Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)

1953-12-23 / 301. szám

NÉPLAP 11)53 DECEMBER 23, SZERDA A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének és st Magyar \épköztsirssissig ifliiiisztertsmsIessiiBSik Iialatroxaia a inezőgazclassigi termelés (Folytatás az 1. oldalról) A foszfor- és kálium-műtrágyá- bát tavasszal főként az ipari növények sortrágyázására, a ku­korica és a burgonya fészek­trágyázására, valamint a pillan­gós növények, rizs, zöldség, gyü­mölcs és szőlő alá, ősszel pedig el­sősorban az őszi kalászosok alap- trágyázására kell felhasználni, A fnnyűipari miniszter a szov­jet tapasztalatok alapján, Kreybig Lajos Kossuth-díjas akadémikus módszere szerint, a többszörös ha­tású szerves anyaggal szemcséziett szuperfoszfátból és keverék-mű­trágyákból 1954-ben 300.000 má­zsát, 1950-ban pedig, egymillió má­zsát állíttasson elő. A szerves ;i ti.raggal sziemesézett szuperfosz­fátot mázsánként ötven forintos áron kell • szabadforgalomba hozni. Emellett javasolni kell, hogy a termelőszövetkezetek és állami gaz- daságok házilag is gzemcsézzék a poralakú szuperfoszfátot. li) A felhasználásra kerülő mű- trűgyaféleséget és mennyiséget a talaj és a termelt növény igényé­nek figyelembevételével kell meg­állapítani. A mezőgazdasági tudo­mányos és szakoktatási intézmé­nyek, valamint az agronómusok ad­janak minden termelőnek részletes mütrágyázási tanácsokat, létesítse­nek az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben műtrágya- bemutató parcellákat, ahol a dol­gozó parasztok a gyakorlatban győ­ződhetnek meg a helyes műtrágyá­zás eredményességéről, s alkalma­zásának módjáról. A gépállomásokon, az állami gazdaságokban és a nagyobb ter­melőszövetkezetekben laboratóriu­mokat kell létesíteni és az agronó- musok a talajvizsgálatot végezzék ingyenesen a termelőszövetkezetek­nek és az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztoknak. 2. A tudományos talajművelés al­kalmazásával országszerte jelentő­sen meg kell növelni talajaink ter­mékenységét, kihasználva a gépe­sített nagyüzemi termelés korlátlan lehetőségeit a termelőszövetkezetek­ben és az állami gazdaságokban, valamint az egyéni parasztgazdasá­gok e téren még kihasználatlan lefietflségelt. a) A gabonaféléi tarlóját a szá­razság és gyomok elleni védekezés céljából az aratással egyidőben vagy közvetlenül az aratás utáni napokban — laza homokos terüle­tek kivételével — mindenütt meg kell hántolni. A cséplés idején már 1954-ben legalább ötezjer traktor kettős műszakban csak tarlóhán­tást végezzen. Ezért a földművelés- ügyi, valamint a kohó- és gépipari miniszter 1956-ig ezerötszáz darab­bal növelje a villamos cséplőberen- dezések számát. Ki kell javítani és cséplésre kell beállítani az ösz- szcs, csak álló munkára alkalmas traktorokat és a gőzgépes vagy robbanómotoros lokomobilokat. b) Az őszi mélyszántást — a laza homokos, erősen szikes, víz- járásos és lápi talajok kivételével — a tavasszal bevetésre kerülő ösz- szes szántóföldeken az eddiginél korábban, lehetőleg szeptember és október hónapokban kell elvégezni s legkésőbb novemlier végéig be kell fejezni. A termőréteget a szán­tás fokozatos mélyítésével vastagí- tani kell. v) A nedvességet megőrző, helyes mezőgazdasági eljárások mellett a szárazság elleni küzdelemben az eddiginél nagyotib mértékben kell kiterjeszteni az öntözést. Az öntözött területeket 1954-ben ötvenezer kát, holddal, 1950-ig pe­dig további .száztízezer kát. hold­dal kell megnövelni, részben a nagy állami öntözőrendszerek továbbfej­lesztésével. részben a helyi öntö­zési lehetőségek nágyobbarányú ki­használásával. Az öntözött területeken elsősor­ban rizst, zöldséget és kapásnövé­nyeket, valamint szálastakarmány, féléket kell termelni. 3. Rendszeresen védeni kell a ta­lajt a víz és a szél pusztításától. Nagyobb gondot kell fordítani a patakok és vízforrások szabályozá­sára az árvízkárok megelőzése ér­dekében. Lejtős területeken víz­szintes talajműveléssel, fásítással, évelő füvek vetésével, indokolt esetben sáncolással, továbbá bősé­ges trágyázással kell megakadá­lyozni a talaj lemosódásét, a laza homok és tőzegtaíajokon mielőbb gondoskodni kell mezővédö erdősá­vok, facsoportok telepítéséről. En­nek elsősegítésére a facsemetéket ingyen kell a termelőknek juttatni. Addig, amíg a fapásziák védőha­tása érezhetővé nem válik, a szél által veszélyeztetett területeken sávos vetést kell alkalmazni. A gyengetermőerejü homokterüle­teket — főleg a buckákat — lehe­tőleg szőlővel vagy gyümölcsfákkal keH lietelepíteni. 4 A többszázezer kaf. hold sa­vanyú és szikes talajon a talajja­vítás ütemét jelentékenyen meg kell gyorsítani és a következő három év során száznyolcvanezer kát. hol­don f,*i la j i a vitást leéli végezni. a) Elsősorban a dunántúli erő­sen savanyú talajokat, az alföldi réti agyagokat, a szántókban lévő szikesfoltokat, a? öntözőrendsze­rekbe eső savanyú és szikes tala­jokat kplt megjavítani, továbbá meg kell kezdeni a szikes legelők és rétek feljavítását. Ezenkívül a tiszántúli mészte- Ien, szikes, továbbá a Duna—Ti sza­koz! szódástalajú legelőkön és réte­ken a helyi tanácsok, a termelő- szövetkezetek és az állami gazda­ságok a helyi erőforrások felhasz­nálásával, végezzenek meszezést, a legelőket sáncolják körül (skatu­lyázzák) a téli csapadék-víz vissza­tartására. A meszes altalajú szi­kes foltokat digőzással javítsák meg. A felszabadulás óta a gabona­félék vetésterülete — az ipari növények, különösen pedig az olajnövények termelésének kiter­jedése következtében — csökkent s alatta maradt a megelőző sok­éves átlagnak. A legfontosabb kenyérgabona­féle, a búza termésátlaga az utolsó hat évben meghaladja a felszabadulás előtti tíz év átla­gát, mégis rendkívül alacsony és messze elmarad az élenjáró ter­melőszövetkezetek, egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztok és ál­lami gazdaságok eredményeitől. Míg az elmúlt évben a búza or­szágos termésátlaga kát. holdan­ként kilenc és fél mázsa volt, a székkutasi „Schönherz” tsz. 17.8 mázsát ért el, míg a rozs termés­átlaga 7.4 mázsa volt, a mezőbe- rényi „Előre” tsz. 20.7 mázsát, őszi árpából 12.1 mázsa országos átlag mellett a péri „Béke” tsz. 29.8 mázsát takarított be kát. holdanként. Az alacsony országos átlagok oka mindenekelőtt a termelési eljárások helytelen alkalmazása. A búza és rozs előveteménye országosan csak mintegy har­minckettő-harmincöt százalékban megfelelő. A lalajelokészítés ál­talában gyenge s a fokozott kö­vetelményeknek nem felel meg. A trágyázásnál a gabonaneműek, főként a búza igényét nem ve'zik figyelembe, az elővetemények trágyázatlan talajba kerülnek. A műtrágya felhasználása a szo­cialista üzemekben sokszor szak­szerűtlen, s így kevésbbé eredmé­nyes. A vetőmag előkészítése: a tisztítás, csóvázás, nem kielégítő. Az egyéni termelőknek csak ned­ves csávázószer állt rendelkezé­sükre, ami nehézkes, a csává­zási ezért gyakran rosszul, sőt( egyáltalában nem végezték el. Elhanyagolták a gabonafélék nö­b) A kohó. és gépipari miniszter, illetve a be!- és külkereskedelmi miniszter 1956-ig gondoskodjék 27.7 millió forint értékű talajjavító gép gyártásáról, illetőleg behozata­láról. A talajjavításhoz szükséges anyagok s azok vasúti szállításá­nak költségeit az állam viseli. Meg kell kezdeni mintegy száz- hetvenezer kát. holdnyi láptalaj hasznosítását. A keszthelyi, a ma­gyaróvár! Mezőgazdasági Kísérleti Intézet és az Országos Vízügyi Fő- igazgatóság 1954 december 31-ig dolgozza ki a lápterületek haszno­sításának tervét. 5 Az állami gazdaságokban és a termel üsző vetkezet ekhen gyorsabban kell rátérni a korszerű évelő, pil­langós és fűkeverékeket is alkal­mazó vetésforgók bevezetésére. A mezőgazdasági tudományos intéze­tek és főiskolák dolgozzanak ki saját tájegységüknek legjobba1* megfelelő vetésforgókat s a helyi tanácsokkal, a gépállomásokkal együtt segítsék azok gyakorlatban való bevezetését. A szükséges fö- masvak termelését az állami gaz­daságokban és termelőszövetkeze- teklx-n leél 1 megszervezni. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak javasolni kell az egyszerű vetésforgó, illetve helyes növényi sorrend betartását. A föld­művelésügyi minisztérium és a he­lyi tanácsok adjanak a termelő­szövetkezeteknek segítséget, hogy a helyes vetésforgó bevezetésével egy­időben alakítsák ki az állandó jel­legű termelőbrigádokat. A brigádok területét a vetésforgó ideje alatt lehetőleg ne változtassák. A szán­tóföldi brigádok tagjait a vetésforgó betartásában és a talaj termőképes­ségének állandó növelésében érde­keltté kell tenni. vényápolási munkáit, a vetések emiatt erősen elgyomosodtak. A szervezési hibák következ­tében a vetés általában megké­sik. Hiba az is, hogy országszer­te sekélyen vetnek, a sekély ve­tésekben a téli fagy, a tavaszi szárazság nagyobb károkat okoz. Kevés a nagyüzemű termelés igényének megfelelő vetőgép. Az egyénileg termelőknek' is kevés vetőgépjük van, emiatt sok a kézi vetés. A nemesített vetőmagvak hasz­nálata s az ezt elősegítő vető­magcsere nem elég széleskörű. A földművelésügyi miniszté­rium és a helyi tanácsok a veté­si munkákat nem szervezik meg kielégítő módon. A sok kapkodó és sablonos intézkedés folytán gyenge a munkák minősége. 1. Mezőgazdaságunk legfonto­sabb feladata a gabonafélék, kü­lönösen a búza terméshozamának erőteljes fokozása, hogy a lakos­ság ellátását kenyérrel, liszttel és tésztafélékkel állandóan és bőségesen biztosítani lehessen. Ennek érdekében: a) A kenyérgabonafélék (búza és rozs) vetésterületét a követ­kező években az elmúlt hat év átlagához képest mintegy 100.000 kát. holddal kell növelni. Tehát évente el kell vetni hárommillió négyszáznegyvenezer kát. hold kenyérgabonát, amiből mintegy 73—75 százalék legyen a búza. A kenyérgabonafélék országos termésátlagát az elkövetkező há­rom év alatt az elmúlt hat év át­lagához kénest 1—1V2 mázsával kell emelni. Az állami gazdasá­gok és termelőszövetkezetek nagyüzemi termeié' lehetőségé­nek kihasználásával termésátla­gaikat ennél lényegesen 'óbban emeljék. A búzát, rozsot rzok-n a legjobb területeken ve',«5k, ahol q 1---.„-..-.us +----■'-’•■'k fejlesz tésérol A laza homoktalajokon a rozs legyen a főkenyérgabona növény, minden más talajon pedig búza. Nemesített búzafajtáink közül elsősorban a bánkúti 1201-es és Fleischmann 481-es búzafajtákat, rozsfajtáink közül pedig a kis- várdai és a lovászpatonai neme­sített fajtákat kell termelni. b) Az árpa vetésterületét a hatéves átlaghoz képest 26.000 kát. holddal kell növelni, hogy elérje a 800 ezer kát. holdat. — Ezen belül az ősziárpa 60—62 százalék legyen. Az árpatermés országos átla­gát az elmúlt hat év átlagához képest mintegy 1—1 l/2 mázsával kell emelni. Nemesített őszi árpafajtáink közül főleg a béta őszi árpát kell termelni, a tava-ziak közül pedig általánosan el kell terjeszteni a Friedrich-íéle 104-es, továbbá a Friedrich-féle 101-es és a peresz- tegi sörárpa-íajtákat. 2. A gabonafélék nagyobb ter­méshozama érdekében a követke­zőket kell tenni: a) A legjobb előveteményeket elsősorban az őszi kenyérgabona­félék, különösen a búza részére kell biztosítani. A vetésforgó ke­retében a kevésbbé jó elővetemé­nyeket, különösen a kukoricát istállótrágyázásban kell részesí­teni. A búzát megelőző kukoricá­kat korábban kell vetni, gondo­sabb növényápolásban kell ré­szesíteni, főleg pedig el kell vé­gezni az augusztusi gazolókapá­lást. A kevésbbé megfelelő elővetemé­nyek után következő, rosszul át­telelt búzákat tavasszal fejtrá­gyázni kell. A földművelésügyi minisztérium fejtsen ki széles propagandát a búza helyi trá­gyákkal (komposzt, érett istálló­trágya, baromfi-trágya stb.) való fejtrágyázására, b) A gabonafélék elsősorban a búza és a rozs üllepedett, vagy tömörített és beérett talajokba kerüljenek. A szocialista szek­torban, ahol a helyi körülmények megengedik, s az elővetemények gépi erővel végzett őszi mély­szántást kaptak, a terület meg­felelően gyommentes, el kell ter­jeszteni a kultivátorral, tárcsával és más megfelelő talajművelő eszközzel végzett forgatás, illetve szántás nélkül, a vetőágykészítést. Laza homokon azonban nem hagyható el a mély vetőszántás s itt feltétlenül alkalmazni kell a vetőszántások hengerezését is. c) Az országos vetési határ­idők helyett a főtermelési tája­kon — az elővetemények figye­lembevételével — ajánlani kell a legjobb vetési időt. Az agronó­musok felelősen döntsék el a ve­tés időpontját úgy, hogy az őszi gabonaféléket korábban vessék el. A vetést az ország egész te­rületén minden évben október 31-ig be kell fejezni. A gabonafélék vetésénél töre­kedni kell a sűrűsorú (hat-nyolc centiméter sortávolságú) vetőgé­Állatállományunk takarmány - ellátása elégtelen s különösen fe­hérjében szegény. Országosan a szükségesnél kisebb területen ter­melünk takarmányt. Gyakran nem azokat a t.akarmáViynövénye- ket termelik, amelyek a helyi vi­szonyoknak legjobban megfelel­nek és a legtöbb takarmányérté­ket adják. Elhanyagolt a fehérjé­ben gazdag pillangós virágú ta­karmánynövények és ezek keve­rékeinek termelése. Sok hiba van a takarmányfélék betakarításá­ban, tartósításában, tárolásában és felhasználásában is. Viszonylag nagy területet elfog­laló legelőink és rétjeink nagyon elhanyagoltak, termésük alacsony is rcsszminőségű. pék használatára. Ajánlani kell a gabonafélék keresztezett sorú vetését, ami az elmúlt évek ta­pasztalata alapján jelentős ter­méstöbbletet hozott. d) Kötelezővé kell tenni min­den termelő számára a gabona­félék vetőmagjának tisztítását és a búza csávázását. A bel- és kül­kereskedelmi miniszter megfe­lelő mennyiségű, hatékony ned­ves- és porcsávázószert hozzon forgalomba. A vetőmag minőségének ellen­őrzésére és a kát. holdanként a legmegfelelőbb vetőmagmennyi­ség megállapítására az állami gazdaságokat és gépállomásokat kétéven belül egyszerű vetőmag­vizsgáló felszereléssel kell ellátni. A gépállomások; a termelőszövet­kezetek és egyéni termelők ré­szére díjtalanul végezzék a vető- magvizsgálatot. e) Nemesített gabonavetőmag­vakat úgy kell elszaporítani, hogy a felújítás 4—5 évenként országosan megtörténhessék. Uj, bővebb termő, jobbminő­ségű, gépi aratásra alkalmasabb, betegségeknek ellenállóbb, törzs­könyvezett gabonafajta előállító­ját 100.000 forintig terjedhető ju­talomban kell részesíteni. f) Meg kell javítani a gabona­neműek növényápolási, főleg gyom-i irtási munkáit. A laza talajok rozsvetésétől eltekintve, szükség esetén el kell végezni az őszi ga­bonafélék tavaszi fogasolását, felfagyás után pedig a hengere- zést. Országosan kötelezővé kell tenni minden termelő számára az acatolást, 1954-ben meg kell kezdeni a gyomirtó vegyszerek használatát. 3. 1954-ben az aratást az ál­lami gazdaságokban 70 százalé­kig, a termelőszövetkezetekben pedig 50 százalékig kell gépesí­teni. A következő években ezt fokozatosan növelni kell. 4. A rizs vetésterületét a ren­delkezésre álló öntözővíz meny- nyisége, valamint a termelés egyéb szükségleteinek kielégí­tése alapján az 1953 évhez ké­pest 1954-re 49 százalékkal, az elkövetkező három év alatt pe­dig fokozatosan 80 százalékkal kell növelni. Rizsfa.itáink közül általánosságban a dunghanshali és a „szegedi szakállas” fajtákat, az északibb rizsvidékeken és egyes kijelölt rizsterületeken a krasznodári rizsfajtát kell ter­melni. A rizstermelésbe az eddiginél nagyobb mértékben kell bekap­csolni a termelőszövetkezeteket és az egyéni termelőket. A földművelésügyi miniszter 1954 január 31-ig= vegye nyilván­tartásba azoka t a rizs telepeket, ahol a barnulásos megbetegedés kártétele megállapítható volt. Ezeken a területeken — az 1954 évben rendelkezésre álló ve­tőmagmennyiség‘erejéig a barnu­lásos megbetegedéssel szemben ellenálló rizsfajta vetőmagját kell elvetni. Az állatállomány részére szi­lárd takarmányalapot kell terem­teni, amelynek érdekében a kö­vetkező intézkedéseket kell vég­rehajtani: 1. Az ország különféle vidékein az illető vidék talaj- és éghajlati viszonyainak leginkább megfelelő takarmánynövényeket és fajtákat kell termelni. A legértékesebb takarmánynö­vények az évelő pillangós virágú, elsősorban a lucerna, a szálasta­karmányok vetésterületét 1954. évben 750.000 kát. holdra, 1955. évben 800.000 kát. holdra, 1956. évben 885.000 kát. holdra kell nö­velni. Legfontosabb szálastakar­mánynövényünk, a lucerna ter­méshozamát az elkövetkező há- fFoly/ntih a S oldalon.) III. A gabonafélék, különösen a búza és a rozs termelésének fejlesztéséről IV. A takarmány termelés fejlesztéséről tmm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom