Néplap, 1953. december (10. évfolyam, 282-307. szám)
1953-12-23 / 301. szám
1953 DECEMBER 23, SZERDA NÉPLAP A Magyar Boltozok Pártja Központi Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsainak tiatározata a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről (Folytatás a S. oldalrólJ rom év alatt országosan kát. hol- dankint 3 mázsa szénával kell emelni. Ennek érdekében: a) A lucerna és egyéb pillangósvirágúak magvaiból szilárd vetőmagalapot kell teremteni. A termelőszövetkezeteknek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak 1954. évben ötezer mázsa, 1955. évben 8.500 mázsa, 1956. évben 10.000 mázsa lucernavetőmagot kell kölcsön adni azzal, hogy azt két éven beiül kifogástalan minőségű termésből, azonos súlymennyiségben adják vissza. b) Lucerna magtermésének növelése érdekében is meg kell ja- xítani a termelési eljárást a nyári vetés és a pótbeporzás elterjesztésével. A lucernamag ára mázsánkint ezerötszáz forint legyen és ehhez kell arányosítani a többi évelő takarmányfélék mag- vainak árát is. A gépállomások, állami gazdaságok a cséplési idényben megfelelő számú cséplőgépet állítsanak a lucerna- és a heremag cséplésére. c) A lucernaszéna és a többi évelő pillangósvirágú szálastakar- mánvnövény szénakészítési vesztességeinek csökkentésére el kell terjeszteni Kund Ede egyetemi tanár rendsodrásos szénaszárítási módszerét. A lucerna- és vöröshere-táblá- kon égetéssel, vegyszerekkel rendszeresen és kötelezően irtani kell az arankát. A termelők a kártékony rovarokat bogárfogással, permetezéssel, porozással pusztítsák. Meg kell szervezni a rovarirtást pulykával és gyöngyössel is. 2. A szilárd takarmányalap megteremtése érdekében a legfontosabb és legnagyobb takarmányértéket adó kukorica termésátlagát az utolsó hat év átlagához képest három év alatt kát. holdankint két mázsával kell emelni. A kukoricát lehetőleg istállótrágyázott s ősszel mélyen szántott földbe kell vetni. Rendkívül fontos, hogy mind a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok, mind az egyénileg termelők a kukoricát legalább háromszor megkapálják, és alkalmazzák minél többen a pótbeporzást, amely az elmúlt évek tapasztalatai alapján jelentős terméstöbbletet hoz. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok a kukoricát lehetőleg négyzetes művelésre vessék, a kapálást pedig keresztbe—hosszában géppel végezzék. Fokozatosan rá kell térni a hc- lerózis kukoricavetőmag használatára. Ennek érdekében fokozatos fejlesztéssel évente huszonöt- ezer kát. holdon kell heterózis kukoricavetőmagot termelni. A heterózis kukorica vetőmag minden mázsájáért a termelőszövetkezeteknek másfél mázsa takarmánykukoricát kell adni. A heterózis kukoricavetómagot a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok szok- vány minőségű 1 takarmánykukoricáért egy-egy arányban kapják cserébe. A kukoricaszárat, a veszteségek elkerülése végett, a törés után azonnal be kell takarítani, be kell silózni, vagy beázás ellen biztosan védőkúpokba, kazlakba kell rakni. 3. A takarmánytermelést úgy kell megszervezni, hogy április közepétől kezdve a téli időszakig á’landóan megfelelő mennyiségű zöldtakarmány álljon mind a termelőszövetkezetek, mind az egyéni termelők és az állami gazdaságok rendelkezésére. A zöldtakarmányellátás folyamatosságának biztosítása érdekében nagyobb gondot kell fordítani a tavaszi vetésű zöldtakarmányok és másodterrnények vetésére. Az utóbbiaknak fokozatosan mintegy ötven százalékát olyan növényféleségekből kell elvetni, amelyek az őszi hónapokban zöld- takarmányként használhatók fel (cirokfélék, szudánifű, takarmány- káposzta). A tavaszi időszakban nagyobb mértékben kell alkalmazni a takarmányfélék, például a vöröshere, a murokrépa, rávetését a tavaszi és őszi gabonákra, vagy a sárgarépa együttes vetését mákkal, borsóval stb. A kettőstermelésben rejlő lehetőségek megfelelő hasznosítására 1954. évben 168.000 kát. holdon, 1955. évben 220.000 kát. holdon, 1956. évben 285.000 kát. holdon kell őszi keveréktakarmányt termelni. A folyamatos nyári zöldtakarmányellátás megszervezése mellett növelni kell a nedvdús takarmányok — elsősorban a takarmányrépa hozamát és el kell terjeszteni a legjobb termést adó rózsaszínű-béta takarmányrépa fajtát. 4. A silózás általánossá tétele érdekében 1954. évben 350.000 kát. holdon, 1955. évben 380.000 kát. holdon, 1956. évben 430.000 kát. holdon key silótakarmányt termelni. A silózást nemcsak a speciális silónövények termelésének kiter- iesztésével, hanem azoknak a gyengébb minőségű takarmányoknak (kukoricaszár, napraforgótányér stb.) silózásával is növelni kell, amelyek így értékes takarmányokká* alakíthatók át. Gondoskodni kell arról, hogy 1954. év végére a termelőszövetkezetekben. valamint az állami gazdaságokban szarvasmarha és juh számosállatonként legalább három köbméter, sertés számosállatonként félköbméter állandó jellegű (beton, tégla) silóür álljon rendelkezésre. Ezt a silóürt 1956- ban szarvasmarha és juh számos- állatonkint legalább 5 köbméterre, sertés számosábatonkint legalább 1 köbméterre kell emelni. A termelőszövetkezeti tagok háztáji silóépítésének elősegítésére, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára évenkint 300.000 köbméter silóür építéséhez ötéves törlesztésre anyaghitelt kell nyújtani. Az építési anyagnak legalább felét előregyártott elemekben kell biztosítani. A gépállomás a silózást termelőszövetkezeteknek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak köbméteren kint 2.50 forintért végezze el. A silózás maradéktalan végrehajtása érdekében a főidényben munkába kelt állítani minden, erre alkalmas gépet. A silókukorica, a barna édescirok és a kukoricaszár betakarításának megjavításéhoz 1955-től kezdve évenkint 500 járvaszecs- kázógépet és ezer darab silótöltő szecskavágóeépet kell gyártani. 5. A legelők és rétek takarmánytermésének növelése érdekében: Általánosan be kell vezetni a rendszeres gvcmirtással, a fektetés0*; egybekötött szakaszos legeltetést. A felszabadulás előtt az elmaradott külterjes mezőgazdaságban az ipari növények termelésének teljesen alárendelt szerepe volt. A felszabadulás után az ipari és olajos kultúrák termelését sikerült nagymértékben fellendíteni, de az ipari és olajosnövények területi növekedésével nem tartott lépést a termésátlagok növekedése. Ennek oka részben a hazai nemesített vetőmagtermelés elhanyagolása, részben az őszi A különféle állatfajok legeltetése esetén a legelőt tagokra kell osztani. A gyomirtást a legelők használóinak kötelességévé kell tenni. Azokat a pásztorokat, akik a legelőkön a gyomnövényeket rendszeresen irtják, a fektetéses trágyázást megszervezik, külön díjazásban kell részesíteni. A legelőkön a jószág ivóvízellátásának javítására évente ezer új kutat és itatóberendezést kell létesíteni és az eddiginél nagyobb gondot keil fordítani a meglévő kutak karbantartására. a) 1955-től évente hetvenötezer kát. hold javított, elsősorban öntözött legelőt kell műtrágyázni. Ehhez 1955-től évente ötvenháromezer mázsa pétisót, százhúszezer mázsa szuperfoszfátot, 26.000 mázsa káliumsót kell biztosítani. b) A legelők és rétek felületének egyengetésével többek között a kaszálógépek használatának le- hetővététele céljából — a gépállomások részére száz traktorven- tatású rétgyalút kell gyártani. A gyomirtás eredményessé tételére a gépállomások és állami gazdaságok traktoros vontatása kaszáinak számát évente legalább ötszázzal kell növelni, azonkívül legalább kétezer fogatos kaszát kell forgalombahozni. c) Az állatállomány jobb fehérjeellátása érdekében biztosítani kell az idejében végzett szénakr.- szálást. Árokpartok, vasúti töltések, erdei tisztások és egyéb, géppel nem kaszálható területek fűtermésének betakarítását az állami gazdaságok és vállalatok részért is végeztethetik. Az erdő- gazdaságok az eddiginél jóval nagyobb mértékben biztosítsák az erdők fűtermésének betakarítását. d) A legelők és rétek gyökeres megjavítását, a szükségszerű talajjavításokkal együtt, talajjavítási állomások végezzék. A legeT !ő- és rétjavítási munkák helyi irányítását végző káderek oktatására 1954-ben legelő- és rétgazdasági mesterképzést kell szervezni. Fokozott mértékben rlkHlmazni kell a takarmányok előkészítésénél a szecskázást, a répavágást, füllesztést és szükség szerint az élesztősítésí. Ennek érdekeljen a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok részére megfelelő mennyiségű nagyteljesítményű gépi meghajtású szecskavágót és répavágót, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok részére pedig kézi szecskavágót és répa- vágókat kell gyártani. 6. A szemes takarmányok jobb értékesülése érdekében szélesebb mértékben kell alkalmazni a szemes takarmányok darálását. A járási tanácsok adjanak ki a darálók fenntartására engedélyeket. A gépállomások a darálást termény helyett pénzért végezzék. A termelőszövetkezetek és egyéni termelők kezelésében lévő vándordarálók dar'i'~*'ooi „ vámot 5 százalékban kell maximálni. — Ugyanakkor a darálótulajdonosok a vámkeresménnyel szabadon rendelkezhetnek. [mélyszántás és. trágyázás elmu- I lasztása. Ezenkívül komoly hibák lés hiányosságok mutatkoznak az I egyes ipari növények termelési | területeinek kijelölésében, a mű- trágyaellátásöan, á növényápolásban és a betakarítás gépesítésében is. A legjobb ipari növények eredményei bizonyítják e növények termelésében rejlő r.agv lehetőségeket. A sárbogárdi „Vörös Hajnal" termelő- szövetkezet például az 1952 évi száraz esztendőben is kát. holdanként 40.3 mázsás cukorrépa- termést takarított be, az országos átlag többszörösét. Az ipari és olajosnövények termelésének fokozását a következő években nem vetésterületük további növelésével, hanem a termésátlagok jelentős emelésével kell elérni. A cukorrépa, a kender, dohány, repce, mák, cikória vetésterületét a jelenlegi szinten tartva, a napraforgó és a gyapot vetésterületét pedig csökkentve, minden erőfeszítést arra kell fordítani, hogy két-három éven belül országos viszonylatban holdanként a cukorrépánál 120 mázsás, a napraforgónál 7—8 mázsás, a rostkendernél 28 mázsás, a gyapotnál 4 mázsás és a dohánynál 7 mázsás termésátlagot érjünk el. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben azonban még ennél is magasabb legyen a terméseredmény. A komlótermelést úgy kell fejleszteni, hogy a hazai szükségletet teljes mértékben fedezze. 2. A termésátlagok fokozása érdekében a legfontosabb feladat az ipari növények, elsősorban a cukorrépa, a kender és a gyapot alá az őszi mélyszántás él trágyázás elvégzése. a) Az ipari növények alá történő jóminőségű őszi mélyszántás biztosítása végett 1954 évtől kezdve a rost és magkender, valamint a gyapot termelésére kötött szerződések alapján a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok számára a gépállomások végezzék a mélyszántást. E növények alá a termelőszövetkezetek részére végzett mélyszántás díját, ha az egész leszerződött területet istállótrágyázták, a szerződtető vállalat térítse meg. A terméseredmények növelése érdekében az ipari növények mindenekelőtt a cukorrépa, a kender, dohány, a len és a gyapot termelésénél tovább kell fokozni a műtrágyák felhasználását is. Az élelmiszeripari és könnyűipari miniszter gondoskodjék arról, hogy e növények termelői a termelési szerződések alapján, idejében megkapják a szerződésben biztosított műtrágyát. 3. Meg kell szüntetni azt a helytelen gyakorlatot, hogy az ipari növényeket, az ország természeti adottságait figyelmen kívül hagyva, az egyes növények számára nem megfelelő tájakon is termeltetik. A földművelés- ügyi miniszter a termelők kívánságának figyelembevételével — állapítsa meg az egyes ipari növények legmegfelelőbb területeit s 1955 évtől kezdődően az élelmiszeripari miniszter, illetve a könnyűipari miniszter az egyes ipari növények termelésére ezeken a kijelölt területeken engedélyezze a szerződés kötését. A kijelölt körzetekben rá kell térni a hároméves szerződéses termelési rendszerre. A kijelölt körzeteken kívül fekvő területeken csak egy évre lehet szerződést kötni. Ugyancsak meg kell szüntetni, — a dohány kivételével — az ipari növények szerződésen kívül történő termelésének tilalmát, sőt javasolni kell, hogy főként kendert és lent, valamint olajos növényeket, gyapotot a termelőszövetkezetek, termelőszövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok szántóföldjein vagy kertjükben saját használatukra is termeljenek. Ezért a bel- és külkereskedelmi miniszter gondoskodjék arról, hogy cukorrépa, gyapot és más ipari növények vetőmagja szabadforgalomba is kerüljön. 4. Az ipari növények vetőmag- szükségletét elsősorban a hazai nemesítésű fajtákból kell biztosítani. Cukorrépából elsősorban Sedl- mayer Kurt Kossuth-díjas akadémikus által nemesített „Béta” K 91-es fajtát kell az ország egész területén termelni. Napraforgóból az Alföld és a Dunántúl déli részén az Iregszemcssi középtörzsű, középkorai napraforgót, a Tiszántúl északi részén pedig a szabolcsi lájfajtát kell termelni. Kenderből az Alföld déli részén a kompolti kendert, az Alföld többi részén tiborszál- Iási tájfajtát, a Dunántúlon a nemesített fértődi kendert kell termelni. El kell terjeszteni a kompolti kísérleti gazdaságban kidolgozott fajtaheterózis kendervetőmag el- szaporítását. Vetőmagtermelésre — a fajtakörzeteken belül — a legalkalmasabb területet kell kiválasztani és ott a legfejlettebb termelési eljárásokat kell alkalmazni. Az ipari növények vetőmagjának előállítását a termeltető vállalatok szervezzék meg, a kutatóintézetek és kísérleti gazdaságok segítségével. 5. A termelőszövetkezetekben, az állami gazdaságokban és az egyénileg termelőknél egyaránt meg kell javítani az ipari növények ápolási munkáit. A cukorrépa termelésénél a koraöszi istállótrágyázás és a géppel végzett őszi mélyszántás mellett a legnagyobb gondot kell fordítani az egyelésnek négyleveles korban történő elvégzésére, úgy, hogy négyzetméterenként legalább tíz növény maradjon. A napraforgót ősszel mélyen szántott területbe kell vetni. A Dunántúlon pedig javasolni kell, hogy a vetésterülettel való takarékosság céljából térjenek rá a napraforgónak őszi takarmány- keverék után történő, májusi másodvetésére, amely megfelelő magtermést biztosít. A rost- és magkender alá elengedhetetlen a koraőszi bőséges istállőtrágyázás, valamint az idejében történő őszi mélyszántás. A magkendert főleg lápi (kotus) talajokra kell vetni. 6. Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben fokozni kell a betakarítási munkák gépesítését, a kohó- és gépipari miniszter gondoskodjék a külföldön bevált típusú rostkender betakarító gépek olymértékű gyártásáról. ami lehetővé teszi a kender teljes gépi betakarítását. A gabonakombájnok harminc száza-1 ’ékához napraforgó aratóberendezést is kell gyártani. A földművelésügyi miniszter szervezze meg minél szélesebb körben a napraforgó és szója gabonakombájnnal való betakarítását. (A határozat további, befejező részét holnapi számunkban közöljük.) V. Az ipari és az olajosnövények termelésének fokozásáról, az élelmiszer* és a könnyűipar nyersanyaga 3ap}ának növeléséről
