Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1953-12-03 / 284. szám

♦* NÉPLAP 1953 DECEMBER 3, CSÜTÖRTÖK PARTÉPÍTÉS f­1 közös munka eredménye IVa^obb gondot fordítsanak a politikai iskolákon az elvi kérdések tisztázására A natJOMum tárgyalták a másod­éves politikai iskolákon „A inarx- izmus-iejijnianias tanítása a háború és a béke” kérdéséről szóló tan­anyagot. Lapunk november 10-i számAbaii közöltünk már e fontos kérdés megértéséhez elméleti cikket. ,.A marxizmus-lenlnizinus tanítása az igazságos és igazságtalan hábo­rúkról” címmel. Azonban több po­litikai iskolán téves álláspontot foglaltaik el a hallgatók ebben a kérdésben. A propagandisták sem magyarázták meg kielégí­tően e fontos kérdésről szőlő marx­ista-leninista t anításokat. Különösen tapasztalható volt e kórdós helytelen tárgyalása a naltoa- inazi községi pártszervezet másod­éves politikai iskoláján. Ennek fö- oka az volt, hogy a nyíregyházi járási pártbizottság e fontos témá­ról nem tartotta meg a másodéves politikai iskola propagandistái ré­szére a szemimíriu.mot, ahol meg­felelőéin megvitathatták volna a háborúk kérdéséről szóló marxl- lenimi tanításokat. A propagandas- Iák nagyrésze nőin is készült fel megfelelően, ezzel magva rá zliait ók a hallgatók téves nézeteire adott feleleteik is. A járási bizottság által elkövetett hibát tetézte a községi párt- bizottság. A politikai iskola hall- gatöimaik nagyrészt; megjelent a foglalkozáson és »agy érdeklődést tannsított: „A marxirmus-tóniniz. in us tanítása a háború és a béke” kérdésének tanulmányozása iránt. Le a pártszervezet vezetősége nem biztosította a színvonalas foglalko­zás feltételeit. Az elsőéves politi­kai iskola hallgatóit „összecsap­ták” a másodévesekkel, holott az elsőáven most más anyaggal fog­lalkoznak. Ezek a hibák, a felkészülés hiá- jn'a szülték a téves nézeteket. A háborúk keletkezésének okainak tárgyalásánál például megelégedtek azzal a megállapítással, hogy az erő- »'H» kapitalista országok leigázzák a gyengébb országokat. A második v iLághálxtrú jóllétével kapcsolatban pedig azt állították, hogy ez a há­ború a Szovjetunió szövetségesed — USA, Anglia, Franciaország —• részéről igazságtalan háború volt. Ez nem helyes, nem marxista állás­pont. A Szovjetunió és szövetsé­gesei részéről a második világhá­ború igazságos volt, mert kezdeté­től fogva fusleztaeltenea, felszaha- dító háború jellegét öltötte, mely­nek egyik feladata a demokratikus szabadságjogok helyreállítása volt. Igazságos volt, mert a fasiszta tá- i na (Missal szembeni védelmi há­ború jellegét öltötte. Igazságos volt, mert összekapcsolódott a leigázott népeknek a fasiszta elnyomás alóli felszabadító harcával. Az a tény, hogy a nyugati hatalmak saját imperialista céljaiktól vezettetve vettek részt a háborúban, nem változtat a második világháború­nak ezen az alapvető jellegén. A háborúk okairól szóló marxi- lenini tanítás megértése igen fon­tos, ezért ezzel a kérdéssel részle­tesebben foglalkozunk. * Elsősorban vizsgáljuk meg azt, hogy mivel magyarázzák a kapita­lista társadalmi rend védői, a bur- zsoá közgazdászok, politikusok a háborúk keletkezésének okait? Ezek az emberek azt igyekeznek bizonygatni, hogy míg ember lesz a földön, mindig lesz háború, A há. borúk kitörésének okait emberek feletti okoknak tulajdonítják. Azt tanítják, hogy a háborúkat elemi csapások okozzák, hogy a háború isten haragja az, emberek iránt. Tehát mindenképpen természetfe­letti hatalmakra hivatkoznak, hogy ezzel eltereljék a figyelmet az em­beriség rákfenéjéről, a háborúk keletkezésének Igazi okairól. Hogyan vizsgálja a marxizmus a háborúk keletkezésének okait? Nem emberfölötti tényekből, elemi csa­pásokból, hanem magúiból az em­beri társadalom vizsgálatából in­dul ki. Marx és Engels a marxiz­mus megalapítói az emberi társa­dalom fejlődését vizsgálva állapí­tották meg a háborúk keletkezésé­nek okait. Az ősközösségben is él­tek emberek, mégsem volt háború. Pedig akkor is volt elemi csapás. Miért nem volt háború? Azért, mert nem voltaik osztályok, még nem fejlődtek ki az egymással ki­békíthetetlen ellentétben élő osztá­lyok. Nem voltak elnyomók és el­nyomottak. Nem volt magántulaj, dón. Tehát nem voltak mindig há­borúk. A háború is töiíténelmi ka­tegória, ami azt jelenti, hogy nem Tolt mindig: és nem lesz mindig. Almikor kifejlődött a« osztálytár- sad-a*1om, 9zük&őgs?zeruen vele együtt bekövetkeztek az osztályok közötti üeszeUtköaósek, amelyek háborúkban jutottak kifejezésre. Tehát az osztálytársadalmate ki- alaikuliásávul kezdődtek a háborúk. A marxizmus azt tanítja, hogy a háborúk keletkezésének okait az osztály társadalmi rendben kell ke­resni. A magántulajdonon és a ki- zsákmányloláBon alapuló társadal­mi rendszer az, amely a társadal­mat uralkodó és elnyomott osztó- lyokra és Mzsúkmúnyoltakr.a bont­ja. A kizsákmányoláson alapuló társadalmi rend-szier ax, amely az egyik osztálynak a másik által és egyik népnek a másik által való elnyomására vezet, s ebből adódik elkerülhetetlenül az összeütközés, amely a háborúkat szüli. A há­borúk tehát — vonja le a követ­keztetést a marxizmus — az osz- tál.vérnyomáson alapuló társadalmi rend elkerülhetetlen velejárója. Miért elkerülhetetlen velejárója a háború az osztályelnyomáson ala­puló társadalmi rendnek? A marx­ista történettudomány kimutatja, hogy minden egyes háborúnak gaz. dasúgt alapja van. A kizsákmá­nyolok e nélkül nem tudnák hasz­nukat növelni. A kapitalisták a ki­zsákmányoló osztályok, hódító és gazdasági törekvéseik megvalősí- tilsára kezdenek háborút, amely mélységesen igazságtalan, a dol­gozó milliókat sokszorosan sújtó ratolóhaöjárat. Különösen általános és elkerül­hetetlen kísérői a háborúk a kapi­talista társadalmi rendnek. A tőké- sek profitvágya a legmohóbb tér- jesekedési törekvések forrása. A profit növelése a kizsákmányolás fokozása révén a szomszédos terü­letek bekebelezése révén, az olcsó munkaerővel gyarmatok meghódí­tása, új piacok és nyersanyagforrá­sok révén: miniden többé-kevésbbé fejlettebb kapitalista ország ,ural­kodó köreinek alapvető törekvése, melyet háborúk révén is biztosíta­nak. És még rendszeresebben visszatérő állapottá válik a hítiború a kapita­lizmus felső és egyben utolsó sza­kaszában * az imperializmusban. A jelenkori kapitalizmus gazdasági alaptörvénye, mint ismeretes .... a maximális tökésproflt biztosítása, az adott ország lakossága többsé­gének kizsákmányolása, tönkreté­tele és nyomorbadöntése útján, más országok, különösen az elma­radott országok népeinek leigázása és re-nd szeres kifosztása útján, végül a legma.gasa'bb profit biztosí­tásit, a háborúk és a nemzetgaz­daság mUita-rizálása útj**íi. A mill- tarizúlús, amint tudjuk nem más, mint fegyverkezés, háborús készü­lődés az ország gazdasagának hadi- termelésre való átállítása, amelyet most az amerikai imperialisták is végeznek. Az USA kapitalistáinak és a többi kapital isiit államnak a célja a militariaálássál az, hogy új gyarmatokat, piacokat hódítson meg, melynek következménye más népek leigázása háborúk következ­tében. A monopol kapitalizmus fejlődé­sének említett alaptörvénye is ma­gában foglalja, hogy az imperializ­mus rendszere fokozottabban, mint bármely — a kapitalizmust meg­előző oszt ál ytársada Imi rendszerek — méh ében hordozza a háborút. A monopol-kapitalizmusnak az a tö- rekvése, hogy a maximális profitot — tehát a legmagasabb hasanot biztosítsa — a háborús veszély ki- terjodésébez vezet és min dón eddi- ginéi nagyot) barányú háborúkkal fenyegeti az emberiséget, Ebből láthatjuk, hogy a háborúk okozója a ki zsákmányoláson alapuló osz­tálytársadalom. Alihoz, hogy a há­borúknak véget vessünk, véget kell vetni annak a társadalmi rendnek is, ami a háborúk okozója: a kapi­talizmusnak. Farkas Kálmán A nagyobb áru bőségért... 175 ezer töltőtollat készít a ne­gyedik negyedévben a buda­pesti töltőtollgyár. Három-négy újfajta töltőtolltípust is készíte­nek. A. vásárlóközönségnek gyakran okozott gondot egy.egy kis olajozó, kanna beszerzése, mert a szaküz- letckben nem igen volt kapható. A fémdoboz- és tubusművel; dolgozói most elkészítenék a carróyé)). vs kcrékpárolajozók sorozat gyártású, hoz szükséges szerszámokat és még ebben az évben mintegy hetvenezer darbot bocsájlmak a kereskedelem rendelkezésére. haudráes János az őszülő hajú, deres bajuszú Szabolcs községbeli paraszt multkorában a határba menet jó ismerősével, Bányász Józseffel találkozott ösz- sze. Míg az ökrös szekerek után bandukoltak elbeszélgetett a két gazda. Sok minden szóba ke­rült. Kandrács .János tanácstag, de még ezenfelül a begyűjtési állandó bizottság elnökévé is megválasztották, mivel sohasem sajnálta a fáradságot, ha az em­berek, a község javáról volt szó. Most itt beszélgetés közben lát­szott, hogy fúrja valami az öreg oldalát. Előbb csak oldalról né­zegetett Bányászra, — szóljon-e vagy se, — végül csak nem tar­totta magában a szót. — Nézd János. Mindig jól gaz­dálkodtál. Igyekvő, szorgalmas embernek ismer a község. Pél­dát kellene mutatnod a beadás­ban is, mint ezelőtt. — Nincs időm — mentegető­zött Bányász. Még meghalni sem érkezek. Tudod, szántani, vetni kell, a jövőévi kenyér a legfon­tosabb. Egy darabig aztán szótlanul lépkedett Kandrács bácsi mel­lett, majd ismét megszólalt. — Ismersz te engem. Igyekez­tem mindég eleget tenni a köte­lességeimnek. Most sem akarok adós maradni a beadással. De azt mond meg, miért ktell ne­künk 7—-8 kilométerre, Vencsel- lőre vagy Balsára vinni a burgo­nyát, a kukoricát. Hidd el, sok embert az tart vissza. Itt hely­ben, a mi községünkben kellene átvenni a terményt. — Lásd, ez okos gondolat — szól közbe Kandrács bácsi. — Már hamarabb is szólhattál vol­na. Látod az is hiba, hogy nem mondjátok el, ha ilyen panasz van. Pedig a községi tanács se­gít, ha tud. A napokban is az történt, hogy az öreg Pamli Já­nossal viszaküldte a felvásárló Vencsellőről a szénát azzal, hogy nem felel meg a követelmények­nek. Pamli ezt elpanaszolta ne­kem, megnéztem a szénáját, ki­fogástalan volt. Mindjárt felmen­tem a községi tanácshoz. Az el­nök is megnézte, aztán felhívta telefonon a felvásárlót és meg­mondotta neki, hogy helytelen így bánni az emberekkel. Pamli másnap újra elvitette a szénát és akkor átvették tőle minden szó nélkül. — Van itt még más hiba is — vette át a szót nekimelegedve Bányász József. — Ott a szép földművesszövetkezeti bolt. De mit ér, ha üres. Nincs benne ci­pő, ruha, cukor, gyufa, szóval semmi. Meg ott a korcsma. Igaz énfelőlem el lehet az ital, de so­kan panaszkodnak, hogy nincs pálinka, bor, sör. Szóval az ilyen dolgokkal is törődni kellene a községi tanácsnak. Kandrács bácsi tudta, hogy Bányász nemcsak magáért beszélt, az ő véleménye a község dolgozó parasztjainak a vélemé­nye. Ezért alighogy hazatért a szántásból, egyenesen a községi tanácsházára sietett, hogy be­széljen Deák elvtárssal, az el­nökkel. Szerencsésen meg is ta­lálta, aztán együtt mentek el a községi tanács elnökével, a bolt­ba, hogy személyesen győződje­nek meg róla, mi az igazság. A boltban aztán még sokan el­mondták véleményüket. A köz­ségi tanács végrehajtó bizottsága ülést tartott, melyre meghívta a szövetkezeti vezetéket és együtt beszélték meg, hogyan segítsenek az eddigi bajon az elosztásnál. Az intézkedés után a boltok megteltek árukkal, a korcsma pedig itallal. Pár napon belül el­intézték azt is, hogy a burgonyát és a kukoricát, valamint a nap­raforgót helyben is át lehessen adni. Bányász József is megjelent szekerével a raktár előtt, teljesí­tette a kapásokból a beadást és örömmel újságolta a szomszédok­nak, hogy a községi tanács mit intézett érdekükben. Sokan be­szélgettek esténként, vagy a ha- tárbamenet Csombók József 13 holdas középparaszttal. Csombók József is felkereste a szomszéd­jait. Bányász József, aki azelőtt arról panaszkodott, hogy meg­halni sem ér rá, most még kis- gyűlést is tartott saját házában. Hudákékat saját fogatával segí­tette, amikor panaszolták, hogy, nincs mivel bevinni a terményt a raktárba. Bányász József igazi segítője lett a községi tanácsnak, s vele együtt sok dolgozó paraszt. Ta­valy még nem fordultak a dol­gozó parasztok ügyes-bajos dol­gaikkal a tanácshoz, hiszen ha el is mondtak valamit, nem kaptak segítséget, nem látták az orvos­lást. Ma már mintha nem is azok az emberek intéznék a köz­ség ügyeit. A napokban például hét dolgozó parasztnak orvosol­ták az adósérelmét. Mindez nem megr cl az emberek füle mellett, hírül viszik a Bányász Józsefek, a ta­nács önkéntes aktívái. Ha Sza­bolcs községben megkérdezi va­laki, hogy hány aktívája van a községi tanácsnak, igencsak azt a választ kapja: minden dolgozó paraszt. A községi tanács való­ban jó úton halad. — Es ennek az együttes közös mun­kának köszönhető, sok más mellett, hogy Szabolcs község már teljesítette burgonya és kuko­ricabeadását és a napraforgóbe-i adásban is 98 százaléknál tart. „Csatlakozunk a kislétai Rákóczi tsz. kezdeményezéséhez" Mi, a Nyíregyháza kemecsei- úti Úttörő termelőszövetkezet tag­sága, csatlakozunk a kislétai Rá­kóczi termelőszövetkezet silózási felhívásához. Eddig besilóztunk már 650 köbméter silótakar­mányt, válaljuk, hogy még 300 köbméter silót készítünk. Ezzel a mennyiséggel könnyen, gondtala­nul át tudjuk teleltetni állatállo­mányunkat. A silózási terv teljesítésében versenyre hívjuk Nyíregyháza város valamennyi termelőszövet­kezetét. Bodnár József, párttitkár. Mráz I*ál, Szabó Andrásáé, tsz. elnök. intézőbiz. tag. Zárszámadás a záliouyi U j Föld tsz*ben iidkműtét u megyei kórhitxbun A végbélrák sebészete hazánk­ban különösen a felszabadulás után indult hatalmas fejlődés­nek. A sebészet ezen területén szovjet orvosok végeztek úttörő munkát. Ezek közül is különösen Szpaszokukockij, Grekov, Melni­kov, Braclev, Petrov, Holgyin, Szlonyin szovjet sebészek váltak ki. A Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának Rákkutató Inté­zete már évtizedek óta folytat hatalmas küzdelmet a végbélrák leküzdése terén. Ezen intézet ál­tal szervezett nagyarányú szűrő- vizsgálatok eredménye volt az, hogy ezt a veszélyes betegséget idejében felismerték és eredmé­nyesen gyógyítják. A szovjet tapasztalatok alapján hazánkban Hedri Endre a bu­dapesti Il-es sebészeti klinika Iigazgatója tűzte ki célul azt. hogy országszerte ismerteti a végbélrák gyógyítása terén elért eredményeket. E célból látogat el Hedri professzor Nyíregyházára. Előadást tart és műtétet végez a megyei kórházban december 4-én. Az előadáson és a műtéten megyénk sebész orvosain kívül számos orvos jelenik meg, hogy tanulmányozzák e betegség gyó­gyításával kapcsolatos tennivaló­kat, A záhonyi Uj Föld termelőszö- ! vetkezetben is megvolt a zár­számadás, ami arról tanúskodik, hogy a szövetkezet tagjai nem gazdálkodtak rosszul. Az ünnepi zárszámadáson, ahol minden szö­vetkezeti tag megjelent, elmon­dották a felszólalók, küzdelmes munkájuknak máris megmutat­kozik az eredménye. Két-három év múlva szüvetkezetük is felso­rakozik az élenjárók közé. Ebben az évben egy kiló 85 deka búza, közel 2 kiló rozs, 47 deka árpa, 63 deka kukorica, 41 deka széna, 5 kiló burgonya, 3 kiló alma, 5 kiló takarmányszéna és 11 forint 95 fillér készpénz jutott egy munkaegységre. A jö­vő évben már ettől sokkal na­gyobb eredményt akarnak elér­ni. Ehhez segíti őket államunk számtalan kedvezménye, amit szövetkezetük kapott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom