 1954— 1956. évi népgazdasági tervekben elő kell irányozni 260 gépállomási tipus-javítóműhely és a hozzá legszükségesebb üzemi épületek felépítését.

a) 1954—1956-ban nyílt betonteret kell építeni a gépek szabadban történő tárolására és biztosítani kell a gépállomások vízellátását.

b) A gépállomásokon az üzemanyag tárolására az 1954. évben 166 darab, 1955-ben 150 darab,

1956-ban ugyancsak 150 darab 25 köbméteres rekeszes vaslemeztartályt, a brigádszállásokon 600 darab, egyenként háromköbméteres vaslemeztartályt, 20.000 darab 200 literes és 5000 darab 50 literes vashordót, megfelelő számú kézi szivattyút és az üzemanyag kezeléséhez szükséges egyéb felszerelést kell biztosítani.

3. A megyei gépjavító vállalatok fejlesztésére 1954—1956. években 60 millió forint építkezési beruházást kell fordítani. Ebből 1954-ben hétmillióforintos keretben a nyíregyházi típus-javítóüzemet kell felépíteni, továbbá 10 miliő forintos keretben a meglévő műhelyeket kell korszerűsíteni.

Az építésügyi miniszter a gépállomások és a megyei gépjavító vállalatok építkezéseit minden más építkezést megelőzve végeztesse el.

A mezőgazdasági gépek javításához az 1954—1956. évi népgazdasági tervekben évente egyenlő arányban legalább 600 darab esztergapad, 50 millió forint értékű műhelyfelszereléshez szükség ges egyéb szerszámgép, 35 millió forint értékű műhelyberendezés, és ebből ötmillió forint értékű mérőműszer legyártását, valamint 330 darab 1.5—2 tonnás tehergépkocsira szerelt mozgójavítóműhely gyártását és felszerelését kell előirányozni.

1954—1955-ben meg kell teremteni a mezőgazdasági gépek iodarabcserés javításának lehetőséget és e célra a megyei gépjavító vállalatoknál a gépek 10 százalékának megfelelő fődarab- csere-alapot kell biztosítani a traktorok és kombájnok főjavításának elvégzésére.

4. A gépállomási dogozók munkabérüket az államtól kapják az alábbiak szerint:

a) Minden traktor- és kombájnvezető, tekintet nélkül arra, hogy tagja-e valamely termelőszövetkezetnek vagy nem, a termelőszövetkezetekben végzett munkáért minden teljesített műszaknorma után a gépállomástól biz(Folytatás a oldalon.)

A mezőgazdasági termelés gépesítésének fokozásáról és a gépállomások munkájának me“* javítására