Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)
1953-12-24 / 302. szám
2 NÉPLAP 1053 DECEMBER ,24,-CSÜTÖRTÖK A Magyar Molgoxák Vártja Höxponü Vcxetwségéiiek és a lEagyar A é |»köxtá rsa ^ág Mfiftiszterílimicsáiisik lesi isi ropnia a inezagaiaUisü$»i termelés iVjlesxíéMér«I (Folytatás az 1. oldalról) 14 miliő darabra, a gyökeres európai szőlővessző termelését pedig 25 millió darabra kell emelni. Teljesen szabaddá kell tenni a szaporítóanyag előállítását és eladását. 5. A felújítás és pótlás, valamint a szőlők jobb megművelése révén a terméshozamot 1959-ig mintegy 32 százalékkal kell emelni. A termőképességet bujtással, szálvesszőzéssel stb. kell fokozni, a tőke erőállapota szerint. A kiöregedett szőlők kivágását és teljes újratelepítését engedélyezni kell. A növényvédelem elősegítésére növelni kell a rézből készült háti és a motoros permetezőgépek gyártását és a szükséges mennyiségű rézgálicot szabadforgalomba kell hozni. Vili. 1959-ig oltványszőlőinknek legalább fele, homoki szőlőinknek egyharmada megfelelő támasz- rendszerrel legyen ellátva. A borok minőségének megjavítása érdekében a borok kezelésére és érlelésére szolgáló tárolóteret hat év alatt folyamatosan egymillió hektoliterrel kell növelni. ken, különösen a haszonállat előállító keresztezéshez szükséges kan-ellátás céljára kell tenyészteni. A száraz, meleg éghajlattal szemben kevésbbé érzékeny kornvall-sertés tenyésztésének elterjedését a Duna—Tisza-közén kell elősegíteni. A mangalica fajta szaporaságának továbbfejlesztését és fejlődőképességének megjavítását kell célul kitűzni. c) Kedvezőbb szaporulati eredmények elérése és a választás utáni elhullás csökkentése érdekében a sertésállomány egészséges, természetszerű tartására az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani. A sertéstenyésztő farmokat a gazdaságosság céljából más állattenyésztési üzérre ágakkal (tehenészet, híz’áld a) kell összekapcsolni. d) A süldőkccák kivételével törekedni kell az évenkint kétszeri malacoztatás általános elterjesztésére. A szoptatás ideje alatt nagy gondot kell fordítani :i ko- cák tenyészkondíciójának fenntartására. Különös gondot kell fordítani a szopósmalacok korai és fehérjedús takarmányozására. A begyűjtési miniszter és az élelmiszeripari miniszter gondoskodjék arról, hogy a malacnevelés céljára 1954-től évente legalább 100.000 mázsa hántolt, zsirdús olajpogácsát állítsanak elő. e) A malacok takarmány értéke- sítésének, ellenállóképességének, növekedési erélyének fokozása, valamint a vágott áru kedvezőbb húsarányának biztosítása érdekében — a tenyészgazdaságokat ki- véve — széles körben alkalmazni kell a haszonállatelöálh'tó keresztezést. Ezekben a gazdaságokban a zsírjellegű kocaállomány szaporaságának fokozására az első ke- resztezésből származó kocákat kell tenyésztésbe állítani. f) A termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok sertésállományának javítása céljából az állami gazdaságokból évente 30 000 darab kocasüldőt kell részükre kedvező feltételek mellett juttatni. Ugyanakkor a termelőszövetkezetek és egyénileg gazdállodó dolgozó parasztok törzskönyvezett állományának támogatása céljából a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok törzskönyvezett, kiváló kocáinak szaporulatából tenvész- állat-áron évente mintegy 30.000 darab tenyészsüldőt kell felvásárolni. Ezeket kedvező feltételek mellett az országos á’lcmány javítására más termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok rendelkezésére kell bocsátani. g) A földművelésügyi minisztériumnak 1956. év végéig legalább 50.000 koca törzskönyvezéséről kell gondoskodnia. h) Meg kell javítani a sertéspestis. ssrtésorbánc, brucellózis s meg kell kezdeni a hólyagféx-ges- ség elleni védekezést. Tovább kell javítani az oltóanyagok minőségét. 4. Juhtenyésztés. a) A gazdaságos juhtartás minden lehetőségének maradéktalan kihasználása érdekében juhállományunkat 1.958. év végéig 2.3 millióra, darabonkinti gyapjúhozamát pedig átlagosan 3.8 kg-ra kell emelni. b) Elsősorban a magas gyapjú- hozamú. emellett fejősre is alkalmas, fésűsgyapjút termelő merino juhfajtát kell tenyészteni, a cigája jelenlegi áUományszámá- rtak fenntartása mellett. c) A földművelésügyi miniszter biztosítsa, hogy 1956. év végéig legalább 80.000 anyajuhot tartsanak törzskönyvi ellenőrzés alatt. A juhállomány minőségének javítása céljából a földművelésügyi miniszter és a könnyűipari miniszter az ország kosállom.-’nyát évenkint vizsgáltassa felül. A tenyésztésre alkalmas kosokat te- nyészigazolvánnyál kell ellátni, a meg nem felelő kosokat pedig ki kell selejtezni. A termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok juhtenyésztésének javítása céljából az állami gazdaságok juhászataiból évente 2000 tenyészkost kell a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak átadni. A juhállomány minőségének gyorsabb javítása érdekében a mesterséges termékenyítést kiváló tenyészártékű kosok felhasználásával alkalmazni kell minden olyan juhászaiban, ahol legalább 400 anya van. d) A zsíros gyapjú kg-onkinti termelői beváltási alapárát a jelenlegi 15 forintról 36 forintra kell emelni. A könnyűipari miniszter a fonálcsereakciót 1954-től kezdve az ország egész területére terjessze ki. A termelőszövetkezetek közös juhállományuk után az államnak átadott zsíros gyapjúmennyiség 10 százaléka értékének megfelelő fonalat igényelhetnek tagjaik ré- szére. A termelőszövetkezetek juhászai az esv tagra eső fonalmennyiség háromszorosát kapják. e) A helyi tanácsok a juhállomány számára biztosítsanak a közlegelőkből arányos nagyságú gyepterületet, továbbá szervezzék meg a tarlók, utak. árokpartok legeltetését. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok létesítsenek téli juhlegelőket. f) Az 1956. év végéig el kell ér- ni, hogy lehetőleg minden állami gazdaságnak és minden 200 holdon felüli földterülettel rendelkező termelőszövetkezetnek legyen iuhtenyészete. Ennek érdekében folytatni kell a szerződéses bá- ránynevelást és ürütartási akciót. g) Fel kell számolni a juhrü- hösséget. A földművelésügyi miniszter és a könnyűipari miniszter szervezzen mozgó, gépi nyíró és rüh elleni fürösztö brigádokat, amelyek a helyszínen végezzék a termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztos juhállományának nyírását és fü- rösztését. 5. Baromfitenyésztés. a) A baromfi törzsállományt a lakosságnak tolással és hússal való jobb ellátása érdekében 1956. év végéig legalább 20 millióra kell növelni, amelyből kb. 1 millió a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok, 19 millió ped'g a dolgozó parasztság tenyésztésében legven. A törzsállományból 17 millió darab tyúkféle, 250.000 darab pulyka, 1 500.000 darab lúd 1,200.000 darab kacsa legyen. A tyúkok évi tojástermelésé- nek az 1956. év végére országos átlagban el kell érnie a 90 darabot. ezen felül az állami gazdaságokban a 120, termelőszövetkezetekben pedig a ICO darabot. b) Elsősorban a kettős hasznosítású magyar tvükfajtákat kell az egész országban elszaporítani. A legborn-fajta terjedését tojás- termelő nagyüzemekben, városkörüli tenyészetekben kell elősegíteni. A magyar fajta tyúkokból a Dunántúlon elsősorban a sárga és kendermagos, az Alföldön a sárga és fehér, az ország egyéb részein a kendermagos fajtát kel! oJszanorítani. Az egyéb baromfifélék közül az ország egész területén a bronzpulyka, a kékesszürke gyöngvös, a fehértollú magyar lúd, a pekingi és a fehértollú magyar kacsa elszaporítására kell törekedni. c) A keltetögépek kapacitását úgy kell növelni, hogy 1954-ben 10.8, 1955-ben Iái 195S-b»n 18 millió naposcsibe . > keltetését tegyék lehetővé. Ennek megfelelően bővíteni kell a keltetőállomások hálózatát. A keltetőállomáso(Folytatús a S. oldalon,) Az állattenyésztés fejlesztéséről, a lakosság jobb hús és zsírellátásáról A háborús pusztítások nyomán mintegy felére csökkent állatállományunk az egymást követő száraz esztendők ellenére nemcsak helyreállt, hanem lényegesen a háború előtti színvonal fölé emelkedett. A kapitalista idők termelésére jellemző alacsony hozamokat azonban eddig még nem sikerült felszámolni és emiatt állattenyésztésünk nem tudja kellően kielégíteni állati eredetű élelmiszerekkel a lakosság növekvő szükségletét.. Különösen kedvezőtlen a szarvasmarhatenyésztés helyzete. A szarvasmarhaállományon belül a tehenek alacsony száma is akadályozza a tej össztermelésének megfelelő növekedését s az állat- állomány kielégítő szaporodását. Országosan évrői-évre nagy veszteséget jelent az elhullások magas száma, elsősorban a rossz takarmányozás, a felnevelési és tartási hibák, valamint az állat- egészségügy elmaradottsága miatt. A kedvezőtlen eredmények mellett egye,? állami gazdaságok, termelőszövetkezetek kiváló eredményt értek el még az elmúlt év rendkívül kedvezőtlen takarmánytermése mellett is. így Lukács Imre, a makói Táncsics termelőszövetkezet sertésgondozója 20 fehérhússertés kocától 3 év alatt 1020 malacot nevelt fel. — Különösen jó eredmények születtek a juhászaiban: Retter György, a túrkevei Táncsics termelőszövetkezet juhásza 182 darab fésűs merinó anyánál 6.46 kg. nyírósúlyt és 140 százalékos bárányszaporulatot ért el; Szűcs Sándor, a mezőhegyesi törzsállat- tenyésztő állami gazdaság juhásza 155 anyánál 8.36 kg. nyírósúlyt ért cl. Legjobb tógazdaságainkban elérték a 6—8 mázsa holdankénti halhozamot. Az állattenyésztés alacsony hozamának legfőbb oka az, hogy nincs biztosítva a folyamatos takarmányellátás. A kedvezőtlen időjárású években az állatállomány leromlik, termelékenysége visszaesik. Ezenkívül az építkezés sem követi az állattenyésztés fejlődését. A termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban nincs biztosítva az állatok jó elhelyezése, a takarmányok helyes tárolása. Igen alacsony a tenyésztői munka színvonala, rosszul tartják az apaállatokat ét elhanyagolt a törzskönyvezés munkája. Az elkövetkező 2—3 évben az állattenyésztésben az alapvető feladat a hozamok növelése: a vágási súlyok, az egy tehénre eső tejhozam, az egy juhra eső gyapjúhozam, az egy tojótyúkra eső tojáshozam emelése. Az állatállomány számszerű növelését elsősorban a tehén- és juhállománynál, továbbá a baromfiállománynál kell célul kitűzni. A nagyobb szaporaság elérése céljából a földművelésügyi miniszter gondoskodjék arról, hogy a termelőszövetkezetek és az egyéni állattartók anyaállatállományának ingyenes fedeztetésére mindenütt elegendő számú, a meglévő állomány minőségének javítására alkalmas apaállat: bika, mén, kos, kan álljon rendelkezésre. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok az állatok gondozását hozzáértő dolgozókra bízzák és gondoskodjanak az állatok jó elhelyezéséről, helyes takarmányozásáról, valamint rendszeres ápolásukról. Az ország egész állatállománya tenyészértékének növelése érdekében az állami gazdaságokban, valamint a fejlett állattenyésztéssel rendelkező termelőszövetkezetekben növelni kell a törzstenyészetek számát. 1. Szarvasmarhatenyésztés a) A szarvasmarhatenyésztés gyors mennyiségi és minőségi fejlesztése érdekében 1956. év végéig a szarvasmarhaállományt legalább 2.2 millió darabra, ezen belül a tehénállományt 1.1 millió darabra kell növelni. Elsősorban a termelőszövetkezeti tagok háztáji .és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok gazdaságaiban kell az állományt növelni. b) Elsősorban az ország állományának zömét alkotó magyar- tarka-fajta tenyésztésének és takarmányozásának megjavításával a tejelékenységet, a tej zsírszázalékát, a betegségekkel szemben való ellenállóképességet és a hústermelést kell növelni. c) A földművelésügyi miniszter biztosítsa, hogy az 1956. év végére országosan legalább 100.000 darab tehenet tartsanak törzskönyvi ellenőrzés alatt. Segíteni kell tenyésztési munkájukban az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat, velük tenyésztési szerződéseket kell kötni. 1956. év végéig az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok tulajdonában lévő legértékesebb teheneket törzskönyvezni kell. d) Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani az apaállatellátásra és az apaállatok minőségének megjavítására. Annyi apaállatról keU gondoskodni, hogy utópároz- tatás is mindenütt végrehajtható legyen. A termelőszövetkezetek és az egyéni termelők tehén- és üszőállományát két eredménytelen pároztatás után az állatorvos köteles állategészségügyi kezelés alá venni. A kiváló apaállatok tenyészértékének fokozottabb kihasználása érdekében széles körben el kell terjeszteni a mesterséges termékenyítést, 1954-ben legalább 50.000, 1955-ben 80.000, 1958-ban legalább 100.000 tehenet kell mesterségesen termékenyíteni. e) A teheneket tejhozamuknak megfelelően -— egyedileg — kell takarmányozni. A zöld futószalag bevezetésével kora tavasztól késő őszig gondoskodni kell a tehenek zöldtakarmánnyal való ellátásáról. A termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban mindenütt át kell térni a naponta háromszori fejésre. Ahol az előfeltételek megvannak, a boriúnevelés maradi szoptatásos módszerét a gazdaságosabb itatásos módszerrel kell felváltani. A fejők munkájának ma«könv- nyítése érdekében az 1956. év végéig legalább 500 termelőszövetkezetben és állami Gazdaságban kell bevezetni a gépi fejest és legalább 500 tehén’stál'é^ ’-el! felszerelni szelepes önitató berendezéssel. f) Feladatul kell kitűzni, hogy az 1956. év végére minden termelőszövetkezetnek legyen közös szarvasmarhatenyésztése és minden családos termelőszövetkezeti tagnak legyen háztáji tehene. A termelőszövetkezetek részére elsősorban vemhes üszők vásárlására az állatok értékének 50 százalékáig terjedhető hosszúlejáratú hitelt kell biztosítani. g) A termelőszövetkezeti tagok és a dolgozó parasztság számára árkedvezményt biztosító üszőakciókat kell szervezni. h) Törzskönyvi ellenőrzés alatt álló tehenek után — tejhozamuk arányában — a termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak hatósági áron abraktakarmányt kell juttatni, ha a termelt tejnek legalább 60 százalékát átadják a begyüjtőszervnek. Az abrakjuttatás mértéke a következő legyen: legalább 6000 kg. igazolt évi tejtermelés esetén 15 mázsa, 5000 kg. után 11 mázsa, 4000 kg. után 8 mázsa és 3000 kg. után 5 mázsa. i) Fokozni kell a meddőség, a brucellózis és a gümőkór elleni küzdelmet. Meg kell javítani a brucellózis elleni vakcina minőségét. 2. Lótenyésztés. Meg kell szüntetni azt a helytelen 'szemléletet, mely a lótenyésztés jelentőségét a gépesítés fejlődése miatt lebecsüli. Ä továbbiakban elsősorban a ’cállo- mány minőségét kell javítani Ez most lótenyésztésünk legfőbb feladata. a) A termelőszövetkezeteknek állami támogatást kell nyújtani törzskancák vásárlására és csikó- telepek létesítésére. b) Az egyénileg gazdálkodó parasztok lótenyésztésének fejlesztése érdekében a köztenyésztést elit- és törzstenyészotekből származó jóminőségű ménekkel kell megerősíteni. c) Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok tenyésztési kedvének elősegítésére a törzskönyvezett kancák teljes lóadóját, ha legalább kétévenkint egy csikót ellettek, egyéb kancák lóadóját pedig arra az évre, amelyben ellettek. el kell engedői. 3. Sertéstenyésztés. a) 1956. évig el kell érni, hogy országos átlagban egy koca után évente legalább 7.6 sertést neveljenek fel, s a hizlalásnál a takarmányértékesítés országos átlaga 20 százalék fölé emelkedjék. Alakosság hús- és zsírellátásának biztosítása érdekében országosan legalább 5.5 millió sertést, ezen belül 610.000 kocát kell tartani. Hússertésállományunkat a fehér- jealao növekedésével arányosan az 1953. évi 26 százalékról ! 956-ig 38 százalékra kell növelni. A termelőszövetkezetek 1954. év végére érjék el, hogv közös kocaállományuk szaporulata biztosítsa hí- zottsertés beadási kötelezettségük teljesítését. • b) Az ország minden területén bármely sertésfa ita tenyésztését meg ke’I engedni és elő kell segíteni. A tenyésztésnél szem előtt kell tartani, hogy a hússertés fajták közül elsősorban a fehérhús- sertás fajtát kell tenyészteni, éspedig — az éghajlati adottságok figyelembevételével — főként a Dunántúlon, továbbá a nagy 1ej- gvüjtő központok és núsfeldiigo- 7Ó telepek közelében. Az ország többi részén a jelenlegi sertésállomány 70 százalékát kitevő mangalicának és első keresztezéséből származó ivadékainak tenyésztését kell elősegíteni. Barksív-ser- tést Bács-Kiskun megye aéli részén és az ezzel határos területe
